Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-11 / 50. szám
8. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ EGY RÉGI ORGYILKOS MERÉNYLET Irta: VASVÁRY ÖDÖN A Ford ellen elkövetett, szerencsére sikertelen gyilkossági kísérletek híreit olvasva, eszembe jutott egy régebbi ilyen merénylet, amely 63 esztendővel ezelőtt, 1912. október 14-én történ a Wisconsin! Milwaukeeban. Az akkor kiszemelt áldozat, Theodore Roosevelt, már nem volt elnök, de előzőleg három ízben választották azzá: először, amikor mint alelnök meggyilkolt elődje, McKinley örökébe lépett és annak hátralevő hivatali idejét kitöltötte. Utána még kétszer, rendes és törvényes utón választották elnökké, 1904-ben és 1908-ban, tehát amikor ez a harmadik terminus is lejárt, 1913. március 3-án, összesen 13 esztendőt töltött ki mint elnök, egyfolytában. Amikor 1904-ben másodszor is megválasztották, kijelentette, hogy többé semmi szin alatt sem fog az elnökségre pályázni. Ennek dacára az 1912-es választási kampányban, kettészakítva a republikánus pártot, mint az általa alapított harmadik (progresszív) párt jelöltje, újra meg akarta magát választatni, de sikertelenül. Fellépésének az lett az eredménye, hogy a szakadás által legyöngült republikánus párt vesztett és a demokrata Wilson lett az elnök. Ennek a gyászosan végződött jelöltségnek azután jelentékeny része volt abban, hogy a választási kampány alatt a szóbanforgó gyilkos merényletet követte el egy félbolond ember Roosevelt ellen. A eset most azért érdekelt, mert az amerikai magyarság történetében úgy van beállítva, hogy ezt a merényletet egy magyar ember követte el. Az „Amerikai Magyar Népszava” 50 éves jubileumára kiadott nagy „aranykönyv” állítja ezt, amit egészen mostanig magam is úgy hittem. Most már azonban tudom, hogy az adat téves: a merénylő nem magyar, hanem saját állítása szerint bajor-német származású volt, aki egy München közelében levő kisvárosban született és 9 esztendős korában a szüleivel került az Egyesült Államokba. Neve: John Schrank, vagy Schrenk. Vegyük tehát tudomásul, hogy ez a szégyenfolt nem terheli az amerikai magyarság történetét. A történetet a következőképpen lehet rekonstruálni: Az 1912-es választás már csak a pártszakadás miatt is rendkívül heves és elkeseredett volt. A republikánusok is sejtették, hogy kettészakítva, ők maradnak alul. Roosevelt népszerű ember volt, de a párt konzervatívabb része nem követte, azoknak jelöltje Taft volt. A kampány utolsó heteiben volt már, alig pár hétre a szavazástól, amikor Roosevelt Milwaukeeba ment, nagyarányú beszédre készen. A szállodától autón volt menendő az Auditóriumba, ahol párthiveinek nagy tömege várta. Künn a szálloda előtt a szokásos kiváncsi tömeg. Százak álltak a járdán. Az autó előtt, ajtaját már ki is nyitották, hogy a jelölt és kísérete beszálljon, amikor egy köpcös ember, aki a járdán a legelső sorba tolakodott, s akire egy fél perccel azelőtt Roosevelt rá is mosolygott, előugorva revolvert rántott és a volt elnökre lőtt. Roosevelt érezte a lökést a mellén, de nem tulajdonított semmi jelentőséget neki. Barátságosan integetve ült be az autóba. Kísérői között egy orvos is volt. A lövés természetesen óriási konsternációt keltett. Egy hatalmas termetű fiatalember, Martin nevű volt footballista, ráugrott a merénylőre és akkorát ütött a vállára, hogy az összeroskadt, kezéből kicsavarva a revolvert, még mielőtt újra elsüthette volna. A tömeg orditva követelte: „Meglincselni! Öljétek meg!” Roosevelt maga csillapította a népet: „Ne bántsátok!” Martin felemelte a merénylőt, mint egy gyermeket és odatartotta Roosevelt elé: „Itt van, ezredes ur, nézze meg!” Egy másik férfival bevitték a szállodába. A volt elnök környezete kérdezte: „Megsebesült?” „Óh nem, nem talált el. Siessünk, mert elkésünk!” Az Auditórium mindössze 4 blokknyira van a szállodától. Menet közben McGrath, Roosevelt titkára egyszer csak megszólall: „Ezredes ur, egy lyuk van a kabátján.” Roosevelt lenéz vastag katonai nagykabátjára, a belsejébe nyúl, majd visszahúzza a kezét: a kéz csupa vér. „Úgy látszik, megsebesített.” — mondja Roosevelt —, de nem hiszem, hogy erősen.” A mellette ülő orvos: „Vissza kell mennünk a szállodába”, de Roosevelt ellene mond. Az Auditóriumhoz érnek, amelynek egyik szobájában megvizsgálják a sebesültet: a seb valóban könnyű, felületes, de kórházba kell mennie. Roosevelt tiltakozik: „Beszédemet el kell mondanom, ha belehalok is!” Kiderült, hogy a golyót a volt elnök zsebében levő beszédkézirat és szemüvegtok állította meg, mielőtt a jobb mellen keresztül a tüdőt érhette volna. Ez a körülmény mentette meg Roosevelt életét. A nagy gyűlésterem közönségének természetesen sejtelme