Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-25 / 52. szám

.«cXT MAGTAB HÍRADÓ ERDÉLYI KÉPESLAP BOCSKAI ISTVÁN VÁROSÁBAN NYÁRÁDSZEREDA (Ki; Kiikiillő megye.) — így: ,,Sze­­gényszeredának” gúnyolták — jegyezte fel róla a Székelyföld leírója. Orbán Balázs. Száztíz évvel ezelőtt, amikor itt járt, a község tágas főterén egyetlen kőházat sem látott; fölösleges­nek vélte felállítani behemót fényképezőmasináját. A történelem szeszélyes játé­ka mostoha sorsot tartogatott az egykori városkának, ahol az erdélyi rendek 1605 februárjá­ban fejedelmükké választották Bocskai Istvánt. Hűséget esküd­tek annak a Bocskainak, aki hazája függetlenségéért koráb­ban Mihály vajda oldalán küzdött a török ellen, majd a Habsburg-zsarnoksággal szem­ben mozgósította az ország erőit, Becs ellen, mivelhogy...... Min­den törvényünknek, szabadsá­gunknak romlási onnan buzog­ván ki". Ez volt Nyárádszereda nagj pillanata. Lakói a továbbiakban történelmi nevezetességű esemé­nyeknek nemigen lehettek tanu­­i... A tágas főteret ma mái javarészt kőházak kerítik, de az emeleteseket bizony meg lehet számolni egyik kezünk ujjain. Az életforma városiasodását azonban. — se tekintetben mérföldes léptekkel halad a közscgíí igen nehéz érzékeltetni. A toronyóra harangja épp akkor kondult meg, amikor megpihentünk mellette, s a toronyablakból kinéztünk a fő­térre. Tokjába bujtatom fényképe­zőgépemet. már ereszkednék is alá a meredek lépcsőkön, amikor kisérőm. a községi tanács elnöke pókhálós-poros fagömbre hívja fel a figyelmem. A sarokban hever, vasrúd — tengely féle — áll ki belőle. ,,Ez volt az óraszerkezethez kapcsolt hold." Jegyzeteimből előkeres­tem Orbán Balázs erre vonatko­zó utalásait a fatoronyról; ..amelynek mesterséges, a hold változatait is mutató óráját Magyari Sándor nevű szeredai kovács csinálta”. Egy percig még elidőztem a szolgálatból kiiktatott fagömb mellett. Vajon miért volt rá szükség? Hisz a műveltségükre rátarti szeredai cipészek, szabó­mesterek s a ..székelyek” (ez akkoriban a foglalkozást, a földművességet jelölte itt) szor­galmasan forgatták a kalendári­umokat, abból is számon tart­hatták a holdtölték idejét... Gondolom, a néhai kovácsmes­ter ezzel az aprósággal akarta növelni községének fén^ét-íh'if’ét! Valami mást, többet akart adni, mint amit rendelői kértek. Ez a többet akarás — ez a szeredai ember legértékesebb hagyománya. Vagy csak azért gondolom ezt igy, mert kalauzomat, a tanács elnököt szintén Ma­gyari Sándornak hívják? Mert — ahogyan beszélgetésünkből kide­rül — Nyárádszeredában min­denki azon fáradozik, hogy elébe szaladjon a jövőnek? — Az egykori kovácsmester ükapja volt a mai elnöknek. Felmenő ági rokonai, mindahányan jóne­vű iparosemberek, a nyárádsze­­redaiak bizalmából gyakran intézték a falu ügyeit. Két Magyari Sándort tartanak nyil­ván, akik bíróként szolgálták a közösséget. Ez a kérdés foglalkoztatja évtizedek óta a nyárádmenti nagyközség lakóit, akik végre vissza akarják állítani a település egykori státusát, s akik már kö­zelinek érzik az uj városalapitás időpontját.,,Hozzávetőleg 3-400 uj városi központot alakítunk ki”—állapítja meg a program. Az elkövetkező ötéves terv során körülbelül száz nagyközséget emelnek városi rangra; Nyárád­­szeredára a távlati terv második szakaszában kerül sor. Egyszó­val: mitől lesz város a