Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-11 / 50. szám
10. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ ALAGÚT TIZENÖTEZER ÁLDOZATTAL Irta: SIMA FERENC Azzal kezdődött, hogy 1934 őszére a gazdasági világválság Magyarországon is megtette a hatását: rövid időn belül ötszörösére ugrott a zálogházak forgalma. Ide vándoroltak a jegygyűrűk éppúgy, mint az arany karkötők, brilliáns ékszerek. Valentin Miska, a hirhedt pesti kasszafuró ekkor éppen közös cellában ült egy kecskeméti betörővel, aki már többször megkísérelte az ottani zálogház kifosztását, ám mindannyiszor rajtavesztett. Most , ... , Sima Ferenc azért ült börtönben, mert a zaciban végzett utolsó betörési kísérleténél már gyilkossággal párosult a bűntette: megölte az öreg éjjeliőrt és életfogytiglanit kapott érte. — Legalább ötezer arany karikagyűrű van ott, ha nem több — mesélte Valentinnek a kecskeméti kolléga — Megtudtam azt is, hogy valami négyezer brilliáns gyűrűt meg fülbevalót is őriznek ott a drágakő-osztályon. Arany karperec is van ott sok ezer. — Annyi aranyat egyedül nem is tudtál volna elhozni, vetette közbe a közléstől valósággal lázba esett Valentin. Cellatársa a homlokára csapott, hogy erre ő nem is gondolt. Hiszen ha jól összeszámolják, akkor ez a súly legalább négy markos embernek való. — Mostmár másképp csinálnám — mondta a kecskeméti. — Hülye voltam. Nem az ajtón kellett volna bemenni, hanem másutt. A zálogház épületéhez tapad egy kis földszintes ház...Onnan kellett volna megbontanom a falat, aztán alulról felmenni a raktártermekbe... Mert ahhoz, hogy az ember a kapun át észrevétlenül bejuthasson, legalább is az éjjeliőrt el kell tennie lábaiéi, másrészt jó tizenöt órai munka azokat az acél és vasrácsokat elvágni, amik a raktárajtót védik...Ezeket mindennap fél hatkor lezárják. Három kulcsa van a biztonsági zárnak és három különböző zálogházi vezető viszi haza...Az ablakon is akkora vasrudak vannak, mint az ember karja...Nem is csodálom, hogy ennyire védik ezt a raktárt. Hiszen aki innen egyszer elemeli a szajrét, az egy életre eldobhatja az összes gondjait. Valentin pár hónap múlva szabadult. Akkor elhireszteltette magáról — a rendőrség megtévesztésére —, hogy ő külföldre költözött. És csakugyan el is tűn Pestről. Annál gyakrabban járta a vidéki nagyvárosokat, Pécset, Szegedet, Debrecent, Miskolcot, Győrt stb. Valahányszor ellátogatott egy-egy városba, másnap bőven volt munkája a rendőrségnek: egyszerre két-három betörést is elkövetett egy éjszaka, ugyan azzal a módszerrel. De a betörőnek mindannyiszor nyoma veszett. Ezekből a bűncselekményekből Valentinnek éppen annyi pénze jött össze, hogy megvegye azt a hőn óhajtott földszintes kis házat benn Kecskemét központjában. Egy öreg szabómestertől vette meg 24.000 pengőért. Nyomban be is költözött és aztán, amit talán még életében sem csinált: a földet kezdte túrni, méghozzá hangyaszorgalommal. Pár hónapi munka árán már jó mélyen a zálogház épülete alatt járt. Akkor már csak éjjel dolgozhatott, hogy alulról fel ne hatoljon a zaj. A raktárhelyiség padlós burkolata egy viszonylag vékony betonlapon feküdt. Mikor ezt elérte, akkora lyukat vágott egy szombat délután a betonon, hogy egy zsákot kényelmesen le lehessen engedni rajta. Hétfő reggelig mostmár üres volt a lezárt zálogház, csak az éjjeliőr ügyelt kívül. Valentin pedig annál szorgalmasabban dolgozott belül. Tudta, hogy nemcsak a három páncélszekrény őrzi a drágakincseket, hanem közönséges faszekrények is, hiszen pusztán a páncélszekrényekben már negyedrésze se fért volna annak a rengeteg aranynak, egyéb ékszernek, ami a válság következtében lecsúszott emberektől ide vándorolt a közelmúlt évek során. Mégis a páncélszekrényekkel kezdte, mert azoknak megfúrása volt a fő szenvedélye. A papirtasakok tartalmát zsákba ürítette. A zseblámpa fénye olykor-olykor megtört a drágakövekkel díszített aranytárgyakon, de Valaentin most nem éri rá azokban gyönyörködni. Sietnie kellett, hogy vasárnap reggelre, négy zsákban, a zálogház egész kincstárát elszállításra kész állapotba helyezze a megvett házban. Akkor a reggeli gyorssal felutazott Pestre. Felkereste az akkori alvilág egyetlen autótulajdonos tagját, Bagós Mancit, akit a folytonos cigarettázásért hívtak igy. Bagós Manci, magyarán megmondva, prostituált volt, de nagyban vitte. Látogatói jómódú emberek voltak, egyik sem fukarkodott a szerelmes éjszakák díjazásában. így tehette meg Manci, hogy gépkocsit is vegyen, ami méginkább emelte a „rangját” és a tarifáját. — Arról van szó, Manci — mondta neki Valentin —, hogy beveszlek társnak egy nagy üzletbe. Ma éjjel négy zsák szajrét kell elhoznunk