Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-31 / 31. szám
26. oldal MAGYAR HÍRADÓ ! IGAZ TÖRT ÉNETEK, í | KALANDOS HISTÓRIÁK 5 r NYERESÉGES UTAZÁS ? (Folytatás) — Igen, szegény, öreg, beteg barátomnak meg vannak számlálva anapjaí ezen a földi világon . . .Még egy utolsó értékes ajándékot, mit ajándékot, emléket, akar hátrahagyni szeretett felségének. Jobban mondva özvegyénk. — Akkor talán ír djárt megmutathatnánk neki a gyűrűket — hjdnlotta az ékszerész. — Hova gondol, kedves jó hivem? Az orvosok semmiféle látogatást sem engedélyeznek, állapota válságos. De én a maga segítségére sietek, hogy sikerüljön az üzleti lebonyolítás. Murphy elvette a gyűrűs kazettát, s Cutter némi habozás után el is engedte azt. — Fél óra múlva visszajövök. Talán addig fogyasszon el egy whiskyt — mondta Murphy, s már el isment. A folyosón a lifthez sántikált. Utána már nem sántikált. A hátsó bejáratnál beugrott az autójába, a csomagtartóban már ott volt minden holmija. S fél óra múlva, amikor az ékszerész már nyugtalankdoni kezdett, A1 Witson, alias Murphy atya már messze járt a San Franciscóba vezető autósztrádán. Néhány száz kilométert gépkocsizott, amikor egy kis folyóhoz ért, s kedves, alig néhány kunyhóból álló kempinghelyet vett észre. A parton férfiak horgásztak. Minden olyan békésnek tűnt, s Witson elhatározta, engedés lyez magának egy rövid szabadságidőt. Kétnappal később visszatért a kibérelt kunyhóhoz, tele kosár hallal, hát már messziről látta hogy egyenruhás férfi áll az ajtónál. Az egyenruhás bemutatkozott, Long seriff volt, A1 Witson hátán, a hőség ellenére, végig futott a hideg. A seriff azonfelül a kezében tartotta azt az ékszerkazettát, mely valaha Henry Cutteré volt. — Nagyon sajnálom — mondta Long seriff —, hogy zavarom önt, de azt hiszem, örülni fog, ha visszakapja tulajdonát. Ez a kazetta, ha szabad feltételeznem, nyilván értékes tartalommal, nyilván az öné. Vagy nem? A1 Witson tudta, hogy most aztán gyorsan kell gondolkoznia. Fogalma sem volt róla, mi a helyzet. “Óvatosan a porcelánláda anyja” — gondolta. Talán csapda az egész? Honnan tudta a seriff, hogy a gyűrűk az övéi. Megkérdezte, ez a legegyszerűbb. — Honnan jött rá, hogy a kazetta az enyém? — Kizártam minden más lehetőséget — mondta megfontoltan a seriff. — Talán még nem ismeretes ön előtt, hogy egy alvilági alak, akit időközben elcsíptünk, tegnap valamenynyi kemping-kunyhóba betört. Minden honnan ellopta az értékesebb tárgyakat, anélkül, hogy rendetlenséget csinált volna. A többi üdülőnek már vissza tudtuk adni értékeit, de erről a kazettáról senki sem állapította meg, hogy tőle vitte el a besurranó tolvaj. Tehát... Tehát a seriff azt hiszi, hogy az enyém . . . De ez nagyon veszélyes tulajdontárgy. Más' részt az is bosszantotta, hogy az egész River Falls-i kirándulás egy fabatkát sem ér . . . — Nem értem önt, seriff. Április elseje már elmúlt, karácsony meg még messze van. Ezt a tárgyat én még életemben nem láttam. Nem az enyém ez biztos, Long seriff mosolygott. — ön kezdettől becsületesebbnek látszott... Kinyitotta a kunyhó ajtaját, s Henry Cutter, a River Falls-i ékszerüzlet tulajdonosa lépett ki az ajtón. — Ismeri ezt az urat? — kérdezte tőle a seriff. Cutter értetlenül bámult Álra. — Sohasem láttam. Ez nem Murphy tiszteletes ur. Long mérges lett: — Ha ez iit nem Murphy tiszteletes és az a fickó, akit tegnap elfogtunk, szintén nem Murphy tiszteletes, akkor ki az ördög az a Murphy atya?! — Ne haragudjon, de