város? Magyari Sándor az elméleti fejtegetések helyett inkább kör­bevezet a területét tekintve nem túlságosan nagy község utcáin. Mutogatja azokat a gócokat, melyek a városiasodás jeleit mutatják Nyárádszeredában. Mindenekelőtt: olyan betonú­ton. járdákon haladunk, ame­lyeket az előző tanácsi válasz­tások óta készítettek el hazafias munkával, anyagi hozzájáru­lással. Lehetséges, az olvasónak keveset mondanak a számok, de a szeredaiak ragaszkod­nak hozzá, hogy fejegyez­zük. s bizonyára igazuk is van: 4 kilométernyi betonút, 6 000 négyzetméternyi uj járda. A községhez csatolt falvak minde­gyikébe (tompa. Sárd, Moson, Vece. Szentlőrinc, Székelybő) nevezették a villanyt. Most, télen, a főtéren elültetett sok száz hársfát, a törperózsák, futórózsák erdejét talán észre sem veszi a látogató, de a nyári estéken a főtér rózsaligeteibe gyűlnek össze beszélgetni az emberek... Persze, a település­nek ez csak a köntöse. A gerinc, a leendő város tartóoszlopa: az ipar. % Nyárádszered® kisfpáYiírÓl hires központ volt mindig; ma is az: a szövetkezet kisiparosoké. Huszonnégy egységükben több c int hétszáz szakembert foglal­koztatnak (nyáron ezerkétszázat is). Kerámiaüzemükben olyan kályhácsempéket gyártanak, a­­melyek immár Bandi Dezső népművészeti kutatásait haszno­sítják. (A fejlődés útja itt egy jobb égetőkemence beállítása lenne. A szokványos sötétbarna csempék mellett több színű, derűsebb s korábbi népművésze­ti alkotásokból ihletett csempé­ket is elő lehetne állítani.) Bútorgyárukból külföldre — többek között az Egyesült Államokba is — szállítanak BUDAPEST — Vannak európai városok, amelyek falai között régi korok remekművű szobrai köszöntik az arrajárót, évszázadok óta ugyanazon a helyen. Budapest nem tartozik az ilyen városok közé. A tereken, az épületeken látható legrégibb szobrok nem idősebbek 100-200 évesnél, kevés köztük a jelentős alkotás, sokat többször felújítot­tak. — Pedig a tavaly feltárt Anjou-korabeli leletek virágzó magyar szobrászművészetről ta­núskodnak — mondja dr. Móra Gábor művészettörténész. — A hazai mesterek budai felveszik a versenyt a kor legszebb európai alkotásaival. Nálunk készült például a középkori Európa legkorábbi bronz lovas szobra, a Sárkányölő Szent György, a Kolozsvári testvérek műve. Bu­dapesten csak a másolata látható, az eredetit I. Lajos a cseh királynak ajándékozta. Középkori és reneszánsz szobraink nagy része a török időkben elpusztult. A barokk művészet egy-egy gazdag arisz­tokrata lakóhelye körül virágzott fel. A hatalmat, fényűzést kifejező stilus igazán reprezenta­tív alkotásaihoz az ő pénzük, az ő vagyonuk kellett. A budai polgárság, más keményfából készített garnitúrá­kat... Az egyik helyiipari vállalat­ban korszerű gépekkel falisztet őrölnek. A nyersanyag a Bekecs, a Bucsin közelében úgyszólván kifogyhatatlan... A község veze­tőinek, ipari szakembereinek álma, hogy a jövőben itt dolgozzák fel ezt az anyagot. Bakelit-üzemet létesíthetnének, ahol két-háromszáz ember talál­na jól jövedelmező munkát. (Magyari Sándor, a mai elnök — mesélik a faliszt-üzemben — ennél a részlegnél volt „vezéri­gazgató”, amikor mindössze öten dolgoztak itt. Ma hatvan embert foglalkoztatnak, s közel kétmillió lej tiszta haszonról számolhatnak be.) Egy olyan községről van szó, ahol a művelődésnek évszázados hagyományai vannak; ahol