Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-03 / 23. szám
MAGYAR HÍRADÓ 9. OLDAL CSODA BECSBEN... MOSOLYOGJUNK Irta: KLAMÁR GYULA Az ember sok minden kedves dolgát elveszti idők során különösen akkor, ha olyan időket élt át, mint a legutóbbi harminc-negyven év, amibe Magyarországon beleesett az első és a második világháború és a közbeeső kis ..intermezzók” mint a náci fosztogatás, a bombázás, az orosz invázió és igy tovább egészen addig, amig önként meg kellett válnia sok kedves holmijától, minthogy nem vihette magával. Itt kezdődik a csoda. A családban volt egy zöldes-arany színű Zsolnay eozin hamutartó, inkább Íróasztali dísznek tekinthető, minthogy senki se vetemedett rá, hogy beleszórja cigarettája hamuját. A tál szélén két farkas állt és visszanézett a megtett útra, amely a valóságban havas lehetett és igy látszott a tál közepén átvezető farkas-lábnyomok. Valószínűleg a század elején készíthette a mintáját valamelyik hires magyar szobrász; abban az időben a pécsi Zsolnay-gyár sok jeles művészt foglalkoztatott, akik váza, hamutál, szobrocska és egyéb belső dekoráció céljaira alkalmas tárgyat alkottak a frissen felfedezett eozin-máz felhasználására. Ilyen lehetett a mi hamutálunk is, egyik megbecsült disz egy békés polgári otthonnak, valahol Budán, a Márton-hegy környékén. Csodálatos módon a tál sokat vészelt át: a villa náci, majd nyilas megszállását, utána az. orosz, katonákat; igaz, hogy az utóbbiak nem sokat törődtek a műtárgyakkal, ha azok nem készültek aranyból vagy legalábbis ezüstből. A másfélét megvetően félrerugták, igy a Zsolnay-tálat is, s az volt az első csoda, hogy a tál túlélte a vandalizmust és épen, csorbulatlanul került elő a villa padlóját boritó szeméttengerből. Aztán meg kellett tőle mégis válni, túlságosan nagy volt és alkalmatlan arra. hogy az ember magával cipelje egy bizonytalan jövőbe. Valaki ajándékba kapta, vagy emlékbe elvitte? Mindez olyan régen történt, hogy a válás története homályba merült, csak az. volt a bizonyosság, hogy a szkarabeusz bogár sziliében pompázó dísztárgy többé nem volt meg és a/ se volt bizonyos, hogy merre található. Végérvényesen elveszett, mint annyi más szép tárgy, szőnyeg, függöny, könyv, kép, mindaz, ami nélkül valaha egy budai lakás polgár otthonát nem lehetett elképzelni. Miért éppen a ,.farkasok” fájtak a legjobban? Ki tudná megmondani. Talán valami titkos emlékkel, egykori jó érzéssel függött össze, de tény, hogy gyakran merült fel álmomban, beszélgetés közben, méghozzá olyan pontosan, mintha ott állna még ma is az íróasztalon — persze nem a régin, hanem egy másikon már...Azt is mondhatnám: csak ez hiányzott már a múltból, ezek a visszatekintő farkasok, ők képviselték szemünkben a királyi Várat, a Vajdahunyadot, a Milleneumi emléket. S a napokban megértük a csodát: egy kis bécsi utcácska régiségkereskedésének polcán feltűntek a farkasok! Szakasztott ugyanazok, az. eozin-tál is ugyanaz és persze, benne a farkasnyomok. Nem lehetett tévedés a dologban. Az üzlet tulajdonosa maga sem tudta, hol szedte, egy ideje benn volt a raktárban, most vette elő és rakta ki a polcra. Vásárolta valahol, ki emlékszik már, hogy hol, neki csupán egy eladásra váró tárgy volt s nem a múlt életének egy darabja. Óvatosan, nehogy megsejtse, mit jelent az. érdeklődőnek, csak úgy mellékesen kérdeztem az ár után, olyan csillagászati számot mondott, hogy a lélegzet is elállt bennünk. Persze, persze, mindennek felment az utóbbi időben az ára. nézzük meg a szomszédban a ruhaüzletet, mit lehet kapni tízezerért? Egy-két rongyot, amit ma felvehetsz és holnap eldobhatod, a régiség, a műtárgy pedig holnap is műtárgy és mindig megmarad, ha ugyan nem emelkedik az ára. Igaz, igaz, de hát...A tál valódi Zsolnay, hallotuk-e már a nevét? Persze, hogy valódi Zsolnai, Pécsről, Fünfkirchenből, ha