Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-01 / 1. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL KÉRDÉS — 20 éves vagyok, vőlegényem 21. Már régóta együtt járunk, együtt vásárolunk be, együtt vesszük meg ruháinkat, mossuk az autót, festjük a lakást stb. Már régóta összetartozunk, s ezt szüléink is tudják. Az ő szülei, akikkel nincs túl jó kapcsolatban, eleinte úgy tűnt, nem ellenzik kapcsolatunkat, de m'abban mintha féltékenyek lennének, látva, hogy milyen jóba vagyunk. Nagyon szeretjük egymást, s kapcsolatunk mindenre kiterjed. Ő egy évig dolgozott egy kis vállalatnak. Most nem akar ott dolgozni többé. De akármily ;n újabb állás után néz, egyik sem tetszik neki. Régóta arról beszélünk, hogy megházasodunk, most mégis úgy érzem, hogy az egész ügy olyan bizonytalan. Elsősorban, mert ő nem talált semmilyen megfelelő állandó állást. így én elhatároztam, hogy visszatérek az egyetemre. VÁLASZ — Ha nem értettük félre levelét, akkor a fő problémát az okozza, hogy vőlegénye nem talált megfelelő állást, illetve nem talált állandó, biztos állást. Ebben azonban nincs egyedül. Ha valóban szeretik egymást, akkor nem értjük, hogy miért zárja ez ki a későbbi házasság lehetőségét. A jelenlegi házassággal ugyanis nem pusztán az lenne a probléma, hogy vőlegényének nincs állása (hiszen sok férjnek nincs), hanem az is, hogy maguk túl fiatalok: feltehetően mindketten esetleg egyetemi tanulmányaik előtt állnak, amely egyúttal megoldhatja az állásproblémát is. Azonban van egy olyan gyanúnk is, hogy az állás hiányát maga csak mint egy jó apropót használja, s esetleg kapcsolatuk más szempontból is elhidegült. Mint írja, maga egy (feltehetően távol fekvő) egyetemre iratkozik be. Ezzel egyetértünk. *** KÉRDÉS — Közel 25 évi házasság után tudtam meg feleségemről, hogy van egy törvénytelen gyermeke, még esküvőnk előttről. Engem nagyon megrázott a dolog. Már csak azért is, mert annak idején tökéletesen megjátszotta az ártatlant. Ha mindezekre gondolok, szétmegyek a méregtől. Ön szerint mondjam el feleségemnek, amit hallottam, vagy felejtsem el a dolgot, mintha nem az én ügyem lenne? Egy férfi csak az együtt eltöltött időről ítélje meg a nőt és ne törődjön egyáltalán a múltjával? Izgatottan várom válaszát. VÁLASZ — Ilyen komoly dolgot nincs joga egy nőnek se eltitkolni jövendőbeli élettársától. A leghelyesebb, ha megmondja feleségének, amit tud. Még az is lehet, hogy a történet nem is igaz. Meg kell adnia a lehetőséget feleségének, hogy megvédhesse magát. Történetesen, ha igaz a dolog — egy 25 éves jó házasságnak túl kell élnie egy régi hibát és felesége csacsi titkolózását önnel szemben. *** KÉRDÉS — 27 éves vagyok, a feleségem 24. Ez a feleségem második házassága. Nyolc évig élt házasságban egy 15 évvel idősebb férfival, egy gyermekük született. Én nagyon szeretem a feleségemet és fiát, de négyhónapos házasságunk alatt mát ötször elhagyott. Összepakol és azt mondja, megy az anyjához. Utoljára, mikor elment, megtudtam, hogy volt férjét látogatja meg. Amikor hazajött, kijelentette, hogy úgy érzi, első férjét jobban szereti, mert az gyermeke apja. És jobb szerető is, mint én! De volt férje nagyon féltékeny ember és durva is tud lenni. Annak idején többször megcsalta és ezért nem akar vele élni. Mindent megtennék, hogy itthon tartsam, de hogyan? Ezek az állandó eltűnések nem jók, az biztos. VÁLASZ — A leghelyesebb, ha leül feleségével és megmondja neki hogy érez az üggyel kapcsolatban. ,,Minden vagy semmi” házassági ajánlatot tegyen neki. Ha nem akar önhöz hű lenni, engedje elmenni végleg, minden rossz érzés nélkül. ÖREG EMBER MONOLÓGJA Az én szemem már bizony nem a régi. Nem látja jól a célokat, s a távolt. A