Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-29 / 5. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ A SZENT BERNÄT HEGYI KUTYÁKRÓL Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Ki ne hallott volna a Szent Bernáthegyi kutyákról, ezekről a hatalmas, szép, szilaj és mégis szelid és végtelenül okos, tanulékony állatokról, melyekről tudván tudjuk, mennyi hasznos tettet visznek véghez a hegyekben, főleg az Alpesekben, de csak kevesen hallottak a legendáról, mely hozzájuk fűződik. A nagy Szent Bernát szoros az Alpesekben már a rómaiak idején ismert volt. Az első menedékhelyül szolgáló Dohnányiné kolostort Mentoni Szent Bernát Zachar Ilona alapította meg 1081-ben és a XII. századtól fogva Ágostonrendi kanonokok lakták. Ezek és szolgáik mindent elkövettek, hogy megmentsék azokat, akik a hatalmas hegyrengetegben eltévedtek és csonttá fagytak volna. Az ő szolgálatukban álltak a hatalmas ebek is, melyeket betanítottak, kiképeztek arra a feladatra, hogy megmentsék a balesetet ért áldozatokat. Állítólag maga Szent Bernát volt az, aki ezekkel a kutyákkal először foglalkozott, mert meg volt győződve róla, hogy nagy szolgálatot tehetnek az emberiségnek. Egy utazó eltévedt az Alpesekben, a rettenetes hóviharban. A hópelyhek a szemébe hullottak, csaknem megvakitva őt és már-már feladta a küzdelmet élete megmentéséért. Szinte csak vánszorgott a mély hegyszakadékokon át, mig végül is holtfáradtan zuhant bele ahóba. Tudta, hogy ha itt marad, egy óra múlva csonttá fagy. De nem bírt megmozdulni. Ekkor lépéseket hallott, valami csoszogásfélét a csikorgó hóban. A lépések közeledtek, majd szuszogást hallott egészen a közelében. Egy hatalmas, bozontos kutya állt meg mellette. Amint megpillantotta a félig megfagyott embert, könnyedén rávetette magát, hogy testével felmelegitse. Amint az utas ereiben újból buzogni kezdett a vér, erőtt nyert és tapogatózni kezdett. Akkor rájött, hogy a kutya nyakörvéhez egy tartály volt erősítve. Reszkető ujjakkal lekapcsolta és egy fiaskó pálinkát és ételt talált benne. Amint az erős italt kortyolta, lassanként visszatért az életereje és mohón tömte szájába a jóízű falatokat. Akkor a kutya megragadta az ember sapkáját, szájába kapta és sietett el vele. Egyenesen a Szent Bernát kolostorba vitte, ahol azonnal egy mentőcsapat csatlakozott hozzá. Élükön a kutyával törtettek előre, hamarosan rátalálva az emberre, akit aztán sietve cipeltek be a kolostorba. Ez az eset 1800 körül történt. A kutya neve Barry volt. Ez a hatalmas állat, amely csodálatos képességei által híressé vált, egész élete folyamán, tizenkét éven át, negyven emberéletet mentett meg. Párizsban a kutyatemetőben emléket állítottak fel neki és Svájcban, a berni természettörténeti múzeumban megemlékeztek róla, bizonyosságot téve arról, hogy ISTENEK ES CSILLAGOK A SZÖKŐÉV FURCSASÁGAI ÚJÉV KÖRÜL szinte mindenki az uj naptárt böngészi: hogyan is állunk a névnapokkal, mikorra esnek a munkaszünet napjai? így hát hamar feltűnik, hogy az 1976. esztendő szökőév lesz, a február 29 napos hónap. Mindez önmagában nem meglepő, hiszen megszoktuk, hogy minden negyedik esztendő egy nappal hosszabb a „rendes év”-nél. 366 napos. Ám az már furcsának tűnik, hogy a szökőnapot a kalendárium nem február 29-re, a „pótnapra” helyezi, hanem, február 24-re. Ez a nap egyébként Mátyás névünnepe lenne, de a szökőévekben Mátyás és a következő névnapok egy-egy nappal hátrább tolódnak. A februári szökőnap (pótnap) ilyen furcsa elhelyezését nem valamilyen tudományos megfontolás indokolja, hanem egy ősi, római kori babonából származik. Maga a szökőév még régebbi, közel három évezredes múltra tekint