Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-06 / 19. szám
8. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ BURGENLAND — CHICAGÓBAN Irta: KLAMÁR GYULA Bizonyára kevesen tudják, hogy a legnagyobb burgenlandi város nem Ausztriában található, hanem furcsa módon az Egyesült Államokban, a neve Chicago. Több mint 35 ezer burgenlandi — osztrák és magyar — él Illinois fővárosában, szinte egyetlen tömbben, már ahogyan ez szokásos, hiszen a kivándorlás során barátok—rokonok szerezték az érkezőnek a lakást, a munkát és igy együtt maradhattak. Legutóbb dr. Fáber György, a bécsi Magyar Klamár Gyula Gazdaszövetség főtitkára — kissé hivatalosan is — látogatást tett az amerikai burgenlandiak között és meglepetéssel tapasztalta azt a nagy összetartást, amely a chicagói burgenlandiak között megvan. ,,Megdörzsöltem a szememet” — írja — ,,vajon tényleg Chicagóban vagyok-e? Burgenlandi utcanevek, az üzletek cégtáblái német felirásuak, gasthofok, klubok mind-mind németek, de még magyar is akad köztük...” ..Burgenlandische Gemeinschaft” felírás látható egy kapu fölött. Több egykori burgenlandi családot látogatott meg, közülük csak az öregebbek beszélnek még németül vagy éppen magyarul és különös, hogy inkább a régebben kivándorlók őrzik anyanyelvűket, a frissebbek hamarabb elfelejtik. Elmondja még, hogy New Yorkban is sok burgenlandi él, de itt már inkább szétszórtan, nem egy tömegben; több ezer Betlehemben és környékén, elszakadva az egykori hazától, de nem örökre. Éppen nemrégiben nevezték meg a burgenlandi kivándorlások kezdetének 100 éves évfordulóját és ebből az alkalomból igen-igen sokan jöttek látogatóba, Charter-gépek százai hozták a megtollasodott egykori burgenlandiakat Kismartonba, Nagymartonba és más burgenlandi községbe; jól érezték magukat, hanem kevés akadt köztük, aki vágyott volna véglegesen visszatelepedni. Talán nem egyéb az oka, minthogy a család, a rokonság már mind ,,amerikai”, akik nem tudnak és nem is akarnak elszakadni környezetüktől. Állítólag mintegy 100.000 burgenlandi osztrák, magyar és horvát vándorolt ki az évtizedek során és az első transzportok Chicagóba tartottak, de számuk 1900-ig még nem haladta meg a 300 főt. 1890-ben a magyar Venczel János szervezte meg az első csoportot. Az első világháború előtt cca. 14.000 burgenlandi vette kezébe a vándorbotot, de sokan a háborút megelőző nagy gazdasági válság miatt visszatért, hogy aztán a háború befejezése után ismét meginduljanak tengerentúlra. Főleg parasztok mentek, mint előzőleg is, mert azelőtt is, azután is nehezen tudott megélni a kisparaszti gazdaságokban, illetve a nagybirtok tultengése miatt. Ipar pedig alig volt — sőt ma is az a baja Burgenlandnak, hogy alaposan elmaradt az iparosításban. Aki az iparban keres alkalmazást, annak „pendliznie” kell faluja és valamelyik nagyváros: Bécs, Graz vagy Wienemeustadt között. Jelenleg 28 ezer „ingázó” található Burgenlandban, egész héten valamelyik nagyvárosban dolgoznak és csak a hét végén kerülnek haza, de akkor sem pihenésre, hanem hogy kis szőlőjüket vagy szántóföldjüket, kertjüket megműveljék. Közülük kerülnek ki a jelenlegi kivándorlók. „Lassanként megunják a családjuktól való örökös távollétet, az utazást, egyszer azután fogja a sátorfáját és családjával együtt kivándorol” — Írja dr. Fáber, a kérdés kitűnő szakértője. Rendszerint nem térnek vissza a földhöz — kevés válik farmerré Amerikában —, hanem inkább iparral foglalkoznak odaát is; sok köztük a szabó, az asztalos, az ács, a betonmunkás, javarészük azonban gyárakban dolgozik. A kivándoroltak elégedettek sorsukkal, dicsérik Amerikát az ott (Folyt, a 9. oldalon) ANYÁK NAPJÁRA KETTŐS SZÍVVERÉSED átváltozol rejtett csöndjeibe többet mond szemed mint azelőtt tagjaid dobolnak ékes ritmus lendül szavadba tied az utca királyi ékszer arra gondolsz aki