Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-15 / 3. szám
20. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Myra arca jelent meg méhcsipte, duzzadt ajkával a képzeletében, és a könnye csöndesen folyni kezdett, ahogyan halottakat szokott az ember megsiratni. Majd rettentő szégyen fogta el, ahogy emlékébe tolult a kép, a garmban. az ágy előtt: „Ott álltam, a barátaim a hátam mögött, mindnyájan látták!" Felnyogort, és nagy tenyerét az arcára tette, pirulását rejtegetve a kopasz villanykörte előtt. Három napig ki sem mozdult a prefektúra épületéből. Nem kérdezősködött semmiről. Az arcára valami kovült vigyorgás ült ki. A kollégái csak félve mertek közeledni hozzája. Közben az inge bepiszkolódott, a ruhája összegyűrődött, a szakálla kinőtt. Olyan lett torz arckifejezésével, mint egy jó moziszínész, aki csónakban hányódó hajótöröttet játszik a filmen. A harmadik nap maga elé hívatta a detektívtestület főparancsnoka. A csoportvezető megállott az ünnepélyes mahagóni Íróasztal előtt, amelyet Minerva és Lafayette ’abornok gipsz mellszobra ékesített. A fő. tök - festett bajuszú, igen gavalléros hajlamú, úgynevezett „nőpárti" férfi volt - őrjöngött a haragtól:- Hallja-e, Motofelean I Megbolondult maga ? I Jelentették nekem, hogy mit csinált a feleségével. Tudja, mi ez? Barbárság! Disznóság! Maga rendőr? Maga egy állat. Maga csoportvezető?! Ez a jó példa? En a maga privát ügyével nem törődöm. De azt nem tűrom, hogy rendőrségi közegeket használjon föl, amikor a dühét akarja kitölteni valakin. A férfi csak állt, szomorú, hajótörött arcával az íróasztal előtt. Nem szólt, nem védekezett, ami még inkább dühbe lovalta a főnökét.- Nem ismerem azt a szerencsétlen asszonyt I - üvöltötte. - De fölteszem, hogy igaza volt. Úristen! Milyen szörnyűség lehet élni az ilyen alakkal, mint maga! Hiszen maga most is részeg. Meg lehetne gyújtani a leheletét! És milyen piszkos! Takarodjon! Mosdjon meg legalább! Undor magára nézni! A titkár megkérdezte az előszobában:- Miért haragudott úgy az öreg?- Összeszidott. Azt mondta, hogy rossz rendőr vagyok - felelte keserű mosollyal a férfi, amíg zavartan kereste az ajtókilincset. Tíz perc múlva egy fiatal díjnok, aki éppen a harmadik emeleti folyosón ment végig, észrevette, hogy lent a földszint egyik legénységi szobájában Motofelean csoportvezető elvesz a fal melletti állványról egy fegyvert, lehúzza a jobb lábáról a cipőt, a puska csövét az álla alá illeszti, és harisnyás hüvelykujját ráteszi a ravaszra. A díjnok hevesen integetett, és kiabálva rohant le a lépcsőn. De már késő volt. Amikor betörtek az ajtón, a füsttel teli legénységi szoba levegőjében már csak az eldördült lövés visszhangja rezgett. A padlón, két feldőlt szék között pedig ott hevert a százkilós, súlyos test. A fej helyén .. Olyan romboló ereje van ezeknek a rendőrségi fegyvereknek Aki elbeszélte nekem ezt a történetet. Így mondta: „A fej helyén olyan volt a parkett, mintha egy nagy tál pörköltet ejtettek volna el ." VÉGE CARMELO TÖRTÉNETE Élt az én gyermekkoromban, a-múlt század vége felé, Santiagótól délre, Chilében, egy igen-igen gazdag és hatalmas ember, bizonyos Lorenzo Herrera nevezetű kezdte elbeszélését Jacinto Reyes közlegény, hátát nekidütve az ágy vaskorlátjának Ma|d Így folytatta tovább: Birodalma lenyúlott Santiagótól majdnem egészen Valdiviáig, Coronet irányában szétterülve a tenger és az Andesek kozott. Teméntelen falu, település, tanya tartozott uralma alá, majd kőbányák, malmok és fatelepek és még két kikötő is Concepcion és Valdivia között, ahonnan hajók indultak és tértek meg kijelölt időben a halászat után. Birodalmának cselédei, bérlői és települtjei fölött szinte korlátlan hatalommal uralkodott, lévén ezek a népek neki kiszolgáltatva, akár mint cselédek, bérlők vagy telepesek, méghozzá oly mértékben és határok között, mint ahogy más területeken csak a távoli, elsüllyedt korokban volt ismeretes. Neki adóztak, és annak fejében, hogy uradalmán kisebb bérleményeket, őrlési, bányászati, halászati és erdővágási jogokat élveztek szigorú feltételek mellett, még személyük és munkájuk is a birodalom szolgálatára állott a megállapodások szerint, akárcsak a jobbágyoké és vásárolt szolgáké valamikor. Maga ez a don Lorenzo Herrera uradalmainak középpontjában, egy bizonyos Estrella vagy