Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-01 / 1. szám

4. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ VESZÉLYES SPORT A HEGYMÁSZÁS, MÉGIS SOKAN ŰZIK GENF, Svájc — Néhány lépésre a 3607 méter magas csúcsot jelző kereszttől megcsú­szott egy kasseli turista, elvesz­tette egyensúlyát és svájci területről a 600 méterrel mélyeb­ben fekvő olasz hegyoldalra zuhant. Látványosnak mondják annak az amerikainak halálos végű esését is, aki 1200 métert repült, mig fel nem akadt az Alpok szikláin. Az ez évi kétszáz szerencsét­lenül járt hegymászó közül ez csak kettő, bár a hegymászó szezon még véget sem ért, amelyet az alpinizmus történeté­ben, máris a legvéresebbnek tartanak. A hegymászás, a gerincek és csúcsok meghódítása még soh; sem volt annyira divatban, mint manapság. Nem csak nagyszá­mú hivatásos hegymászókkal találkozhatunk a magas hegyek­ben, hanem ezer és ezer amatőr veszélyes utaknak. Pedig ez a sport különleges felkészültséget kíván. A magas csúcsok nem ismernek tréfát. Egy-egy nehéz sziklafal megmászása a síkvidéki és városi emberben a felszaba­­idultság és a siker érzését kelti. Jogosan arra számit, hogy a hegyi túrák megedzik testét. A turisták egy részének elege van a zsúfolt strandokból, és a hegyek­be kívánkozik. Az alpinizmus nem nagy múltra tekinthet vissza. A XVIII. század közepéig Európa legmagasabb csúcsai érintetle­nek voltak. Féltek tőlük. A sár­kányok és szellemek otthonának tartották az ormokat. Az ember kerülte a magas csúcsokat, mivel — úgymond — Istenhez sem jó A profi hegymászóknak sem könnyű feljutni az ilyen sziklafa­lakra. túl közel kerülni. 1786-ban lépett először ember Európa legmagasabb csúcsára, a 4810 méter magas Mont Blancra. A következő évtizedekben azután meghódították a Grossglock­­nert, a Zugspitzét és a Jungfraut is. Legtovább a Matterhorn dacolt az alpinistákkal. Sokáig legyőzhetetlennek hitték. Vak­merő férfiak egész sora volt kénytelen visszafordulni a nehéz terepen. 1865-ben végre az akkor 25 éves angol E. Whym­­pernek sikerült megmásznia a Matterhornt. Whymper, aki több alpinista szerszám feltaláló­ja, egyszer megjárta a svájci határnál, amikor különleges létiárával Svájci területre akart lépni, a vámosok visszatartották. Azt hitték, hogy a szép svájci lányok hálószoba ablakain akar bemászni. Két évvel később már egy asszony is megpróbálkozott a Matterhornra feljutni. 4000 mé­ter magasságban azonban az erős szél minduntalan beleka­pott szoknyájába, és félő volt, hogy a mélybe sodorja. Ezért visszafordult. A rossznyelvek szerint a meghátrálás igazi oka; szégyellte magát öt férfitársa előtt. Azóta már több száz azoknak a nőknek a száma, akik feljutottak rá. Egy 79 éves aggastyán és egy 8 éves kisfiú is megbirkózott már a Matter­­hornnal, amelyről az az mondás járja, hogy sebesültjei nincsenek, csak halottai. A ,,nők évében” japán és kínai nők megmászták a világ legmagasabb hegycsúcsát, a 8848 méter magas Mount Eve­restet. Igaz, ők nem szoknyát viseltek az úton, hanem korszerű ruházatban és felszereléssel vág­tak neki az inkább férfiaknak való veszedelmes magasságnak. Az Alpok országai, Svájc, Ausztria, NSZK és Olaszország számolnak a hobbi-alpinisták számának további növekedésé­vel. Egész sor óvintézkedést hoztak a szerencsétlenül jártak kimentésére. Hazánkban ugyan nincsenek olyan hegyóriások, mint az Alpokban és a világ más tájain, de az emberi könnyelmű­ség és vakmerőség a mi hegyeinkben is okozhat tragédi­ákat. BÉCSI KÉPESLAP AHOL A MUZSIKA AZ ÉLETSTÍLUS FŐSZEREPLŐJE BECS — A hatalmas üvegaj­tók meglehetősen modemek. De a Bécsi Színház belseje ugyanúgy tündököl, mint mikor Lehár Ferenc járt itt. ,,A vig özvegy” operett előadását láttuk, kifo­gástalan volt. Sokszor láttam már operát, de ez az előadás maximálisan kielégítette várakozásomat. A közönséget is érdemes volt tanulmányozni. Az ezüst hajú öregektől elkezdve fiatal párokig mindenki megtalálható volt. Ugyanígy a szabadtéri színház­ban Badenben öreg és fiatal, sőt gyermekek élvezettel hallgatják a zenét. Ausztria a föld egyik legmuziká­­lisabb országa. Szinte minden vendéglő produ­kál helyszíni zenét, minden színháznak van saját zenekara, a parkokban mindenhol szól a muzsika. Na és természetesen itt van a hires Bécsi Gyermekkórus. Nem csoda, hogy az Állami Operaház volt az első, amit a háború után helyreállítottak. A fiatalabb korosztály egyforma érdeklődéssel és lelkesedéssel hallgatja a beat zenét, Strausst vagy Beethovent. Ilyen az osztrá­kok zene szeretete. Ez a szeretet korán elkezdődik a gyermekek körében. A városi parkban sétálva megálltunk egy