előtted jár az utón nem fák vagy zugó gépkocsik mosódnak össze fényes távolokba az élet lámpíya lobban szemedbe azt viszed kettős szívverésed lüktetésén méred az anyák halhatatlan vágyait Tóth Sándor A XXI. SZÁZAD FELÉ A VILÁG NÉPESEDÉSE A mai nap folyamán a világ lakossága akkora várossal növekedett, mint Salt Lake City, Des Moines vagy Grand Rapid. Ma és holnap, holnapután, nap mint nap 200.000 lélekszámmal gyarapodik a világ jelenlegi népessége. Mire elérkezünk a XXI, századhoz, a várt 6,5 billió helyett 7 billióan leszünk, tehát 200.000 millióval többen, mint reméltük. Mig az ipari államokban Nyugaton a visszaesése, illetve lelassulása a születéseknek szemmel látható, azalatt Afrikában, Ázsiában ■ és Dél-Amerikában veszedelmesen emelkedik a szaporulat. Különösen emelkedett a születések száma Dél-Ázsiában. Évekkel ezelőtt azt jósolták a népesedési szakértők, hogy a születés-szabályozás bevezetésével kevesebb lesz a szaporulat, ám ma azt látjuk, hogy ezek a jóslatok túl optimisták voltak. Ha igy halad a népesedés emelkedése, akkor az egyéni döntést a szaporulat számában a közösségi döntés váltja fel, mint ahogyan a modern Kínában tapasztalhatjuk. A bambuszfüggönyön túl a születések pontszáma csak 10 százalékkal lett kisebb a megfigyelők szerint, bár a születési szabályozást bevezették. Ez azonban csak a világvárosokban, a civilizált helyeken hódított tért, maga a köznép, a kínai nép idegenkedik minden beavatkozástól szaporulatába. A kínaiak száma állítólag 838 millió, de a kétezredik évre 1,5 billió lesz. Amerikai szakértők azt mondják, hogy még Pekingben sem tudják, hogy a kínaiak mennyien vannak. Népességcsökkenés csak a fejlődésnek indult országokban történt, mint pl. Taiwanban, Koreában és Grönlandon. Az indiai születési arányszám még a kínaiakét is túlszárnyalja, hiába vezették be a születés-szabályozást, a ma 600 milliós India 2000-re eléri az 1,1 billiót. Tehát, amint látjuk, a születés-szabályozás nem megoldás, különösen nem az, az elmaradott népek között. Indiában sem azért mutat csökkenést a népesedés, mert modern védőszereket használnak a gyermekáldás ellen, hanem mert 50—80 százalékos az éhenhaltak száma. Afrikában és Latin-Amerikában 2000-re meg fog duplázódni a lakosság lélekszáma. Talán az uj (Folyt, a 9. oldalon) S • Z * E * M * L • E I. ........................................... j Henry Kissinger amerikai külügyminiszter figyelmeztette Kubát, hogy óvakodjék mindenfajta katonai beavatkozástól a jövőben. Ez a figyelmeztetés komolyan felvetette a kérdést: mit is tehet ténylegesen az Egyesült Államok, hogy megakadályozza a kubaiak hasonló akcióit. „Az Egyesült Államok nem járul hozzá a további kubai katonai beavatkozáshoz külföldön” — mondta Kissinger Dallasban. Ezt megelőzően azt tanácsolta a kubaiaknak, hogy „igen óvatosan cselekedjenek, mivel a mi (mármint az amerikai) akcióink nem lesznek mindig olyan mérsékeltek, mint Angolában voltak.” Washingtoni katonai források szerint a Pentagonnak vannak tervei a Kuba-ellenes hagyományos háborúra, többek között a tengeri blokádot is tervezik. Azonban e tervek mellett kifejezik aggályaikat is. Ma a Szovjetunió és Kuba politikailag és gazdaságilag olyan szoros kapcsolatban vannak egymással, hogy a Kuba-ellenes amerikai katonai beavatkozás esetleg amerikai-szovjet katonai akciót jelent. Néhány szakértő azt is feltételezte, hogy Kissinger fenyegetése máris azt eredményezheti, hogy a Szovjetunió növelni fogja hadihajói számát Kuba körül. 1970 óta a Szovjetunió tengeralattjárói és hadihajói kubai vizeken is megtalálhatók. Amerikai katonai megfigyelők szerint a helyzet ma sokkal komplikáltabb, mint az 1962-es kubai válság idején volt. Többek között jelentősen fejlődött a szovjet hadiflotta. Egy tengeri blokád ma tehát sokkal komplikáltabb lenne, mint 14 évvel ezelőtt volt.
