Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-08 / 2. szám
10. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ KÉREGÉT A FELDARABOLT GYEREK Irta: SIMA FERENC Kuda Buxról, a fakirok királyáról, vagyis a legcsodálatosabb fakirbűvészről Írott előző két cikkem felkeltette olvasóink érdeklődését és Hamiltonból, ahol lakom, telefonon, meg az USA néhány városából olyanok, akik már régebben kikérték címemet a szerkesztőségből, levélben kíváncsiságukat fejezték ki Kuda Bux további bravúrjai iránt, miután az előzőkben megírtam, hogy kovásszal betapasztott és úgy bekötött szemmel, csukott könyvből is egész folyékonyan tudott olvasni, máskor pedig az izzó parázzsal borított szobányi területen úgy járt-kelt kedélyes könnyedséggel fel és alá, akárcsak mi a szőnyegen, és utána a talpán a legparányibb égési nyom se látszott, habár előbb az orvosok megállapították, hogy nem preparálta a lábait. A további kíváncsiskodó érdeklődéseknek annyiban bírok eleget tenni, hogy tudom: Kuda Bux ismerte és alkalmazni bírta az úgynevezett kötélállitást is. Ennek az illúziónak többféle változata van, szintén keleti hagyomány. A fakir kiválasztja a megfelelő teret a trükk számára, aztán tömeget gyűjt maga köré, elővesz egy hosszú kötelet, kinyújtja, majd meglóbálva a feje körül, az ég felé lendíti, és a kötél úgy marad. Ekkor varázsigékhez hasonló szavakkal ráparancsol partnerére, egy gyerekre, hogy másszon fel a semmiből lecsüngő kötélre. A gyerek erre felmászik és eltűnik a magasban. A fakir mostmár parancsolóan felkiabál utána, hogy másszon le. A gyerek erre nem engedelmeskedik. Mire a haragra gerjedt fakir kivont kardot fog a fogai közé és követi fel a kötélen a fiút a magasba, ahol ő is eltűnik. Valami fél perccel később a borzadó közönség látja, amint szivszaggató sikoltozások kíséretében a fiú egyes testrészei véresen aláhullanak a magasból. Amikor a „tragédia” már kibírhatatlanul borzalmas, a fakir leereszkedik a kötélen, melyet nyugodtan összegöngyöl, miközben a váratlanul felbukkant áldozat, vagyis a „feldarabolt” gyerek levett sapkáját nyújtogatva pénzt gyűjt az elképedt nézőktől. Ez az eredeti módszer, amiről angol utleirók már régebben beszámoltak, mint szemtanuk, a londoni lapokban, megfejthetetlennek mondva a végignézett fakirmutatványt. Kuda Bux az indiai gyakorlattól eltérően, a mutatvány előtt átadta Budapesten a nézőknek a felhasználandó kötelet, hogy vizsgáljak meg: nincs preparálva. Az valóban hajlékony, puha, háromujjnyi vastag kötél volt. A vizsgálat után Kuda Bux hirtelen mozdulattal feldobta a levegőbe a kötelet, amely ott mereven megállt, mint egy oszlop. Kuda Bux ráparancsolt a vele levő fiára, hogy másszon fel a kötélre és tovább már minden úgy következett, ahogy fentebb, indiai mutatványként leírtam. Amikor Kuda Bux a népligeti téren másodszor adta elő ezt az érthetetlen rejtélyszerű mutatványát, egy fotoriporter barátom távolabbról — Kuda Bux tudtán kívül — egy fényképezőgépet helyezett el és több felvételt készített a mutatvány főbb mozzanatairól. De a később előhívott képek semmiféle kötelet se mutattak a levegőben, tehát a kötél megmerevedése, a gyerek felmászása, majd a magasban feldarabolva testrészeinek lehullása csak a mi képzeletünk szüleménye volt. Kuda Bux ugyanis tömeghipnózist alkalmazott különleges rátermettségével, egyszerre tudta ugyanazokra a képzeletbeli látomásokra szuggerálni az összes jelenvoltakat. A fényképeken mindössze annyi volt látható, hogy a kötél a földön hever és mellette égnek emelt kezekkel áll a hindu gyerek. Nem akartam belenyugodni, hogy én tömeghipnózis áldozata lehetek, azonban jóval később, az 1950-es években megint az lettem, ezúttal Pozsonyban, a mutatványos parkban. Egy kis cirkuszban mindössze két személy szerepelt ott, egy kínai férfi és egy hindu leány. Mindent némán végeztek, mert nem ismertek európai nyelvet. Mutatványaik, akrobata- és zsonglőrszámok, nem voltak rendkivülibbek, mint amilyenhez hasonlókat a legtöbben már láttunk más, nagyobb cirkuszokban. Hanem a befejező, utolsó számuk! A kínai meghipnotizálta a hindu lányt, mire az merev lett, akár a fa. A kínai igy fektette rá két, egymástól távolabb eső székre úgy, hogy a leánynak egyik széken csak a feje volt, másikon csak a két sarka. Aztán a kínai a leány mereven nyitott szemei fölé hajolt és lassú, delejező mozdulatokat végzett a teste felett a kezeivel, amelyeket mindegyre megasabbra emelt. És ekkor, az emelkedő kezeket követve, a merev női test a két székről, továbbra is fekvő helyzetben, a levegőbe emelkedett, egyre magasabbra, ameddig csak a földön álló kínai a kezeit a teste fölé bírta emelni. Aztán — levette fölűle a kezeit, és a test — legalább 45 kiló — ott maradt minden tartás nélkül a levegő-CSALÁDI SAROK AZ UT VÉGE A válás ma már annyira közhely, hogy ha hallunk róla, úgy megyünk el mellette, mintha mi sem történt volna. Azonban ha párok hosszú évek elteltével elválnak, az mindenki érdeklődését felkelti. Miért? Miért most? Ilyen hosszú idő után mi okozta azt, hogy elszakadnak egymástól? Kész válasz nincs, de a beszélgetések folyamán sok minden kiderül. A kérdezettek a legkülönbözőbb okokat hozták fel: lábtörlő volt, naiv volt, alkoholizmus, állandó túlórázás, elmebetegség, rendetlen háztartás. A leggyakrabban emlegetett szavak voltak: „nem tudtunk beszélgetni”... „állandóan összeszoritotta a száját”... „nem tudtuk egymást elérni szavakkal”... Sok pár nem volt hajlandó beszélgetni. Azok közül, akik beleegyeztek az inteijuba, legtöbbje tanácsadóhoz fordult, mielőtt végleg válásra szánta magát. Szex, vallás, gyerekek voltak gyakran az együttmaradás okai. Szinte mindig a feleségek folyamodnak a válásért. Néhány feleség csak különélést akart, mert biztosak voltak abban, hogy még egyszer nem mennek férjhez. Egy asszony, aki kijelentette, hogy a bajok a tizenötödik évvel kezdődtek, ma is azt mondja, újra csinálná az egészet, hogy önbizalmát és önbecsülését visszaszerezze, mert férje ezt vette el tőle. Bár hozzátette, hogy a válás anyagi öngyilkosság. Más problémás időpontok Voltak: „mikor nyugdíjba mentem”... „mikor utolsó gyermekünk kikerült az iskolából”... „mikor gyermekünk megházasodott”... „mikor el akartam menni dolgozni"... ben lebegve, legyőzve igy a föl vonzóerejét, amely nem engedi semmiféle eleresztett súlynak, még egy papírlapnak sem a le nem esését. A legelső sorban ültem, a merev női test, semmitől sem tartva ott lebegett előttem a levegőben alig két méternyire. Valami láthatatlan kötél, vagy pózna tartaná? A kínai erre a gyanulehetőségre is gondol. Fog egy hordóabroncs nagyságú fakarikát, azzal előbb alul-felül és két oldalt, fejnél-lábnál is köröz a mereven lebegő test körül, majd keresztül is huzza a karikát fejtől lábig a partnernője testén. Ezzel bizonyította: mindenképpen kizárt dolog, hogy a lebegő női testet bármi is tartaná a levegőben. A test mozdulatlanul ott fekszik előttünk a puszta levegőben, valami három percen át. Nem süllyed és nem is emelkedik. Most a kínai ismét a nő mereven nyitott szemei felett végez lassú delejező mozdulatokat, de a kezét egyre lejjebb bocsájtva. A lebegő test erre lassan süllyedni kezd vissza a székek felé, majd egyszerre csak újra ott fekszik megint, fejjel és sarokkal a két széken. A kínai most igen gyors delejező mozdulatokat végez a leány arca felett és hirtelen a szemébe fuj. A lány erre rögtön pislogni kezd, majd máris talpra ugrik és mindketten meghajolnak a közönség előtt. Viharosan tapsolunk, de sejtelmünk sincs a rejtélyről: hogyan lebeghetett a fekvő leány, semmitől se tartva, a levegőben? Csak az enyhe kábulat, amit utána éreztem, az árulta el, hogy tömeghipnózis hatása alatt voltam megint. Ami ott a cirkuszban mindannyian látva láttunk, az valójában nem tör+Ant meg. Ez a bűvészet. Egy tanácsadó mondotta, hogy az esetek felében a párok 18 vagy még több év elteltével fordulnak először segítségért. Egy személy vált csak el fizikai bántalmazás miatt. Többen váltak el alkoholizmus és elmebetegség miatt. A megkérdezetteknek csak egynegyede megkeseredett, a többség jobban megérti egymást és kellemesebb légkörben tud beszélgetni a válás után. Páran voltak olyan őszinték és bevallották, hogy a bajok egy részét ők is okozták. A megkérdezettek közül szinte mindenki 21 vagy fiatalabb volt, mikor összeházasodott és mindegyiknek volt gyermeke házasságuk folyamán, akik a válás idején egyetemisták, dolgozók, családosok voltak. Sok úgy gondolta még mindig meglepően sokan maradnak házasok, pedig legtöbben társukat nem a legmegfontoltabban választják ki. Többen úgy érezték, hogy már a középiskolában trenírozni kellene a gyerekeket a jó házasságra, mert úgy látszik nem elég csak a véletlenre támaszkodni. New York, 1975. december hó... __________________________Körmendi Gabriella HIBÁS TERVEZÉS
