Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-06 / 19. szám

6. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ MODERN BETEGSÉG? MAGÁNYOSSÁG — MI AZ ORVOSSÁG? LOS ANGELES - „Én magam is egy magányos, szé­gyenlős gyerek voltam, igy tudom, hogy mit jelent, milyen érzés magányosnak lenni” — mondja Suzanne Gordon. Suzanne Gordon két évig hallgatta az emberek panaszait. Foglalkozásszerűen, de sohasem részvétlenül. Két év után arra a meggyőződésre jutott, hogy A MAGÁNYOSSÁG KRÓNI­KUS AMERIKAI BETEGSÉG Így jutott el odáig, hogy végül is egy egész könyvben összegezte Szintén egy jómódú elővárosban történt. Egyik este a szomszéd, akit sohasem láttak, bár évek óta laknak egymás mellett, becsön­getett egy lakásba. Elnézést kért, hosszasan mentegetőzött, nuyd habozva (hogyan is csöngethetett be a szomszédhoz) kijelentette, hogy férjnek szívrohama van és azonnali segítségre lenne szük­ség. Ami döbbenetes ebben a példában, hogy még egy ilyen esetben is a két szomszéd közötti „szimbolikus fal” volt a fontos. NEM BESZÉLÜNK TÖBBÉ A Suzanne Gordon tapasztalatait, melynek cime „Lonely in America” (Magányo­san Amerikában). Suzanne Gordon a legkülön­bözőbb emberekkel beszélt: gye­rekekkel és öregekkel, betegek­kel és egészségesekkel. „MINDENÜTT CSAK MA­GÁNYT TALÁLTAM, MINDENÜTT...” Sokan, akik nagy, modem épületekben élnek, nem is ismerik saját szomszédaikat. Az elegáns elővárosokban, amikor egy pár meglátogatta a szomszédot (arra gondolva, hogy mégis illő lenne a beköltözésük utáni harmadik héten legalább bemutatkozni), a szomszéd bi­zalmatlanul nyitotta ki az ajtót, résnyire csupán, nem kapcsolva ki a láncot, majd igy válaszolt: „Rendben van és mit akarnak?” A KÖZÖSSÉG SZÉTFORGÁCSOLÓDÁSA Ilyen eseteket hallva nem csodálkozunk a következőn sem. FŰSZERESNEK SEM A közösség teljes szétforgá­­csolódásának számos oka van: ezek között említi meg a társa­dalmi mobilitás növekedését, valamint a különböző korosztá­lyok különélését. „Nem beszélünk többé a fűszeressel, nem is találkozunk vele miközben a supermarket­­ban vásárolunk” — mondja Suzanne Gordon. „Nem is ismerünk senkit ott, ahol la­kunk” — folytatja —, „igy nem csoda, hogy a bűnözés növek­szik.” „VISSZÜK AZ OTTHONUN­KAT MAGUNKKAL...” „Amikor költözünk” — mondja Suzanne Gordon —, „visszük a holminkat magunk­kal, ez az, amit otthonnak ne­vezhetnénk...Minden kicseré­lünk, amikor uj helyre költö­zünk, a barátokat ugyanúgy, mint a tárgyakat.” Miss Gordon szerint az amerikaiak kapcsolatai felülete­sek: „gyorsan alakuló és gyorsan múló barátságokra van szükség, s ezzel kész” — mondja. Az emberek között túl nagy a szakadék. Nem sokkal később a lánya is ugyanerről panaszkodott neki. De amikor Suzanne Gordon feltette az egyetlen kézenfekvő kérdést: „Hát akkor miért nem keresik legalább egymást?” — mindketten arra hivatkoztak, hogy túlságosan nagy a távolság közöttük. MIÉRT HAGYJÁK FAKÉPNÉL OTTHONUKAT AZ EMBEREK? CHICAGO — A hatósági közegeknek komoly problémát jelentenek azok, akik minden különösebb ok nélkül eltűnnek, világgá futnak. Miért? Barátok, szomszédok, roko­nok és a rendőrség hiába kutatják az indító okokat ezeknek az „eltűnt” emberek­nek a magánéletében, képtele­nek megmagyarázni, mi történ­hetett, miért tűntek el. Arlington Hts-en például Edward és Stephania Andrews esete egy ilyen érthetetlen dolog mind a mai napig. A 63 éves házaspár, normális, jól kereső emberek, akik kellemes otthon­ban éltek egy külvárosi házban, hat évvel ezelőtt, egy szép tavaszi éjszaka, eltűntek mindörökre. Egy belvárosi koktélparti után beültek Oldsmobiljukba és azóta se látta őket senki. Meghaltak? Vagy csak világgá futottak idős koruk ellenére is? New York városából igy tűnt el 45 évvel ezelőtt Joseph Force Crater biró. Egyszerűen nyoma veszett. A chicagói rendőrség 6000 eltűnt személyt tart nyilván, akik 1974-ben, tehát egyetlen egy év alatt, „világgámentek”. Féljek, feleségek... Hova, kihez, miért, ki tudja? Dr: Ner Littner pszichológus szerint a legtöbb felnőtt azért tűnik el, mert valamilyen lelki problémával gyötrődnek, amit nem tudnak megoldani. Mene­külők