Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-27 / 22. szám
16. OLDAL magyar híradó MESÉLŐ TÁJAK KENYÉRSÜTÉS A CSERHÁTON HOLLÓKŐ, Abauj-Torna — Vasárnap délelőtt találkozunk, a hetvenesztendős Nagy Ferencnénél csaknem tizen szorongunk a konyhában. Pihenő idősebbek, érdeklődő fiatalok. Rozi néni mindenekelőtt sorra kérdezi a sihedereket, ki gondolt már a házasodásra. Két testvér közül a fiatalabbik bólintja az igent. — Nem jól van az — zsörtölődik az öregasszony. — A sarnyut előbb, nem a szénát? Furcsa dolog. A kaszálásból veszi a hasonlatot. Tudnillik: az első kaszáláskor vágják a szénát, a másodjára saijadt fű a saiju. — A cserhatszentiváni patakho’ jártunk őrölni, ott vót két vizimalom. Két tehénnel mentünk, de általában inkább csak a hátunkon vittük el azt a kevéske kis életet. Csak annyi vót. Megyámolták a búzát, majd a megduzzasztott, erős sodrású patakon lisztté lett. Vörös lisztet, s kenyérlisztet vittek haza, az előbbi a színéről kapta a nevét. A malomban nem tudták teljesen megtisztítani, finomítani az őrlés elejét, maradt benne egy kevéske korpa is. Most már Rozi nénié a szó, visszavonhatatlanul. Kezdheti a kenyérsütést. — Általában szombaton sütöttünk, néhol azonban csak kéthetente csináltak friss kenyeret. Én megszámitottam egyszerre úgy négyet, ötöt, lehetett darabja vagy három kiló! j Dombosak, jaj, de szép dombosak vótak az én kenyereim. Pénteken délután megkez-1 dődött az előkészület. A ,,dagasztó teknyőt” bevitték a konyhába, lisztet tettek bele. Rozi néni három szakajtóval. A szalmából font, szép, egyforma szakajtóból itt-ott még látni egy-egy darabot. Szobadíszként. Amikor este a többi munkával felhagyott, megszitálta a lisztet. — Kovászt kellett elébb csinálnom. Buci nagyságú darabot hagytunk meg az előző sütésből, a megszáradt tésztát megáztattuk melegvízben. A sűrejét kidobtuk a levét pedig a .lisztre öntöttük. Ezt használtuk élesztő helyett. Főztünk bele krumplit, hajaj, nem is keveset. Szaporitani kellett. Az összetört krumplit a liszt egy részével, meg a kovász levével összekevertük. A varecával. Rozi néni kinyújtja a karját, úgy mutatja: milyen nagy volt a vareca, az erre a célra használt fakanál. Szombat reggel. — Befűtöttem a kemencét. Benn vót az a házban, a konyhában. Vizet melegítettem, aztán bedagasztottam. Egy óráig gyömöszöltem a tésztát, ömlött rulam a viz. Sokan bizony nem bírták ennyi ideig, nem is volt olyan jó az a kenyér. Rozi néni ölébe ejti az ingvállat, amelyen elbeszélés közben dolgozik. Csontos-eres kezezed öbölbe szorítja, nagy hévvel dagasztja a levegőt. Mint egykor a tésztát. Belepirul, nevet. Szemei előtt talán ott van a dagasztóteknő, s a ragadós tészta. — Ha nem dógoztuk jól el, olyan lett a kenyér, mint a sonkoly. Megint egy szó, ami uj, amit eddig nem hallottam. — Hát olyan szalonnás. Mikor leölték a szalmakasból a méhecskéket, kinyomkodták a viaszkból a mézet, sűrű, szalonnás, fénylő valami maradt meg. Ez vót a sonkoly. A rossz kenyérben pont ilyen esik vót. Dagasztás után az életében először kenyeret sütő asszony vagy lány eltett egy keveset a kovászból. Hogy emlékezzék első kenyérsütésére. — A tészta