Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-28 / 35. szám
20. oldal MAGYAR HÍRADÓ 5 IGAZ TÖRTÉNETEK, l | KALANDOS HISTÓRIÁK s r a tízezer dollár ? (Folytatás) — Nem értelek! Nem elégszer beszéltük meg a dolgot?! Hallani sem akarok többet Susanról. Tudom, hogy Susan a Royal kávéházban dolgozik, s ez alig egy ugrásra van Slykcr fogadóirodájától. Talán ott már lááta is Susant! — Gaghan mosolygott. — S egyébként azt akartam, hogy az én barátnőm, Martene kapja a megbizást, nem pedig a te babád, az a Susan. — Felőlem ... — Carl izgatottan simitott végig arcán. — De egyet közölnöm kell veled. Én már előzőleg elmondtam tervünket Susannak, s megmondtam azt is, hogy esetleg segítségre lesz szükségünk. Ő is beszerzett tiz különböző szinü sálkendőt, ugyanolyan színűeket, mint Mariene. Amikor felhívom a Royalt, előbb gyorsan Susannak mondom meg a győztes ló számát, s csak aztán Marlene-nak. Ha Marlene a megfelelő sálat veszi fel, nincs probléma. Ha azonban megtévesztésül más sálat köt a nyakába, akkor majd Susan követni fogja az utcán, de a megfelelő kendővel! Tudod, ez szükséges biztonságot ad, ugye . . . ★ Gaghan autójával leállt, közel a fogadóirodához, majd benyitott Artie Slykerhez. A helyiségben férfiak álltak a falon függő listák előtt. Korlát mögött egy férfi hangosan olvasta a versenyeredményeket, ahogyan a telexgép “kiköpte” azokat. Egy másik férfi ezeket azonnal feljegyezte a világitó táblára. Egy harmadik férfi, amolyan kidobóember karbatett kezekkel figyelte a felek minden mozdulatát. Horgas orra volt, fekete haja. Amikor meglátta Gaghant, rámosolygott: — Micsoda megtiszteltetés játékbódém számára! — Részemről a megtiszteltetés — mondta Gaghan. — Milyenek maa lovak és a nők? — A lovakat rátok hagyom, fogadókra — válaszolt Slyker. — Én csak a nyerteseket közlöm. Ami pedig a nőket illeti, munka közben nem beszélünk róluk. Majd a verseny után. — Igazad van. De mondjad csak, van elég készpénz nálad? Az az érzésem, hogy üzleti tőkéd nagy része ma az én zsebembe vándorol. — Ugyan, ugyan! — mosolygott Slyker. — Mennyit akarsz ma feltenni? Húsz dollárt? — Én kerek tízezerre gondoltam — nevetett könnyedén Gaghan. S mielőtt Slyker hitetlenül mosolyoghatott volna vissza, belső zsebéből borítékot vett elő és húsz ötszáz dollárost számolt le. Slyker nagyot nézett: — Nem jutok szóhoz ... És melyik futamra akarod feltenni ezt a halom pénzt? — A hollywoodi utolsó futamra. Az egészet. Slyker a nagy faliórára nézett: — Ha az ötödik futamra akarsz fogadni, még öt perced van. — Hagyj még egy pár percet kalkulálni... — mondta Gaghan, zsebéből elővette a turflapot, szétnyitotta és nyugodtan, gondosan tanulmányozni kezdte az ablaknál. Múltak a percek. Gagha érezte, hogy libabőrös lesz. “Következik a hollywoodi lóversenypálya mai ötödik és utolsó futama” — mondta a fogadóiroda telexese. “A futam megkezdődött!” — No, mi van, Gaghan —, sürgette Slyker. — Utolsó figyelmeztetés. Ebben a pillanatban kialudt a. villany. A géptáviró kattogása is megszűnt. Slyker hangosan kiáltott: — Valaki azonnal nézzen utána! Az egyik alkalmazott rohant le a pincébe. Ekkor hirtelen mepielent az utcán Marlene Nyakában fekete sálat viselt. 