ezek, menekülnek önma­­guktól, a környezetüktől... A pszichológus szerint ezek az emberek azért szakítanak régi környezetükkel, s kezdenek uj életet valahol máshol, mert a régi elviselhetetlen volt számuk­ra. Az uj életformában magukra találnak, mondhatjuk — meg­gyógyulnak. Persze nem minden specialis- Va osztja ezt a nézetet. Dr. Robert Stein patológus szkepti­kusan kezeli az eltűntek esetét. Eltűnt személyek holttestét vizs­gálva megállapította, hogy nem tudják elkendőzni származásu­kat, a környezetet, ahonnan ki­menekültek, még holtukban sem. Vannak akikről egyből meg lehet állapítani, hogy Texasból, vagy Brooklynból való, s hogy életében nem végzett nehéz testi­munkát, mert nem kérges a tenyerük. Különben pedig, akár Amazonba is elmehet a világ­futó, a mai kommunikációs eszközök mellett nem sokáig tud eltűnni szem elől. Edward Michaelst, aki 7 és fél évvel ezelőtt tűnt el otthonából, a múlt ősszel megtalálták egy chicagói hotelben, de néhány hét múlva ismét eltűnt. Úgy találták meg ezúttal, hogy 28 éves felesége özvegyi segélyért folya­modott a Soc. Sec. Adm.-hoz. A segélyt megtagadták azon az alapon, hogy a 75 éves Michaels jó egészségnek örvend. A social security szám néha nyomravezet, de a legtöbb esetben nem sokra mennek vele. Az eltűnt személyek nagy többsége nem akar hazamenni, mert éppen azért tűntek el otthonukból, hogy az elviselhe­tetlen családi köteléktől megsza­baduljanak. Nagyrészük ezek­nek az eltűnt személyeknek férfi, nős és iskolázott. A nevüket se változtatják meg a legtöbb esetben, s amikor kérdőre vonják őket, megtagadják a hazamenetelt. »WVVWVWWWtWWWVWWMHWtVWWHHWWW KONYHASAROK <►«► 4» WVHUHHWHHHVHHVHHHHHVUWHHHHWHHHHV CUKROZOTT NARANCSHÉJ Csak vastag héjú narancsból készíthetjük. A narancs héját óvatosan levesszük a nagyobb darabokból kerek formákat — pogácsaszaggatóval — kivágunk és puhára főzzük. Lemérjük, súlyával egyenlő mennyiségű cukrot még egyszer annyi súlyú vízzel felforralunk, s a narancs­héjat beledobjuk. Ha egyszer felforrt, kiszedjük a héjat szűrő­edénybe tesszük, s alá egy tálat, hogy a leve odacsepegjen. A cukoroldatot másnap a lecsepe­gett lével együtt felfőzzük, ha forr, a narancshéjat beledobjuk, majd kivesszük a szűrőedénybe s ezt az eljárást négyszer-ötször megismételjük. Más cukorral ismét szirupot főzünk, de csak feleannyi vízzel ha felforrt beletesszük a lecsepegtetett narancshéjat és kevergetve addig főzzük, mig sűrűre elfő. A héjat kiszedjük, és a levet addig kevergetjük, mig kicukrosodik. A narancshéjat meghengerget­­jük benne és kiszedve, szitán megszáritjuk. Az utolsó eljárást leegyszerűsíthetjük azzal, hogy a kevergetést elhagyjuk és a narancshéjat kristálycukorban meghempergetjük. Langyos he­lyen megszáritjuk, dobozba rak­juk. Ha csokoládésán akarjuk csinálni, vágjuk hosszúkásra a narancshéjat. Az eljárás egyéb­ként ugyanaz, mint az előbbinél, csak cukrozás helyett a narancs­héjat megolvasztott, puha cso­koládéba mártjuk. Alufóliával vonjunk be egy nyujtófát, s arra helyezzük iv alakban a narancs­héjat. A csokoládés iveket hideg helyen szárítjuk. HASZNOS TUDNIVALÓK KEZDŐ HÁZIASSZONYOKNAK Könnyű piskótatésztát ka­punk, ha a következő nyers­anyagarányt alkalmazzuk: ahány egész tojást veszünk, annyi leveseskanál porcukrot, és annyi leveseskanál lisztet ve­szünk hozzá. Készítés: a to­jásokat felnyitjuk, szétválasztjuk a fehérjét és a sárgáját. A fehérjét kemény habbá felvetjük, majd folytonos verés közben hozzáadagoljuk — kanalanként — a cukrot. Ha már kemény és fényes, egyenként beleeresztjük a sárgákat és tovább vetjük. Végül fakanállal beleforgatjuk az apránként adagolt lisztet, vigyázva, hogy a habosra vert massza össze ne essen. — A tortaformát, és lapsütés esetén a sütőpléhet is zsirpapirral borít­juk. Ebbe töltjük a masszát. Középhőmérsékleten sütjük. A sütőt legalább 10 percig nem nyitjuk ki, hogy a tészta össze ne essen. Hogy átsült-e, azt úgy tudjuk megállapítani, hogy ahol a legvastagabb a tészta, ott kötőtűt szúrunk bele. Ha tisztán huzzuk ki átsült, ha massza marad rajta, még tovább kell sütni. jó étvágyat!

Next

/
Thumbnails
Contents