tetejét megszórtam liszttel, hogy ne keljen bele a kovászabrosz. Megint rákerült a nagypárna, aztán kimentem fejni, etetni, más egyéb dogomat végezni. Mire mindent megcsináltam, „kifűtt a kemence, megkelt a tészta, a „nagykovász” is. Öt szakajtót készítettem elő. Rátérhettem a szakajtókendőt, megliszteztem. Kezdődhet a kenyérszállitás. Rozi néni szép sorjában eljátssza: miként tépte ki a szakajtóra való tésztát, hogyan sodorta, „pofozta”, mig a szakajtóba kerülhetett. — Később aztán ebből borítottam ki a kenyérsütő lapátra. Kovászos vízzel, tejes vízzel vagy tejjel — ha vót — szépén megkentem. Hogy eleven piros legyen a színe. Ettől kapta azt. A kenyérsütő lapátnak és ; szénvonónak más szerepe is volt, nemcsak a kenyérsütés szerszámaiként használták. — Ha csúnya, fekete felhő jött, keresztbe tettük a két szerszámot az udvaron. Hogy ne legyen jég. De jó volt az a sok eső ellen is. Azt mondták. Két órán keresztül sült a kenyér a jól átfűtött kemencében. Közben kikaparták a teknő aljáról a maradék tésztát ebből sütötték a vakarát. — Ha vót, tepertőt is sütöttünk bele. Finom eledel vót ám ez nagyon. Szakácskánkba kötöttük, s amig kiértünk a határba, meg is vót az étkezés. Elcsipegettük. A teknőt is tisztára mosták sütés közben, falhoz támasztva megszáritották. Ebbe rakták a friss kenyeret, ebben kellett kitartania a következő sütésig. A meleg kenyeret — bármilyen furcsán hangzik s — vasaló gyanánt használták Hollókőben. — Mielőtt kiszedtük volna a megsült kenyeret a kemencéből, előkészítettük az uj rakott szoknyát. A még használatlant. Az asztalon szép rendben öszszeszedtük a „ráncokat”, s rátettük a forró kenyeret. Vasaló helyett. Nagyon szép, tartós formát adott ez a ruhának. Olyan szokás vót ez, hogy kenyérsütéshez — ha éppen volt neki uj szoknyája — még a szomszédasszony is szaladt kenyérrel melegíteni a ruhát. — Ünnepélyes pillanat volt a kenyér megszegése. A családfő a késsel keresztalakban megérintette a kenyeret. Aztán ketté vágta, leszelte az első szeletet. Ez az övé volt. Majd sorban — rang szerint — mindenkinek vágott egy karéjt. Ismét egy búcsú, Hollókőtől. A motorkerékpárról még látok az egyik tornác végében egy horpadt hátú, betee kemencét. Ebben már sohasem pirul a „dombos, jaj, de szép dombos” kenyér, s a laktatós, nehéz illat sem járja át többé a házat. Kelemen Gábor Zalai tájvédelem SZENTGYÖRGYVÖLGY, Zala m. — Harminc kisebb természeti köretet, ritkaságot nyilvánítottal eddig védettnek Zala megyében. A Zalaegerszegi Állami Er iőrendezőség idős faóriások, sajátos flóráju fás legelők, különleges erdőrészletek, források fölött őrködik. Az Országos Természetvédelmi Hivatal most Zalában négy tájvédelmi körzet védetté nyilvánítását tervezi. A szentgyörgyvölgyi, a kis-balatoni, a délzalai bükkös és a felső-göcseji tájvédelmi körzetben egy-egy sajátos táj növény- és állatvilágát mentheti meg a védelem. ÓHAZAI SZÍNFOLTOK BTRKANYIRÁS FÉLEGYHÁZA, Pest m. — • Amúgy sem nevezhető szép állatnak, de igy! Ijesztően soványnak, bánatosnak tűnik. Az embernek nevethetnékje támad, olyan szomorú képet vág. Szörnyű „sérelem” érte: kopaszra nyírták, pőrére vetkőztették. • •• Zakatol