a kocsiddal Kecskemétről, és megyünk vele egyenesen Olaszországba Ausztrián át. Genovában vannak kapcsolataim. Úgy (Folyt, a 11. oldalon) MULATSÁGOS APRÓSÁGOK Hogy miért nem kapott Jasper, a dél-angliai Guildford rendőrségének egyik legjobb rendőrkutyája kitüntetést, annak különös története van — írja a Horizont. — Jasper ugyanis nemcsak kinyomozza, de meg is eszi a bizonyítékokat. Különösen a vastárgyakat szereti, de más fémet sem vet meg, és ha nincs vas, vagy fém, jó a papír is... így azután a rendőrök csak röntgen segítségével, vagy esetleg különféle hánytató alkalmazásával tudják visszakapni Jaspertől — a nemegyszer perdöntő — bizonyítékokat. Mike Baguley rendőr, Jasper idomitója és gazdája, legutóbb panaszt tett feletteseinél, mert szerinte eredményei alapján Jaspemek már meg kellett volna kapnia a ' „Kitűnő rendőrkutya” címet, mellyel az őrmesteri rang is együtt jár. „Valószínűleg feletteseink haragszanak Jasperra, mert olyan falánk” — mondta Baguley, majd hozzátette —- „Szegény kutyámat most úgyis operálni kell — mert lenyelt egy gyújtógyertyát is...” Előléptetés nincs, operáció van, illetve lesz. Szegény Jaspert még az ág is huzza... *** A torontói Jill Macintosh, aki még csak tizenhat éves, olyan szerelemre lobbant egy fiatalember iránt, hogy nyolc hónapig irt neki egy szerelmeslevelet, mely végül is 400.000 szóból állott. Alighanem a világ leghosszabb szerelmes levele kerekedett ki tolla alól, mely megdöntötte a holland Anton van Dam 325,000 szavas szerelmeslevél-rekordját. Azután a levelet (nem kevés pénzért) feladta Michael O’Hara (18 éves) címére. A címzett, aki a „Toronto Star” munkatársának tudomására hozta az esetet, nyomban igy nyilatkozott: „A levél nagyon érdekes, és hosszához képest viszonylag kevés az ismétlés benne. De válaszolni rá aligha fogok...” Úgy látszik, Jill Macintosh számára mégsem Michael O’Hara az igazi... *** Történelmi sakk-készletet faragott magának (majd később másoknak) egy angol taxisofőr, bizo(Folyt, a 12. oldalon) HIRES MAGYAR VILÁGJÁRÓK MAGYAR LÁSZLÓ ANGOLÁBAN Regénybe illő veszélyes kalandként kezdődött — szédületes tudományos felfedezéssel járt. Egy mondatban: ez Magyar László, a világhírű Afrika-kutató életútja. POSTAHAJÓ, HADIFOGSÁG 1818. november 13-án született Szombathelyen. A kalocsai gimnáziumban, majd a fiumei tengerésziskolában tanult. Ezután gyorsan peregtek az események. Egy osztrák postahajóra szegődött, megfordult Jáván, Fokvárosban, Buenos Airesben. Dél-Amerikában egy argentin csatahajón szolgált, s nem sokkal ezután uruguayi hadifogságba került. Hajszálon múlott az élete — sikerült megmenekülnie Hirt ezután egy néger király udvarából kaptunk róla. A király a flotta parancsnokává nevezte ki. Innen indította első — akkor még eredménytelen — expedícióját Afrika ismeretlen tájainak felfedezésére. Két év kalabári szolgálat után Angolába költözött. Benguelában, a kikötővárosban lakott, az afrikai portugál gyarmatok akkori központjában. Egy biliéi kereskedőkaravánnal indult el a központi' fennsíkon elterülő fejedelemségbe. Itt szegődött hozzá hűséges szolgája. Pakaszérot, aki haláláig kitartott mellette. MEGTALÁLTA A VÍZVÁLASZTÓT Kegyesen fogadták. A Dühös Oroszlán — Kajája Kalángula fejedelem — annyira megkedvelte, hogy 14 éves Ina Kulla Ozoró lányát hozzáadta. Gazdag hozományt kapott: 300 testőr volt az ajándék. Ezzel a csoporttal indult Magyar László az akkor még ismeretlen dél-afrikai tájakra. A veszélyes vállalkozás gyors eredménnyel járt. Megtalálta a nagy afrikai vízválasztót, a Kongó és a Zambezi forrásvidékét. A páratlan kalandok naplója eljutott Pestre. A mű felbecsülhetetlen tudományos értékét Hunfalvi János ismerte föl, s Magyar László utazásai 1849—57. években címmel az Akadémia segítségével könyvalakban kiadta. Az eredmény: Magyar László akadémiai levelezőtagságot s 140 arany tiszteletdijat kapott. Hunfalvit akadémiai tagsággal jutalmazták. Afrikában egycsapásra megváltozott Magyar élete. A gazdag apóst polgárháborúban megölték, s őt elkergették Bihéből. Kutatásait nem akarta abbahagyni. Magyarországról kért segítséget: „kötelességem — irta —, mint hazafinak, mindenekelőtt honi segélyért folyamodni, ha portugál segítséget akarok kérni a gyarmatok főkormányzójától, bizonyos vagyok benne, hogy azt hamar megnyerem, de akkor fájdalom, munkám már nem magyar”. ELÉGETT DOKUMENTUM Súlyos gondjai ellenére még vezetett egy expedíciót. Kéziratai azonban már nem jutottak el Magyarországra. 1864. november 9-én halt meg. Feljegyzéseit egy portugál telepes őrizte, de a ház, amelyben lakott, porrá égett. Benne egy világra szóló tudományos munka egyetlen dokumentumával.
