Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-15 / 16. szám

-L

24. OLDAL

MAGYAR HÍRADÓ

MÓRICZ ZSIGMOND:

REMÉNYSÉG H

ORRO MEZOi

N

— Öméltósága csak fektibe szereti. De ilyen nagy vadász, mint Vihorlát ur, biztosan röptibe lövi. Vagy az őzbakot?

— Som! A méltóságos ur vacsorát akar.

A főkapitány nevetett. Úgy ült, mint az öregedő komondor a csivogó kölyökkutyák közt.

— Már csinálják a friss naturszeletet a méltóságos urnák — mondta Soma.

— Mégiscsak legjobb főkapitánynak lenni — mondta filozofálva Lekszi —, szegény szolgabirák a maguk kis járásában azt képzelik, hogy ők a kisistenek, de a főkapitány! Az a nagyisten, az öregisten! A magyarok istene!

Szórakoztatták a főkapitányt, aki nem beszélt, csak szórakozottan nevetett, akármit mondtak.

A naturszelet remek volt, s farkasétvágygyal ette meg.

— Fehér bort iszol? Laci vöröst ivott — mondta Ábris bácsi.

— Vöröset? — szólt Lekszi. — Ö olyan harapós ember... Még azt se szereti, ha a felesége s más ilyen intim dolgai iránt érdeklődnek.

Vétek Pali újra megjelent. Hogy lehet lefeküdni, mikor ilyen izgalmas a törzsasztal. Körülnézett, í — Nincs itt Laci? — súgta.

— Nem, azóta nem jött vissza.

i Erre Pali leült, s hallgatta a csevegést. Kis sört ivott.

így telt egy félóra, a főkapitány éppen készült, hogy elmegy, mikor a fizetőpincér jött, vastagon, a derék Vilmos és félszegen áthajlott az asztalon a főkapitány felé:

— Méltóságos ur, telefon.

— Ej, a guta üsse meg, egy percig nem hagynak békén. Ki az?

— Kérem, méltóságos ur — mondta a főpincér diszkréten.

— Női hang, női hang! — kiáltott Lekszi. Erre a főkapitány felálott.

— Az más — mondta helyette Lekszi.

— Nagy kujon — mondta Lekszi, mikor elment a főkapitány —, annyi asszonyügye-dolga senkinek sincs, mint neki.

— De milyen szórakozott máma; nem vettétek észre, folyton cseréli a kenyeret meg a zsemlyét, egyszer kenyeret harap, egyszer zsemlyét.

— Ki tudja, hol jár az esze. Akinek ennyi asszonyt kell szimultán ellátni, annak van elég. S még egy öreg feleség is otthon, ajaj!

— De kinél lehet most a zöldköves gyűrű?

Lekszi gondolkozott.

— Mostanában mindig kézen volt. Ahányszor csak láttam, mindig ott ült a Laci elegáns kisujján.

— Ma nem volt rajta.

— Nem tudom...

— Nem volt; én tudom, hogy nem volt. Ki jöhet gyanúba? Penészleghy Lenke?

— Nem hiszem.

— Én is mondtam, az most kizárólag futballgyűrüt visel.

Hangosan és rosszmájuan kacagtak.

— Mióta a kakaslábi leventék megverték a téglási daliákat 00: 000 ra, azóta Lenkétől nem lehet mást hallani, csak hogy az ő fiai...

A főkapitány jött a telefontól, izgatottan, szinte magából kikelve s nagyon komoran.

Nem merték kérdezni. Egy főkapitány olyan dolgok

V

Középpontjában van, hogy azt nem szabad még kérdéssel sem érinteni.

— Elmegy, Béni bátyám? — csak ennyit kérdezett a

r

központi szolgabiró.

A főkapitány csak intett.

Vette a kardját, és sietve csatolta az oldalára. Akkor fordult a kérdezőhöz.

— Gyere csak ide.

A fiatalember ugrott, rohant.

— Mikor volt itt Laci?

— Én nem találkoztam vele, kérlek alázattal. Mikor én jöttem, már elment.

— Hát ki találkozott vele? — kérdezte hangosan a főkapitány.

— Kivel?

— Avaryval.

Hárman felállottak.

— Hány órakor volt itt?

— Főkapitány ur, kérlek alázattal — s egészen hivatalosan jelentkezett Vétek Pali, az, a fiatalember, aki Mariskát hazakisérte. — Mikor én jöttem, lehetett fél kilenc.

— Akkor gyújtották fel a lámpákat.

• A főkapitány zavarosan nézett rájuk.

— De hisz az lehetetlen, az nem lehet. Opora ide harminckét kilométer... Most tizenegy óra... Hm. — Megnézte az óráját, s újra egy hm t eresztett el. — Tizenegy...

— Mi törént? — kérdezte Abris bácsi.

— Én már itt voltam, mikor jött, azt is láttam, mikor elment — szólt az-árvagyám.

— Mennyi időt töltött itt?

— Nem sokat. Félórát.

— Annyit sem — mondta a fiatalember. A főkapitány folyton csak az óráját nézte.

— Autóval nincs kizárva. Ha esetleg autóval ment haza...

— Haza? — kiáltottak fel mindnyájan. — Mi van Lacival?

A főkapitány sötéten nézett rájuk.

— Meghalt.

