Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-03 / 23. szám
-((A Hl» HAJIAM 14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ TAKARÉKOSKODJUNK AZ ENERGIÁNKKAL Irta: DOHNANYINÉ ZACHÄR ILONA S Dohnányiné Zachar Ilona Mióta a. villany olyan méregdrága, mindent elkövetek, hogy takarékoskodjam vele. Mivel nyáron Floridában lehetetlenség léghűtés nélkül meglenni, állandóan fel-.é$ lecsavargatom a léghűtőkészüléket. Éjjelente háromszor is felkelek, hogy elzáijam, áztán ujbó felcsavarjam, csakhogy néhány fillért megtakaríthassak, közben pedig kimegy az álom a szememből és nem tudok újra elaludni. Ha lemegyek a pincébe, nem gyújtok villanyt a lépcsőházban, inkább óvatosan botorkálok le a félhomályba, csakhogy ne használjak fel energiát. így van ez emberi lényünkkel, természetünkkel, életűnkkel is. Milyen fontos az energia, amely voltaképpen fenntart bennünket! És milyen jó lenne takarékoskodni vele. De mi csak úgy fecséreljük el, anélkül, hogy józanul megfontolnák, hogyan adagoljunk belőle. Sok ember reggeltől estig robotol, sokszor nem is azért, hogy a megélhetéséért küzdjön, csupán csak mert űzi, hajtja valamilyen ideges ösztön és nem bir egyetlen percig sem tétlen maradni. Nem is fárad el, mert az idegesség fűti és hajtja, mig aztán végképp kimerül az idegrendszere és egyszercsak összeroppan. így jártam vele bizonyos fokig én is, és tapasztalatból beszélek. Nem idegességből hajtottam magamat, de mert attól a perctől fogva, hogy elhagytuk Európát és megkezdtük uj életünket, minden gond és baj rámszakadt. Nekem kellett mindenfelé a hivatalos ügyeket kijárni, elintézni, mert meg akartam kímélni az uramat. Valahányszor hangverseny turnékon voltunk, nekem kellett interjúkat adni, embereket fogadni, mindenkinek kedveskedni, mert fontos, hogy egy művész népszerű legyen, és igy akartam távoltartani tőle minden kellemetlenséget, hogy pihenhessen kissé. A titkárnői munka is engem terhelt. Nekem kellet az uram levelezését kezelni, leveleket imi a nevében és HETI NAPTÁR MÁJUS I IKREK HAVA 5— SZOMBAT: FATIME 6— VASÁRNAP: PÜNKÖSD VASÁRNAP 7— HÉTFŐ: RÓBERT 8— KEDD: MEDÄRD 9— SZERDA: FÉLIX 10— CSÜTÖRTÖK: MARGIT 11— PÉNTEK: BARNABÁS megválaszolni azt a számos Írást, amely befutott hozzá- . És azonfelül a sok gond, bosszúság, meri hiszen jóformán mindennap történt valami kellemetlen. De minderre volt akkor energiám. Jóformán sose voltam fáradt, mert valamilyen erő fűtött, hiszen tudtam, hogy mindennek meg. kell lennie és hogy ez a munka létfenntartási küzdelem. Azt is tudtam, hogy a rosszkedvű embert senki sem szereti. így hát igyekeztem féken tartani indulataimat, amennyire csak lehetett és jókedvű, szívélyes lenni. Mikor néhány évvel az uram halála előtt Chicagóban hangversenye volt, utána egy ünneplő fogadóestélyen vettünk részt, ahol valamit ehetett, ami nagyon megártott neki. Éjjel rosszul lett és reggel görcsökkel és szivdobogással ébredt. Pedig aznap délelőtt újból hangversenyre várta a zenekar. Hogy mit álltam ki rémületemben, azt ki se mondhatom. Felhívtam a dirigenst, Reinert és ő azonnal elküldte háziorvosát, aki mellesleg világhírű pszichiáter is volt. Megállapította a bajt, injekciókat adott és az uram megtartotta a hangversenyt, méghozzá nagy sikerrel. Én azonban félholtra rettegtem magam, mialatt a kulisszák mögött gubbasztottam ezzel az orvossal, aki velem maradt, hogy szükség esetén segíthessen, mivel Dohnányi nagy tisztelője volt. Ez az ember azt mondta nekem akkor, hogy az, amit űzök, ahogyan élek, hihetetlen erőfeszítésembe kerül és egyszer megbosszulja magát. ,,Két végéről égeti a gyertyát” — mondta