úgy tetszik. És az is bizonyos, hogy nálunk állt az Íróasztalon egy teljesen hasonló tál —■ ha ugyan nem éppen ez! Valaki — egy pesti turista hozhatta magával valamikor az elmúlt években és potyázta el , hogy egy kis extra költőpénzhez jusson. Mindegy, a fontos csak az, hogy itt vannak, utánunk jöttek a farkasok és felbukkantak a bécsi régiségkereskedő polcán. Nagy előnye ennek a sokszor bosszantó régimódi osztrák fővárosnak, hogy történnek még benne ilyen és hasonló csodák. „fflON SZIVEM” A kassai Rákóczi-kriptában Fejedelem, itt vagyok újra. Magyar hazánk köszöntését hozom. S megrendültén betű/.getem neved egyszerű márvány-szarkofágodon. Rodostói házad mása mellett jöttem cl éppen, Fejedelem, s ahogy csendes kriptádba léptem, emlékek léptek be velem. Elszakítottak hős édesanyádtól kegyetlenül, mint zsenge gyermeket. Most összeölel vele a koporsó, hogy porladva, együtt pihenjetek. Drágámivu imádságoskönyved üveg alatt kinyitva vár reárn. Ahogy fölchajolok áhítattal, mintha suttogó hangod hallanám, amint mondod egyszerű imádságod. Hallom. Megőrzőm. Magammal viszem. Mert hcnnelohog hited, magyarságod a kel kiesi szóban: ,,Ihon szivem!” ,.!hon szivem!” Viszem az imádságot, s igy lelt mindenkié: nemzetedé, hazádé és a magyar szabadságé és a földönfutó szegényeké. ,,Ilion szivem!” Istennek ajánlottad, Ez az üzeneted. Fejedelem. Legyen nyugvóhelyed és porod áldott! Szivem én is Istenhez emelem. Üzenetedet elviszem haza, s mint drága kincset, óva őrizem. Életed titka és útmutatásod ez a kel kicsi szó: „Ihon szivem!” Turmezei Erzsébet Két asztronauta, útban a Mars felé, elrepül a Hold mellett. Egyik a Holdra mutatva megkérdezi társától: — Most ez a Hold vagy a Vénusz? A másik azt feleli: — Honnan tudjam, most repülők először ezen a vonalon! * Tanácstalanul vesznek körül az utcán egy elájult férfit. —■ Mi az előírás ilyenkor? — tűnődik az egyik néző. Olyan sok szabály van! Talán egy kis konyakot kell a szájába önteni?! Ekkor az ájult kinyitja a szemét és ezt suttogja: — Tegye ezt. kérem, és ne törődjön a többi előírással! * Doktor ur. mi a véleménye, egészséges a füstölt sertés? — Nem tudom, kérem. Füstölt sertést még nem kezeltem. * Modern házban volt a fogorvos rendelője. Egy alkalommal tagbaszakadt férfit ültetett le, s hozzákezdett a kezeléshez. Óvatosan dolgozott, de megdöbbenve látta, hogy az erős férfi szeméből csak úgy patakzanak a könnyek. Megállt. —Úgy fáj? — Dehogy! — Akkor miért sir? —A szomszéd lakás rádiójából áthallatszik a Rómeó és Julia nyitány ... Es valahányszor ezt hallom, sírnom kell... MAGYAR LÁBNYOMOK (Folytatás a 8. oldalról) Zeneművészeti Főiskolának nevezett, Liszt-alapitotta intézmény századik születésnapjával kapcsolatos kiállításról: .....Az egyik falon, mindjárt a bejáratnál. Liszt portréja alatt, a Mester tollából ez a szöveg olvasható 187ű-as. keltezéssel: ..Ámbár sajnálatos módon a magyar nyelvben nem vagyok járatos, bizonyára megengedtetik nekem, hogy születésemtől a sírig szivemben és érzéseimben magyar maradjak — és hogy ennek megfelelően odaadóan kívánjam előmozdítani a magyar zenekultúra ügyét." Olcsó zászló-lengetés, kihívó nacionalizmus, másokat lekicsinylő ..kulturfölény"-propaganda nem fért össze természetével, elyeivel. Testvérként támogatta a francia Berliozt, vejévé fogadta a német Wagnert, öngyilkosság küszöbéről segítette föl a cseh Smetanát. rajongott az olaszokért...az a Schiller-i sor feje/te ki emberi és művészi ideálját leghívebben, amelyet Beethoven az éppen Liszt által zongorára átdolgozott Kilencedik Szimfónia kórusában oly megrenditöen szólaltat meg: ..Seid umschlungen, Millionen!“ ..Átölellek, embermilliók!" Csak éppen nem eresztette el az anya kezét; nem tagadta meg a bölcsöt: nem fordított hátat a földnek, amelyen járni tárult, amelyről nekiindult a nagyvilágnak.
