Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-15 / 16. szám
10. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ hajszál híján tömeghalál Irta: SIMA FERENC Szaggatott felhőzet takarta a michigani Carleton esti fényeit, amikor két óriási jumbo-jet éppen azon volt, hogy szédületes sebességgel egymásnak rohanjon. Az egyik a TWA 37. számú járata, egy Lockheed tipusu gép, amelynek fedélzetén 114 utas tartózkodott és Philadelphiából Los Angelesbe tartott, az előirt 35.000 láb magasságban. A másik az American Airlines 182. járata, egy DC-10 tipusu gép, Chicago—Newark, útiránnyal, 194 utassal fedélzetén. A 182. számú járat a légiforgalmi irányitó központtól azt az utasítást kapta, hogy emelkedjék a számára előirt 37.000 láb magasságba. Esti 7:22-t mutatott az óra, amikor Charles Hewitt, a clevelandi légiforgalmi központ irányitója szolgálatba lépett. Alighogy munkához fogott, szinte megbővölten csak annyit látott, hogy az ellenőrző radar képernyőjén két zöldesen foszforeszkáló pont, ugyanazon magasságban, mintegy ezer mélföldnyi kombinált sebességgel egymás felé száguld. Hewitt a halálos veszély pillanatában villámgyorsan a készülékhez ugrott: — American 182! Itt Cleveland! Mennyi a magassága? — 34,7 (azaz 34.700 láb) — hangzott a válasz. — Látjuk felettünk a csillagokat, de még mindig felhők- között repülünk. Hewitt azonnyomban rádöbbent, hogy rekord tömeghalált okozható légikarambol veszélye fenyeget, és ellentmondást nem tűrő hangon rögtön parancsot adott: — American 182! Azonnal 33-ra (azaz 33 ezer lábra) csökkenteni a magasságot! Ebben a pillanatban történt, hogy az American pilótája megpillantotta a szemközt jövő TWA gép villogó zöld—piros poziciólámpáit. Amint később beszámolt róla: — A TWA gép képe teljesen betöltötte a szélvédő üvegemet. Az American 182. pilótája nyomban hevesen előrelökte a magassági kormányt és ez az akció hirtdfnül végrehajtott, 35 fokos mélyzuhanást okozott. A két gép 47 lábnyira kerülte el egymást, azonban a szárnyak közötti távolság csupán 20 láb volt! Az American fedélzetén a váratlan légi manőver leirhatalna zűrzavart okozott. — Mintha egy csattanó ostor végén ültünk volna... — mondta később az egyik utas. A biztor sági öv nélküli utasok, az italt szervírozó görgőkocsik és a felszolgáló-tálak kaotikus egyvelegben röpködjek a levegőben. — Nagyhirtelen minden súlytalanná vált — emlékezett vissza egy másik utas a borzalmas élményre. — Koktélos kocsik gurultak utasokkal, poharakkal, palackokkal keverve. A súlytalanság szeszélyes dobálása sokakat a plafonra ragasztott, hogy azután tehetetlenül hulljon vissza a gép belsejébe. Közben a TWA jumbo-jet utasai mit sem sejtettek arról, hogy nemcsak az ő életük, de a két jumbo fedélzetén tartózkodó, együttvéve 376 ember élete forgott végveszélyben és csak pillanatokon múlott az életbenm áradásuk. Egy chicagói üzletember igy emlékezett vissza az American 182. életmentő manőverére: — Feleségemmel és két kisgyermekemmel együtt — kivéve Laurence nevű fiamat — mindannyian becsatolt övvel ültünk. Amikor a gép bukórepülésre váltott, megragadtam Laurence-et és a padlóra szorítottam, teljes testsúlyommal óva őt. Mindenünnen jajgatás, fájdalmas nyögés hallatszott...Stewardessek zuhantak jobbra-balra. Feleségemre pillantottam. Nézése azt tükrözte, hogy kikerülhetetlenül itt a vég. A néhány másodperc végtelenül hosszúnak tűnt. Nodehát mi történt valójában Michigan felett? A kivizsgálás most is folyik és hónapokba fog telni, amig a bizottság elkészíti a teljes képet nyújtó technikai jelentést. Az előzetes vizsgálat computer-hibára utal! A Chicago—New York—Washington ,,Aranyháromszögnek” nevezett légi térségben ugyanis computerek utalják ki a légiteret