1-es szám! A győztes ló tehát Gold-Magnet! A helyisségben újra kigyulladt a villany. A telex ugyanúgy kattogott, mint az előbb. — Kiégett egy biztosíték. Kicseréltem. — Döntöttem — mondta Gaghan. — Kikerestem a lovamat. — Elkéstél. A futam véget ért, — közölte Slyker. — Már tudod a győztest? Slyker idegesen turkált a géptáviró szalagjai között. — Nem, a fene egye meg. Az eredmény biztosan akkor jött meg, amikor a rövidzárlattal bajlódtunk. — Hamar megtudiuk a hivatalos eredményt és az osztalékokat a tévéből. Hagyd, hogy megtegyem a fogadást. Slyker ránézet: — Azt kívánod, hogy fogadjak el egy tízezer dolláros tétet a verseny után? —Miért ne. Artie? Hol van Hollywood és hol van a te irodád? Huszonöt kilométerre! Itt az irodában senki sem tudja, melyik ló győzött. Artie Slyker tépelődött, aztán ezt mondta: — Hát jó. De ez egyszer utoljára, tízezer dollár. Melyik lóra teszed? GsoTian ös«7PS7oritotta aikát. ez volt az “utolsó gondolkodás” jele, s hirtelen uj mozgást vett észre az utcán. Most Susan került a látókörébe. Ugyanabban az irányban ment, mint Marlene. De az ő nyakán narancssága sál volt! A 4-es számú ló — Viharmadár! Gaghan úgy érezte, hogy szive kiugrik. Csak nem csapta be Marlene? Vagy Susan együtt dolgozot Slykerrel? És Bull Rozzo várja a tízezer dollárt az ezer dollár kamattal! Az egyik lány csal. De melyik, melyik?! Egy pillanatra behunyta szemét. S hirtelen rájött mindenre! Megmondta Artie-nek a győztes ló nevét és a tízezer dollárt a pultra tette. Az egyik alkalmazott beseperte egy vaskazettába. Megint megindít a telex. “A hollywoodi ötödik futamban első a Vi~ harmadár lett. Második . . . Gaghan nagyot nyelt, pillantása találkozott Slykerével. A két cápa egymásra nézett, s mindegyik tudta, mi történt. Amikor Gaghan már újra autójában ült, s kifelé hajtott a parkból, még érezte a nyomást a szive táján. Kis kerülővel akart elhajtani, s látta, hogy Slyker irodájának hátsó bajáratán éppen bekopogg — Maralene. Még pedig a fekete sál volt a nyakán. Gaghan megtapogatta zsebében a 44,000 dollárt, a nyereséget, amelyet úgy fizetett ki Slyker, mintha fogát húzták volna. Arra gondolt, milyen arccal fogadja majd a fogadóiroda ulajdonosa a provízióért jelentkező lányt... Hogyan történt a fordulat? A legutolsó pillanatban, mielőtt Gaghan, Marlene fekete kendője ellenére,a Viharmadárra tette fel a pénzt, még eszébe jutottak a lány szavai, amelyeket amegbeszélésen mondott, ott a bárban. “Szerintem nem lesz hézag. Az a horgasorru csibész, az a Slyker tédenállva könyörög majd neked, hogy tedd meg a tízezer dollárt”. Pontos személyieirás volt egy olyan emberről, akit még sohasem látott életében .. . Gaghan nagyot sóhajtott. Miért van az, hogy sohasem fér meg együtt a szerelem és az üzlet... VÉGE. A LIKVIDÁLÓ VÁLLALAT A látogató nem jutott volna a titkárnőnél tovább — Mr. Ferguson kizárólag az előre bejelentett ügyfeleket fogadta, és kivételt csupán igen fontos személyek esetében tett. Mr. Ferguson titkárnője, Miss Dale azonban még fiatal volt és tapasztalatlan, a látogató pedig, idősebb férfi, jó szabású tweed öltönyt viselt, kezében nádpálcát tartott, és átnyújtotta névjegyét. Miss Dale arra az elhatározásra jutott, hogy fontos személlyel« van dolga, és azon nyoban bevezette Mr. Ferguson dolgozószobájába. — Jó reggelt, uram — szólalt meg a látogató. mihelyt Miss Dale mögött becsukódott az ajtó. — Esmondnak hívnak. A Likvidáló Vállalattól jöttem. — Értem — felelte Ferguson, Miss Dale ügyetlenségén bosszankodva. — Likvidáló Vállalat. Nagyon sajnálom, de semmi likvidáinivalóm nincsen. Köszönöm, hogy felkeresett .. . (Folytatjuk)
