Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-23 / 4. szám
MAGYAR HÍRADÓ IGAZ TÖRTÉNETEK, KALANDOS HISTÓRIÁK pusztító mérgek és terjesztői (FOLYTATÁS) Vannak közöttük 10-11 éves gyerekek is, akik aligha érik meg azt a harmincéves életkort, amelyben — az ottani szakemberek tapasztalatai szerint — a Vóbitószer-élvezők általában szenvedélyük rabjává válnak. Kincs a sziklák között Nemritkán érkeznek hirek arról, hogy Hongkongban nagy mennyiségű kábítószert foglaltak le a hatóságok, de a hatalmas kínai kábitószerdömpingnek csupán, morzsái kerülnek elkobzásra. Egy svájci lap emlékeztet rá, hogy Kínában ma halállal büntetendő az ópium rejtegetése vagy a kábítószerek élvezete. Viszont annál erősebb az államilag irányított kábítószer-csempészet, melynek Hongkong nem csak első, legnagyobb átmeneti állomása, hanem egyben fogyasztója is. “A szenvedélves hétvégi vadász — irta — Hongkong bodros öblében néhány nappal ezelőtt bizonyára más zsákmányra pályázóit, de amikor a sziklák között egy nagy csomagot talált, felülkerekedett a kíváncsisága, majd félelme vagy talán becsületessége, és a csomag tartalmáról, 750 kiló nyers ópiumról, jelentést tett az ugyancsak alaposan csodálkozó rendőröknek. Helikopterek bevonásával nagyszabású kutatás indult meg a következő napokban, s ennek nyomán másik két rejtekhelyen összesen 1700 kiló nyers ópiumra és 130 kiló morfiumra bukkantak.” Vajon honnan került a sziklák közé a hatalmas értéket képviselő és nagy tömegek számára veszedelmes kábítószer? “Az alapos nyomozás ellenére sem tudtak semmi olyat felfedezni, amely a tettesek nyomára vezetett volna. A nyomozás egyetlen pozitív eredménnyel járt: a rendőrség vezetőiben megszilárdult a feltevés, hogy e nagy tömegű kábítószert bizonyára valamelyik csempészbanda éjszaka, titokban, a parti vizeken át szállította a rejtekhelyekre, s egy másik csempészbandának szánta.” Három évvel ezelőtt Hongkong rendőrségének 978 kiló ópium, 143 kiló morfium és 69 kiló heroin jutott a kezébe. 1965-ben egy csirkefarmon összesen 2600 kiló ópiumot és 175 kiló morfiumot találtak. A múlt évben egy Sanghajból érkező hajón 200 kiló ópiumot fedeztek fel, amit konzervdobozokban a gépterem megtöltött üzemanyagos hordóiba rejtettek a csempészek. Éppen ez az eset erősítette meg a régen lappangó gyanút, hogy a régen lappangó gyanút, hogy e narkotikumok Kínából származnak, s Peking illegális, de államilag irányított kábitószercsempészet révén akarja deviza-bevételeit növelni. Ugyanis magán a brit koronagyarmaton nem termelnek ópiumot, viszont a dél-kinai tartományokban igen. Tekintettel arra, hogy Kínából Hongkongba nagyon sok szállítmány érkezik vonaton és hajón, a csempészet — különösen a morfium és a heroin csempészete — felette könnyű, mivel ezek £ mérgek könnyen kezelhetők, és lisztnek vagy cementnek álcázhatok. Hongkong kábítószer-szakértőinek véleménye szerint Peking ilyen módon naponta akár 500 kilogramm kábítószert is becsempészhet Hongkongba. Nyaklörő hegyi utakon És nemcsak Hongkongon keresztül folyik az ópiumkereskedelem, amely az egész világon tiltott, az értékesítés tehát csak az alvilággal szövetkezve lehetséges. A kínai ópiumot nyaktörő hegyi utakon juttatják el Burmába, Laoszba és onnan a thaiföldi határ közelébe. Ezekben az államokban is termelnek ópiumot, nem is keveset (főként Thaiföldet tartják fontos termelőhelynek), de mert ezeknek az államoknak a hatóságai tiltják a termelést, a titokban müveit mákmezők termése alig versenyezhet az államilag szervezett kínai termeléssel. Ismeretes, hogy a Laosz, Burma és Thaiföld hármas határvidékén élő jao hegyi törzs régóta ad öszvérhajcsárokat, kalauzokat és fegyveres kísérőket ópiumot csempésző karavánokhoz. A jaók mellett ugyanazon a vidéken ópiumkereskedelemmel foglalkoznak kisebb csang-kaj-sekista osztagok is, amelyek az ötvenes években fészkelték be magukat Burma erdős északi vidékeire. Ezeket a csangkaj-sekista bandákat régebben az amerikaiak légi utón látták el fegyverrel és lőszerrel, valamint más szükséges dolgokkal, de a hatvanas évek elején a burmai hadsereg szétverte a csoportokat, azóta az erdőkben szétszórva élnek és titkos ópiumkereskedelemmel foglalkoznak. Néhány évvel ezelőtt a csang-kajsekisták és a jao törzs között valóságos ópiumháboru zajlott le. Kiderült, hogy az összecsapás akörül folyt, melyik bandának van joga arra, hogy hasznot húzzon a kábítószerből, melyik adóztassa meg az uttalan utakon ópiumot szállító karavánokat. A csatározás két hétig tartott és akkor ért véget, mikor a laoszi légierők T-28-as bombázói megsemmisítettek vagy 300 volt csang-kaj-sekista katonát és jao törzsbeli harcost. De mindkét fél a súlyos veszteségek után is folytatja üzelmeit, s ha egymással nem is élnek békében, jól kijönnek a megbízókkal. Csőn En-laj véleménye Jelentések tanúskodnak arról is, hogy Thaiföld északi vidékén, a burmai határ közelében egy kínai csoport föld alatti ópiumfeldolgozó üzemet működtet immár csaknem egy évtizede. Itt kiváló hongkongi vegyészek dolgoznak, s csank-kai-sekisták őrködnek a termelés felett. Mindez része a hatalmas arányú pekingi üzletnek, amelynek irányitói igazán nem válogatósak sem az eszközökben, sem partnereik megválasztásában. A jelenlegi kínai vezetők, bár magától értetődően nem beszélnek a sötét üzelmekről, de nem is tagadják, ha valahol szóba kerül. Természetesen csak zárt körben, s az általuk kialakított szokások szerint “ideológiailag” alátámasztva a mentegethetetlen valóságot. Heikal, az ismert egyiptomi újságíró nemrégiben megjelent könyvében olvasható Csou En-laj kijelentése a Vietnamban harcolt amerikai katonák demoralizálódásáról. “Közülük egyesek rákapnak az ópiumra és mi segítünk nekik ebben” mondta a miniszterelnök. És a “segítség” mibenlétét sem hagyja homályban. “Emlékszik — folytatta —, hogyan erőszakolta ránk a Nyugat az ópiumot? Ópium segítségével harcoltak ellenünk. Mi ugyaneezzel a fegyverrel szándékszunk küzdeni ellenük.” ■ “Imperialistaellenes harc” és évi 15 billió dollár bevétel, emberekmillióinak megmérgezése és hatalmas összegek a nukleáris fegyverkezésre. Ez az állmai külkereskedelem szintjére emelt kábitószer-kereskedelem szaldója. Kina jelenlegi vezetői sok megdöbbentő furcsasággal lepték meg már a világot. Ez is közéjük tartozik. Az Egyesült Államokban jól szervezett gengszter-szervezet irányítja a kábitószer-kereskedelmet. “Az amerikai életet számos vonása teszi a szervezett bűnözés természetes táptalajává — irta 1970-ben Ramsey Clark, az Egyesült Államok volt igazságügyminisztere. aki röviddel azelőtt vált meg a Johnson elnöksége idején betöltött tisztétől. — Először is megpróbálunk eltiltani olyan dolgokat, me’veV kellenek az embereknek — a szerencsejátékot, a kábítószert, az uzsorakölcsönt, a prostitúciót, az alkoholt —, jól tudva, hogy sem szándékunk, sem eszközeink nem elegendőek a tilalom érvényesítéséhez. A piacon szervezetre van szükség ahhoz, hogy jelentős mennyiségben, folyamatosan ellássák a fogyasztókat bármely árucikkel vagy szolgáltatással. S akik megszervezik az illegális áruellátást, illetve szolgáltatást, szükségképpen szembekerülnek a törvénnyel. A kockázat bizonyára nagy, de a haszon is az. És a tettesek nemigen latolgatják, hogy mely törvényeket sértsenek meg és melyeket ne.” Fontos "bizalmas" jelentés A kábitószer-kereskedelem, vagyis a bünözőszindikátusok fő jövedelmi forrása ellen az 1969-es átszervezésig a Kábitószerellenes Szövetségi Iroda harcolt, amelynek — Ramsey Clark adatai szerint — “1968-ig soha nem volt háromszáznál több nyomozója, közülük több mint húsz az Egyesült Államok határain túl tevékenykedett, a belföldi létszámnak pedig egyharmadát New York városára koncentrálták. Kalifornia állam mexikói határánál például két nyomozó látta el a felügyeletet”. (Folytatjuk)