az egyes gépeknek. Bármennyire hihetetlennek tűnik is, a computer a 37. és a 182. járatokat ugyanabban a pillanatban — ugyanabba a légisávba utalta! Elméletileg a computer tévedése kizárt dolog. A gyakorlat azonban mást mond. Nemrég két Boening 727, egy TWA és egy United Airlines gép ugyanabban a légisávban közelítette meg a chicagói O’Hare nemzetközi légiteret, pontosan követve a computer irányítását. A TWA gép kapitánya azonban az utolsó pillanatban észrevette a United gépet és éles kanyarral 300 lábnyira elkerülte a halálos egymásbarohanást. Mindkét végzetes esetben egy-egy ember lélekjelenléte hárította el a szörnyű katasztrófát, amelyet egy elméletileg holtbiztos gépi rendszer, a computer okozott volna egyébként. A „BICENTENNIAL” NYOMÁN MESSZE VAGYUNK 1776 SZELLEMÉTŐL (Egy amerikai történész jegyzeteiből) Az alkotás szelleme, az egyéni kezdeményezés jelentősége valamikor szinte „intézményes” volt Amerikában. Mondhatnánk: ez volt Amerika: a vállalkozások országa azok számára, akik régi hazájukban úgy érezték, hogy nincsenek lehetőségeik. Nem az amerikaiak találták ki mindezt: inkább azt mondhatnánk, hogy az egykori amerika olyan körülményeket biztosított a nyugati ember számára, melyek közepette az, bárhonnan is jött, úgy érezte, hogy kipróbálhatja magát, hogy megvalósíthatja (vagy legalábbis megpróbálhatja), amit esetleg nem valósíthatott meg az óhazában. A felvilágosodás eszméje, a francia forradalom szelleme, a nyugati ipari forradalom megvalósulását látták sokan Amerikában. Ezért Írtak a XVIII. és XIX. század Amerikájáról oly nagy lelkesedéssel, ez ihlette a hires Uj Világ szimfóniát, ez lelkesítette a múlt századi látogatót és bevándorlót. Az ország alapitó atyái egy olyan nemzetet teremtettek, amely páratlan volt a modern történelemben. Az uj nemzet tulajdonképpen egy kísérlet volt, s ez a kísérlet, úgy látszott, sikerült. Az amerikai géniusz inkább gyakorlati, mint elméleti ember volt. A klasszikus amerikai politikus nagyságát az fémjelezte, hogy a gyakorlatban oldották meg azokat a problémákat, melyeket számos nemzet évszázadokig nem volt képes megoldani. Például a gyarmatosítástól való felszabadulás, a szövetségi kormányzat és a szabadságjogok kérdéseit. A szövetségi kormányzat kérdéséről például évezredeken keresztül folyt a vita a történelem során. A gyakorlatban valahogy mindig megbukott az elképzelés. A görögöktől az angol gyarmati birodalomig, mindig vagy túlságosan erős, központosított és esetleg diktátor '*us volt a szövetségi kormány, vagy az azt alkotó egyes államok voltak túlságosan erősek. Amerika alapitói igen bölcsen fogtak hozzá az uj szövetségi kormány rendszerének kialakításához. Amikor a bírói szervet ruházták fel azzal a hatalommal, hogy a kormányok felett is Ítélkezzenek, akkor nagyon helyesen, gondoltak arra, hogy az alkotmány szellemében szükséges egy legfelsőbb szerv, amely harmóniába hozza az egyes kormányokat, az ütköző érdekeket. Csupán a rabszolgaság elleni harc rázta meg ezt a rendszert, de végül is, nagy harcok árán a politikailag megoldhatatlan problémát katonaUag oldották meg. Amikor az alapitó atyák az amerikai renszert megalkották, a gyakorlat oldaláról közelitették meg a problémákat. Ezért is volt könnyű azokat megoldani. Annak idején. (Historikus) „SZERETSZ-E ENGEM?” (Folytatás a 8. oldalról) Bárcsak megértenénk, megtanulnánk minél többen és mindig jobban, hogy csak egyetlen igaz Isten-szeretet van. Jézust csak egyetlen módon lehet szeretni: úgy, ha szeretem az embert, a másik embert, minden embert és teljes szívvel, felszabadultan, örömmel szolgálok minden jó ügyet, mely az emberért, a kicsinyekért (a bárányokért) és a felnőttekért (a juhokért) történik. Hargita Pál
