Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)

1975-11-06 / 45. szám

MAGYAR HÍRADÓ 3. OLDAL VÁMMENTES IKK A CSOMAGOK FŐOGYNÖKSÉGE Különböző cikkek vagy IKKA utalványok szabadválasziásra magyarországi címzetteknek. Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket. MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U. S. RELIEF PARCEL SERVICE 245 EAST 80ih STREET, NEW YORK, N. Y. 10021 —Phone LEhigh 5-3535 Igazgató: M. BRACK REICH BEJARAT 1545 2nd AVENUE EGY EMLÉKEZETES „WORLD SERIES” ÉS A GENGSZTEREK Ötvenhat évvel ezelőtt 1919- ben a Cincinnati Reds és a chicagói White Sox megkezdték az első világháború utáni első World Series mérkőzés sorozatu­kat. Az érdeklődés rendkivüli volt; a háború óta ez volt az első jelentős baseball-esemény — a szurkolók olykor 100 dollárt is fizettek három jegyért, amelyek eredeti ára $16.50 volt. A mérkőzés napján a Cincin­nati Reds zászlóerdő közepette ; utaztak el városukból, ahol még a boltok is bezártak e nagy napon. De nem volt kisebb az ünnepség a másik oldalon sem. s az ellenfél csapata és szukolói chicagói fogadása pompás volt. A Chicago White Sox 1919- ben verhetetlen csapatnak szá­mítottak; páratlanoknak Ameri­kában. Shoeless Joe Jackson „outfielder” akit Clevelandból „vásároltak" meg potom 65 ezer akkori dollárért minden idők legnagyobb „ütője” volt. Eddie Collins-t mindenki a leggyorsabb baseball futónak tartotta. EGY JÓL MEGSZERVEZETT VERESÉG? Az első mérkőzés szabályo­san indul; 1:1 volt az eredmény, amely mindkét fél szurkolóit csupán további várakozások elé állíthatta. A mérkőzés végeredménye viszont mindenki számára hihe­tetlen volt: 9:1 Cincinnati javára. | A legnagyobb hivatásos fogadók ! többsége a White Sox győzelmét i tippelte. A Sox szurkolói nem minden alap nélkül szórtak kigyót-békát a játékosokra; úgy tűnt, hogy a White Sox játékosok szinte Arnold Rothstein mindent megtettek — saját vereségükért. A mérkőzés sorozatot követő nyomozás megállapította, hogy egy jól megszervezett konspiráci­óról volt szó, s a White Sox nyolc játékosát egy életre eltiltotta minden további játéktól. A mérkőzés előtt Chick Gandil, az egyik játékos egy táviratott mutatott társainak, De Rothstein maga tagadta résztvételét; a távirat végülis hamis is lehetett. S hitelességét senki sem tudta bizonyitani. Ez sem menthette meg azonban őt a bíróságtól; mivel a hir terjedt, mindenki őt gyanúsította, s végülis a chicagói bíróság elé kellett állnia. Amikor a városba érkező Rothstein-t riporterek és újságí­rók hada vette körül, erélyesen tiltakozott: „Uraim, micsoda viselkedés ez! Látszik, hogy maguk nem New York-iak! Ilyesmi soha sem történhetne meg New Yorkban! Úgy bánnak velem, mint egy bűnözővel!” kiáltotta, de ezzel inkább csak maga ellen hivta ki a megsértett chicagóikat. 900.000 DOLLÁR — EGYET­LEN NAPON A rémhírek azonban tovább terjedtek; sokan azt állították, hogy Rothstein fogadásokkal, a White Sox veresége napján közel 900 ezer dollárt nyert. Ki is volt ez a bizonyos Rothstein? A jólöltözött New York-i gentleman nemcsak fényűző ruháiról volt hires, hanem arról is, hogy feleségétől különélve az egyik ex-Follies girl-lel, Inez Nortonnal élt együtt. Mindenki ismerte őt a hires Broadway étteremben, a Lindy-ben. Már gyerekkorában megmu­tatkozó kiváló matematikai érzé­ke csak segítette őt későbbi „foglalkozásában;” a tiltott szerencsejátékok folytatásában. Az üzlet kitűnően indult; csupán az első négy évben közel 14 millió dollárt keresett, alkohol­ból fogadásból, s szervezett bűnözőkkel való sohasem kiderí­tett kapcsolatai révén. Később éttermekbe és egy játékkaszinóba ruházta be pén­zét, de egyre inkább a sportok felé fordult érdeklődése. 315.000 DOLLÁR VESZTESÉG — EGYETLEN ESTE 1928 szeptember 7-e azonban nem mondható valami szeren­csés napnak; legalábbis a szerencse ezúttal nem Rothstein­­nek kedvezett; egy hosszabb pokerparty után ellenfele, egy másik szerencsejátékos, George McManus 219 ezret nyert. A 315 ezres veszteség további vámsze­dője négy másik játékos volt. De Rothstein nem akart fizetni. „Csupán a választásokra másfél milliót költök”-mondotta ellenfelének mosolyogva, majd hozzátette: „minden pennyre szükségem van”. „GYORSAN EGY MENTŐAU­TÓT! — LELŐTTEK!” Nem sokkal később, miköz­ben éppen vacsorázott szeretőjé­vel egy Broadway étteremben, telefonon hívták. Türelmetlen hitelezője kérte, hogy találkozza­nak a mai Park Sheratonban. Egy óra múlva a szálloda hátsólépcsőjén valaki menekülni próbált. „Gyorsan egy mentőau­tót — rámlőttek!” — kiáltotta, majd leroggyant a lépcsőre, az illető Rothstein volt. j Még két napig élt. ,, Becsüle­tére" legyen mondva, e két nap alatt nem árulta el, hogy kik" : lőttek rá. Azt azonban halál előtt egy levélben ügyvédjének el-1 : mondta, hogy a szeptemberi pokerpartyn becsapták. Eközben detektívek megál­lapították, hogy a lövés a (szálloda 349-es számú szobájá­éban történt. Az egyik függönyön egy golyó-lyukat találtak, sőt később, az ablak alatt az utcán légy revolvert is. Megállapították, hogy a halálos kimenetelű lövést e fegyverből adták le. De ki? George McManus egy végze­­(tes hibát követett el: a gyilkossá­­ígot követő meneküléskor elcse­rélte kabátját áldozatáéval. A l szobában hagyott nagykabát jbélésén pedig az ő neve volt hímezve.­Egy hosszantartó „ember­ivadászat” kezdődött, de végülis | elfogták őt. De ezzel az esetnek (koránt sem'volt vége. Ugyanis a tények azt mutat­ták, hogy, ugyanúgy mint 1919-ben a Cincinnati Reds, a New' York-i detektívek is min­dent megtettek saját „veresé­gük” érdekében. Nemcsak,hogy j ujjlenyomatot nem vettek ^ [bűnjelekről, hanem túlságosan j nyilvánvalóan igyekeztek a nyo­­| mozást elodázni és általában ! szokatlanul gyanús módon nem haladtak előre az egyébként' túlságosan könnyű bűnügyben. Az eset az 1929-es politikai kampányok egyik sokszor idézett (példája volt: mint a korrupció j példája. S a nyomozás során végül az is kiderült, hogy tiz (évvel ezelőtt, 1919-ben McMa­­j nus irta a táviratot, s. ő irta i Rothstein nevét alá: a táviratot | amely a baseball játékosok j lepénzeléséért Rothsteint tette j felelőssé, s amely az egyetlen | bizonyíték volt a tiz évvel ezelőtti bűnügyben. Bizonyítékok hiányában McMa­­nust felmentették. NINCS SZÜKSÉG ALTATÓRA! BALTIMORE — A mary­­landi pszichiátriai intézet kuta­tói arra az eredményre jutottak, hogy különböző ételek is tartal­mazzák az altatók alapanyagait, s igy nincs szükségünk gyógysze­rekre ahhoz, hogy elaludjunk. amely 100,000 dollárt Ígért. A táviraton Arnold Rothstein, egy jól ismert New York-i gengszter neve szerepelt.

Next

/
Thumbnails
Contents