Mély csönd. Senki sem mert szólni.

— Otthon. A házában. Agyonlőve... fekszik.

A pincér hozta a krigli sört. A főkapitány elvette, s fenékig kiitta.

Akkor félerugta a kardját, amely a lába közé akadt, s elment.

A társaság egészen megrémülve maradt a helyén, mintha bombát vetettek volna be.- Rettenetes - mondta végre a központi szolgabiró.- Rettenetes, Lekszikém - mondta a telekkönyvvezető. - Rettenetes.. . És hát itt volt az az Avary?- Persze hogy itt volt - zúdult fel mindenki.- Úgy értem, hogy nem tévedés e?- Mi a tévedés?-- Nahát, én bocsánatot kérek, nem láttam, és megvallom, nem is nagyon ismerem, de már történtek ilyen dolgok, emlékszem, egyszer Gyergyószentmiklóson...- Ugyan kérem - mondta indulatosan Lekszi -, ne gyanúsítson, nem vagyunk Erdélyben.

A telekkönyvvezető elhallgatott. Mindenki idegesen szívta a cigarettáját s dobolt az ujjaival, lábával.

(FOLYTATJUK)

Múlt héten irtunk a hit által valói ! megigazulásról. Az üdvösség nem jó- ( [cselekedetekből, hanem egyedül bűn-1 bocsánat által nyerhető el, amit ingyen | »kegyelemből kapunk, „hogy senki ne 1 I dicsekedjék.” Ef. 2:8-9. A bűnbocsá- I natnak feltételei vannak. Hallgatói I |,.Mit cselekedjünk?" kérdésére Péter] apostol igy válaszolt: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a I Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek- j bocsánatjára...,,Csel. 2:37-38. „Bánjá- i tok meg (bűneiteket) azért, és térjetek l I meg, hogy eltöröltessenek a ti bűnéitek.

| tek." Csel. 3:19. A megbocsájtás I (feltételei tehát: (1) Bűneink megbáná- [ sa. (2) Bűnös cselekedeteink abbahagyása. (3) Alámeritkezéssel való' I megkeresztelés, amikor az Ö-embert a i hullámsirban temetjük és Krisztussal („feltámadva" az uj életben járunk, i | Rm. 6:1—6.

A Biblia féltőn figyelmeztet: (a) I »Van egy világ szerint való szomorúság * I (bűnbánat) ami halált nemez. II Kor. [ 17:10. Ezzel szomorkodott Ézsau, '

’ amikor könnyhullatással kereste (Zsid. 12:17) és mégsem kapta meg. Ilyen | szomorúsággal bánkódott Fáraó, Bá- I lám és Judás is. Csupán bűnös I cselekedeteik KÖVETKEZMÉNYÉ- f [ TÖL: a veszteség (Ézsau elsőszülöttsé- 1 I ge) a szenvedés (Fáraó a csapások alatt, [

I Bálám a kivont karddal álló angyaltól) I I az elkövetkező ítélettől (Judás) retten-!

tek meg. A következmények miatt I I szomorkodtak, nem pedig maga a bűn ' miatt. Az. ilyen bűnbánatra Isten soha j nem adott és soha nem is fog bűnbo: csánatot adni. (b) Az Isten szerint való j j szomorúság (bűnbánat) megbánthatat- I lan MEGTÉRÉST szerez. II Kor. | »7:10. Ilyen szomorúságra mi magunk erejéből képtelenek vagyun. |

1 Bűnbocsánat is, bűnbánat is egyfor- 1 mán Isten ajándéka. Csel 5:31. És] hogyan lehet ez á mienk? Egyszerűen I ' Jézus hívásának elfogadása által. [ „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik!

I megfáradtatok és megterheltettetek és | »én megnyugosztlak titeket.” Jn. 11:28.

I A Biblia sehol nem tanítja, hogy előbbi | bűnbánatot kell gyakorolni és csak |

1 azután jöhetünk Krisztushoz. „Elváltoztatja-e bőrét a szerecsen és a párduc I I az ő foltosságát...?" Jer. 13:23. Tehát]

I úgy jöjjünk Krisztushos épp ahogy j I vagyunk.

Tehát hogyan kaphatok igazit I bünbánatot? Ha minden halogatás I | nélkül elfogadom Jézus hívását: „Jöjje-1 (tek énhozzám..." Jn. 11:28. És hogyan j I jöjjek Jézushoz? Ez sem több. se nem | 1 kevesebb mint a Bibliához és Imádság- I hoz való jövetelét. Naponkénti Bibliai tanulás: naponkénti tanulás: napon-1 kérni imádkozás. Hangsúlyozom: AJ j megtérés, az igazi bűnbánat, ésj IJézushoz jönni UGYANAZ! Kedves! iolvasó, jöjj Jézushoz ahogy vagy, jöjj a«

I Bibliához, tanulmányozd azt, imád-[

| kozz Őhozzá és megtapasztalod a hit ] [által való megigazulás édes örömét.

I Olvasóink kérdésére levél által részletes I [választ adunk. írjanak címünkre: A, Reménység Hangja. P.O. Box 322. Perth Ambov. N.J. 08861. Vagy | (hívjanak telefonon: 201-251-2318.

BotanskyIgor I

BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KIVANUNNK MINDENKINEK!