Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-08 / 15. szám
16. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ CSEHSZLOVÁKIAI LEVÉL EGY KIS SÉTA POZSONYBAN helyükön megépíthessék a Dunán átívelő uj, impozáns hidra, a Szlovák Nemzeti Felkelés hídjára vezető autópályát. Szemet gyönyörködtető építészeti remekmű az egy pár tartóoszlopon nyugvó uj dunai hid. Felfedezésre vár még az iparosodó Pozsony is. Az iparosodó Pozsony büszkesége a vegyi, mindenekelőtt petrolkémiai ipara. A csehszlovák vegyipar második legnagyobb központja Pozsony. Pozsonyban 1970—1975 között 26 ezer lakás épült. A város ipari üzemeibé sok ezer ember jár be a keleti és délkeleti területekről. A főváros vezetőinek az a törekvése, hogy a további lakásépítés révén a bejáró munkásokat véglegesen Pozsonyba telepítsék. Bőgős László. ÖREGEK KÖZT SÉTA SZEKSZÄRDON MAGYARORSZÁG LEGKISEBB MEGYESZÉKHELYE SZEKSZÁRD, Tolna megye — A gemenci erdőben egy gímszarvas autónk zörejétől ijedten tovalibben. A kerülő erdész hanyag puskatartásától egy kiképző őrmester idegrohamot kapna. De figyelmes, tapintatos ember, mielőtt kocsinkba ül, kiszedi mordályából a töltényeket. Vezetésével elindulunk a Siótorkolati műhöz. Nyáron Balatonfüreden a hajógyáriak kivittek a vízpartra. Akkor láttam, hogy a hajótest görgőkön kecsesen a vízre csúszik, azután könnyedén lebeg, megszólal a harang, felbőg a duda: irány a túlsó part, Siófok. Ott áthajóztak a Sióra és százhúsz kilométer után, Szekszárdnál már a Duna vizére lavírozott a kormányos. Nem azért küldtek Szekszárdra, hogy lássam itt a torkolati műben, hogyan zsilipezik a Füredről ideérkező, Líbiába tartó hajókat. De ki tud ilyen kisértésnek ellenállni? Papp János zsilipkezelő a vezérlőtorony lábánál azt mondja: ha ez az árvizkapu a legutóbbi dunai jeges árvíz idejé már áll és működik, bizony akkor másfél méterrel alacsonyabb lett volna a váz, mérhetetlenül kisebb a pusztítás, a kár. Két kilométerrel odébb folyik a Duna, veszélykor magas vizét a -zsilipek nyitifcáváí ma már könnyen evesztrk az alacsony szintű, uj ipedríí Sióba. Szálai László üzemvezető* a toronyba csal. Alattunk a ■t^jjpkzó köröttünk a irezérrátum, íötöttüük -ai ég. jlA. városba azért Jöttem, mert előző hajnalban, hallottam st rádióban. ■' I i$ ' y -í W^ - -*••• - -POZSONY, március hó... Pozsony, Szlovákia fiatal fővárosa — a Szlovák Nemzeti Tanács 1968. március 14-én nyilvánította Szlovákia fővárosának — földrajzilag nincs nagy távolságra Budapesttől. Gyorsvonattal alig három óra alatt elérhető. A Duna két partján évről i évre terebélyesedő városban évente talán milliónyi magyar is megfordul turistaként, de sokan lehetnek a hozzám hasonlók, akik eddig még nem jártak ott. A Pozsonyban még soha sem jártakra gondolva rögzítem első rövid utazásom élményeit. Két nap — nem elegendő a 350 ezer lakosú város megismerésére. Ha remélhetőleg hamarosan újra meglátogatom, majd, éppen olyan bizonytalanul rovom utcáit, lépek fel a számomra ismeretlen irányba közlekedő villamosaira és buszaira, mint első ottjártamkor. Pozsonyban ma naponta átlagosan 700 ezer ember veszi igénybe a tömegközlekedési járműveket. A rövid két nap éppen csak arra volt elegendő, hogy az óvárossal, a történelmi városrészt felölelő I. kerülettel ismerkedjem. Az óváros — az általam bebarangolt városrész — nemcsak a központi hivatalok, intézmények, az országos hatáskörű tömegtájékoztatási orgánumok centruma, hanem az üzlethálózaté is. Pozsony kiskereskedelmi forgalmának csaknem 70 százaléka a történelmi városrészben bonyolódik le, E nagyméretű kiskereskedelmi forgalom a pozsonyiak megállapítása szerint a vidékről bejáró vásárlókból és az egyre fejlődő turizmusból adódik. Az öváros szivében, a Kamenné térről nyitó Duna utca elején ékeskedik a Prior Áruház kétemeletes, modem épülete, amely nyitástól zárásig tömve .van vásárlókkal. A Prior Aruház -megnyitása jelentősen javította á kereskedelmi hálózatot. . A pozsonyiak gondos szeretettet éyják a történelmi városrész építészeti remekműveit, de , egy időben formálják is a városrész képét. Á -Csehszlovák hadsereg utján," a.... Stefánia y;ukrá?zda környéke csatatérhez hasonlít. Ezen környéken egymás utad bonnak -le a Itis, korszerűtlen lakóhazakat, bqgy a HARKÁNY-FÜRDŐI LÁTOGATÁS HARKÁNY, Baranya megye — A Harkányi utcán találkoztunk, téli napfényben: 75 éves, épp kijött a szociális otthonból sétálni. De ez nem is az igazi szociális otthon, hanem az öregek otthonainak pár hétre, hónapra szóló üdülője, ebben a szép kastélyban, gőzölgő gyógyvizek között. Meghív, hogy látogassak el hozzájuk: a negyvenszemélyes épületben most csak huszonkilencen vannak. Hogy nehéz volt-e ifjabb kori sorsa, mielőtt tsz-nyugdijas, majd szociális otthoni gondozott lett? ,,Nem, mert fiatalok voltunk” — hangzik a válasz. De számomra ez még nem is meglepő, hanem amikor szó szerint elkezd idézni az újságból azzal, hogy neki jó memóriája van. Többek közt a borravalóról szóló sorozatból. S még inkább, amikor kijelenti: rendszeres olvasó létére sem óhajt a lapban szerepelni. El sem jött a másnap délelőtti beszélgetésre, ezért nem Írhatom le a nevét. De mindenki tudta, hogy jövünk: vezetők, beutaltak. Mert elmondta este, hogy találkozott velünk az utcán és meghívott. Alig léptünk hát be, gyorsan megtelt az ebédlő, átlagéletkorban számitva 80 év körüli vidám, mondhatni, kissé bohém társasággal. A legkomolyabb mondatokat csak az ismerkedés formaságai során váltottunk. Egyébként vannak szerelmek is, meghatóan szépek. Akkor említik meg, amikor a második emeleten lakó férfi elbúcsúzik. Mennie kell, elérkezett a déli felolvasás órája. Vak felesége nem tudná hol időzik ilyen sokáig. Verseket, meséket, ifjúsági történeteket szeret hallani leginkább, ezeket kéri ki félje a könyvtárból. t .És a témához kapcsolódó kis pletyka (mert Cnéltóil nem élet űz élet), szól pedig úgy, hogy ”a '£< *■ ' ' "-L ■ 1 , . .•>------■>* • » ■ j— A herendi porcelángyár alapításának 150. évfordulójába Hanzély Jenő iparművész elkészíti a nagyhírű gyár alakítói — Sjtigl Vince és Fkcher ~M6r .i-. mellszobrát. Az életnegyságunál valamivel nagyobb porcelán szobrokat az ősszel a gyár parkjában,helyezik majáéi. 79 éves, csinos asszonynak most egy pár évvel fiatalabb, ugyancsak itt lakó férfi udvarol. Külön-külön indulnak délutáni sétára, de egy bizonyos helyen találkoznak, elbeszélgetnek kettesben. Aztán hazatérve a vacsoránál távol ülnek egymástól, s mindenki úgy tesz, mintha nem tudna az ügyről. Hogy később komolyabbra fordul-e a dolog, esetleg lakodalom lesz a vége, ma még nem látható előre. Tény, hogy volt már esküvő az ilyen távoli otthonokból itt, a gyógyüdülőhelyen összetalálkozott emberek között. Egy eset volt, de kettő, vagy három, amikor nem esküdtek ugyan örök hűséget egymásnak, de élettársi jogviszonyra óhajtottak lépni. Ilyen esetben az intézmény vezetői kikérik a pszichológusnő véleményét, s alapos beszélgetések után igyekeznek a távolabbról jöttékét is egyazon otthonban elhelyezni. Nos, az elhelyezés, az otthonba visszatérés problémája is szóba kerül. Természetesen felkészültünk arra, hogy bennünket, idegeneket félrehivnak majd egy-egy percre négyszemközti, bizalmas ügyek közlésére. így is történt. Az egyik megbeszélnivaló éppen az elhelyezéssel volt kapcsolatos. A 84 éves Henner Béla azt szeretné ha a mozsgói szociális otthonból Keresztes-' pusztára mehetne vissza, mert amott nincs már senkije, viszont itt lennének az ismerősei. Közeledik az ebédidő, lassan indulnunk kell. Megmutatják még a szabadtéri strandot, saját otthonuk gyógyfürdőjét, az emeleteket, díszeket, kézimunkákat. Jó érzéssel bucsuzkodunk. Szépek az öregek, de a fiatalok^ is akik ezt á tréfás délelőtti beszélgető partit „vezették”. Megkérdezem: — Önöknek, fiataloknak nem okoz-e lelki ifálságoj, hogy csupa idősebbek között, töltik a napot? — Nem, Ak korái megöregedéstől nem tartunk. Mi vagyunk itt a „kislányom”, a „szép gyér•> “ k , \jT mekem” stb. itt, a tputjkabelyünkön érezzük magunkat iga; zán fiatalnak ps látjuk, hogy nem keH-'félni az Öregségtől, mert az nmc\is, bat^féték fűd# ■'4 HolkaVHm« a szekszárdi MEZŐGÉP igazgatóját, Zsigovits Ferencet beszélni. Tiszta, világos szavak szállták az éterben, pedig egy uj tipusu öntözőberendezésről szólt az értekezés. • Zsigovits nem volt otthon. A termelési osztály vezetője, Frank Károly és helyettese szívélyesen felvilágosítottak az üzem életéről. Ezerhatszáz emberük dolgozik, ebből ezerkétszáz szerelő és műszaki. A kollektíva évek óta öntözőberendezéseket és cukorrépa-betakaritó gépeket készít. Együttműködnek, együtt törik a fejüket a tudományos kutatókkal, a Műszaki Egyetem embereivel. Az igazgatójukat nem hallották beszélni a rádióban. Nem tudják, melyik berendezésről beszélt. Restellik a dolgot. • Szekszárd az ország legkisebb (népességben is) megyeszékhelye. De gazdag. Nem a történelmére, nem is a kultúrájára gondolok és — most — legkevésbé a kadarkájára. Iparilag is gazdag ma már a város. Mégis egy kisüzemben róttam le az adósságom. A Borsodi Vegyikombinát műanyag nyilá: száró szerkezeteket gyártó egysZerű, tisztán érthető folyamat játszódik itt, éppén négy éve már. Kazincbarcikáról küldik a műanyagszemcséket, 'azt mégdarálják, frööesenftk, préselik, formálják, butik, szerelik és kész az ajtó, a redőny, a fa illúzióját Jceltő falburkolat. A szomszédot, a Mérőmű, szergyátat dkerülém. ’Élnézést, fel kell • még öéznem Babbs szülőházába is. j ■ Suba Ander . - -• . •-
