Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-03 / 23. szám
16. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ MAGYAR VIDÉK LÉBÉNY ÉS PANNONHALMA PANNONHALMA. Győr- Sopron Megye. — Ha Vas megyében járok, gyakran ejtem útba Jákot. Ha Győr megyében, a megye belsejében, igyekszem úgy íormálgatni az utat, hogy Lébényen átvezessen. Pannonhalmán mindig megállók. Mit keresek? Az eltüntet a megmaradtban. Ezt meg kell kissé magyarázni. Ják, Lébény, Pannonhalma megmaradása olyan valószinűtlen, hogy néha arra gondolok, ez épen maradtak. Megjelent a napokban Magyarországon egy nagyszerű fotóalbum: Marosi Ernő Magyar falusi templomok című díszes munkája, Mihalik Tamás fényképeivel. Legszebb falusi templomainkat veszik számba Csempeszkopácstól Gyöngyössolymosig. Ez a könyv fotóalbum ugyan, de részben történelem is: nincs, vagy alig van románkorunk, gótikánk, mert históriánk úgy alakult, hogy a A lébényi Szent Jakab templom csupán álom. Álmodom, mikor arra járok. Vagy arra gondolok: mintha csodálatos moldovai kolostorok közt utaznék; mintha a román kor vagy a gótika építészeti remekeivel megáldott francia földön; mintha az európai kincsesházban, az olasz tájakon járnék. A mi tekintetünk inkább szokott a romokhoz, mint az éphez. Nekünk természetesebb a fájdalmas zsámbéki templomrom, mint az ép Ják, a megigéző lébényi templom, s a dombtetőn magasló Pannonhalma. Azért szeretem a lébényi, egykori Szent Jakab templomot, ezt a kéttornyú románkori remeklést, amelynek alapjait 1208-ban vetették meg, vagy Pannonhalmát, amelynek falai egyidősek Magyarországgal (az építkezés 996-ban kezdődött el), mert álomszerűén valószínűtlen az, hogy ezek a remekművek zord századok elseperték, letörölték a föld színéről azt a magyar románkort, és gótikát, amely — régi emlékek, leírások szavai szerint — a nyugatival vetekedett, s egyes alkotásaiban a nyugatiakkal egyidőben keletkezett. A megmaradt. kevés, egy Lébény, egy Ják, egy Pannonhalma, egy visegrádi rom. a magyarázata annak, hogy miért olyan kiemelkedő a magyar műemlékvédelem, amelyet már az UNESCO-ban is emlegettek. Amely már nemzetközi dijat, elismerést is kivivőit. Akik műemlékekben, történeti kincsekben, középkori falakban, gótikus szentélyekben olyannyivá elszegényedtek, mint mi, azok a megmaradt kevésre a szemük fényénél is jobban vigyáznak és őrködnek fölötte. A gazdag megengedheti a könnyelműséget. A szegény soha. A szegény mindent oltalmaz, mert kevese van. Pannonhalmán a bencéseknél, az ős-templomban, a kerengőkön, a könyvtárban, a levéltárban legalább tízszer jártam már életemben. Nem kevésszer Lébényben is. Néha Pannonhalmán a folyosókon járva arra gondolok, talán ez a kő, ez a folyosóboritás ismerte, ismerhette már a honalapító István király lábnyomát. S a falak talán visszhangozták valamikor hangját. Ezt igy, soha és sehol máshol, fölidézni nem lehet. RUFFY PÉTER MÁJUSI KÉPESLAP MAJÁLIS Megnyílt a föld alatti szanatórium JÓSVAFÖ, Borsod m. — A jósvafői Béke-barlangban berendezett föld alatti szanatóriumban megkezdődődött a légzőszervi, asztmatikus megbetegedésben szenvedők idei gyógykuráztatása. A világhírű aggteleki barlangvidéken levő természetes klimaterápiás gyógyhelyen az első csoportban negyvenötén vesznek részt a gyógykurán. A HOLNAPI NAGYKANIZSA Országos pályázat alapján készült el a dél-dunántuli Nagykanizsa részletes