Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-13 / 20. szám
20. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ MÓRICZ ZSIGMOND: FORRÓ MEZŐK De az asszony csak megrázkódott, s ugyanúgy maradt, ahogy volt, maga elé görbedve, két finom kezét térdén nyugtatva s csüggedt elmerüléssel- A maga ura, sajnos, öngyilkos lett. hirteleni idegroham... Beszámíthatatlanság. Mindennel indokolható... Megőrült Kalap nélkül rohant el a vendéglőből., autó. . tarlón vissza . a kert alatt megállíttatta az autót, úgy lopózott fel... Egész őrült dolgok. . Degeneráltság terheltség... Ennek nem is lehetett jó vége . Most gyorsan felállott, s az ajtóhoz sietett, mert meghallotta, hogy a külső ajtó nyílik. Kiment a fogalmazó elébe- Kérlek szépen - mondta neki az előszobában. - Mi volt ez? A fogalmazó vékony, egyenes úrifiú, hivatalos komolysággal állott.- Kérlek alázattal, főkapitány úr. . - s jelentést tett az eseményekről.- Nagyon helyes - mondta a főkapitány minden rendben van, azonban figyelmeztetlek a következőkre. Itt öngyilkossággal állunk szemben. A fogalmazó szeme kicsit nagyobbra nyílt.- Az öngyilkosság a legteljesebb mértékben máris tisztázva van. Ez a szegény degenerált, beteg ember, sajnos, maga ellen fordította a fegyvert... Ez a két szegény fiú, egyáltalán semmi közük a dologhoz, őket autóbaleset érte a badakonyi országúton, a gróf erdeje mellett. Ezt, kérlek, nagyon jól jegyezd meg magadnak, s most hozd fel ide nekem a kis Lengyel Sándort.- Igenis, főkapitány úr - mondta a fogalmazó mereven.- Vettél már fel jegyzőkönyvet? A fogalmazó kicsit gondolkozott, akkor azt mondta:- Be akartam várni főkapitány urat.- Nagyon helyes. A jegyzőkönyvet én magam akarom felvenni.- Igenis- Szervusz. A fiatalember elment, őpedigvisszasietettabánatosözvegyhez. Az most is ugyanúgy ült, szemét lehunyta, ajkai nyitva voltak, vérbő, dús ajkai. Az arca sápadt volt s kívánatos. A főkapitány egy ideig nem is tudott szólani. Nagyon tudta szeretni a szépet. Az asszony sohasem volt ilyen elragadó. Kitágult szemmel s egészen különös mohósággal nézte. Ahogy ott ült nagy elbágyadtságában s rendkívüli mozdulattal, amely a szenvedésnek, a kimerültségnek tökéletes kifejezése volt, szobrokra s képekre emlékeztette. De azokon a művészi alkotásokon mindig ott van egy harmadik embernek a lelke, s minél tökéletesebb, annál inkább kell egy idegen személyre gondolni, aki belezavarja saját magát, az életét, a hangulatát az alkotásába. A legszebb női arcnál, a Mona Lisánál is ojt van egy kellemetlen illat, egy másik férfinak az imádata, amely ilyennek látja, s ilyennek akarja láttatni a nőt. Itt azonban egy élő test. Három dimenzióban, bő, modern porköpenyben, azokkal a finom kis ráncokkal s vetületekkel; a térdig látszó lábak, csodálatos lábak, a kis antilopcipőkkel. Egyik térdét feltette a másikra, s látni lehetett a térd hajlását, amelyet a rövid szoknya el sem ért. Némán s tágra nyitott szemekkel itta be a szép asszonyt. Mindenre méltó. Mindent megér. Mint egy fenevad tágultak rá a szemei. S milyen jól áll neki a szenvedés. Ezt a nőt eddig mindig csak kacagni látta s csak ragyogni s milyen jóit áll neki a megtörtség s a bánat. Úgy vonul fel előtte a múlt, mint egy ragyogó vibrálás, s az öröm minden pillanatán át. Remegett