Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-29 / 18. szám
MAGYAR HÍRADÓ 18. OLDAL TAMARA KIRÁLYNŐ Irta:HALMI DEZSŐ Legendás hírű királynő volt, kinek emlékét büszkén idézik ma is a Dél-Kaukázus népei. Abban az időben viharfelhők voltak a szabirok egén és jobb lett volna, ha egy erőskezű férfi ül a trónon és irányítja a hadjáratokat a perzsák ellen. Borosnyai Károly történelem tanárom számtalanszor beszélt róla, úgy emlegette, mint az ősmagyarok királynőjét. És csakugyan, ha az őstörténelem lapjait forgatjuk, Borosnyai tanár ur nem volt messze az igazságtól. Magas, halmi dezső székely férfi volt, egy igazi favágó típus, amilyet Nyirő rajzolt meg regényeiben. Aszkéta arca puritán jellemmel párosult. Erdélyből menekült az I. világháború után, hová izzó magyarsága, a havasok szeretete mindig visszavágyott. A sors kegyetlen volt hozzá, soha nem láthatta meg többé szőkébb hazáját. Tamara/Tamár, Herodotos Tomyris néven ir róla/királynő nem a mondák szülöttje, hanem egy élő alak, kinek ősei valamikor Mezopotámiában éltek. Ha Márk Krónikáját vesszük alapul/1330/, mely felsorolja az Árpádok származását, akkor Tamara Ompód nemzetségéből származhatott, ki i.e. 570 körül születhetett. Az özvegy királynő férjének neve ismeretlen. Kortársa s egyben ellenfele volt Kurás —Herodotos Cyrusnak nevezi— perzsa uralkodó. Tamara a massagéták,/szabirok/ népe felett uralkodott. Amint a mai történetírás bebizonyitotta a massagétáknak nevezett nép, a sumir-ősmagyar nép leszármazottai voltak. Ezt az igazságot erősiti meg Herodotos, ki Előázsia népeiről Írva megállapítja, hogy a perzsák felett médek és azok felett szabirok/massagéták/laktak. Ez a nép a sémita tömegek nyomása, leigázása s nem utolsósorban kegyetlenkedései elől menekült északnak. Az ellenség embereinek megnyuzása /elevenen/, karóbahuzása, felfeszitése napirenden volt. A Kaubária a Káspi-tér délnyugati, valamint Chaldea között, a nagy tavak és a két nagy folyó, Eufrátesz, Tigris forrásvidékén terült el. I.e. 535 körül Kurás a szabirokat is be akarta kebelezni. Követei utján kérte meg a királyné kezét, azonban Tamara azokat elkergette, mert átlátta, hogy Kurás a házasságon keresztül országát akaija megkapni. Az üzenetet Kurás kihívásnak vette és megindult seregeivel az Araxes /mai neve Araszz, Araks/ folyón át a turkesztáni síkra. Elemezzük a folyó nevét: AR-AZA /AX-AZ-AZA/-ES : hősen gyógyító ur, az ur gyógyító esője, : áldott eső. AR:UR, AZA:gyógyitó, ESrhűs, eső. A folyó, mint áradó viz, áldásos volt a mező legelőire, a termesztett haszon- növényekre. Tamara királynő hosszú üzenetet küldött Kurásnak, melyben ezeket mondja: ,,Ö Király, hagyj fel terveiddel... ne akarj bántani minket. Ha mindenáron meg akarsz mérkőzni a massagétákkal, akkor hagyd el a hídépítést. Mi visszavonulunk háromnapi járóföldre a folyótól s ott bevárunk téged. Ha pedig azt akarnád, hogy mi menjünk hozzád, te húzódj vissza országodba háromnapi járóföldre s mi utánad megyünk.” Kurás erre visszaüzente, hogy a szabirok vonuljanak vissza és ő utánuk megy. A perzsák már egynapi járóföldre voltak szabiriában, mikor Kurás cseltvetett. Egy gyenge harcosokból álló egységet hagyott a táborhelyen és ő a derékhaddal visszavonult. A szabirok látva a gyenge tábort, Spargapises királyfi vezetése alatt azt megtámadták és könnyű győzelmet arattak, zsákmányoltak, ettek, ittak, lerészegedtek. A lesbenálló perzsák rajtuk ütöttek, sok szabir