Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-13 / 20. szám
16. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ művesként nyugdíjba ment, bedolgozik a tsznek, ha van munka, a szakmájában, ha éppen nincs, akkor a földeken, gyalogmunkásként. Együtt mennek Fábián nénivel, aki viszont tsz-alapitótag, s pár hete onnét ment nyugdíjba. Fábián Vendel bácsi és Fábián néni egymásra néz, mikor megkérdezem: abból van mindez, hogy a bányász-kőműves, az adminisztrátor, a szobafestő kapál, szőlőt kötöz, kukoricát morzsol, állatokkal bánik? — Mi másból? Keresik a pénzt munkával, egyszer. Én eltartom a konyhát az itthoniból: félre lehet tenni. A gyerekek is „meghosszabbítják a műszakot”, mert van is teteje! — És értenek-e hozzá? Vendel bácsi nagyot bélint. — Persze. Mindig sokat kellett dolgozni. Csakhogy régen... bérletföld, részkapálás, mindent vállalt az ember. Hogy megéljen a család. Most meg: a fiunkat kitanittattuk, mérnök lett. Ezeknek meg, oszt’ nékünk is, itt ez a nagy ház, minden. Látogatás egy régi cukrászdában Sokat dolgozott ezért mindenki. Csakhogy, ha ma dolgozik sokat, azért van az,hogy jobban gyarapodjék az embergyereke... S hogy jobban gyarapodjék az ország. Fábián Vendel bácsi nem tudja talán, hogy a háztáji gazdaságokból, a zárt kertekből, szőlőkből összesen mintegy 44 milliárdnyi érték áramlik évente valamennyiünk közös, nagy asztalára. Hogy a Fábián család, a magyarpolányi kétlakiak, az ötezer ajkai bejáró és a többiek közös családi munkamegosztása igy, ennyi értékkel részesül az egész mezőgazdaság 121 milliárdnyi összes termelési értékéből. Mit jelent tehát: kétlakinak lenni? Csak a gazdagodást, a jobb életkörülményeket jelentené? Nem, a többletmunkát is, meg ezt a 44 milliárdot is jelenti. Ez az alapja. Sztankay József BUDAPEST Pest m. — Alacsony asztalokra, egyszerű székekre, sötétkék függönyökre tekintenek le az olajképek ábrándos arcú hölgyei. Régi csillárok, falikarok idézik a budai cukrászda hajdanvolt hangulatát. A Krisztina téri Déryné Cukrászdában, az egykor hires Augusztban vagyunk. Milyen hagyományai vannak a cukrászdának? Auguszt Elek először a Tabánban alapított cukrászdát, 1870-ben. Rövidesen egész Buda legszínvonalasabb cukrászdája lett. Halála után rokonai folytatták munkáját. 1916-ban fia, Auguszt József, a Krisztina tér 3. szám alatt levő házba helyezte át iparát. Itt volt a legkorszerűbben felszerelt műhely, s az üzlet kivívta berendezésével, kiváló minőségű árujával — elsősorban habos süteményeivel — a szakmabeliek és a vendégek egyöntetű elismerését. A régi cukrászda nagyobb volt, mint a mai: az asztalokat bokszokba helyezték el, üvegcsillárok, szobrok, hatalmas vázák díszítették. Dél körül az utcai vásárlók forgalma emelkedett, délután kisebb társaságok ültek törzsasztalaikhoz. A hires cukrászda a második világháborúban elpusztult. Az épület tönkrement, s az újjáépítéskor csak egy részt lehetett újra megnyitni. 1951, április 11-én az állami vendéglátóipar vette át az Augusztot, s Déryné elnevezéssel eszpresszót nyitott. Az üzlethelyiséget 1964-ben felújították, a berendezés nagy részét kicserélték. A régi bútorok, festmények egy része később a Vendéglátó Ipartörténeti Múzeumba került. ÉKSZER AZ ALPOK ALATT KŐSZEG, Vas meg^e — Az Alpok felől még hideg áprilisi szél fuj. Az utcák a délelőtti órákban meglehetősen néptelenek. Csak az időről időre felbukkanó színes turistacsoportok bizonyítják, hogy élet van a kisváros hangulatos, középkort felidéző terén. A Schátzel utcában. — Itt jól látható a hajdani városépitkezés furcsasága: a sarkos házak. A lőrésablakokból könnyebben védekezhettek a lakók a betörés ellen — mondja az idegenvezető a fázósan borzongó turistáknak. — Hogy tetszik a város? — Minden évben ellátogatok Kőszegre, vonz ez az öreg város, a Jurisics tér, a vár... — mondja egyikük. — Már úgy ismerem a várost, akár a tenyeremet. Házak pj köntösben Kőszeg valóban egy tenyérben is elférő ékszernek tűnik. — Ékszernek valóban ékszer, de nem merném azt állítani, hogy teljesen ismerem — vallja a városi tanács titkára, dr. Élő Antal. — Pedig itt diákoskodtam, s már felnőtt fejjel tértem vissza. Jól ismerni a várost? Bármily parányi is, ahhoz legalább két élet kell. Az utcák, főleg az öreg belváros, uj köntösbe öltözött. A Jurisics téren, közvetlenül a tanácsháza árkádos, megújult udvara mellett, most a tábornokházat renoválják. — Maholnap az egész város megújul, úgy várja látogatóit itt, a Jurisics téren — mondja a tanácstitkár. Ott balra — mutat ki az ablakon —, az egykori jezsuita patika épületét még tataroznunk kell. Az lesz a patikamúzeum. A Köztársaság téren megújult az apró Struccszálló kevés számú