zenekar közelében, Strauss keringőket játszottak a zeneszerző születésé­nek 150. évfordulója alkalmá­ból. Az emelvény alsó lépcsőjén több tiz éven aluli gyermek kupogott és mozdulatlanul hall­gatták a zenét. Még egy emlékezetes eset történt velem ezzel kapcsolat­ban. Bucsuvacsoránkat fogyasz­tottuk a hotel kíilönszobájában és szórakoztatásunkra osztrák házigazdánk egy harmonikást hozatott, Josef Scheidl-t. Ra­gyogóan játszott, egész este szórakoztatott minket dalokkal, GOROGORSZAGI JEGYZETEK AZ APOSTOLOK NYOMÁBAN ÓKORI ROMOK KÖZÖTT ATHEN, Görögország — \Z Akropolisz Athén legjeliem­­eőbb és leghíresebb látnivalója. i \z egykori fellegvár a Krisztus j előtti évezredben ragyogó szenté­­mai szemmel is a tizenegyedik kedett a város fölél. Ma romjaiban is lenyűgözően fest a modern fővárosból alig nyolcvan méterrel felnyúló hosszúkás dombon. A feljáratától balra csupa sziklából álló kis domb húzódik. A sziklatömb aljában j bronztábla, rávésve görögül Pál apostol athéni beszéde, melyet az Apostolok Cselekedetei 17. részében olvashatunk. Ez a sziklás domb az Areopágusz, amelyen Lukács evangélista úti­rajza szerint Pál prédikált az athéni érdeklődőknek és filozó- i fiai iskolák követőinek. Felmász­tam a sziklába vágott, romlott lépcsőkön a domb köves tetejére. | A domb aljában terül el az ókori i város egykori piactere, az agóra, amely annak idején a közélet színhelye is volt. Lukács leírása szerint a tér nyüzsgéséből vitték az Areopágusz csendesebb helyé­re a köréje gyűlt embereknek I Jézusról beszélő apostolt, hogy k zelebbit halljanak az újszerű vallásról. A helyszín átélése az athéni | prédikációt — ahogyan az Apos­tolok Cselekedetei Írója, Lukács megformálta — a helyzethez illő keresztyén igehirdetés remekmű­­(vének láttatta velem. Annyira belevág a korabeli Athén képébe és az ott élt emberek lelkivilágá­ba ez a beszéd, hogy a maga újszövetségi különlegessége elle­nére sokkal nagyobb figyelmet érdemelne tanulmányozása a mi korunk igehirdetői és hívői részéről, mint amilyenben része­sül. Nem részletezhetem, mert akkor másról már nem írhatnék. Az alvilágban a holtak árnyéletét igen szomorúnak tar­tották. Megértjük hát két atléta archaikus szobra előtt a delfi múzeumban, miért mondhatta a mitológia az istenek hálájának, hogy az ,,örök alvás” jutalmát kapták haláluk után e testvérek az anyjuk szeretetéért. Az Odüsszeia legmegrázóbb része mai szemmel is a tizenegyedik ének, ahol Homérosz a hősét a holtak leikéivel találkoztatja és beszélteti. A feltámadás hírénél kezdve könnyű klasszikusoktól egészen Broadway slágerekig. feldulobbat, elgondolkoztatob­­bat, nagyobbat nem mondhatott volna Pál az athénieknek. Más vonásai is azt igazolják e missziói prédikációnak, hogy hallatlanul valóságizű, a görög életbe és lelkiségbe vágó volt. Az ókori hires Korinthus ma már csupán rommező, mellette kis faluval. A mai — egyébként jelentéktelen — város nyolc kilométerre északkeletre fekszik tőle. Ó-Korinthosz múzeumá­ban Augustus császár szobra ragadott meg. A múzeumhoz csatlakozó archeológiái területen, az egyko­ri piactér, az agóra közepe felé találtam rá a római helytartó emelvényének maradványára. A mintegy két méter magas épít­mény hepehupás tetején botla­dozva kőtáblát veszek észre. Lentről nem látható, rajta görögül és angolul 2 Kor 4,17, szövege. A romon piros pipacsok nyílnak. Az ég borult volt, csepegni kezdett az eső, de nem tudtam elhagyni egyhamar a helyet. A kőbe vésett bibliai sorok arra a jelenetre céloznak, amikor Ap. Csel. 18, 12-18 szerint ide a római helytartó elé hurcolták vádolói. Sőt találóan jellemzi az idézet Pál korinthusi hosszú munkásságának sok bel­ső és külső küzdelmét, amelyet a két korinthusi levélből jól ismerünk. A legfclemelőbb érzésem Pál Apostol nyomában teljes azonos­sággal kerített hatalmába At­hénben és Ó-Korinthoszban. Az Areopáguszról felfelé tekint­ve az Akropolisz csodás szentéje' magasodtak a görög istenek ti. sz teletére. Lefelé tekintve az ókori Athén piacterét látta lüktető életével és Hephaisztosz kiemel­kedő templomával. Ó-Korint­­hoszban ki emelkedésre épült Apollón temploma, ma is törpévé lesz a turista hatalmas, vastag dór oszlopai tövében, ahonnan az egész agórát át lehet tekinteni. Milyen hallatlanul merész remény éltette Pált, amikor itt a korinthusi piactéren törékeny alakja fölé magasodott a görögség leginkább tisztelet­ben részesített istenségének erőt sugárzó temploma, körülvette az idegen hiteket valló, tülekedő népáradat, és szembe kellett néznie a római világbirodalom helytartójával! Veöreös Imre

Next

/
Thumbnails
Contents