Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-20 / 47. szám
MAGYAR HÍRADÓ 13. OLDAL VAN HELY, AHOL NINCS MAGYAR Irta: PAPP VARGA ÉVA Közmondásos már a megjegyzés: ..Mindenütt vannak magyarok". Tudunk sok esetről, amelyben egészen idegen névvel, idegen keretek között hirtelen felbukkant a magyar. Hallottuk már svéd nagykereskedőről, török forradalmárról, brazil politikusról, dél-afrikai hires vadászról, egyiptomi hajóskapitányról. aki magyar, vagy a szülei magyarok voltak. Van sok meglepetés e vonalon, amiről aztán cikkezünk, igy hát rendkívüli az. a bejelentés. amelyet az olvasó előtt meg kell tennem: igenis, van hely, ahol nincs magyar. Ha akad is magyar ott, „ahol a madár se jár”...a spanyolországi BILBAÓBAN magyarnak nyoma sincs... Hosszú hónapokat töltöttem már Spanyolországban, többször voltam már itt és készen állok arra, hogy egyszer valaki hirtelen megszólal: „Kérem, tessék elmenni erre a címre, magyarokat találhat...Ez esetben ünnepélyesen és örömmel fogom visszavonni állításomat, amelynek célja az, hogy ilyen ellentmondást halljak. Ez idő szerint azonban még merem azt állítani, hogy Bilbao városa kivétel a földkerekségen. Átnéztük a telefonkönyvet. Akadtunk látszólag magyar névre, de csak úgy tűnt, egy és más eredeti magyar verzióból fakad. Kiderült, hogy ez csupán látszat. Hallottunk egy-két állítólagos magyarról, akkor is kiderült, hogy albán, vagy bosnyák, vagy finn az illető. Továbbmentünk: kishirdetéseket helyeztünk el egy-két emigráns újságban, sőt később spanyol lapban is, de egyetlenegy jelentkezés sem származott ebből. márpedig ha lenne itt magyar, az jelentkezne. Ismerem a fajtámat. Szeretünk anyanyelvűnkön szétváltam. régi magyar élményeinkről diskurálni, de ezen a környéken nincs hozzá társ...Vajon miért van ez igy? Miért kevésbé alkalmas ez a vidék, mint más, arra, hogy gyökeret verjen benne a magyar tehetség? Utóvégre Spanyolország más vidékén van magyar, még olyan körzetekben is, amelyek természetileg sem olyan kellemesek, mint ez, sőt üzletileg sem olyan alkalmasak az érvényesülésre. Itt közel vagyunk a francia Riviérához; egészen rövid ut a francia határhoz. Az éghajlat is sokkal jobb, kevésbé szélsőséges, mint lenn délen vagy keleten. Utazási lehetőségek is jobbak Európa szive felé, mint sok más spanyol provinciában. Vajon el fog e következni egy nap, amelyen váratlanul magyarul szólal meg valaki mellettem? Talán egy rendőr, vagy egy hotelbeli alkalmazott, amiképp történt európai tartózkodásunk alatt Svájcban, vagy Ausztriában, Olaszországban vagy jelentkezni fog egy olvasóm...Ez idő szerint azonban már kétlem... Elpanaszoltam ezeket egy itteni ismerősömnek, aki megértőén hallgatott és bár nem volt képes az általam óhajtott meglepetéssel jönni, talán vigasztalásul, elmesélte az alábbiakat: „Casablancában voltam néhány héttel ezelőtt. Egy kávéházban különösen Ízletes volt az arab kávé. Én kávé-rajongó vagyok, tehát megkérdeztem az arab-néger üzletvezetőt, hogy hol vásárolja a kávét. Ö adott egy címet, nem is volt messze, igy mindjárt elmentem oda. A kis lebujbán egy őszhaju szerecsen fogadott. Sajnos hiába volt az utam, nem volt hajlandó eladni nekem néhány kiló kávét: mondta hogy ő csak kereskedőknek szállít és csak nagyban. Magáneladásra nincs is engedélye. Mikor kértem, hogy legalább annyit mondjon, hogy mi által adja a kávéjának azt a különösen ízletes aromát, mosolyogva mondta: „Ez üzleti titok..'.mostohaanyámnak volt egy érdekes módszere a kávé pörkölésére. Mai napig azt a módot használom. Három fiam van, ezek naphosszat pörkölik.a kávét azon a módon, ami ugyan fárasztó, de érdemes, mert hire van, úgy hogy számos kávéház csakis tőlünk vásárol,” „Hát legalább azt mondja meg uram — kértem tőle —, hol tanulta a maga mostohaanyja ezt a pörkölési módot?” Erre kissé tartózkodva, de végül igy felelt: GYÉREBB Ha kiveszel, akár mammut lábánál a féreg, a gyérebb, s nyomodat az emlékezet tundráján hamar kyavitja, s a távlat, a szUrkésfehér végleges, nem támadsz, hogy szorongj, szived szoruljon e látványon: átkelni, itt, végig ezen? alakod igy se fordul sírjában — ide sem jár többé forgatni senki, sem kápsa, sem atom-eke, bent évülsz, mozdulatlan, kinek vékony jégszegélyét hizlalod, már semmi, nyugodt, nem érzékeled a nyugalmát. Kalász Márton NEVESSÜNK A saloonfcan cowboyok iszogatnak. Egyszer csak berúgja az ajtót egy kis termetű tehenész, és harsányan beüvölt: — Ki festette kékre a lovamat? Hatalmas vállas cowboy támaszkodik a pultra, és megszólal: — Én voltam. Akarsz valamit? A kicsi meghökken. — Igen! Csak azt akarom mondani, hogy már száraz, lehet lakkozni. *** Festik a bolondokházát. Az ápoltak is segédkeznek. Az egyik éppen a létra tetején áll, és korongecsettel festi a mennyezetet. A másik odalép a létrához, megragadja, és felszólal a társának: — Hé koma. kapaszkodj meg jól a pemzliben, elviszem a létrát. *** A külsejére keveset . adó ifjú művésznő megszólítja az idősödő, de még mindig igazán fiatalos kolléganőjét: — Hogy csinálod édesem, hogy ilyen fiatal tudtál maradni? — Mosdom — hangzott a válasz. „Messze, uram, nagyon messze, Magyarorszában!" Azután igy folytatta: „Magyar nő volt a mostohaanyám. Ahogy már felnőtt koromban mesélte nekem, fiatalkorában nagyon szép volt és jó énekhangja is volt. Egy lelkiismeretlen ügynök kicsalta Magyar országból ide, azzal, hogy külföldön ilyen adottságokkal érvényesülhet és sokat kereshet. Mint az igy történni szokott, becsapta a szerencsétlen lányt, aki sokat szenvedett. Aztán, mikor évek múlva megismerkedett apámmal, kis üzletet nyitottak társasalapon. Sokáig voltak igy egymás mellett, mig aztán, talán azért is, hogy a jövedelem elosztása könnyebb legyen, összeházasodtak. Ez az én apámnak áldás volt. mert régóta özvegyen maradt egy gyerekkel. Áldott lélek volt, most is jólesik emlékezni rá..." íme, szerecsen mostohaanyja...Magyar családi kávépörkölési titok tudója! És mindez az észak-afrikai Casablanca egyik sikátorában... De egyetlen árva magyar sem akad a spanyolországi Bilbaóban... Férjuram későn jön haza. Már az előszobában leveti a cipőjét. Kezébe fogva settenkedik befelé. Az asszony felébred és megkérdi: — Hány óra van? — Tíz — feleli a férj. Rendben is lenne minden, ha ebben a pillanatban nem kezdene ütni az ingaóra. Néma csendben hallgatják, és az óra egyet üt. — De hiszen az óra egyet ütött, nem tizet — mondja harciasán a menyecske. — Hát mit akarsz? A nullát is üsse? *** Kovács meglátogatja lakásán Szabót. Meglepődve látja, hogy Szabó fiatal lánya egy kisbabát szoptat. — Mi az? Szoptat a lányod? — kérdi. Szabó egykedvűen vállat von. — Ideje van. teje van. Miért ne szoptasson? *** A vendég megkérdi a pincértől: — Mondja, kérem, mit kellene tennem ahhoz, hogy kapjak itt egy pohár vizet? Mire a pincér: — Próbálja meg felgyújtani az éttermet. AZ UFO KULTUSZ (Folyt- a 8. oldalról) parkokban tartózkodnak. Mindenesetre az ellenőrzés eredménytelen volt. A Kettőt és követőiket nem lehet sehol megtalálni, pillanatnyilag. Közben szülők kaptak leveleket, telefonhívásokat gyermekeiktől, hogy soha nem jönnek vissz, mert ez az igazi ut. Milyen erővel tudja A Kettő rászedni az embereket arra. hogy kövessék őket? ..Agymossák ezeket az embereket — mondja Mrs. Culpepper. — Bárki veszélyes, aki képes arra, hogy egy másik ember akaratát elvegye. A Kettő vagy hiszi, amit prédikál és akkor két bolond, vagy van valami hátsó gondolatuk. Ha van. akkor én nagyon félek. Van egy csoport agymosott katonájuk, akik mindenre képesek, amit mondanak nekik. Ugyanis az a törvény, hogy a követőnek meg kell lennie mindent, amit A Kettő mond. azt kell gondolnia, amit mondanak és azt kell mondania, amit parancsolnak, minden kérdezés nélkül." Szerencsére az emberek többsége nem veszi komolyan az UFO-val kapcsolatos látomásokat. (garabonciás) VARGA ÉVA T
