Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-21 / 34. szám
12. oldal magyar híradó SZÉLHÁMOSSÁG GŰL BABÁVAL Irta: SIMA FERENC A volt budaiak, főként a rózsadombiak tudják,' hogy ki volt Gül Baba. De mert sok olvasónk nem onnan származott el: szólnom kell a kilétéről. Gül Baba Magyarország hoszszu török megszállásának idején az országban tevékenykedő mohamedán papok, törökül imámok feje volt, mint főimám, vagyis olyan muzulmán érsek-féle. Eredetileg Kel Baba volt a neve és a „kel” tőrökül kopaszt jelent, mivel a fői- ^ Ferenc mám tisztességben megkopaszodott ember volt, nevét csak a magyarországi török tájszólás módosította „gül”-lé. Az imámoknak nem sok bajuk volt Gül Babával, mert szentéletű, nagyon jóságos ember volt, mi más is lehetne, aki a virágokat szereti? Márpedig Gül Baba a virágok királynőjét, a rózsát szerette mindenekfelett. Budai otthona a mai Rózsadomb közepén állott, és akkor még beépitettlenül az egész Rózsadomb az ő óriási kertje volt, amelyet egyetlen rózsaligetté varázsolt, teleültetve a hazájából, Törökországból hozatott legnemesebb rózsafajtákkal. Azokat ápolgatta, oltogatta, szeretgette élete végéig. így lett az ő óriási kertjének Rózsadomb a neve, és igy lett ő a rózsák meghonosítója Magyarországon, ahol ezt a virágot őelőtte nem is ismerték. Ezért nevezik Gül Babát a magyarok a Rózsák Atyjának is. Igen idős korában a vérpiros rózsák között andalogva rogyott össze egy napon a kertje alján és úgy érte el a hirtelen halál. Ott temették el, ahol holtan találták. A sirja fölé épített kis török mecset mohamedán zarándokhely lett, mert sok imám és dervis — vagyis muzulmán szerzetes — azt kezdte hirdetni róla halála után, hogy a vallásalapitó Mohamed, Allah prófétája óta az igazhitű muzulmánok közül senki sem volt még annyira szent és tisztaéletű, mint Gül Baba. Ezért Mohamed szülővárosa, Mekka és sírhelye, Medina mellett az akkori török birodalomban a mohamedánok harmadik fő zarándokhelye a mai Rózsadomb, pontosabban Gül Baba siija lett. Az egykori krónika feljegyzése szerint évente mintegy százezer civil mohamedán látogatott el oda, a messzi Törökország legkülönbözőbb tájairól. A törököknek Magyarországról történt kiűzése, a 150 éves török megszállás után azonban a Gül Baba siijához eljutás körülményessé válása miatt a máig is meglévő rózsadombi mecset lényegileg megszűnt zarándokhely lenni. A fentebb elmondottak ismerete szolgált alapul közel 40 évvel ezelőtt egy nagyszabású nemzetközi szélhámosság ötletének. Néhány éve fővárosi újságíró voltam már az óhazában, amikor 1936 nyarán nagy port kavart fel látszólag nemes gesztusával egy Budapesten élő mohamedán pap, bizonyos Duties Husszein Hilmi, volt császári és királyi tábori imám, szolgálaton kívüli százados, az osztrák aranykoronás érdemrend tulajdonosa, stb. Ezt az stb.-t nem én fűzöm a rangjaihoz, méltóságaihoz, hanem az szószerint igy állt Drugics Husszein Hilmi névjegyén. Hogy mi mindent pótolt az a további előkelő mivoltot sejtető, elegáns „stb” a névjegyen, azt senki se tudta, de nagyon jól hangzott. Husszein Hilmi feltelefonálta a Pesti Napló szerkesztőségét és kérte, hogy ..natív horderejű ügyben” inteijuvoljuk meg őt. A sorra is került interjúban aztán tudomására hozia a magyar közvéleménynek, hogy ő pedig a sajnálatosan homályba borult Gül Baba-kultusz világméretben feleleveniti, mert ezt hitbeli legszentebb kötelességének érzi, és Rózsadombot, ezzel Budapestet a mohamedán világ uj Mekkájává és Medinájává, a buzgó muzulmánok tömegeitől állandóan látogatott főzarándokhellyét eszi ismét, ami mellesleg pompás jövedelmet fog jelenteni a fővárosnak és az országnak az itteni nagy muzulmán sürgés-forgás révén. Mindehhez legelsősorban szükséges Gül Babának a Rózsadomb tövében most szerényen meghúzódó sírját a kis kápolnával ő nagyméretű, káprázatos mecsetté alakíttatja át, az újra ideáramló zarándokseregek befogadására alkalmasan. Kellő propagandát fejt ki az egész muzulmán világban, a Mohamed után legnagyobb muzulmán szent, Gül Baba nevének a most élő mohamedánok között is általánosan ismertté és tiszteltté tevése érdekében, tudatosítva, hogy Gül Baba szent sírját az életben legalább egyszer megtekinteni éppen olyan valláserkölcsi kötelessége minden igazhivő muzulmánnak, akárcsak a Mekkába és medinába elzarándoklás. így Budapest válik a mohamedánvilág uj Mekkájává és Medinájává. Az egész terv végrehajtásához persze elég sok pénz is kell, amivel ő, Durics Husszein Hilmi sajnos nem rendelkezik. Ezért most az első feladata, hogy bejárja az egész mohamedán világot és pénzt gyűjtsön az igazhivőktől a szent célra. No persze nem önzetlenül, hanem azért, hogy ha majd őt is elszólitja Allah, akkor földi maradványai a „Rózsák Atyjának” rózsadombi sirja mellé kerüljön.- 1 1 Es Durics Husszein Hilmi valóban elindult világkörüli útjára, hgoy összegyűjtse a pénzt. De nyomban akadtak Budpesten élő más mohamedánok, mint például Abdul Latif a Mecset utcából, aki tiltakozott az akció ellen. — Budapestből nem lehet Mekka Il-t csinálni — nyilatkozta egy másik újságnak. — Az én felfogásom szerint Gül Baba sírjához egyáltalán nem szabad zarándokolni. Gül Baba az én alapos kutatásaim szerint derék, jó ember volt, de nem lehet szentként tisztelni, mert — nagy szoknyavadász volt egész életében, különösen a fiatal lányokra volt nagy gusztusa, még vénségtől megkopaszodva is. A tündén rózsaligete valójában afféle pompásillatu odacsalogató volt fiatal lányok részére. Viszont voltak budapesti mohamedánok, akik Husszein Hilmi pártjára álltak és igy nyilatkoztak, ismét más lapoknak: — Gül Babát, a szentéletű dervisből lett főimámot már életében felsőbb lénynek tisztelte a mohamedán világ és halála hírére Szolimán szultán azonnal Budára sietett, hogy személyesen ő lehessen az egyik koporsóvivője. Ez a legnagyobb megtiszteltetés, ami csak egy páratlanul nagy szentet illet meg! Hogy közben a világot járó Husszein Hümi ezzel-e, vagy más kiagyalt Gül Baba-legendákkal széditette-e meg a mohamedán előkelőségeket, ma már aligha lehet megtudni. De egy év múlva már levélben értesítette a Pesti Napló szerkesztőségét, hogy indul haza, mert sikerült összegyűjtenie a szent célra magyar pénzben kifejezve, hárommillió pengőt, ami számítások szerint fedezi a szükséges költségeket. De Budapestből mégsem lett Mekka II. A hazatérő Husszein Hlimit ugvanis a pályáudvaron detektívek várták és őrizetbe vették — egy régebbi nagy sikkasztása miatt. Azért három évet kapott. A Gül Baba sírjára összegyűjtött, nála talált hárommillió pengőnyi értékért pedig — semmit. Sőt, azt jogos tulajdonaként vissza is kapta., amikor letöltött két évet és amnesztiával kiszabadult. A hárommillióval azonnal Dél-Amerikába ment, ahol nagy kávéültetvényt vásárolt rajta, teljesen megfeledkezve Gül Babáról. Alkímia: tmz9 víz, föld és levegő (Folyt, a 11. oldalról) hamuvá, pedig „az aranyat sokkal nehezebb elégetni, mint csinálni”. Kleopátra szépségét csodás művelettel őrizte meg. Borban, feloldott igazgyöngyöt ivott — mi ez, ha nem alkímia? Az egyiptomiak után az arabok jöttek. 642-ben tűnik fel egy férfiú, bizonyos Abu Abdallah Dzsafar ibn Hassan el Szufi. Állítólag benne tisztelhetjük a titokzatos Gebert, akit a középkori alkimisták legnagyobb mesterüknek tekintettek. Személyét és Írásait ma már sűrű homály borítja. Az is lehet, hogy egyáltalában nem élt. *** Mindenesetre az alkimia terjedt. Évszázadokon át sok ezer embert bolonditott meg. A középkorban válságos óriás. S hogy óriás, azt pápai átkok is jelzik. III. Honorius 1219-ben, XXII. János 1317-ben adott ki rendeletet a „szerencsétlen alkimisták ellen, akik örök időkre száműzetnek”. Ez már csak azért is érdekes, mert XXII. János állítólag maga is alkimista volt. Tanulmányt irt, s avignoni palotájában kísérletezett. A fáma szerint nem is eredménytelenül, halála után 200, egyenként mázsás súlyú aranyrudat találtak lakosztályában. E mesés kincset azonban nem valószínű, hogy lombikokban főzte, hanem zsarolással, bucsucédulák árusításával szerezte... Jellemző figurája volt e kornak a kalandos életű Raymundus Lullus. 1235 táján született Mallorcán. Fiatalon dorbézoló életet élt, majd belépett a Ferenc rendbe. De élete ettől sem vált nyugodtabbá: misszionáriusi igehirdetés közben félholtra verték. Valószínűleg araboktól leste el alkímiai tudományát. *** A középkori alkimisták versenyeztek, hogy melyiküknek a bölcsek köve tud több fémet arannyá változtatni. íme Raymundus Lullus kövének („teljesítménye”: „Végy e drága midicinából babszemnyi darabot, dobjad ezer uncia higanyra, mire az porrá alakul. Ebből egy unciát tégy ezer uncia higanyra, mire az porrá alakul. Ebből egy unciát tégy ezer uncia higanyra, mire vörös port kapsz. Ebből egy unciát újabb ezr uncia higanyra dobva megkapod a medicinát. Ebből dobj egy unciát újból ezer uncia higanyra, s erősebb medicinád lesz. Ezen medicinából újból dobjál egy unciát ezer uncia higanyra, s az arannyá alakul...” Akinek kedve és türelme van kiszámolni, mennyi aranyat készített az a babszemnyi bölcsek köve, tapasztalni fogja, hogy annyi higany nincs a világon. Megjegyzem, Lullus is valami effélére juthatott, hiszen igy kiáltott fel: „A tengert változtatnám arannyá, ha higanyból volna”. E fantaszta azonban még kisinas sem lehetett volna Theoprastus Bombastus von Hochenheimnél, a rózsakeresztesek atyjánál, akit a későbbi korok Paracelsusként ismertek... Szűcs Gábor