színeket is gyakran fölcseréli. A szivem is hűl, pedig csupa láng volt. Zöld kölykeim férfiakká értek. Csak évődnek a cammogó öreggel. Az unokákról már nem is beszélek: Elfutnak a legfrissebb szelekkel. Hgjrás társuk nem tudok már lenni E vakmerőén értelmes fiuknak. Amit — vén csont — tudok értük tenni: Kerékkötője nem leszek az tojnak. Papp László INNEN-ONNAN SZUPERJOJÓ Minden idők legnagyobb jojózására kerül sor nemsokára Torontóban. Jay Williams, a massachusettsi Műszaki Intézet professzora a kanadai Nemzeti Torony hatszázméteres magasságából óhajt alábocsátani egy jojót, hogy kutatócsoport élén vizsgáltassa: miként viselkedik optimális körülmények között. Minden idők legnagyobb jojókisérletét minden idők legnagyobb jojójával hajtják végre. A tudományos rangra lépett játékszer súlya 40 font. Szupeijojó? Jó, jó... de mire jó? KÉZ A KÉZBEN Raphael Lenne, a hires nyugatnémet pszichiáter azt javasolja, hogy a házaspárok TV-nézés közben fogják meg egymásnak legalább a kezét. — Televíziózás közben — magyarázza — a legtöbb ember teljes érzelmi töltetét a bemondónőre, vagy a képernyőn látható színésznőre sugározza. A kézfogás ezt legalább némiképp kiegyenlíti. Mert kikapcsolni persze lehetetlenség... ÍGY MÁR IGEN Egy skót ötven forintba fogadott, hogy 1976. november 11-e előtt tudományosan is igazolódik a Loch Ness-i szörny létezése. Az oxfordi Ladbroke fogadóiroda 100:l-es oddsszal könyvelte el a tételt s aztán megkérdezték az ügyfelet: miért veszi ezt olyan bizonyosra? — A nagymamám megjósolta nekem — mondta a fogadó. — Tealevelekből. így persze könnyű. (bendeguz) VISSZAEMLÉKEZÉSEK SZÍNHÁZI TÖRTÉNETEK A RÉGI JÓ IDŐKBŐL Beöthy Lászlóra, a hires színigazgatóra mondta Móricz Zsigmond: — Európa legnagyobb színigazgatója lenne, ha naponta csak 1 uszonhárom órát kártyázna, de sajnos huszonnégyet játszik! Ezzel szemben Sebestyén Géza, a színházi szakma legnagyobb bohémje — alkoholpárti volt. Egyszer egy fiatalember állított be hozzá a Városi Színház irodájába a következő szöveggel: — Kerekes Jaksi vagyok, földbirtokos voltam, minden vagyonomat elkártyáztam, kérem igazgató ur, szerződtessen! Mire Géza ezt válaszolta: — A kártya nem az én reszortom. Ezzel menjen Beöthyhez. Ha elitta volna a vagyonát, akkor hozzám tartoznék. A történet kiegészítéséül el kell mondanom, hogy a fiú elment Beöthyhez, aki olyan jól mulatott Sebestyén válaszán, hogy azonnal szerződtette az ajánlkozót. • • • A régi idők sajtóviszonyainak jellemzesere a következő kis történetet meséltem el: Az egyik legnagyobb napilap szinházrovat szerkesztőjének felesége színésznő volt. Hiányzó tehetségét pótolta férjének hatalmi pozíciója, amivel sikerült időnként fellépésekhez juttatnia. A nagy hatalmú szerkesztő felhívta egyszer Heves Bélát, az újpesti színház igazgatóját, s ezt mondta: — Igazgató ur, örömhírt közlök, a feleségem szabad. — Kedves szerkesztő ur — válaszolta Heves Béla —, én olyan bajban vagyok; nem tudok gázsit fizetni, nem tudok szinlapot csináltatni, minden pillanatban kikapcsolhatják a színház villanyát. S most még a nagyságos asszony is szabad?!! • • • Csortos Gyula, a nagy művész, amilyen különös ember volt, olyan különös véleménye volt a dohányzá ártalmasságáról is. Beszélgettünk a Fészek Klubban, mialatt súlyos légzési nehézségek közben szívta egyik cigarettát a másik után. Mondom neki, hogy kész veszedelem, amit csinál — ne dohányozzék annyit. De ő ellenkezést nem tűrően igy válaszolt: — Kérem, én nem hiszek abban, hogy a dohányzás ártalmas. Egy barátom mesélte, hogy az apja egész életében rengeteget dohányzott, meghalt 94 éves korában. A fia soha nem dohányzott és meghalt 2 éves korában. Sebestyén Mihály MAGÁNYOS SZILVESZTER
