Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-13 / 46. szám
10. OLDAL MALYAR HÍRADÓ HAJDANI EMLÉKEK HORTHYNÉ A SASHALMI DELEJES ASSZONYNÁL Irta: SIMA FERENC Amikor, jóval több mint negyven éve, pesti újságíró lettem, már fénypontján tündökölt a sashalmi delejes asszony, Wunderlich Péterné neve. A Pesti Napló szerkesztőségében Földi Mihály főszerkesztő nekem osztotta ki ezt a nevezetességet. Több riportot Írtam róla. Nincsenek meg nekem. Emlékezetből idézgetek belőlük. Sashalom, a Budapesttől helyiérdekűvel pár percnyire fekvő kisközség nyugalma néhány hét óta teljesen felborult, mert idegenek Sima Ferenc százai jönnek és mennek naponta, hogy felkeressék Wunderlich Péter helybeli szabómester feleségét, aki a hírek szerint csodálatos képességeivel meggyógyítja a betegeket: a vakoknak visszaadja a szeme világát, a bénáknak testük rugalmasságát, a némáknak a beszélőképességét és sok más ezekhez hasonló csodát csinál. A kis falusi házat körülvevő és a tetőfokára hágott izgalom miatt a közelben úgyszólván mozogni sem lehet. A villamos megállótól mintegy 15 percnyire lakik Wunderlich Péter, a szabómester. Végig az utcán emberek sokasága tódul a ház felé és már meszsziről feketélik a ház környéke, amelyet egészen körülfog a tömeg. Előkelő magánautók, autótaxik, parasztszekerek állnak az utcán, mindegyikben beteget hoztak. Akinek sok pénze van, de testileg beteg, az ebbe az utolsó reménysugárba, a sashalmi delejes asszony gyógyító erejébe is belekapaszkodik, hogy eldobhassa mankóját, visszakaphassa látását, vagy újra hallhasson. A szegény pedig? Hogyan is mehetne szakorvoshoz, ahol húsz pengő a taksa? Most idejön, mert hírét vette, hogy itt mindenki annyit fizet, amennyit akar. Hátha igy az ő összekuporgatott néhány filérecskéjéért is részesül az áldásból, a gyógyító erőből? Vannak itt külsőre egészséges emberek is, akik jósoltatni akarnak. Egyesek már több nap óta itt várakoznak, de nem lehet bejutni. A tarisznyákból és batyukból előkerül a hazulról hozott élelmiszer. Mindenki arról beszél, hogy mit hallott a csodatevő asszonyról. És mindenki tud valami csodatételt, mindenkinek van valami ismerőse, akit már meggyógyított. Olyan is akad, aki már maga is látta a csodatevő asszonyt és hosszadalmasan elmeséli, hogyan történik a gyógyítás. A tömeg türelmesen várakozik, nincs az a hatalom, amely elmozdítsa az embereket ez elől a kis házikó elől. A tömeg ostroma állandóan tart, úgy hogy Wunderlichné lassanként képtelen lett rá, hogy akárcsak beszéljen is a hozzáfordulókkal. A kint álló tömeg aztán megtudja, hogy a delejes asszony az éjszaka észrevétlenül eltávozott Sashalomról. Néhány nap múlva pedig a vármegyeháza ódon falai remegtek meg Budapesten attól a tömegtől, a mely szabályosan betört ide, hogy tanúja legyen a „csodának”, amelyeket Wunderlichné a megyeháza udvarán, a megyei tisztifőorvos ellenőrzése mellett fog bemutatni, hogy hatóságilag megállapítsák: „kivel is állnak hát szemben?” Nagyszámú újságíró is van jelen. Elsőnek egy vak embert vezetnek elő. Wunderlichné egy ideig nézegette a vak ember hátát, majd ölébe vette a fejét és két kezével simogatni kezdte a szemét. Az asszony arcára jóságos mosoly ült: — Érez-e javulást: — Igen! Körvonalakban már kezdek látni. Egyre tisztábban és egyre jobban megkülönböztetve a színeket is! — Meg fog gyógyulni teljesen! — szólt rá Wunderlichné határozottan. A vak távozott és egy süket következett. Hasonlóképpen. mint az előbb, most a fül simogatása következett. Talán két percig se tartott a delejezés, amikor a beteg felugrott: — Éljen Wunderlichné! Mindent értek, amit itt beszélnek! A betegeket a megyei tisztifőorvos válogatta össze. Most egy lábaira bénát támogatott be két férfi, akit a delejes asszony előbb lefektetett a földre, megsimogatta a fejét és a lábait. Megint körülbelül két percnyi delejezés és a beteg hirtelen felugrott, igy kiáltva: — Tudok járni! A saját lábain szaladozott körbe-körbe. A másnap reggeli lapok áradozva Jézus Krisztus csodatevéseivel hasonlították össze Wunderlichné hatóságilag is bebizonyosult delejező tudományát. CSALÁDI SAROK AZ UTOLSÓ VACSORA A gyerek már aludt, a feleség keresztrejtvényt fejtett. s időnként egy ugrásra kész puma tekintetével követte a némán jövő-menő férjét. — Nem fáradtál