Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-18 / 51. szám
12. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ LONDONI LEVÉL BARTÓKOT HALLGATVA Irta: KUTASI KOVÁCS LAJOS A londoni Royal Festival Hall-ban vagyok koncerten. Tamás vejem zongorázik. A többi háromezer emberrel együtt azzal az áhítattal hallgatom a zenét, melyet csak a legmagasabb rendű művészet képes kiváltani. Bartók Béla magyar paraszt-dal feldolgozásai szerepelnek a műsorban. Ismerős, ősi, keleti melódiák, melyeket a magyar néplélek mélyéből mentett át a művészet örökkévalósága számára Bartók, aki eggyé tudta ötvözni az ősit és a mait, a keletit és a nyugatit, megteremtve a szintézist magyar létünk meghatározó két pontja, Kelet és Nyugat, Európa és Ázsia között. Ámulok az ismerős dal-motivumokon s arra gondolok, hogy Liszt Ferenc roman tikus-cigányos-magyaros muzsikája után ime a legősibb és legtisztább magyar muzsika is polgárjogot szerzett Bartók révén a világ nagy hangverseny-dobogóin . Történészeink némelyike úgy véli, hogy a honfoglaló magyarság kétnyelvű volt. A magyar mellett valamilyen török nyelvet is beszélt. Hiszen ha ma már épeszű ember nem is vonja kétségbe a nyelvészet megállapítását a magyar nyelv finn-ugor eredetéről és voltáról, az sem kétséges, hogy a honfoglaló törzsek többségének neve török, s a törökösen szervezett honfoglalók etnikai eleme is nagyobb részt törökökre utal Talán mégis László Gyula találó meghatározására utalhatunk, aki azt Írja, hogy beszédnyelvünk finnugor, zenei nyelvünk pedig török. Bartha Dénes azt Írja egyik tanulmányában: „Bizonyos tipikus felépítésű magyar dallamok, türkmongol népeknél élő melódiák között meglepő egyezések, amelyek a tiszta finnugor népeknél nem találhatók, a türk-mongol kultúrájú népeknél egészen Mongóliáig követhetők s ezért joggal tekinthetjük a honfoglaló magyar zenét a politikailag és művelődésileg megszervező türk, az az keleti török elem zenei hagyományának. Nagy zenetudósunk, Szabolcsi Bence mutat rá arra, hogy ,,...a Fejér megyei Fehér László dallama otthon van a mongol pusztán, csak éppen hogy ott a Fehér Teve balladáját éneklik rá s nem a magyar betyár történetét... A szórend, a dalforma, a nyelv közössége, mely két vagy háromezer év múltán is tisztán emlékszik vissza önmagára.” Hogyan lehetséges ez? Szabolcsi Bence megadja a választ:,, A mozdulat s a gondolat alapformáinál semmi sem szivósabb. Ösztönösen rájuk jár a kéz, a szó, az öntudat.” Hogy ez mennyire igy van, arra éppen Brazíliában eszméltem rá. Röviddel azután, hogy 1949 őszén a „Virágok Szigetére” érkeztünk, egy este a szigetlakok ünnepet rendeztek. Peregni kezdtek a dobok s a négerek és mulattok táncoltak erre a fantasztikus, szuggesztiv zenére. Az lepett meg, hogy a zene ritmusában és a táncmozdulatokban ugyanazt láttam viszont, amit néhány héttel korábban a Zöldfoki-szigeteken megfigyelhettem. A négerek nem őslakók se Braziliában, se azokon a szigeteken. Évszázadokkal ezelőtt, rabszolgaként hurcolták oda őket. Nyelvüket, a mágikus-vallási szavak kivételével elfelejtették. Ám a ritmus, a zene és a tánc megmaradt, a vérükben van ma is! Mi magyarok igy őriztük meg keleti örökségünket. Amikor a kereszténység kényszerű felvétele után az uj Isten papjai kíméletlenül ki akarták lelkűnkből törölni a keleti örökséget, a „pogányságot”, ősi vallásunk meghatározó motívumai, a sámánizmus emlékei a népi hagyományba szívódtak föl, az ősi mítoszok mesévé szelidültek. De tovább éltek ősi dalainkkal együtt. S igy történhetett meg a csoda, hogy ezer esztendővel Árpád honfoglalása — László Gyula szerint a második honfoglalás, mert az első az „avar” volt — után Kodály Zoltán és Bartók Béla megtalálták az ősi kincset, legmélyebb rétegében változatlanul és szinte érintetlenül! Sokat keseregtünk amiatt, hogy a 19. században a Habsburg politika megakadályozta Magyarország iparosodását. Ám ha népi kultúránk legnagyobb kincseit vesszük számba, azt kell mondjuk, ez volt a szerencse! így parasztságunk meg tudta őrizni azt, amit egy olyan ipari forradalom, mely a 19. században Nyugat-Európában játszódott le, a felismerhetetlenségig tönkre tett volna! Legnagyobb íróinkban, költőinkben, gondolkodóinkban nem egyszer merült föl a kérdés: keletiek ÉVFORDULÓ A 150 ÉVES VASÚT A világ vasutjainak története az emberiség életének legizgalmasabb