sem volt a történetekről. A rendezőség egyik tagja jelentette be, hogy mi történt. Roosevelt már akkor ott volt a szónoki emelvényen. A bejelentés után ő maga szólalt meg: „A történet igaz. Egy golyó van FELVONT SZEMÖLDÖKKEL AZ „AMERIKAI NEMZETKÖZÖSSÉG” — REVÍZIÓ ALATT Amikor 1888-ban lord Bryce, immár klasszikussá lett könyvét, az „Amerikai Nemzetközösség”-et kiadta, abban az Egyesült Államokat a szabadság országának irta le, amelyre az egész világ mint példára tekint. Most az egyik komoly elismerésnek örvendő havilap egy egész számot szentelt a ma Amerikájának. Ironikusan, de egyáltalán nem véletlenül, e számnak ugyanazt a címet adták, mint az Amerikáról nagy lelkesedéssel iró Bryce könyvének. A különbség csupán az, hogy a címhez hozzábiggyesztették az „1976” évszámot. Azaz a különbség ennél sokkal lényegesebb: a nagy elismerésnek örvendő lap a ma Amerikáját egyáltalán nem a szabadság és a demokrácia mintaképeként mutatja be. Mit tanultunk kétszáz év alatt, kérdezi a bevezető tanulmány írója? Majd keserűen állapítja meg: az egyik legfontosabb tanulság az volt, hogy sem a szabadság, sem a demokrácia amerikai eszméje nem talált helyet a jelenlegi világban és a mi eszméinket, száz évvel a lelkes iró könyvének kiadása óta a m; demokratikus politikai rendszerünkkel együtt a vilá^ általában elutasította. És a bevezető tanulmányt nem kisebb szaktekintély, mint maga P. Moynihan, az Egyesült Államok állandó ENSZ nagykövete irta. Mr. Moynihan igy ir: „Az amerikai liberális demokrácia a múlt századi monarchiákra emlékeztető Vasváry Ödön bennem, éppen ezért kérem a közönséget, engedje meg, hogy beszédemet rövidebbre szabjam, mint szerettem volna.” Hangja a szokott erős szónoki hang volt, de hamarosan gyengülni kezdett, Roosevelt néha meg is tántorodott, de rendületlenül tovább beszélt. A beszéd kerek 50 percig tartott. A merénylőt rögtön kihallgatták. Nyugodtan bevallott mindent. Nevét származását, Amerikába kerülését mind közölte, azt is, hogy New Yorkban egy ideig szalonja volt. Erős hazafi, republikánus, akinek látomásai voltak, s ezeknek hatása alatt készült tette elkövetésére. Hónapok óta követi Rooseveltet, de csak most nyílt jó alkalma a merénylet elkövetésére. Zsebében naplószerű feljegyzésekete találtak. Például: „1912. szept. 15. reggel fél kettő. Azt álmodtam, hogy McKinley elnök állt előttem, rámutatott a szerzetesi ruhába öltözött Rooseveltre és igy szólt: Ez a gyilkosom.” Egy másik bejegyzés: „Versírás közben valaki megveregette a vállamat és igy szólt: Egy gyilkos nem ülhet az elnöki székben! Bosszuld meg halálomat! McKinley volt, tisztán láttam az arcvonásait. Esküszöm, hogy igaz, amit irok!” Majd igy ir: „Az Egyesült Államoknak kötelessége fenntartani a harmadik elnöki terminus hagyományát. Legyen joga és kötelessége minden amerikai polgárnak, hogy erőszakkal távolithassa el mindazokat, akik ezt a hagyományt el akaiják törölni...Kész vagyok meghalni hazámért. Isten engem úgy segéljen. Ö hivott el, hogy eszköze legyek.” Aláírás: Innocent- Guilty. Majd befejezésül egypár német szó Luther énekéből: „Ein fester Burg ist unser Gott”. Roosevelt természetesen hamar felgyógyult könnyű sebéből. Merénylőjét bizonyára tébolydába csukták, nem tudom, mi történt vele. A dolog tovább nem érdekelt. Számomra a fő dolog az volt, hogy amerikai magyar sohasem emelt fegyvert az ország elnöke ellen. társadalmi körülményei felé halad: egy olyan csökevényes kormányforma felé, amely...esetleg hasznos lehet speciális esetekben, de általánosságban nem sok köze van a jövőhöz. Ami felé ez a forma halad az nem ahová a világ tart, hanem ahonnan jöttünk, amit túlhaladtunk.” A speciális számnak az amerikai intelligencia (Folyt, a 13. oldalon) I ■ i i i a? Az állatok túlnépesedésének problémáját csak úgy lehet megoldani, hogy ha a tulajdonosok tisztában vannak kötelességeikkel, figyelmeztet dr. Franklin Gruesser, az American Animal Hospital Association (AAHA) elnöke. A kutyák és macskák 15—45-ször olyan szaporák, mint az ember. Gyakran, egyszerre született több kölyök közül egy sem pusztul el. Ennek következménye az, hogy egy ember mellett 10—12 háziállatot kell etetni. A házziállat tulajdonosainak kötelessége, hogy vigyázzanak állataikra, hogy feleslegesen ne hozzanak cölyköket a világra, vagy ha erre nem képesek, sterilizáltassák őket, mondotta az állatorvos. Ez nemcsak a vidék, de a nagyvárosok problémája is. Az elmúlt évben 120.000 kutyát és macskát altattak el, mert nem találtak otthont számukra. A megoldás egyrész a tulajdonosok felelősségtudata, másrészt terhesség gátló tabletták és ételek használata. A közelmúltban hozták forgalomba az első ilyen tablettát. S • Z • E * M • L • E
