Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-01 / 14. szám
mag YAit híradó IS. OLDAL LOPOTT GYÖNGYSZEMEK Irta: PAPP VARGA ÉVA Ne várjon tőlem a kedves olvasó egy izgalmas detektív történetet, mert a fenti cim csak szellemi kincsekre vonatkozik. Lopott értékek ezek annyiban, hogy barátaim, ismerőseim okos, lásait akarón itt összefoglalva ismertetni. Az a nézetem, hogy egy-egy ilyen bölcs megjegyzés néha nem marad mögötte azoknak az u.n. ,,aranyköpéseknek”nek, amelyeket kötetbe gyűjtve találhatunk a nyilvános könyvtárakban. A különbség annyi, hogy mig a nagy névvel díszített kötetek irói büszkén terjesztették a világ elé bölcs mondásaikat, addig az egyszerű ember többnyire nincs is tudatában annak, hogy ő most valami feljegyzésre méltót mondott, csak éppen mondta, mert gondolta és érezte. Én azonban, aki értékelem az ilyesmit, csokorba gyűjtve adom az olvasó elé azzal az indokolással, amelyet halhatatlan költőnk, Kiss József irt egyik verse ajánlásául: ,,Ott szedem a gyöngyöt, ahol találom... Ha lopáson érnek, azt sem nagyon bánom. Tőletek is loptam sok jót és szépet, íme, ez a cikk, visszaadom Néktek...” szeretném hinni, hogy az idézett megjegyzések szerzői ráfognak ismerni saját gyöngyszemeikre, mert valamennyien olvasóink közé tartoznak. *** Akron, Ohioban laktunk, mikor ottani barátnőm bemutatott nekem egy nőt, mondván, hogy gyakran vannak együtt. Rövid beszélgetés alatt is megállapítottam, hogy az uj ismerős, barátnőmhöz mérten primitiv, szimpla, (jaj, hol is vegyek hirtelen egy megfelelő magyar kifejezést?) Mikor kettesben maradtunk, megkérdeztem Ilonkát: ,,Mi fűzhet Téged ehhez a nőhöz...?” Ilonka szemei egy árnyalattal sötétebb színbe borultak, aztán csöndesen mondta: ..Nagyon erős kapcsolat fűz hozzá; ő is látta a Margitszigetet...” (Azokban az években még nem lehetett Budapestre menni...) *** CANTON O. — ban 80 esztendején túl tipegő néniké mondta, hogy számára a Szabadság lelki táplálék, de azt nem szereti, ha a cikkekben idegen szót használnak az irók. Ö csak négy elemi osztályt végett és úgy véli, hogy az ő korosztálya, de még a fiatalabbak sem értik az idegen kifejezéseket. Igaz, — feleltem én, — alkalmazkodnunk kell az olvasók ízléséhez. Mire a néni kijavított... ,,Ö lelkem, nem az ízlésünkhöz, hanem a tudásunkhoz...” *** New Yorkban, társaságban beszélgettünk egy óhazai, ismert énekesnővel, aki már teljesen visszavonult a szerepléstől. A háziasszony megkérdezte, hogy sokáig fájt-e neki a változott életforma. Azt felelte: „Eleinte, ha kérdezték, azt mondtam, hogy igen, de lassan beletörődöm. Később, mikor már az angolt is jól beszéltem és az uj hazát is megszerettem, azt feleltem az ilyen kérdésre, hogy lassan belenyugszom. Most is csak ezt mondhatom...” *** Erről pedig nekem eszembejutott egykori bejárónőnk. Maris néni, aki ha észrevette, hogy valami bánt, azt szokta mondani: Ne tessék búsulni, majd bele tetszik gyötrődni..." *** Itt Hollywoodban is használjuk ma már azokat az uj magyar kifejezéseket amelyek a pesti nyelvhasználatban napirenden vannak, mert a régi kifejezések állítólag elkoptak. Az újak. sajnos, beszivárognak ide is, ma már nem mondják hogy ,.jó”, hanem „isteni", „óriási” és mi itt átvesszük anélkül, hogy arra gondolnánk, mennyivel kevesebbet jelent a két uj meghatározás, mint az az egy régi...Például; ma már nem mondják, hogy „okos”, hanem „őrült intelligens”. Így romlik a gyönyörű magyar nyelv, amelyet olyan szavakkal kevernek, mint a fentiek, mi pedig itt azzal segítünk a rontásban, hogy felcseréljük azokat az angol szavakkal. így gurul a magyar nyelv értékes gyöngye és sok elvész belőle a közöny palástjában... Ezért aztán megnyugtató, ha látjuk, hogy még uj szavakat is képeznek itt-ott, jó magyar kifejezést: Elsa telefonált, menjek vele a Magyar Mozi előadására, hallotta, kitűnő képeket adnak. „Könnyű .SZTÁLIN ANYJAFÉLRELÉPETT... (Folytatás a -12. oldalról) kerestem meg a kenyeremet. Majd mikor kitört a világháború, már francia állampolgárként katona lettem és iskolázottságom folytán bekerültem a tisztikarba, ahol elég szépen érvényesültem... 