Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)

1975-09-04 / 36. szám

MAOYAB HÍRADÓ 17. oldal RENDHAGYÓ RIPORT SÁROSPATAKRÓL A BÜSZKE SÁROSPATAKIAK ÉS A CSALÓDOTT LÁTOGATÓK SÁROSPATAK, Bo-sod, A- att — állítólag keveset fogyasz­­baiy, Zemplén megye — Au- tottak a diákok — bezárták, gusztus hó... Hová mehetnek ősszel, télen a — Sárospatak kellemetlen diákok, akik most nyaralnak? meglepetéssel fogad. A vasutál- Moziba és a csodálatosan szép lomás előtt nincs autóbusz. A iskolakertbe, ahol most elszórt belváros két kilométernyire. — papírdarabok, szalámihéjak, ü- Csak egy órát kell várni a buszra rés konzervdobozok jelzik a — Tréfálkozik egy odavalósi —, turisták gondatlanságát és a jobb, ha nekivág, túrázik, ezt takaritószolgálat hiányát, csinálja mindenki. Mi mindent láttam Sárospa-Valóban, Sárospatakon takon? Helyesírási hibáktól majdnem mindenki gyalogol, hemzsegő hirdetéseket a mesebe- Néha elhúz egy-egy kocsi, li házak ablakaiban, egy bor­­motorkerékpár — a többiek bélyüzletet, ahol Tarr Ödön mennek, kutyagolnak elszántan, tulajdonos várja kedves vendége­­olykor botladozva a macskakö- it, csúnya kirakatokat, egyetlen veken, a felszedett úttesten, szál taxit, amely hármas-négyes Mert természetesen Sárospata- csoportokban szállítja az utaso­kon is utat építenek, csatornáz- kát, friss virágcsokrot II. Rákóc­­nak, az egyik térnél ahol zi Ferenc szobránál, nem műkő­­középkori ásatásokat dem, dő közlekedési lámpákat, frissen valóságos csatatér ’’ ija a festett iskolafalakat, ósdi kollé­­turistát. De ezen a .tatéren gium tövében hipermodern óvo­­senki nem volt. Márn..nt senki, aki utat épített volna. Három munkást láttam üldögélni a vár tövében. Egy óra múltán még mindig ott voltak, hűsöltek az ősi falak árnyékában. Ismerős kép. Botladozva, de áhítattal sé­táltam az utcákon. Kicsi, olykor földbe süppedt házak. Rajtuk tábla: műemlék. A tanácsháza boltíves falai között modern gondokkal küz­denek. Lakásépítés, iskolázás, városfejlesztés. Az újjáépített, illetve rekonstruált templomban kiállítás, orgonakoncert világhí­rű művészek közreműködésével. A szálloda valamikor kolostor volt. Az étteremben a kolostori hangulatot gyermekcsoport zaja veri fel. Sok a kiránduló, sok az útközben betérő, hátizsákos, térképes, iránytűt vizsgáló. Itt a kolostor szomszédságában meg­nézik a Rákóczi-várat, amelynek udvarán Pannónia motorkerék­pár túrázik. Egyéb látnivalókról, tudnivalókról, Sárospatak neve­zetességeiről hiába kér prospek­tust, ismertetőt a látogató. — Még a múlt ősszel elfogyott — közli sajnálkozva a szállodaportás, aki mindössze tizenhárom szoba felett diszpo­nál; ennyivel várja Sárospatak nyáron az idegenforgalmat plusz fizetővendég-szolgálat. Ke­vés. Az egykori kolostorban világi bosszúságok. Étterem működik, de a hangulatos eszpresszót ismeretlen okok mi­daépületet, sok virágot és nagyon kevés járókelőt este nyolc után. Sárospatak — mondják — korán tér nyugovóra. Mit tehetne — a szórakozóhely kevés. A fiatalok elmennek Miskolcra vagy Pestre dolgozni, itt van helyettük a tanulóifjúság, a háromezer diák, aki ősszel, télen és tavasszal lüktetővé teszi ! a város életét, fiatalossá az öreg utcákat. Modern házak is épülnek, természetesen, s a Bodrog partján szól a gitárzene. A strand szűk, szegényes, de aki a vizet szereti, bárhol fürödhet a folyóban. Sárospatakra büszkék a sárospatakiak, s még büszkéb­bek lennének, ha a sok látogatót nem fogadnák kisebb-nagyobb bosszúságok. Sárospatak öntu­dattal viseli régi rangját, de újakat is akar szerezni. Hogy hogyan — ez még, azt hiszem, nagy kérdés 1975 nyarán a hegyláncok övezte ősi városká­ban. Bende Ibolya A MÚLT NYOMÁBAN A HONFOGLALÁS FELTÁRÁSA BUDAPEST — A nyár az ásatások évadja is. Dolgoznak a kutatók országszerte. Az egyik legfontosabb téma lényege az ^ásatási helyek nevéből is kiderül: Szabolcs, Pusztaszer, Visegrád. Hét esztendeje határozta meg a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottsága a téma címét: „Honfoglalás és kora Árpád-kori nemzetségfői és is­­páni központok régészeti kutatá­sa”. (Az ispán a király által kinevezett megyei vezető volt.) Nagyon gyakorlatiasan fogal­mazva: a történészek vizsgálatai, a régészek ásatásai nyomán, szinte a régi magyar földvárak „feltámadásának” időszaka volt az elmúlt hét év, s az eredmény: lassacskán fel lehet majd vázolni a honfoglaláskori, tehát több mint ezeréves közigazgatás tér­képét. A történészek, nyelvészek, régészek alaposan „átrajzolják” azt a képet, ami a honfoglalás­kori m? g/arságról régebben kialakult. A lóháton száguldozó, viszony.ag elmaradott, s a Kárpát-medencében talált szláv várakba betelepült nomádok legendája helyébe a bizonyított valóság lép: a vándorlás során szervezett kereskedelmet folyta tott a magyarság, s már a várépités technikáját is ismerte. A honalapítók ugyanis a 800-as évek elejére váltak ki a Volga környéki — várakat alapitó — kazár birodalomból (a „vár” szót az iráni nyelvből vették át). A feltárások nyomán kiderült: ahol a magyarság valamelyik meglévő erőditjménybe települt, mint Sopronban vagy a Visegrád melletti Sibrik-dombon, ott azo­kat azonnal tovább építette. Sőt az egyik legjobban feltárt régi fejedelmi központ, a szabolcsi vár helyén azelőtt nem is volt település; azt már a honfoglalók építették. Azt is bizonyítják a feltárá­sok, hogy mennyire átgondolt, tudatosan szervezett államalapí­tás zajlott le. I István korában. Az említett szabolcsi vái ásatásai nyomán kialakult az Árpád-kori város teljes alaprajza. Az ispán­­ság központja a földsáncon belül volt, a várárok mellett állt a Mária-templom. Ettől keletre volt a várnép lakhelyéül szolgáló település, s ennek temploma, amelyet Szent Mihályról nevez­tek el. Az etheiyezkedés tehát megegyezik a régebben feltárt soproni sánc által határolt ősi várszerkezettel? a sáncon belül ott is ispáni vár, a várárok mentén Mária-templom és a váralja-településen Szent Mi­­hály-templom állt. Az Árpád-kori feltáró kuta­tások eredményeként ma már ismerjük, a többi között, az egykori Zala megyei Kolon várát, a békési vár helyét, Koppány várát. Somogybán, a Patai-várat és Hont község mellett, a XIII. századig virágzó ispánsági székhelyet. Az idei ásatások eredményei­nek összegezése őszre várható: a kutatócsoportok akkor készitik el jelentéseiket, s ezzel „tovább rajzolják" az országalapitók közigazgatási térképét. Idén feltárják még Jászdózsa -és Feldebrő - a XII - XIII. században virágzott — várainak, településeinek maradványait is. HALASI CSIPKE - DE MEDDIG? KISKUNHALAS, Bács-Kir­­kun megye — Spanyol városnak hinném, ha nem tudnám, hol va­gyok. A hallgatag szélmalmok előtt Don Quijote nyugtalan ár­nyékát vélem átsuhanni. A fátyolos alkonyi égbolton finoman remegnek az akácleve­lek erezett legyezői. Ezek a különös, fényből és árnyékból szőtt, sejtelmes szép minták elevenednek meg a halasi csipkén. De — meddig? Jelenleg 14 varróasszony dol­gozik a Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezetben. Ahhoz, hogy a csipkevarrás visszanyerje csillo­bet varmának, arra az állam fi­zetne rá. A kör bezárult. Bár a keresletre nincs pa­nasz, a halasi csipketeritők, meglehetősen magas áruk elle­nére, az utosó szálig elfogynak az üzletekből. Főleg külföldiek vásárolják. És külföld? Pedig ott múltját világsike­rek, nemzetközi nagydijak ra­gyogják be. A kiskun város asz­­szonyai királyi koronázásokra varrtak csipketarsolyt. Térítőt a holland trónörökös esküvőjére. Hajdanában még Párizs legra­gyogóbb ékszerüzletének, a Car­­tier-nak kirakatában is megje­lent. Érdemes volna újból kihozni a fényre, jobban ráirányítani a figyelmet. Hiba és kár lenne elsorvasz­tani. Vadas Zsuzsa A Vatikán emberei Magyarországon BUDAPEST — Luigi Poggi érsek, pápai nuncius és Ivan Dias nunciaturai titkár julius hó­napban Magyarországon tartóz­kodtak. A vatikáni diplomatákat fogadta Miklós Imre államtit­kár, az Állami Egyházi Hivatal elnöke. A megbeszélésen részt vett Straub István a hivatal el­nökhelyettese. A tárgyalások so­rán eszmecserét folytattak a két felet érintő időszerű kérdésekről. Poggi érsek és kísérője meg­látogatta Ijjas József kalocsai ér­seket, a magyar katolikus püspöki kar elnökét és találko­zott a püspöki kar más tagjaival Az ékes halasi csipke gó világhírnevét, először is sok­kal több kézre volna szükség. A fiatalokból hiányzik az érdeklő­dés. Mert nem tartják jövedelme­zőnek. A tizenhárom forintos órabér akkor is kevés, ha havon­ta még háromszáz forint alkotó­dijat is kapnak. Aprólékos, hosszadalmas, fáradtságos mun­ka. „Megfizethetetlen.” Az itthon eladott csipkék után csaknem száz százalékos dotációt fizet az állam. Ha töb­■A NAGYKUNSÁ ÉPMUVÉSZETE KARCAG, Szolnok megye — Hazai és külföldi tárlatokra készülnek a Nagykunság hires fazekas népművészei. A mező­túri anyagipari népművészeti szövetkezet kollektívája Kosa; Klára, Busi Lajos s Gonda, István irányításával a frankfurti nemzetközi kiállításra küldik edényeiket, a mezőtúri tányéro­kat, gyümölcs tálakat, korsókat, csészéket. A szövetkezet részt vesz a zágrábi nemzetközi kerámiabemutatón is. Karcagon a 81 éves Kántor Sándor készíti kiállítási anyagát, a vázákat, tálakat, figurákat a szolnoki hprrmtatóra

Next

/
Thumbnails
Contents