vissza. Mai formájában a „pótnap” alkalmazása az egyiptomi csillagászoktól ered. Az egyptomiak eleinte a 355 napos, Úgynevezett holdévvel számoltak, majd áttértek — a sumer és babiloni eredetű — 360 napos naptárra, amelyhez még öt pótnapot is csatoltak. Az öt toldaléknap alkalmazását kedves mondával magyarázták meg. E szerint Seb isten és Nut istennő titokban összeházasodott, és ezzel magukra haragították a Napot, aki azzal büntette őket, hogy gyermekeik az év egyetlen hónapjának egy napján sem születhetnek meg. A ravasz Thot azonban segített rajtuk: kockajátékon ' elnyerte a holdistentől az év hetvenketted részét, azaz 5 napot, ezeket az esztendőkhöz adták. Ezek a napok igy sem az évhez, sem a hónapokhoz nem tartoztak. Ám az egyiptomiak hamarosan megfigyelték, hogy az év nem pontosan 365 napig tart, hanem körülbelül egunegyed nappal hosszabb. A negyednapos eltérés négy év alatt már egynapnyi elcsúszást jelent a kalendáriumban. Ezért négyévenként egy (hatodik) szökőnapot is beiktattak az esztendőbe. Ez volt a mai szökőnap őse. A RÓMAIAK KALENDÁRIUMA — amelyből a egy kutya mire képes. Amint múlt az idő és gépek vették át az emberi kéz munkáját, a kutyákat is helikopterekkel helyettesítették. Hosszú éveken át ezek végezték a mentés munkáját. Idővel azonban kiderült, hogy a repülőgép képtelen volt a mentési feladatot olyan sikeresen végezni, mint azt annak idején a kutyák teljesítették, melyek úgy a nyomozásnál mint a segélynyújtásnál sokkal alkamasabbaknak bizonyultak. Így aztán újból divatba jöttek a Szent Bernáthegyi kutyák az Alpesekben. M. Rene Chambriea szerzetes trenírozza ezeket az ebeket. Bernard Rausis ezt mondja: „Ma már ráébredtünk, hogy ezek az Isten által adott teremtmények sokkal jobban megfelelnek a mentési munkára, mint a helikopterek.” Múlt télen ugyanis egy irtózatos hófúvásnál Zürichnél az Alpesekben a lesodródó hógörgeteg huszonegy embert temetett el. Sem a helikopterek, sem a kutató, mentő csapatok nem bírtak a szerencsétlenekre rátalálni. Ekkor előhozták a Szent Bernáthegyi kutyákat és azok rövid idő alatt tizenkét ember életét megmentették. A halottakra is ők találtak rá. így aztán a hatóságok szeme kinyílt. Egy leckét kaptak és azóta is igyekeznek visszaállítani az elmúlt évek kutyasegitőit, melyek a múltban több mint kétezer embert mentettek meg. mai naptár is kialakult — kezdetben szintén a Hold fényváltozásán alapult, és 354 napot számlált. Ehhez azonban egy napot csatoltak, hogy az év 355 napos legyen, mert babonás felfogásuk szerint a páratlan számok szerencshozók! A legendás Numa Pompilius király nevéhez fűződik a tizenkét hónap bevezetése. Ezek a hónapok, az év kezdetétől: Martius, Április, Maius, Junius, Quintilis (a mai Julius), Sextilis (a mai Augusztus), September, October, November, December, Januarius, Februarius. Mivel a római év 10 nappal rövidebb volt a valódi esztendő hosszánál, minden második évben egy csonka, húsz- vagy huszonegy napos szökőhónappal — tizenharmadik hónappal pótolták a hiányt. Ezt a szökőhónapot februárius 23 és 24 közé helyezték el, mintegy eldugva az év napjai közé. Erre azért volt szükség, hogy az isteneket ne háborítsa az év rendjének megsértése. (Folyt, a 15. oldalon) JÁTÉK Nem ér a neved, jíy, nem ér mert odadobtad semmiér’ csigát hajtottál s csigáztad magad hahóztál és pusztába szállt szavad nem ér a neved, jiy, nem ér sápad az arc fakul a vér felrepült s leszakadt a hinta toliadra szárad már a tinta láthatod megtelt minden irkád rádkiáltanak: vidd az irhád fogytán van a lélegzeted s te hiszed: tyra kezdheted leköröznek mindenki megver ne add fel mégse mig szived ver! Barát Endre