teljes nevén Estrella de los Andes altos nevezetű, nagy kiterjedésű településen, haciendán lakott, egy tornyokkal ékesített, magas fuggőkertek közepébe épített, emeletes házban, amely kivul a településen, egy magas domb tetején ragyogott, fehér, meszelt falaival élesen kiválva a mögötte elhúzódó, nagy kiterjedésű erdők zöld lombjai közül. Termetére nézve középmagas, vállas, erőteljes férfi volt ez a don Lorenzo Herrera, őszülő hajjal, mert ebben az időben már túl volt az ötvenes éveken, tekintete pedig szigorú volt, elszánt és komoly. Barna bőrű volt, méghozzá oly mértékben, ami nem általános a délvidéki chileiek körében, és arcát himlőhelyek, ragyák fedték, sötét foltokban kiütközve az egyébként is barna bőr felületén. Általánosságban hosszú, majdnem földig érő szőttes takarót, ponchót viselt, fején lapos, széles karimájú kalapot, a régi araucan bennszülött indiánok ősi szokása szerint, viszont kezén néhány csillogó gyűrűt, fülében pedig egy halvány, kék kővel díszített, kicsinyke fülbevalót, ami inkább már a Santiagó környéki vagy még inkább Bolíviában uralkodó föld- és bányatulajdonos uraságok körében meghonosodott és általános szokásra utalt. Mint környékbeli, régi, nagy család sarja, akinek elődei is mind itt születtek, ezen a környéken, és mint aki egész életében itt élt, és itt is nevelkedett, jól ismerte az ősi indián nyelvet és szokásokat, mely ismeret birtokában cselédei, telepesei és bérlői fölött kemény kézzel és hatalma tudatában könnyen uralkodott. De uralkodott ő nemcsak e szegény telepes, cseléd és bérlő népség fölött, amely hatalmas földterületein meghúzódva ki volt szolgáltatva neki, természetesed, de még az állami, kormányzói és városi tisztviselők nagy tömege fölött is hatalmat gyakorolt, beleértve a rendőrség, vidéki carabineroállomány és adószedés vezető urainak nagy tömegét, akiket pénzzel, megvesztegetéssel, szégyenletes titkaiknak ismeretével markában tartott keményen és engesztelhetetlenül, úgyhogy azok kénytelenek voltak szemet hunyni az uradalmában uralkodó törvénytelenségek, embertelen ségek, egyszóval, a hatalma és uralma alatt élő szegénység ellen érzett kíméletlen gyűlöletének mindeme gyümölcsei fölött Úgyhogy ebben a helyzetben és ily körülmények kozott való ban lehet mondani - hatalma, akarata és kíméletlen, kemény uralma nem ismert határt, sem akadályt abban, hogy félelmetes és belátástalan erejét ne fitogtassa birodalmának széles határai kozott, gőgös és süket önhittségében Gyermektelen lévén és magtalan ez a don Lorenzo Herrera, felesége iránt is gyűlölettel és megvetéssel viseltetett Ez az asszony északi származású volt. valahonnan Antofagasta kor nyékéről, ahol módfelett vallásosak a népek, majdnem az esztelen és felfoghatatlan babonák határáig, úgyhogy a nagy házban, ebben az Estrellában, ahol lakott, kerülve minden emberi érint kezést, szobáiban tartózkodott szüntelenül, szentek képmásai, égő gyertyák, mécsesek és kandeláberek kozott, illatos. fo|tó gyantafüstben, még urának tekintetét is kerülve, nehogy el szenvedni legyen kénytelen annak otromba, kemény szavát vagy semmibe vevő, gúnyos pillantását Néhány női cselédjének társaságában évenként kétszer - ezek voltak az egyetlen alkalmak beláthatatlan idők óta, hogy kimozdult a házból a tengerhez utazott, jobban mondva vándorolt, hogy ott a sós, meredek partig lenyúló fenyőerdő szélén emelt kápolnában Valparaiso és Concepcion kozott, könyörögjön a Tengeri Szent Szüzhoz, ás megalázott, kegyetlen életének elviseléséhez Így merítsen magában erőt Majd utána visszatérve megint az Estrellába, hónapokon át szobáiba zárkózott égő gyertyái, képmásai és csodatevő kegyszerei közé Ez volt tehát a helyzet és környezet az Estrellában, don Lorenzo Herrerának Santiagótól délre fekvő birtokán Míg egy rekkenő, száraz, nyári napon egyszer, amidőn dón Lorenzo kilépett kőből épített, fehér falakkal tündöklő, nagy háza kapuján, abból a célból, hogy mint szokása volt, megtekintse kedvére eléggé sohasem tevékenykedő munkásait már legalább a környéken, mármint az istállókban, a közeli agyag- és kőbányában és a kukorica- meg dohányfoldeken -, eléje lépett egyik fizetett bizalmasa, bizonyos Teofilo Pilla, megfelelő és megkívánt alázattal, nagy, tömött fejét a földre szegezve, kézé ben gyűrögetve háncsból font kalapját Folytatjuk