vészjóslóan. „Elhasználja minden energiáját és ronccsá zúzza az idegeit. Ennek egy napon rettenetes következményei lesznek. t ' ' Egyszerűen össze fog roppanni.” Az uram életében nem roppantam össze. Az energiám még tartott egy ideig. De halála után valóbán ronccsá lettem. Csak Krisztus irgalma támasztott fel. És bizony most is csak ebből a kegyelemből tengődöm, mert ha valami rossz hir él, azonnal összeomlanak az idegeim. Takarékoskodjunk a '* szenvedéllyel is. A szenvedély gyönyörű érzés, szüksége van rá szerelemben, boldogságban, Isten dicsőítésében is. De ha eltúlozzuk, nagy károkat okozhat. Nem szabad, hogy fölénk kerekedjen, azon legyünk, hogy mindig, mindenkor féken bírjuk tartani. Norman Vincent Peale evangélista gyakran jár az Alpesekben. Ilyenkor sokat volt együtt egy Albert Fluhmann nevű hires svájci fafaragóval, aki mindig derült, élénk volt és még nyolcvanöt éves korában is vidáman mászkált a hegyekben. Mikor az evangélista megkérdezte tőle, mi adja neki ezt az erőt és egészséget, azt válaszolta: „Senkit se gyűlölök és imádom Istent, aki egész életemen át őrködött felettem. Sose távolodtam el Tőle és Ó felépített. És ez a felépítés még mindig tart.” Ez az ember ismerte az energia megtakarításának és felépítésének mesebeli titkát. RÉGI MAGYAR SZAVAK EREDETE Irta: HALMI DEZSŐ László Gyula prlf., otthonélő. régész tudós. „Vértesszölőstől Pusztaszerig” c. könyvében, mely a Kárpát-medencében fellelhető emberi életet mutatja be az ősember megjelenésétől, a magyar államalapításig, érinti a ..lábad" cs „úszik” szavaink eredetét. A nyelvtudománnyal kapcsolatban ezeket írja: „Bármilyen gazdag lehetőségeket kínál is a nyelvészet s bármennyire is nélkülözhetetlen a segítsége, mégis két gyarlósága óvatosságra késztet: nem tudja halmi dezső pontosan időhöz kötni a szavak eredetét és jelentésének változását, másodjára pedig a szó nem tárgy, hanem csak annak jelképe...a régészet és a néprajz segít a nyelvészetnek, de nálunk ez a kutatómunka még csak az elején tart." Ha nem is nyíltan állapítja meg László prof. a nyelvtudomány -mint bizonyító, meg nenv felebbezhetctlen, nemzetünk származására vonatkozó dogma- fogyatékosságát, a sorok között olvasva láthatjuk, hogy otthoni tudósaink is kezdik elvetni a finn-ugor -teljesen nyelvi alapon felállított- elmélet hamis beállítását. Amennyiben ez a tudomány még ma is „csak az elején tart", akkor száz évvel ezelőtt hogyan merte, egy nagyrészben idegenekből álló, távol minden magyar érzéstől, összeverbuvált csoport megállapítani a magyar nemzet „finn ugor" eredetét? De. ha ez a sajnálatos elmélet annyi éven át tarthatta magát, akkor ma már. végre a Magyar Tudományos Akadémiának fel kell ébrednie és elvetni ezt a bepókhálósodott származási tant. Át kell már egyszer lépniük azt a határt, melyet Goldzieher Ignác vont meg: „Csak a Kaukázusig terjedhet a magyar őstörténeti kutatás, de attól délebbre nem.” László prof. a továbbiakban igy ir: „Szavaink vizsgálata nyomán néha meglepő közelségbejutunk a mullhoz. Egyik legszebb példa a lábad és úszik szavunk egyezésének vizsgálata. Mészöly Gedeon figyelt fel arra, hogy „könnyben úszik”, vagy „könnybe lábad", ugyanazt jelenti, egyszóval lábal szavunk eredetileg úszást jelentett...Valóban az ősidőkig kell követnünk a szót. ha értelmét akarjuk tudni, azokig az időkig, amikor igéink még erősen hozzátapadtak testünkhöz, ahhoz a testrészhez, (Folytatás a IS. oldalon) MAGYAR méhedben mert megfogantam szólítalak anyanyelvnek teslem-lelkem néked adtam hívhatlak már mátka-nyelvnek sorsomul a dalt fogadtam fiam-nyelv én fölnevellek Szokolay Zoltán