érte, hogy minél tovább maradjon ebben a mártír-mozdulatlanságban. Most a nő felvetette a szemét, ránézett, s úgy megijedt, hogy ő sietve elfordult, hogy éhes arcát eltakarja. De csak egy pillanatig tartott ez az idegen ijedtség a nőben, aztán újra maga elé dermedt S ő újra ellopta a szépségét, s addig nem tudott szólalni, míg fel nem szívta ezt az édes, egészséges arcot, ezt a hallatlan gondozott életet. Oly kiszolgáltatott volt, s mégis tudta, hogy nem uralkodik felette- És most? - szólalt meg a nő. A hangja is más volt, mint máskor. Halkabb s zengőbb- Semmi baj sincs, kedves, semmi baj sincs Csak magának kell mielőbb biztos helyre jutni.- Hová?- Hát mindenesetre a nővéréhez . Ott legjobb helyen lesz az éjszaka, Bátkyéknál- Igen- Még ők nem tudnak semmit, késő volt, mikor a hír jött, bizonyára aludtak is már. De annál jobb, legalább egy nyugodt órát tölthet az ágyban. Bátky is derék fiú, lehet vele beszélni Az asszony csak nézett, szenvtelen, szomorú arccal. Úgy érezte, hogy most teljes bizonytalanságban van, s ez elernyesztette. Az elmúlt órák végtelen izgalma után fásult fáradtság volt benne. A szemei lecsukódtak, bársonyossá lettek- Igen - mondta alig mozdítva ajkát A férfi lehajolt hozzá s az asztalhoz támaszkodva fölibe hullott.- Kis Vilma, kis Vilmácska, azt kell megértenie, azt kell megtanulnia, hogy egy szót se, egyetlen szót se .. Nem tud semmit, nem emlékszik semmire, semmire a világon, se jóra, se rosszra. Semmire nem emlékszik Az asszony úgy maradt, s valóban olyan is volt, mint az élő elfeledkezettség.- Semmit sem tud, semmire nem emlékszik. Ez a szörnyű esemény olyan megrázkódtatást idézett elő magában, hogy mindent elfelejtett. Helyes? Az asszony csak a lehunyt pilláival intett. S az arcába olyan gyermeki odaadás volt, hit, bizalom, jóváhagyás, hogy a férfinak remegett a szive a kéjtől. Mindig is szerette a bánatos női arcokat. Itt a hivatalban sokszor elérte a vágy, hogy könnyeket felcsókoljon.- A többit bízza rám - mondta rekedten. Az asszony intett, s ettől a parányi mozdulattól kibomlott egy fürtöcske a kalap által leszorított bubifrizurájából a homlokára. Barna volt a haja, s vörös fények voltak a barnaságában. Hennázott haj volt, s ez a szín, ez még erotikusabban hatott a férfira. Elérhetőséget jelentett, s ez a végtelenig fokozta az izgalmát. Nem szenvedő lélek volt neki, hanem érzéki izgalom és zsákmány. Két évvel ezelőtt, mikor olyan groteszkül szakadt félbe a szerelme, s ő volt az egyetlen, aki kielégítetlenül volt kénytelen elválni ettől a nőtől, akiről mindenki tudja, hogy olyan sokakat elégített ki, ez valahogy úgy maradt benne, mint hamu alatt a parázs, s most érezte, hogy nagy lángoltkai szökik fel benne a tűz. Itt az idő...- Maga nagyon ki van merülve - mondta -, maga nagyon el van gyötörve. Odahajlott hozzá, s érezni akarta. De a nő nem reagált. Erre ő felemelte kemény férfiujjait, s megsimította a fejét. Azt a villanyszikrás hajat. Elsimította a homlokáról s beletúrt, s lassan hátratörte a fejét, felemelte az arcát, s keményen, élesen, erősen nézte az arcot a fényen. S csodálkozva látta, hogy apró szeplők vannak az arcélen. Pedig ki van most is festve. S azt is látta, hogy így, ilyen közelről és erősen nézve, milyen jelentéktelenek a vonásai. Az orra kicsiny, két nagy üreg az orrlyuk, a szeme is kicsiny, a pillái ritkák, s az egész arc lapossága emlékeztette őt az örömlányok állatiasan torz arcára (Folytatjuk) REMÉNYSÉG H N V JÉZUS Jeruzsálemben tanított.! I Röviddel kereszthalála előtt (Mt. 24)1 »közölte tanítványaival Jeruzsálem pusz-[ | tulásáról és a világ végéről szóló tanitá-< Isát. Ez a két esemény bár időben egy-j f mástól távol áll, Jézus tanítása közbeni I egymás mellé helyezte őket, mert Jeru-j (zsálem pusztulása, (amely Kr. u.[ 170-ben teljesedett be, amikor Titus aj I római csapatok élén elfoglalta és) E lerombolta Jeruzsálemet) előre vetített | | képe volt az utolsó Ítéletnek. Nem „Kelet és Nyugat” fogják| * egymást atomháborúban felemészteni, f ■ hanem „Istentől, a mennyből tűzi [szállott alá...” Jel. 20:9... és menthej tétlenül megsemmisülnek az Istennek Iengedetlen, hitetlen emberek... „ami-i [kor az egek ropogva elmúlnak, azl I elemek pedig megégve felbomlanak, és ] la föld és a rajta lévő dolgok isi »megégnek.” II. Pét. 3:10. Jézus előre! I közölte, hogy milyen csalhatatlan jelek j Ielőzik meg a véget. „Amikor azért látnátok majd, hogy a pusztító utálatos-J 1 ság, amelyről Dániel próféta szólott, ott! Páll a szent helyen... akkor akik Judeá-f [ban lesznek, fussanak a hegyekbe.' |Mt. 24:15-16. Amikor a bálványimádój [rómaiak zászlói ki lesznek tűzve a szenti j földön (Titus megszálló csapatainak! ■ zászlói), akkor Krisztus követőinek! k teljesen el kell különülniök a körü■ lőttük lakó engedetlen, hitetlen embe-j I rektől, nehogy azok Ítéletében részesül-l [jenek. Jeruzsálem pusztulásakor (Kr.J lu. 70-ben egyetlen egy keresztény nemj [maradt a városban) egyetlen hivő! [ ember sem vesztette el életét. Amikor Isten felszólít bennünket az j »elkülönülésre: „Fussatok ki belőle énl I népem, hogy ne legyetek részesek az ő! I bűneiben és ne kapjatok a reá várój {csapásokból...” Jel. 18:4. (az elbukott! ■ egyházakból az Isten egyházába)] [kötelességünk Isten kérésének halogatás nélkül engedelmeskedni. Lót] I példája int: „És mikor a hajnal feljött, [sürgették az angyalok Lótot, mondván: | I Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenle- ( Ivő két lányodat, hogy el ne vessz a| [városnak bűne miatt." I. Móz. I 119:15-16. Mit mondott Jézus? „Hason- j P lóképpen, mint Lót napjaiban is I [történt: ettek, ittak, adtak, vettek,] Iültettek, építettek, de amely napon] |kiment Lót Sodomából, tűz és kénkői ■ esett az égből és mindenkit elpusztított, t IÉppen igy lesz azon a napon, amelyen] Ember Fia megjelenik.” Lk. f 117:28:30. Majd igy folytatta Jézus:] „Emlékezzetek Lót feleségére!” Lk. I [17:32. Mi a tanulság? Csak szószerint] I pontos engedelmesség biztosit üdvös[ séget! Feleuton megállni az engedelkmességben és visszatekinteni egyenlő a] I halállal. Ma ajánlott 1 dolláros köny-f »vünk minden más könyvnek magasan] ] felette áll az utolsó napok megrendítő j ■ eseményeinek világos-pontos- és meg|győző leírásával. Vétkezik, ha nemi ■ olvassa el: „A Világválság és Döntés” Pc. könyvünket. Kéije címünkről: A| j Reménység Hangja, P. O. Box 322, ] I Perth Amboy, N.J. 08861. Telefon:! [201-251-2318. (Folytatjuk) Botansky Igor I CHICAGO — Egy olajszakértő azt jósolja, hogy ismét emelkedni fognak a benzin és olajárak.