rendezési terve. Szép természeti környezetben. a város keleti részén, a már meglevő modern és takaros lakó telep folytatásaként építenek fel az elkövetkezendő esztendőkben 7500 lakást, 24 ezer ember számára. Elkerülendő a zsúfoltságot és az egyhangúságot, tágas, parkokkal gazdagon tagolt beépítést ir elő a terv. Zömmel négy-öt szintes lakóházakból áll majd a 130 hektáros városrész, de mintegy ezer lakást 11 szintes épületekbe terveznek. Nem akarják, hogy csupán ..alvóváros" legyen Nagykanizsa uj, legimpozánsabb negyede. Kiterjedt üzlethálózata eléri majd a kilencezer négyzetméternyi alapterületet. A bölcsődékben 410, az óvodákban 800 hely lesz, az általános iskolások számára 96 tantermet építenek. Szakközépiskola. nagy filmszínház, bevásárlóközpont, éttermek, szolgáltátó üzletek, gyógyszertárak teszik teljessé az uj városrész urbanizációs együttesét. MÁTRADERECSKE, Heves m. — Valamikor egész évben aludtak a falvak a hegyekben, az erdők sűrűjében. Aludt Mátraderecske is — de erre már csak az idősebbek emlékeznek. Ha pedig az idegen április utolsó napjaiban erre téved, különösen nagy sürgés-forgást talál. A porták máskor is tiszták, most még jobban kicsinosítják, felvirágozzák. A szekrényekből, öreg ládák mélyéről előszedik a színes rokolyát, réklit, pruszlikot, pántlikák sokaságát; felvarrják a leszakadt pántokat, kivasalják a szoknyát, keményítik az azsurozott kötényeket; a férfiak — a népes fúvószenekar tagjai — fényesítik réztrombitáikat. Május elsejének hajnalán gondosan felöltözködik a falu apraja-nagyja. És elindulnak a rezesbanda nyomában, a térre. A tér ezen a napon a megkésett tavaszünnep és a munka ünnepének színhelye egyszerre. Piros tulipán keveredik a kis piros zászlókkal, jácinttal, orgonával a kezükben integetnek gyerekek, felnőttek. Virágerdő, zászlóerdő. Majális ez. mert a legények májusfát állítanak — egyetlen egyet. De ez akkora, hogy járhatja körülötte a táncot az egész falu. S a lányok, asszonyok járják is órákig; végtelen lánctáncot járnak, majd párosat, együtt az idős és a fiatal. Emlékezetük előcsalja a régi dalokat, s szájuk bátran kimondja a rigmust. A munka ünnepe ez, hiszen bányászok — szénbányászok családjai, recski ércbányászok — erdei munkások, állami gazdaságban, iparban dolgozók ünnepelnek, akik a mában élnek, nagyon is a mában, s hogy mennyire, azt éppen a megváltozott, rangos falukép igazolja Közben persze megéheznek, oda-odamennek a lacikonyhához. bográcsban is fő az étel, s közös evés-ivással fejeződik be a nap. S ez éppúgy a valamikori erős összetartozás emléke, mint annak a bizonyítéka, hogy nincs másképp ma sem. Mi ez a keveredés? A falu asszimilálta, magába olvasztotta és ötvözte a hagyományt az ujjal. A népszokásokat — a majálist — és a május elsejét. Megérezték, hogy ezek az ünnepek nem mondanak ellent egymásnak, sőt, tartalmilag ki is egészítik, erősitik egymást. A hagyományőrzésnek ez a megnyilatkozása ékes bizonyíték: a tradíciót nem feltétlenül szükséges csak önmagában megőrizni. A felnőttek tudatában is vannak ennek. A gyerekeknek persze mindez csak játék; esemény, hogy rojtos gatyába, zsinóros mellénybe öltöztetik őket. De nagyanyjuk, nagyapjuk bizonyára mesél arról az időről, amikor ezeket még igaziból hordták, amikor a szokásoknak még funkciójuk volt. És annak örüljünk, hogy mesélnek. Sulyok Katalin A Kislegények
