Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-31 / 31. szám

26. oldal MAGYAR HÍRADÓ ! IGAZ TÖRT ÉNETEK, í | KALANDOS HISTÓRIÁK 5 r NYERESÉGES UTAZÁS ? (Folytatás) — Igen, szegény, öreg, beteg barátomnak meg vannak számlálva anapjaí ezen a földi világon . . .Még egy utolsó értékes ajándékot, mit ajándékot, emléket, akar hátrahagyni sze­retett felségének. Jobban mondva özvegyénk. — Akkor talán ír djárt megmutathatnánk neki a gyűrűket — hjdnlotta az ékszerész. — Hova gondol, kedves jó hivem? Az orvo­sok semmiféle látogatást sem engedélyeznek, állapota válságos. De én a maga segítségére sietek, hogy sikerüljön az üzleti lebonyolítás. Murphy elvette a gyűrűs kazettát, s Cutter némi habozás után el is engedte azt. — Fél óra múlva visszajövök. Talán addig fogyasszon el egy whiskyt — mondta Murphy, s már el isment. A folyosón a lifthez sántikált. Utána már nem sántikált. A hátsó bejáratnál beugrott az autójába, a csomagtartóban már ott volt minden holmija. S fél óra múlva, ami­kor az ékszerész már nyugtalankdoni kez­dett, A1 Witson, alias Murphy atya már messze járt a San Franciscóba vezető autósztrádán. Néhány száz kilométert gépkocsizott, ami­kor egy kis folyóhoz ért, s kedves, alig néhány kunyhóból álló kempinghelyet vett észre. A parton férfiak horgásztak. Minden olyan bé­késnek tűnt, s Witson elhatározta, engedés lyez magának egy rövid szabadságidőt. Kétnappal később visszatért a kibérelt kunyhóhoz, tele kosár hallal, hát már messzi­ről látta hogy egyenruhás férfi áll az ajtónál. Az egyenruhás bemutatkozott, Long seriff volt, A1 Witson hátán, a hőség ellenére, vé­gig futott a hideg. A seriff azonfelül a kezé­ben tartotta azt az ékszerkazettát, mely vala­ha Henry Cutteré volt. — Nagyon sajnálom — mondta Long seriff —, hogy zavarom önt, de azt hiszem, örülni fog, ha visszakapja tulajdonát. Ez a kazetta, ha szabad feltételeznem, nyilván értékes tar­talommal, nyilván az öné. Vagy nem? A1 Witson tudta, hogy most aztán gyorsan kell gondolkoznia. Fogalma sem volt róla, mi a helyzet. “Óvatosan a porcelánláda anyja” — gondolta. Talán csapda az egész? Honnan tudta a seriff, hogy a gyűrűk az övéi. Meg­kérdezte, ez a legegyszerűbb. — Honnan jött rá, hogy a kazetta az enyém? — Kizártam minden más lehetőséget — mondta megfontoltan a seriff. — Talán még nem ismeretes ön előtt, hogy egy alvilági alak, akit időközben elcsíptünk, tegnap valameny­­nyi kemping-kunyhóba betört. Minden hon­nan ellopta az értékesebb tárgyakat, anélkül, hogy rendetlenséget csinált volna. A többi üdülőnek már vissza tudtuk adni értékeit, de erről a kazettáról senki sem állapította meg, hogy tőle vitte el a besurranó tolvaj. Tehát... Tehát a seriff azt hiszi, hogy az enyém . . . De ez nagyon veszélyes tulajdontárgy. Más' részt az is bosszantotta, hogy az egész River Falls-i kirándulás egy fabatkát sem ér . . . — Nem értem önt, seriff. Április elseje már elmúlt, karácsony meg még messze van. Ezt a tárgyat én még életemben nem láttam. Nem az enyém ez biztos, Long seriff mosolygott. — ön kezdettől becsületesebbnek látszott... Kinyitotta a kunyhó ajtaját, s Henry Cut­ter, a River Falls-i ékszerüzlet tulajdonosa lé­pett ki az ajtón. — Ismeri ezt az urat? — kérdezte tőle a seriff. Cutter értetlenül bámult Álra. — Sohasem láttam. Ez nem Murphy tiszte­letes ur. Long mérges lett: — Ha ez iit nem Murphy tiszteletes és az a fickó, akit tegnap elfogtunk, szintén nem Murphy tiszteletes, akkor ki az ördög az a Murphy atya?! — Ne haragudjon, de ezt megállapítani a rendőrség dolga. — Mondta Cutter. — A fő dolog az, hogy én visszakaptam az ékszereket, ez nekem elég. — Majd odafordult A1 Wit­­sonhoz: — Meghívhatom a nagy ijedtségre . . . Egy pohár whisky jót fog tenni. — Miért kegyelmezett meg? — kérdezte ré­mületéből felocsúdva Al, amikor már a bár­ban álltak, pohárral a kezükben. — Kegyelem ezer dollárért — mondta Cut­ter. — Maga becsapott engem, most én vagyok soron. Pontosan 1000 dollárjába kerül, hogy szabadlábon maradjon. Különben odamegyek Longhoz és megmondom, hogy most ismertem fel. Érti? — Értem. Zsarolás . . . — Pontosan. Maga adósom a kellemetlen­ségekért, amiket okozott nekem. — Jó. De miért akar éppen 1000 dollárt, s nem többet? Cutter mosolygott: — Mert több pénze nincs. — Még ennyi sincs. De van egy ötletem, hogy mindketten rendesen keressünk ezen az üzlete. Érdekli? — Természetesen. — Hát akkor hallgasson ide. Maga ideadja a birlliánsgyürüket és hazautazik. Éjszakára megszáll egy hotelban, este moziba megy, majd amikor hazaér, fellármázza a portást, hogy valaki betört magánál. Álkulccsl. A gyű­rűket elvitték. A veszteséget bejelenti a biztosítónál. Csak maga és én tudjuk, mennyit érnek a gyűrűk. Maga mindenesetre 17,000 dolláros kárt je­lent be. Én eladom a gyűrűket egy ismerős orgazdának, biztosan ad érte háromezret. Ez összesen húszezer. Felezünk, mindegyikünkre jut tízezer dollár. Meg van elégedve? Még mindig be akar kasztliztatni engem? Vagy ragaszkodik a rongyos ezer dollárhoz? — Jól adja! Most nyújtsam át megint a gyű­rűket? Bolondnak tart engem?! Hogy megint kereket oldjon velük?! Al Witson elővette pénztárcáját. — Ebben vanaz útlevelem, személyi iga­zolványom és autóvezetői jogosítványom. A készpénzt megtartom. Kivette a trácából 800 dollárt, az igazolvá­nyokat átadta Cutternek, aki gyorsan a zse­bébe dugta ezeket. — Ha huszonnégy órán belül nem bonyo­lítjuk le a dolgot, a maga kezében vagyok, engem feljelenthet, s a biztosítótól is megkap­ja a pénzt. Az ég világon senki sem fogja el­hinni nekem, hogy maga önként megint át­adta a gyűrűket. Al Cutter most már nem habozott: — Itt a kazetta a gyűrűkkel. Nagy élve­zetet okozna nekem, ha magát leültetnék. De azt hiszem, ezt nem teheti meg, hiszen az igazolványok nálam vannak. Holnap reggel szeretném látni, akkor el is számolhatunk. Al az ékszerész autója után nézett, majd bement a kis házba, összecsomagolta dolgait, beült saját autójába ée elhajtott, ellenkező irányba, de arra még volt gondja, hogy közben kasszát csináljon. — A gyűrűk biztosan hoznak háromezer dollárt a konyhára. Ehhez jön 800 a pénztár­cából. És Henry Cutter egy centet sem fog kapni. Csak azért volt lelkiismeret?furdalása, hogy rossz percei voltak annak a gyanútlan ügy­nöknek, akinek zsebéből az egyik benzinkút­nál lopta a pénztárcát, az iratokat és a 800 dollárt. És vajon Henry Cutter azóta már rájött-e arra, hogy elveszett 500 dollárja, amit a zse­béből húzott ki, miközben az autónál fogla­latoskodott? Al Witson erősebben rálépett a gázpedálra. Semmi kétség, én vagyok a legszebb! Én va­gyok a legnagyobb! VÉGE. VISSZA A TERMESZEIBE Thor Heyerdahl nevét világrészek civilizá­ciós kapcsolatait kutató, fantasztikus expedí­ciói tették ismertté. Tudjuk, hogy néhány tár­sával tutajaira szállt, hogy bebizonyítsa, a polinéziai szigetvilág ahol dél-amerikai ősha­zájukból ily eb kezdetleges szállítóeszközön haíóztak át az óceánon. Néhány éve pedig az egész világsajtó nagy izgalommal követte (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents