Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-21 / 34. szám
14. oldal MAGYAR HÍRADÓ KORUNK ÍZLÉSE Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÄR ILONA Dohnánylsé Zachár Ilona Madách Imre az EMBER TRAGÉDIÁJÁBAN kidomborította, hogy minden kornak meg van a maga szelleme és hogy ez ellen hiábavaló hadakozni. Emberi erővel meg nem változtathatjuk azt. így van ez valamiképpen a kor ízlésével is, mely a kor szellemének következménye. Némely kor magával hoz bizonyos szokásokat, melyek csak arra az időre vonatkoznak és amelyeket azelőtt soha, semmiféle időszakban el nem fogadtak, el nem néztek vagy el nem tűrtek volna. Ez mondható mai napjainkról is. Egy különös, destruktiv, mondhatnám az ízléstelenségig erkölcstelen és vallástalan ízlés fejlődött ki, ami mindenre és csaknem mindenkire rányomja a bélyegét. Eszerint az Ízlés szerint alakul az emberek, de ugyanakkor a nyilvánosság élete is. Ezt tükrözik viszsza a könyvek, a színdarabok és a filmek, melyeket annyi esetben pornográfia irányit. Egyszerű asszonyi eszemmel nem bírom felfogni, hogyan van az, hogy mióta a Legfelsőbb Bíróság letiltotta az imát, nem | szerepelhet az iskolákban, viszont ugyanúgy eltiltotta a pornográfiát is, és az mégis szabadon dívik, virágzik mindenfelé. Egy ideig az emberek tiltakoztak a sok meztelenség, erkölcstelenség ellen, mely még az iskolakönyveket is betölti, de aztán lassanként hozzászoknak és belenyugszanak. A férfi és a nő együttélése házasság nélkül immáron olyan természetessé és elfogadhatóvá vált, mintha az utcán kezet fognának egymással. Voltaképpen mindez nagyon szomorú. A mai fiatalok elveszítik azt, ami a legszebb az életben. Mert milyen gyönyörű a romantika, bizonyos fokig a szentimentalizmus is! Még most is emlékszem egy tangóra, melyet abban az időben énekeltünk, mikor én fiatal leány voltam odahaza Magyarországon. Még egy versszakára is emlékszem: „Este későn kis Babám, vár a csendes vén Tabán. Száz muskátlis ablak integet, add kezembe drága kis kezed...” Hol van mindez manapság! Ma a megtévesztett szegény szerelmes emberpár ott kezdi, ahol mások azelőtt végezték: ágyba mennek egymással. Talán mindennek nagyrészt az az oka, hogy az emberiség olyan nyughatatlan. Az élet bizonytalansága, az infláció, a munkanélküliség, mindenféle vesze\ HETI NAPTAR AUGUSZTUS (SZŰZ HAVA) 25 — Hétfő: Lajos 26 — Kedd: Izsó 27 — Szerda: József 28 — Csütörtök: Ágoston 29 — Péntek: Ernesztin 30 — Szombat: Róza 31 — Vasárnap: Erika delmek következtében tele van izgalommal, aggodalommal. Az emberek olyan türelmetlenek, hogy egy érdekesnek nevezhető könyvet ma már valamilyen megrendítő cselekménnyel kell kezdeni, mert másképp képtelenek figyelmüket a történetre összpontosítani. Unnak végigolvasni egy hosszabb leírást, akármilyen költői és emelkedett is. Ehhez a felfogáshoz igazodnak aztán a filmek is. Nekem mindig kedvencem volt a TARZAN film, főleg mert szeretem az állatokat, de legfőképpen mert tudtam, hogy itt nem érhet csalódás vagy megbotránkozás. Tarzan mindig kiáll a jóért, a nemesért, soha se bánt senkit, még egy állatot sem, de mindenkit megvédelmez; valamennyi film tartalma az volt, hogyan derít ki az igazságot és hogyan nyújt segélyt a gyengének, a megtámadottnak. Legnagyobb meglepetésemre azonban, valószínűleg a jelenlegi Ízlést igyekezve szolgálni, még a Tarzan filmek is átalakultak. Tarzan ma már egy tipikus „szép fiú”, mint ahogyan a német mondja: „Schöner Mann”, hogy minél jobb hatást kelthessen, főleg a nőkre. Ez még magában véve nem lenne baj. Viszont legnagyobb megrökönyödésemre, a mai Tarzan agresszívvé vált. Felhasználják ugyan még bűntények felderítésére és az elnyomottak támogatására, de ilyenkor nem riad vissza a gyilkosságtól sem. Csaknem minden filmben megöl valakit, letaszítja ellenfeleit a szikláról, vagy más módon végez velük. Egy Ízben birkózás közben még egy oroszlánt is meggyilkol, aki útjába került, pedig a múltban az állatok védelme volt legfontosabb életcélja és azok csoda módjára, alázattal engedelmeskedtek neki. A mai ember azonban vérengzést akar látni, feszültséget, és ez alól ugylátszik, Tarzan sem lehet kivétel. Csak természetes, hogy a kor ízlése a Vallás terén is megnyilvánul. Ma már nem elég a csendes áhitat. Az emberek nem elégszenek meg azzal, hogy térdenállva, magukba mélyedve imádkozzanak, mint azelőtt, amikor az, akinek a lelkét valai nyomta, boldog volt, ha egyedül lehetett Istennel. Ma ott is szenzációra, cselekvésre van szükség. Minap hallottam, hogy televízión bemutattak egy vallásos keresztény Istentiszteletet, ahol a hívek mérges kígyókat tekergettek maguk köré, rikoltozva énekeltek, idegen nyelveken ordítoztak és a kígyó állitókag nem bántja őket, mivelhogy ez igy áll a Bibliában. Ha valamelyik mégis pórul jár, azt mondják rá, hogy ez Isten akarata. Csakhogy a Szentirás nem azt hirdeti, hogy mi provokáljuk az effajta veszedelmet és ezáltal mintegy ístenkisértést kövessünk el! A HONALAPÍTÓ emlékére ISTVÁN KORONÁT KÉR Irta: CSEJTEY BÉLA Nagy sürgés-forgás volt a káptalan-házban. Papok, főpapok adták egymásnak az ajtót. A nagy kemény tölgyfaajtók nyílásán keresztül besütött a napsugár. Odakinn már hullatta levelét és díszét a természet. Ősz volt. Valaki lovas szekéren érkezett. Az apródok segítették őt ki a kocsiderékból. A Bács-i káptalani helynök érkezett messze délről. CSEJTEY BÉLA ' Benn már folyt a tanácskozás, a káptalan. Egyetlen beszédtéma volt István elgondolása a királyságra vonatkozólag. Asztrik apát elnökölt, mint rangidős. Meleg szavakkal méltatta István vallásos és nemzeti elgondolásait, ezekkel a szavakkal: ’’—István, országa sorsának és népének jövője biztosítására felhasználta a történelmi helyzet adta lehetőségét. Követséget akar küldeni Rómába királysága elismertetéséért, a királyság egyházi meghatalmazása elnyeréséért.” A teremben mély csönd ülte meg a levegőt.Az arcok valamennyien megértőleg tekintettek össze. Némelyek még fejüket is igenlőleg bólongatták. Asztrik megkérdezte, hogy valamennyien egyetértenek-e vele az ügy rendkivüli fontossága érdekében? ’’Ámen, úgy legyen!”— felelték az ősz főpapok. /Ebben az időben, az 1000. év őszén, III. Ottó és II. Szilveszter pápa tartották kezükbe Európa sorsát./ A szónok megállt beszédében és a kérdésére való feleletet örömteljes arccal vette. Már éppen újból szólni akart, mikor a nehéz tölgyfaajtó felpattant és két apród szökellt be rajta ezekkel a szavakkal: ó Szent Atyám! Jön István Urunk! E szavakra valamennyien felemelkedtek stallumaikról és kezüket mellükön átkulcsolva várták Istvánt. A kürtök szava már jól behallatszott és nemsokára belépett az ajtón a szelidtekintetű István. Dali levente alakja tiszteletet követelt. Ö maga nem ült le a főhelyre, hanem a padozaton megállva e szavakkal szólította az egybegyűlteket: ”A-z uj, magyar Anyaszentegyház káptalanjához szólok. Tudomástokra hozom, hogy a leghamarább, még a tél előtt elküldöm Asztrik apátot fényes követséggel a pápa ur őszentségéhez, hogy elismerné uj gyermekeit az Anyaszentegyház tagjának, a magyarokat, hazánkat pedig királyságnak tekintené és erre a célra egy koronát küldene. Ezzel függetlenítenénk magunkat a német Ottó császár hűbéruraságától és országunk, népünk sorsát Szilveszter pápa által hathatósabbnak, magának az Istennek kezébe tennénk. Kegyelmeteknek Tisztelendő Atyák, van-e valami ellenvetése? — Ámen... úgy legyen! — felelték a főpapok kórusban. Mert bár javarészük külföldi származású volt, de az évek múltával a nép fiai lettek és szivük-lelkük megtelt a magyar lélek, a magyar /zó és dal őszinte tolmácsolásával, szeretetével. — Jól van felelte István. Tehát kegyelme.ek is helyesnek találja elhatározásomat? Asztrik apát uram szervezze meg kíséretét a legrövidebb idő alátt és induljon Rómába követemként. Az ajándékok már a szekereken vannak és a legjobb lovak állanak készen az útra és a váltásokra. *** Verőfényes a kék itáliai égbolt. Szinte ünnepi díszben vannak a pálmafák a vatikáni kertekben a tél ellenére. Itt nyoma sincs Télapó érkezésének. A bíborosok csoportokba verődve tárgyalnak a pápa (Folyt, ‘a 15. oldani*