harcos vesztette életét, a királyfi maga fogságba esett. Tamara királynő elkeseredett haragjában hírnököt küldött Kuráshoz és ezt üzente: „Vérrel telhetetlen Kyrus, ne büszkélkedjél a történtekkel. A szőlőtőke gyümölcsének bűvszerével csaltad meg s győzted le fiamat és népemet, nem pedig becsületes csatában, hadierénnyel. Fogadd el hát most tanácsomat, mert jót javasolok. Add vissza fiamat s menj el bántatlanul e földről, elégedj meg azzal, hogy a massagéták seregének harmadrészét meggyaláztad. Ha ezt nem teszed meg, esküszöm a Napra, a massagéták Urára, hogy téged, a vérrel telhetetlent, vérrel foglak jóltartani.” Kurás rá se hederitett az üzenetre, biztos volt dolgában. Tamara fia megláncolva, még bódultán aludt. Amikor felébredt, kérte oldják fel láncait. Amint megszabadult a bilincsektől, kardjába dőlt. A vereség gyalázatával nem akart tovább élni. A királynő megtudva fia halálát, bosszút esküdött, hatalmas sereget gyűjtött, mellyel megtámadta a perzsákat. Az ádáz harcokban Kurás is elesett. Tamara egy nagy tömlőt töltetett meg vérrel s Robert Louis Stevenson: ATEHEN Barátságos és tarka-barka, Szeretem szivből mind; Édes, habos, krémes torta Tehén nélkül nincs. Jön-megy a réten szabadon, De el nem kóborol; A jó-levegős tavaszon Napfényt, zs^ját szagol. Megfiuja minden virgonc szél, Záporok megverik, De ö csak tűrőn mendegél, S ezerjófűt eszik. TKM. Kurás levágott fejét a vérbe tétette, s mély bánatában ezeket mondotta: Te engem, noha élek és a csatában meggyőztelek, tönkretettél. Csellel elfogtad s a gyalázattal halálba kergetted fiamat. Most megtartom azt, amit Ígértem, jól tartalak vérrel.” A perzsák Tamara királynő halála után elfoglalták Szabiriát, mely aztán két részre oszlott, keleti és nyugati szabirságra. A két rész közé egy örmény fajú nép telepedett be. A nyugati szabirság beleolvadt az örmény birodalomba, ezzel szemben a keleti szabirok megtartották függetlenségüket. Ez az országrész i.u. 226-ig fennmaradt. A Kaukázus vidékén a damaszkuszi kalifa uralkodott. Ezen a területen 737 és 740 között katonai lázadás tört ki. A lázadók vezére Upas ibn Madar, azaz Madar-nembéli Upas, szabir volt. Az arabok 739-ben, véres harcok után leverték a lázadást. A lázadók vezére és a harcosok a kazárokhoz menekültek. Ez a terület, a folytonos harcokban hol az arabokhoz, majd a szabirokhoz tartozott, mig 764-ben végleg az arabok kezére került. Vizsgáljuk Tamara királynő nevét: TAM-A-RA : mindig/naponta/ hatalmas ur. Tam:naponta A : hatalmas RA :ur. Még ma is számtalan Tömör, Tomory, vagy hasonló családi és helységnevek találhatók hazánkban. Ezzel a kis tanulmánnyal emléket akartam állítani Borosnyai tanár urnák, kinek lelke már régen a Hadak Utján vágtat, Csaba királyfi seregével s talán eljön az idő, amikor bosszúálló kardjukkal szolgáltatnak igazságot a „székely” népnek, szabiroknak, megbüntetve az alattomos betolakodókat. ROKONUNK A CSIMPÁNZ? (Folytatás a 12. oldalról) különbségeket a kutatók azzal magyarázzák, hogy a csimpánzok őseinek kevés regulációs génjét érte mutáció, ellenben a mai emberhez vezető ősökét — azt mind ez ideig nem tudjuk, hogy miért — ugyanannyi idő alatt sokkal több. Hozzá kell tennünk azt is, hogy mig az embernek 46 kromoszómája van a csimpánznak 48. Bizonyos, hogy ennek a kromoszóma-számbeli eltérésnek szintén szerepe van az ember és a csimpánz biológiai különbségében. De erről sincsenek közelebbi ismereteink.