a lakosság mindent megtesz azért, hogy lépést tartson az idővel. Erdélyi Lajos mecénás híján, maga gyűjtött, adakozott, szegényes Ízlésével maga alkotta meg a kor kevés barokk köztéri szobrát. Vallási tárgyú, de erősen gyakorlati indítékú alkotások voltak ezek. Hallgassuk meg néhány buda­pesti szobor történetét. — A XVIII. században a közegészségügy és a közbizton­ság eléggé az égiek kezében volt... Ha árvíz fenyegetett: Nepomuki Szent Jánosnak állí­tottak szobrot. A soroksári templomnál szép, értékes Szent János-figurát találunk. Ezt vagy a mesterét azonban valószínűleg Bécsből hozatták a Grassalkovich gró­fok. A pestis elleni védőszentek, Szent Rókus és Szent Rozáliái szobrai a Rókus-kápolnán látha­tók. Ugyancsak a pestistől óvott a Szentháromság-jelkép is. Ilyet állíttatott fel 1705-ben a budai elöljáróság a Nagyboldogasz­­szony-templomnál. (Ma: Má­tyás-templom.) Három esztendő múlva mégis kitört a pestisjár­vány... Ekkor a budaiak újabb fogadalmat tettek, másik Szent­háromság-emlékművet ígértek azégieknek. Az első a Zsigmond téren található. A második, az 1711-ben készült, úgynevezett Pestis-oszlop ma is a Szenthá­romság téren áll. Tizenkét szobor disziti. Megalkotásakor az alsó részén még tizenkét szobor volt oszlopokon, de ezeket később a forgalom miatt el kellett távolítani. Pusztult, rongálódott, kiegé­szítették, figuráit újrafaragták. A felszabadulás után az eredeti alapján restaurálták a Pestis­oszlopot. A szomszédságában találjuk Stróbl Alajos István király-em­lékművét, amelyet 1907-ben avattak fel. Különös érdekessé­ge, hogy figurájának modelljei korabeli hírességek. A koroná­zást ábrázoló dombormű Henrik császárát például Wekerle mi­niszterelnökről mintázta a mű­vész. Gizella királyné trónszéke mellett imádkozó asszony: Stróbl Alajos anyjának, egy másik nőalak a mester testvéré­nek vonásait viseli. A koronát tartó nőfigura a művész feleségének hasonmása. Az egyes jeleneteken a figyelmes szemlélő felfedezheti Schulek Frigyes, a hires építész és Benczúr Gyula portréját, Stróbl Alajos önarcképét. Az egyik dombormű témája: Bécs hódola­ta István király előtt. A földig görnyedő férfi modellje nem más, mint a század eleji Bécs magyargyűlölő polgármestere... 1905-ben a város elhatározta, hogy szobrot állit Vörösmarty Mihálynak. Lelkes adakozás kezdődött, úgyszólván mindenki küldött pénzt. Ezt követően a császár még tiz szobor felállítá­sához járult hozzá, köztük Zrínyiéhez, Bocskaiéhoz és Beth­len Gáboréhoz. A két utóbbi sokáig a Köröndön állt, később a Millenniumi-emlékműre került, Rudolf császár és III. Károly szobrának helyére. Egyik legrégibb köztéri szob­runk, Dunajszky László műve, Lendvay Mártonnak, a múlt század első fele nagy színészének állított emléket. A szabadság­­harc bukása utáni első emlék­szobrot Vay Ádám készítette el: Berzsenyi alakját faragta kőbe.; A ferencesek pesti temploma előtt állt a Nereidák kútja. A forgalom miatt lebontották, s Kőbányán, az akkori Liget —: ma Zalka Máté téren — állították fel. A háború alatt súlyosan megrongálódott. Most Győri Dezső szobrászművész műtermében kel uj életre. Ha a Felszabadulás téri metróállomás elkészül, a kút visszakerül eredeti helyére. M. Szántó Judit BUDAPESTI KÉPESLAP SÉTA A MAGYAR SZOBRA REMEKEM KÖZÖTT 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents