Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-16 / 3. szám
MAGYAR HÍRADÓ IGAZ TÖRTÉNETEK, KALANDOS HISTÓRIÁK pusztító mérgek és terjesztői (FOLYTATÁS) Ópiumháboru Kínában már évszázadokkal ezelőtt ismerték az ópiumot, de a kínai kormányok, felismerve ennek a szörnyű szenvedélynek a következményeit, a lehető legszigorúbban tiltották nem csak az ópium szívását, hanem a termelését is. A hírhedt Kelet-indiai Társaságé az “érdem”, hogy miután a hatóságok megszigorították az ópiumszivást és a mák termesztéséit iltó rendelkezéseket, ellátták a kínai feketepiacot ópiummal. Az angolok — ez volt a fő ellenérték a Kínával folytatott kereskedelemben — igyekeztek az ópiumszenvedélyt terjeszteni. A katonai tisztviselőket megvesztegetve, évről évre növekvő mennyiséget csempésztek Kínába. 1800-ban kétezer, 1824-ben tizenkétezer, 1834-ben 21,785 bála ópiumot vittek be Kínába — 1836-ban egész “külkereskedelmi forgalmának” már több mint felét tette ki az ópium. Egy-egy láda 60 kiló ópiumot tartalmazott, s ebből is következtethetünk a kínai ópiumszivás méreteire. Az angol kormány háborút is viselt, hogy kereskedőinek a “kereskedelem szabadságát” — értsd: az ópiumkereskedelem szabadságát — biztosítsa. Az agresszió ürügyéül az szolgált, hogy a kínai kormány képviselője Kanton mintegy 300 európai kereskedőjét felszólította, hogy szolgáltassák be a hatóságoknak a birtokukban levő ópiumot. Az angol kereskedelmi főmegbizott egyszerűen kijelentette, hogy egyetlen kiló ópium sincs az angolok birtokában, s az angol-kinai kereskedelmi kapcsolatok teljes megszakításával fenyegetőzött. Ez sem tartotta vissza a kínai hatóságokat attól, hogy Kanton európai, fehér negyedét katonasággal körülvegyék és átkutassák. összesen 21,291 láda ópiumot foglaltak le és semmisítettek meg a kínaiak. Az angol fenyegetőzés alátámasztására két angol hadihajó érkezett Kantonba, majd miután a kínai kormány ezek után sem volt hajlandó teljesíteni az angol követelésekét, az angolok büntető-expedíciót küldtek és 1840-ben rátörtek Kínára. Az első ópiumháboruban a kínaiak, megfelelő korszerű fegyverek híján is, két évig harcoltak az angolok ellen, akik végül 1842-ben, a Cornwallis hadihajó fedélzetén megkötött békében egyoldalúan diktalálták a feltételeket. Ez volt az első lépés Kina leigázása felé, hiszen az úgynevezett nankingi szerződés értelmében Kina köteles volt öt kikötőjét minden feltétel nélkül megnyitni a nyugati hatalmak előtt vagyis a továbbiakban tűnnie kellett az ópiumkereskedelemnek. Ráadásul Kina Angliának 21 millió dollárt fizetett a megsemsisitett ópiumkészletekért, valamint a háborús költségek fejében. Örök időkre átengedte Angliának Hongkongot és hozzájárult ahhoz, hogy Anglia Kina bizonyos pontjain kereskedelmi érdekeinek védelmére katonai erőket tartson. 10 millió mu mák És ma — igy vélekedett a New Wawe cimü indiai lap — az Egyesült Államokban elfogyasztott heroin 70 százaléka Kínából származik. Abból a Kínából, ahol a forradalom győzelme után, még 1950-ben rendeletet hoztak, amely megtiltotta a kábítószerek, ellőállitását, szállítását, eladását és élvezését. “A jobb kéz irta, de a bal ké már keresztül is húzta ezt a rendeletet — irta Vitalij Krjukov, az APN tudósítója — Most pedig mindkét kéz a mák vetésével és a kábitószer-kereskedelemmel van elfoglalva . . .” Kina — titokban — mindig exportált ópiumot, a termelés és az állami külkereskedelem rangjára emelt csempészéis sohasem szünetelt, de 1952-ben mégcsak évi 70 millió dollár értékben. Megbízható értesülések szerint ekkor került sor Pekingben arra a titkos tanácskozásra, amelyen a pénzügyminiszter, a külkereskedelmi miniszter, valamint Délnyugat- és Dél-Kina vezetői vettek részt, s ahol megállapították, hogy a kábítószerek titkos eladásából származó jövedelmet lényegesen ki lehetne bővíteni. Hozzáláttak, hogy a valutabevételeknek ezt a csatornáját kiszélesítsék. Az ópiumtej csapolására alkalmas már vetésterületét néhány év alatt 2 millió mu-ról előbb 6 millió, majd 10 millió mu-ra növelték. Ma már két kínai tartományban a roppant kiterjedésű mákültetvények éppúgy a tájképhez tartoznak, mint a rizsföldek. Pekingnek burmai területen is vannak mákültetvényei, mégpedig Burma beleegyezése nélkül. Titkos heroingyár Az egész ópiumkereskedelmet Pekingből irányítják. Az úgynevezett “helyi termelés speciális árui felvásárlásának és eladásának igazgatósága” nevű szervezet gondoskodik a nyersanyag felvásárlásáról, feldolgozásáról és “exportjáról”, vagyis csempészéséről. A fő súlyt az úgynevezett “speciális övezetekre” fektetik. A kábítószer-nyersanyagok termelését nem egy helyen “javító munkatáborokba” küldött szerencétlenekkel végeztetik. Megnőtt Kvantunk tartomány szerepe, mert ide közel van Hongkong, amelyen keresztül az áru nagy része vevőre talál. Bem Ruland svájci újságíró, aki hét esztendővel ezelőtt járt Kínában, már akkor megírta, hogy betekintést nyert a máktermelő népi kommunákba, amelyeknek szögesdrót kerítéssel elzárt farmjai a nyersanyagszállítói a Tienesinben és Kantonban dolgozó ópiumgyáraknak. A kész terméket — szerinte — ä Jeholban, Pekingtől 300 kilométernyire megalakított főhadiszállás továbbítja a burmai és thaiföldi határsávokba, ahol bandákba verődött reguláris csapatok — köztük a már régen levert Csang Kajsek hadsereg maradványai — veszik át a csempészárut. Ovesinnyikov, a Pravda távolkeleti szakértője szerint régebben az ópiummal teli ládákat hamis papírokkal, a szabályos teherforgalom révén küldték Makaóba, ahonnan a Pekinggel kapcsolatban álló helyi gengszterek fegyveres kíséretével szállították Hongkongba feldolgozásra. Közben azonban Kínában megteremtették a nyersanyag morfiummá és heroinná való feldolgozásának ipari lehetőségeit is. A kábítószerek azóta egyenesen Hongkongba indulnak, feldolgozott formában és az illegális piacokon szokásos csomagolásban. S hogy az állami csempészésre szánt kábítószerek gyártása Kínában ipari arányokat öltött, arról tanúskodott egy kínai emigráns, Vu Szu-csen az amerikai képviselőház egyik bizottsága előtt. Elmondta, hogy Kvantung tartományban, ahol nemegyszer járt traktorok javítása végett, nemcsak ópium előállítására szolgáló mákültetvényeket látott, hanem Kantonban titkos heroingyár is működik, amelyben hétszázan dolgoznak. Vu Szu-csen első kézből szerezte qrtelsüléseit, felesége barátnőjétől, aki ebben a gyárban dolgozott. Hongkong tehát Peking legfőbb “speciális” kereskedelmi partnere. Egyebek mellett ez az oka annak is, hogy a feketepiacon — mert az ópiumkereskedelmet itt is tiltják a törvények, legfeljebb a hatóságok csak félszivvel üldözik, annál is inkább, mert a kínai ópiumkülkereskedők nem fukarkodnak mindenkinek leadni a sápot az enyhén szólva kissé furcsa üzlet érdekében — a világon itt a legolcsóbb az ópium, a morfium, a heroin. A nyers ópium ára Hongkongban most körülbelül kilónként 300, a morfiumé 1500 dollár. Az egyesült államokbeli árakhoz képest ez valóságos ajándéknak tűnik, bár az a naponként több mint 10 ezer USA dollár, amelyet az angol koronagyarmat lakossága napi átlagban kábítószerre költ, a jövedelméhez viszonyítva jelentős összeg. Kellős fenekű ládákban, kínai babákban ... Kettős fenekű ládákban, kínai babákban, cigarettadobozok titkos rekeszeiben, vagy valódi cigaretták közé helyezett cigaretta alakú ópiumrudacskák formájában kerül forgalomba a “helyi fogyasztásra” szánt ópium. A mintegy négymilliós városban szüntelenül emelkedik a kábítószer-fogyasztók száma: 1957-ben “csupán” 50 ezer kábitószer-vétség fordult elő, 1961-ben számuk már meghaladta a 200 ezret és újabb hat év múlva a félmilliót. Ma — azt állítják a szakértők — Hongkongban minden negyedik-ötödik ember kábítószer-fogyasztó vagy legalábbis ópiumszivó. (Folytatjuk)