fejezetei közé tartozik. Az első vasút megindulása a nemzetek, országok életére felmérhetetlen hatást gyakorolt. Meggyorsult, olcsóbb lett az áruk és személyek szállítása. A gőzgép feltalálása előbb az ipari forradalmat indította el. George Stephenson pedig a gőzvasutat is megvalósitotta. Stephenson a New Castle-i szénbányában amolyan segéd-A gőzmozdony és a ló versenye Amerikában, 1830-ban. Itt még a ló vezet, de nem sokáig... munkásként dolgozott a bányaszivattyukat működtető gőzgépek mellett. A gépek szüntelenül foglalkoztatták, leginkább azirányban, hogy miként lehetne ezeket kocsik vontatására is alkalmazni. Végül sikerült a megoldásra rájönnie: síneken kell a kocsi kerekeit gördíteni s ezzel lényegében feltalálta a vasutat. Előbb csak tehervontatásra alkalmazta találmányát, majd 1825. szeptember 27-én Stockton és Darlington között elindította a világ első személyszállító vonatát. A „Locomotion” névre keresztelt mozdony 38 kocsit vontatott és a 34 személykocsiban hatszáz utas foglalt helyet. A mozdony Stephenson saját műhelyében készült és a feltaláló maga vezette. Óránként vagyunk-e vagy nyugatiak? Származásunk, nyelvünk, ősi örökségünk, zenénk, népművészetünk kétségtelenül Kelet felé mutat! A kereszténységgel átvett kultúránk, ezeréves közép-európai történelmünk a Nyugathoz köt. A két világháború között a magyar irodalom nyugati-europér-polgári irói és keleti-népi irói között nem egyszer éles harc folyt. Kinek van igaza? A válasz éppen e kor két nagy magyar muzsikusa fogalmazta meg. Kodály Zoltán azt Írja: „Egyik kezünket még nogaj-tatár, votják, cseremisz fogja, a másikat Bach és Palestrina. Össze tudjuk-e fogni e távoli világokat? Tudunk-e Európa és Ázsia kultúrája közt nem ide-oda hányódó komp lenni, hanem hid s talán mindkettővel összekötő szárazföld?” Bartók Béla pedig azt vallja: „Kelet és Nyugat szintézisét akarjuk megvalósítani. Ezt a szerepet igényelhetjük, tekintettel fajunkra és földrajzi helyzetünkre, mely egyidejűleg Kelet legszélsőbb pontja és Nyugat védőbástyája.” Bartók ezt a szintézist megvalósitotta hatalmas életművében! Ezt érzem, amikor — a többi háromezer között — a londoni Royal Festival Hall-ban a magyar paraszt-dalok feldolgozását hallgatom. (London) húsz kilométeres sebességgel „száguldott”, de ez akkor forradalmi jelentőségű volt. A lovak ritkán tudtak 20 kilométeres gyorsasággal utazókocsikat vontatni, amellett elfáradtak s váltani kellett őket. A mozdony hatalmas terhet volt képes fáradhatatlanul, szünet nélkül vontatni. A vasút előtti korokban már egy száz kilométeres utazás is óriási élményszámba ment s az emberek erősen megfontolták, mielőtt útnak indultak. Abban az időben csak kivételes személyek kelhettek útra, vagy rendkívüli esetek indokolhattak egy-egy utazást. A nagy tömeg lakóhelyén marad egészéletében. A vasút uj távlatokat nyitott meg a világ népei előtt. A kezdeti idegenkedés után előbb szenzáció, sikk, majd nélkülözhetetlen eszköz lett. Elszánt ellenzői is szép számmal voltak. Ki az eddigi profitját, ki pedig a „hatalmas” sebességtől az emberiséget féltette. De az uj közlekedési eszközt semmiféle erő nem állíthatta meg diadalutjában. A XIX. század végére már sok százezer kilométernyi vasúthálózat épült világszerte. Ez volt a vasút hőskora, amikor az utazásnak romantikája is volt és az utas csodálattal teli izgalommal tekintett a füstöt, gőzt fújó mozdonyra. Magyarországon az első vasútvonal Budapest— Vác között épült, 1846. julius 15-én nyitották meg. A 33 kilométeres távolságot 49 perc alatt tette meg, mig a postakocsiknak több órára volt ugyanehhez szükségük. Előbb angol és osztrák gyártmányú mozdonyok vontatták a kocsikat, de az 1850-es évek végén Magyarországon is kezdtek mozdonygyártással foglalkozni. Az 1800-as évek végétől a MÁV Gépgyára már szériában gyártotta a gőzmozdonyokat és kitűnő típusaival világhírnévre tett szert. A világ gyáraiban a későbbiekben egyre gazdaságosabb, tökéletesebb és gyorsabb mozdonyokat építettek, a vonatokat pedig étkező-, háló-, társagókocsikkal látták el a kényelmesebb utazás érdekében. Az egykori busz kilométeres sebesség megtöbbszöröződött. Száz kilométert már egy óra alatt tett fneg a gőzmozdony, de az embereknek ez a sebesség sem volt elég. Jelentkezett a közlekedésben versenytárs- 1 Folyt, a 13. oldalon) Kutasi Kovács Lajos