szobája is. Ha a Kőszegre látogató turisták kizárólag itt akarnának megszállni... — Kőszeg igyekszik fogadni valamennyi vendégét — biztosit az idegenforgalmi hivatal vezetője, Zsolt Endre. — A város hány férőhelyet képes biztosítani vendégeinek? — A szabóhegyi turistaszállóban 66 ágy, a Jurisics-várban levő turistaházban 68 hely és a fizetővendég-szolgálat pedig 90 férőhellyel rendelkezik. Nem is annyira a szállás, mint inkább egy vendéglátóipari kombinát hiányzik Kőszegen. Az építkezés ugyan már megkezdődött, de aligha készül el ebben az évben. Hotel és erdők Az erdők alatt a város fölé magasodik az Express Ifjúsági Hotel. — A hónap elején sportolókat fogadtunk be — számol be a szálló lehetőségeiről József Tiborné igazgatónő. — Hamarosan a nemzetközi autós találkozó résztvevőit vátjuk ide. 124 férőhelyünk van és többnyire tele a ház. A Jurisics-vár múzeumának bejárójánál, a bebocsátásra váró pécsi gimnazistáknak — mint mindenkinek — posztópapucsot kell húznia. A szentélyt immár 21 éve Hegedűs Imre őrzi. — Jönnek ide szünet nélkül, mindenhonnan. Tavaly 136 ezer látogatót fogadtunk. Ma már ez a nyolcadik iskoláscsoport. A muzeum nyuglamazott, de még ma is aktiv igazgatóját, Szövény Istvánt odahaza, délutáni pihenésében zavarom meg. Csak a szikrát kell kicsiholni, és máris árad belőle a szó városának múltjáról, és természetesen jövőjéről is. Az utolsó tornyos mester — Akadnak még foghijak, de a mai lendület azt bizonyítja, hogy a hosszú évek szürkesége után kiássuk Kőszeget a feledés homályából az idegenforgalom számára. A műemléki munka, persze nem megy máról holnapra. A Jurisics térről, a Chernél utcáról, az Úri utca hajdani nemesi kúriáiról, az utolsó tornyosmester szerződéséről mesél. Aztán újra a várról esik szó. Arról a 92 láda régészeti leletről, amely az északi oldal feltárásakor felkerült Pestre. Jó lenne, ha már feldolgoznák az anyagot, s a látogatók láthatnák ezeket a kincseket is. Szémann Béla ÓHAZAI RIPORT A MAGYARPOLÁNY! „KÉTLAKLAK” GAZDAGODÁSA MAGYARPOLÁNY, Veszprém m. — Ajkai iparmedence, így nevezik a Bakony-láb tőszomszédságát, a felszabadulással egyidős munkásváros környékét. Harminc éve még két falu volt csak, ma igazi, modern város. Nagy sugaruvonzáskörrel. Akkorával, hogy még 50 kilométernyiről is idejárnak. Böröcz Ferenc tanácselnökhelyettes sorolja: — Ajkarendek, Bakonygyepes, Magyarpolány, Kolontár, Vid, Padragkut, Úrkút, de még Somlóvásárhely, Somlójenő, Tüskevár, Devecser, sőt Homokbödöge is. Ez a vonzáskör. Hogy miért? Mert igazi ipái termett itt három évtized alatt. Nagyipar. Ez a dolog anyagi része. S van egy társadalmi része: ma már a falvakban nincsenek „tiszta” parasztcsaládok Majd mindegyik vegyes: az iparból és a mezőgazdaságból élnek egyszerre. De együtt élnek. Egy fedél alatt. S természetes: nemcsak a ~ társadalmi állapot változott ilyenformán, hanem a munkamegosztás is. — A családokban is. Ajka 12 ezer ipari munkása közül 5 ezer a környező falvakból érkezik naponta. Azután hazamegy. Hazaér ötezer ember, szétszéled a csendbe. S kapát fog a napfényes, néma, szép domboldalakra, a csendes, vigyázzállásba meredt kukoricatövek vagy szőlőkarók közt. Ezt is jelenti: kétlakinak lenni. — Akárhogy is: maguk sokat dolgoznak. — Sokat. De nézze meg Magyarpolányt... Nézem. Némelyik utcája balatoni üdülőtelephez hasonlit inkább a hóban is, kétszintes, teraszos, tágra nyílt ablakszemű villákkal. A régebbi formájú házak is takarosán rendbetéve. Viskó, nádfedél elvétve sincs. Egy talán: de az szemlátomást lakatlan. Ma Magyarországon a zöldség és gyümölcs egyharmadát, a sertéshús 60 százalékát, a tojás 55 százalékát, s a tej felét a háztáji gazdaságok és kisüzemek adják. Nagy része az ilyen vegyes családok közös munkájából kerül valamennyiünk asztalára. Fábián Vendel, amióta kőA kunsági barackfák KECSKEMÉT, Pest, Pilis, í Solt m. — Egymillió kiskunsági kajszibarackfa bontja szirmát. ' Egy hónap múlva virágba borul a Duna—Tisza-köze. Rossz hir: a kajszisok az idén kevés termést ígérnek. Március végén a fagyok nagy kárt tettek a rügyekben. Kevés a bimbó az ágakon. A szakembereken múlik: hány ' virágból lesz édes gyümölcs. Uj kikötőt, hidat építenek MOHÁCS, Baranya m. — Fél évszázaddal ezelőtt terméskövekből építették Mohács kikötőjét. Eddig évenként felujitotí ták. Most szükséges a teljes átépítése, mert ősszel uj önjáró komp érkezik, amelyet a jelenlegi kikötő nem tud fogadni. A tervek szerint előre gyártott elemekből, sima, egyenletes lejtésű uj kikötő készül. Süllyesztett lépcsők különítik el a személy- és a teherforgalmat. A munkát a jövő hónapban megkezdik, s a nyár végére befejezik. Az átépítés két és fél millió forintba kerül.