1937-ben Sztálin, a mostohabátyám hivott haza, szovjet állampolgárnak és akadémiai tanárnak, a szovjet törzstisztek iskoláján. Udvariasan megírtam neki, hogy nem tagadom meg második hazámat, Franciaországot, amely minden megbecsülést és elismerést megadott nekem. Devricerynek arcra is megvolt a hasonlatossága a Szovjetunió rettegett diktátorával és volt egy közös testi hibájuk is: mindkettőjüknek szembetűnően rövidebb volt a balkeze, mint a jobb. Hirdetésre kétszer annyit költenek, mint az ivás elleni harcra (Folytatás a 8. oldalról) italok hirdetését. A másik ötlet az volt, hogy az ilyen hirdetéseket feladó vállalatokat adóikon keresztül ösztönözzük az alkohol hirdetésének csökkentésére. A Szövetségi Kormány évi 160 millió dollárt költ az alkohol elleni harcra. Ugyanakkor az ALKOHOLTARTALMÚ ITALOKAT HIRDETŐ vállalatok majdnem ennek dupláját költik — az ellenkezőjére. 1974-ben például a televízió és rádióállomások összesen több mint 100 millió dollárt költöttek a sör, s több mint 50 milliót a bor hirdetésére. Többen hivatkoztak azonban a televízió programok egy másik hirdetésére, amikor nem olyan könnyű kimutatni, hogy ténylegesen előmozdítják az alkoholfogyasztást. Azokról a jelenetekrők illetve programokról van szó, amelyekben a szereplők isznak — megállás nélkül, minden alkalomra, este és reggel, otthon és a hivatalban, munka közben és szabad idejükben, amikor nyugodtak és amikor idegesek, amikor boldogok és amikor boldogtalanok. „Érdekes módon, egyetlen televizióproducer sem Katit táncba vinni ha neki is van kedve...” Elsa rajong a magyar nyelv szépségéért, bár ő itt nőtt fel, szüleitől tanult és folyékonyan csak ép idegen kiejtéssel beszél magyarul. A zsúfolt színház-helyiségben, az előadás sötétjében nem tudtuk megtalálni a helyünket. Én még nézelődtem, mikor Elsa belémkarolt és azt mondta: Gyerünk, a bejáratnál ott áll a helyremutató... Hirtelen úgy éreztem, hogy ime, gyöngyöt találtam, mert az .„Usher” helyett találóbb kifejezést a Magyar Tudományos Akadémia sem alkalmazhatott volna rá. *** Olvasom, hogy Király Dezső, a pestiek népszerű humoristája, aki néhány hónappal ez előtt hunyt el, REX jelige alatt az egyik napilap vasárnapi cikksorozatának szerzője volt és ezzel a címmel irt: EZ VAN! A sokat kifejező két szó valósággal szállóige lett Budapesten és eszembejuttatja egy régi barátnőmet, aki ha megkínált egy süteménnyel, amely nem úgy sikerült, mint ő szerette volna, mosolyogva mondta: „ennek nem ilyennek kellene lenni.... de hát ez ilyen...!" Engedje meg nekem a szives olvasó, hogy a gyöngysort bővítsem épp a pesti mondással egybefűzve: Ez van..., de nem ennek kellene lenni...! merné azt mutatni, hogy természetes LSD-t, avagy kokaint szedni" — mondja az. egyik tanú a bizottság kihallgatásain — „azonban egyikük sem gondol arra. Ingv az alkoholt, e kábítószert, szintén ne tekintse természetesnek, amikor műsort csinál." Amerikában 100 millió 15 éven felüli lakos közül síkúk szerint legalább 10 millióan alkoholisták. Csupán a 13 és 17 év közöttiek közül több mint 1 nillióan rúgnak be legalább hetente egyszer. Ebben, mondja a bizottság képviselője, a lirdetésnek is van valami szerepe: elsősorban az, hogy természetesnek tekintjük az ivásl. Fodor Ágnes NYÁRFABIMBÓ Hosszú sorban az ut szélén, bimbódzott a nyárfa; edzett eketollal indult a nép a határba; zsenge kislány-rokonaim nyárfabimbót szedtek, — jóillatu hsykenőcsöt abból készítettek. Szőke h^juk, barna h^juk fehér lett azóta; hervadt sokukon nem csendül régi szép m' nóta; sárga nyárfalevelet hord a szél ősz fejükre; ki emlékszik nyárfabimbót morzsoló kezükre? Ki emlékszik fejük szőke vagy barna hajára, s hajkenőcsük-pomádéjuk bűvös illatára? — Golyóstollam betűi bár úgy illatoznának, kislánykezek mintha nyárfabimbót morzsolnának... •• Erdélyi József VARGA ÉVA