ezt megállapítani a rendőrség dolga. — Mondta Cutter. — A fő dolog az, hogy én visszakaptam az ékszereket, ez nekem elég. — Majd odafordult A1 Witsonhoz: — Meghívhatom a nagy ijedtségre . . . Egy pohár whisky jót fog tenni. — Miért kegyelmezett meg? — kérdezte rémületéből felocsúdva Al, amikor már a bárban álltak, pohárral a kezükben. — Kegyelem ezer dollárért — mondta Cutter. — Maga becsapott engem, most én vagyok soron. Pontosan 1000 dollárjába kerül, hogy szabadlábon maradjon. Különben odamegyek Longhoz és megmondom, hogy most ismertem fel. Érti? — Értem. Zsarolás . . . — Pontosan. Maga adósom a kellemetlenségekért, amiket okozott nekem. — Jó. De miért akar éppen 1000 dollárt, s nem többet? Cutter mosolygott: — Mert több pénze nincs. — Még ennyi sincs. De van egy ötletem, hogy mindketten rendesen keressünk ezen az üzlete. Érdekli? — Természetesen. — Hát akkor hallgasson ide. Maga ideadja a birlliánsgyürüket és hazautazik. Éjszakára megszáll egy hotelban, este moziba megy, majd amikor hazaér, fellármázza a portást, hogy valaki betört magánál. Álkulccsl. A gyűrűket elvitték. A veszteséget bejelenti a biztosítónál. Csak maga és én tudjuk, mennyit érnek a gyűrűk. Maga mindenesetre 17,000 dolláros kárt jelent be. Én eladom a gyűrűket egy ismerős orgazdának, biztosan ad érte háromezret. Ez összesen húszezer. Felezünk, mindegyikünkre jut tízezer dollár. Meg van elégedve? Még mindig be akar kasztliztatni engem? Vagy ragaszkodik a rongyos ezer dollárhoz? — Jól adja! Most nyújtsam át megint a gyűrűket? Bolondnak tart engem?! Hogy megint kereket oldjon velük?! Al Witson elővette pénztárcáját. — Ebben vanaz útlevelem, személyi igazolványom és autóvezetői jogosítványom. A készpénzt megtartom. Kivette a trácából 800 dollárt, az igazolványokat átadta Cutternek, aki gyorsan a zsebébe dugta ezeket. — Ha huszonnégy órán belül nem bonyolítjuk le a dolgot, a maga kezében vagyok, engem feljelenthet, s a biztosítótól is megkapja a pénzt. Az ég világon senki sem fogja elhinni nekem, hogy maga önként megint átadta a gyűrűket. Al Cutter most már nem habozott: — Itt a kazetta a gyűrűkkel. Nagy élvezetet okozna nekem, ha magát leültetnék. De azt hiszem, ezt nem teheti meg, hiszen az igazolványok nálam vannak. Holnap reggel szeretném látni, akkor el is számolhatunk. Al az ékszerész autója után nézett, majd bement a kis házba, összecsomagolta dolgait, beült saját autójába ée elhajtott, ellenkező irányba, de arra még volt gondja, hogy közben kasszát csináljon. — A gyűrűk biztosan hoznak háromezer dollárt a konyhára. Ehhez jön 800 a pénztárcából. És Henry Cutter egy centet sem fog kapni. Csak azért volt lelkiismeret?furdalása, hogy rossz percei voltak annak a gyanútlan ügynöknek, akinek zsebéből az egyik benzinkútnál lopta a pénztárcát, az iratokat és a 800 dollárt. És vajon Henry Cutter azóta már rájött-e arra, hogy elveszett 500 dollárja, amit a zsebéből húzott ki, miközben az autónál foglalatoskodott? Al Witson erősebben rálépett a gázpedálra. Semmi kétség, én vagyok a legszebb! Én vagyok a legnagyobb! VÉGE. VISSZA A TERMESZEIBE Thor Heyerdahl nevét világrészek civilizációs kapcsolatait kutató, fantasztikus expedíciói tették ismertté. Tudjuk, hogy néhány társával tutajaira szállt, hogy bebizonyítsa, a polinéziai szigetvilág ahol dél-amerikai őshazájukból ily eb kezdetleges szállítóeszközön haíóztak át az óceánon. Néhány éve pedig az egész világsajtó nagy izgalommal követte (Folytatjuk)