még el? — kérdezte. A félj kenyeret, szalonnát, zöldhagymát tartott a kezében és parasztosan falatozott. Egy fotel szélére ült, a térdére könyökölt s megemelt állal, ütemesen rágott, mint a kérődző állat. — Mire gondolsz? — kérdezte vissza. — Sokat gyalogolsz. — Tegnap egy olyan házban voltam, ahol a feleség asztalt térit az urának. — Hát váljunk el — dünnyögte a feleség. Hasáról a hátára fordult, egyik térdét felhúzta, miáltal lecsúszott pongyolája és kilátszottak combjai. A férj nem szerette a felesége combjait nézni; igyekezett úgy ülni, hogy ne lásson oda. — Jó — mondta, aztán felállt és a konyhába ment, mert elfogyott a hagymája. A feleség most lecsapta a Fülest és felorditott: — Mondtam, hogy ne gyalogolj! Telemorzsálod a lakást! — A cipszer nénikéddel kiabálj — mondta a férj nyugodt hangon, és visszaült előbbi helyére. A feleség ingerülten dobott egyet magán, és a fal felé fordult. — Kilátszik a hátsó részed — mondta a férj. — Hát ne nézd... — Próbálom, de nem megy. Az egész lakást betölti. Az egész életemet betölti. Elveszi előlem a kilátást. A feleség most visszafordult, és félkönyökére támaszkodva, nyugalmat erőszakolva, csendes hangon szólt. — Mondd: ember vagy te? — Kizártnak tartom — felelte a férj csámcsogva. A sashalmi delejes asszony hire előbb az országhatárokon jutott át és a szomszédos országokból, sőt Olasz- és Franciaországból is számos beteg kereste fel. De nemsokára már Amerikában is tudomást szereztek róla és az Egyesült Államokból egymillió dolláros szerződést ajánlottak fel neki téléves körútra. Wunderlichné azonban azt válaszolta, hogy ő csak magyarul és németül tud, eddig is elég baja volt a külföldi pácienseivel, ezért nyelvi akadályokra és hazájához való hűségére hivatkozva — lemondta az egymilliós amerikai szerződést. Amikor Sashalomról néha-néha eltűnt, olyankor Pesten a Baross téri József Főherceg szállóban volt a titkos főhadiszállása — az. arisztokrácia tagjainak külön fogadására és gyógykezelésére. Magdolna asszony. Horthy Miklós kormányzó felesége — mint az a beavatottabb körökben köztudomású volt — súlyos eskórban, vagyis gyógyíthatatlan epilepsziában, bibliai nevén nyavalyatörésben szenvedett. Ö is Wunderlichnéhez fordult titokban gyógyulásért és — teljes sikerrel. A sashalmi delejes asszony csodálatos gyógyítóerejének titkára a szakorvosi tudomány sohasem tudott választ adni. Mélyen vallásos, sz.entéletű asszony volt. Amikor meghalt, közel egymillió pengő örökséget hagyott egyetlen lányára. Ez mind önkéntes adományokból jött össze, mert a szegényeket ingyen gyógyította. Kuruzslás címén ezért nem lehetett perbefogni, de nem is érdemelte volna meg, mert tudása valóban felette állott az orvostudománynak. — Meg tudnálak ölni — mondta a feleség a kétségbeeséstől sirósan. Kinyújtott karjára hullajtottá fejét. — Én is — mondta a férj. A feleség megint felemelkedett, és őszintén elcsodálkozott. — Te csakugyan meg tudnál ölni? — Gondolkozás nélkül. Sőt, gondolkozva is. Pardon... Leejtett egy darab kenyeret, és az asztal alatt kotorászott. — Egyszer meg is teszed, mi? — Mostanában benne vagyok — nyögte a férj az asztal alól. — Te nem voltál ilyen. Mitől lettél te ilyen? — Tőled — felelte a férj nyugodt hangon. A bicskával a fogai közé piszkált. Elégedetten nyugtázta, hogy undorítóan hatott a feleségére. — Máskülönben, hogy vagy? — Meddig csinálod ezt? Meddig csinálhatod ezt velem, igy?! A férj abbahagyta az evést. Bekattintotta és zsebretette a bicskát. Az asztalkára hullott morzsákat a markába söpörte, aztán rágyújtott és hanyatt dőlt a fotelben. — Te mit csináltál ezerkilencszáznegyvennyolcban? — kérdezte, és a plafonra fújta a füstöt. — Képtelen vagy velem normálisan beszélni? — Azt próbálom. Felelj a kérdésemre. Te akkor valamilyen diákszervezetben nyüzsögtél a cisztereknél, vagy hol a fenébe, ahová iskolába jártál. Én akkoriban minden ilyen nyüzsgés ellen elszántan hadakoztam. Teljes meggyőződéssel, érted? Mit csináltál ötvenhatban? Külföldre mentél az előző uraddal, mert utáltad ezt a világot. Én maradtam és a húsomat téptem. Ma te semmi mást nem akarsz, mint mindentől függetlenül élni, akár Honoluluban egy gyarmatárukereskedő felesége. Engem minden foglalkoztat, ami téged untat, undorít vagy közönyösen hagy. I »tvI t. oldalon)