a nyírógép. A birka kellemetlenül tűri, hogy hátsó felére ültessék, megfosszák ékességétől: drága gyapjától. Egy birka — öt perc. Ennyi ideig tart a nyírás. Nem szakma — legalább is nem számit annak —, de érteni kell a csízióját és „kondi” is kell hozzá. Az elektromos gép először az állat fejénél fúr bele a bundába, azután gyorsan végig pásztázza a testet. Mintha megnyuzták volna, úgy omlik le róla a nyírás végeztével az összefüggő gyapjútakaró. A birka pedig — ki hinné —, nem ugrik fel, nem iszkol a tett színhelyéről —, mozdulatlanul fekszik, Megbabonázták volna? Megijedt? A Kiskunsági Állami Gazdaság főállattenyésztője nevetve legyint: „Se ez, se az. Birkák, buták...” Az országban idén először ebben a gazdaságban kezdték meg a birkák nyírását. Csaknem az egész állományt, mind a 45Ö0 birkát njegkopasztottak. A most született barikákat persze nem, ám a télen elletteket igen, hogy jövő ilyenkorra dús takarót növeszthessenek. Barika télen? Nem husvétkor? A főállattenyésztő mondja: megpróbálnak szakítani a hagyományos, tavaszi elletéssel, a cél az, hogy két évenként legalább háromszor elljenek az anyaállatok. Felszámolják a hagyományos nyájrendszert is (egy-egy nyáj: 350 birka) és ősztől kezdve az uj nagylegelőkre hajtják ki az egész állományt. A nyírás időpontja azonban a régi, a megszokott. A téli bundától csak akkor szabad megfosztani a birkát, amikor jönnek a meleg napok. Igaz, a Gyapjuértékesitő Vállalat sürgeti a tenyésztőket, ha lehet, korábban lássanak hozzá a nyíráshoz. Nem vétetlenül teszik: az áprilisban nyírt gyapjú minősége jobb, nem sárga és nem zsíros, mint a májusié. Ilyenkor is fizetnek, kilójáért száz forintot. Birkát gyapjáért, vagy húsáért? Barkochba nyelven szólva is-is. Mindkettő kifizetődő, de mióta a gyapjú reneszánszát éli, inkább ezért. Az igazsághoz tartozik viszont* amikor a műanyag megkezdte térhódítását. a birkatenyésztőktől megvonták az állami támogatást és alaposan megcsappant a juhtenyésztési kedv. Most azonban ismét van állami támogatás, a tenyésztés is fellendült. A birkahúsnak idehaza nincs igazi kultusza, annál nagyobb külföldön. Az arab államokban például az idősebb birkákért fizetnek többet, minél vastagabb a faggyúja, annál jobb. Nyáj — nyári ruhában. A gazdaságot átszelő utón, a csatorna hidján összezsúfolva állnak. Se előre, se hátra. Mint a birkák. Azután megjelenik egy vakarcs kiskutya és egykettőre eligazítja a nyájat. A szomszédos magtárban pedig már a gyapjút szárítják, kezdődik a zsákolás. Mondják, jó „termés” volt: egy-egy birka átlagosan öt kiló gyapjút adott. Pethes Sándor Veszélyben a tölgyerdők MÁTRAFÜRED, Heves m. — A Mátra déli old; ‘ a Mátrafüred és a Mátraháza közötti tölgyerdőt az idén sűrűn elborította a fagyöngy. Ennek a jellegzetes erdei parazitának több fajtája ismeretes. A Mátra déli részén ezúttal a sárga fagyöngy, népiesen „fakin” jelent meg. Sárga színével már messziről magára vonja a figyelmet. A fák ágain élősködő növény magját az erdei rigók terjesztik. Elterjedését az idősebb tölgyerdőben nemigen lehet megakadályozni, a fagyöngy megtelepedése tehát az-erdőterület felújítását sürgeti.
