Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-26 / 26. szám

m. 4M«i

MAGYAR HÍRADÓ

I IGAZ TÖRTÉNETEK,

I KALANDOS HISTÓRIÁK

# MESTEREK IS TÉVEDHETNEK

(TOLYTATAS)

Tulajdonképpen sajnáltam a barna, őzszemü lányt. Igaz, nem nagyon sajnáltam. Kolleganőre nem lehet tekintettel lenni. Az em' bér úgy él meg, ahogyan tud. És Mr. Andrew J. Steele az én ügyfelem volt. Az első pillanatban, amikor megláttam a Royalban, rögtön az én listámra került. Három órája lestem a kedvező alkalomra, és ez a lány egy nerc alatt majdnem megfosztott a zsákmánytól. Mi maradt volna más trükk a számomra, mint az, hogy a szálló detektivjének adjam ki magam? Csak igy kaparinthattam meg a zsiros falatot, nemde?

Gondolkodtam, hova menjek be valami bőséges ebédre. A hosszú várakozás alatt megéheztem. De egyszerre elment az étvágyam. Egyszerre csak előttem állt a lány, a kolleganő. Hogyan merészelte? ... Vagy valahol másutt hasonló vállalkozásba kezdett? Úgy látszott, ez történhetett, mert mögötte egy rendőr állt, sötét képpel. És kezében egy félelmetesen nagy kaliberű revolverrel.

Szóval még egyszer el kell játszanom szerepemet?

— De kisasszony — mondtam méltatlankodva —, maga megígérte nekem, nogy többé nem mutatkozik itt.

— Nagyon sajnálom, Mr. Camparno — mondta lágyan —, egyszerűen nem tudtam betartani Ígéretemet.

Mit mondott? Mr. Camparno? Honnan ismeri a nevemet? És méghozzá az igazi nevemet, amely alatt egy éve köröz az Interpol. Rögtön megtudtam, mi van:

— Bocsásson meg szemtelen fogásomért, Mr. Camparno. Csak igy tudtuk lefülelni. Már egy ideje figyeltük magát, de úgy véltük, tetten kellene érni. Pontosan tudtuk, hogy Mr. Steele't szemelte ki. Mi beavattuk őt a dologba, és kedves volt, hogy szolgálatunkra állt. öntől ugyanúgy hagyta volna kizsebelni magát. De minthogy maga az Istennek sem akart nekikezdeni, átvettem a szerepét, hogy kiugrassuk a nyulat a bokorból. Abban nem kételkedtem, hogy valami módon megszerzi tőlem a zsákmányt, és ezzel bizonyítékkal szolgál.... Ahogyan látja, Mr. Camparno, sikerült.

Teljesen megszédültem. Mi sikerült?! Még akkor is gondolkodtam ezen, amikor a rendőr megbilincselt.

— De mi ez?! — mondtam erőtlenül, és a lány barna szemébe néztem. — Egyáltalában ki maga?

— Nevem Ann Carpenter és én vagyok a

Royal szálló házidetektivje.

VÉGE.

* * *

BONYOLULT ESET

Nem volt Ínyemre az ügy, és verejtékes lett az arcom, amikor végignéztem tizenkét földimen, az esküdtek padján.

— Én vagyok a coroner. A halottkémi tárgyaláson a feladatunk, higy tisztázzuk Miles Rigby halálának körülményeit. Nagyon különös, váratlan halál volt.

Az idős, vörös arcú Jake Tobey felugrott a helyéről:

— Kétségtelen, öngyilkosság volt!

— Lehetséges. De üljön a helyére, Mr. Tobey. Lehet, hogy magának van igaza. De nekünk még itt a vadonban, a Montana kis községében, Indian Springsben is be kell tartanunk az előírásokat.

Jake Tobey valami szitkot mormolt fogai között, de leült. Csaknem részvétet éreztem iránta. Ő volt a legnagyobb biztosítótársaság helyi képviselője. Társasága ötvenezer dollárt vészit, ha Miley Rigby halálának oka nem öngyilkosság volt, mert a biztosítónak csak természetes halál, illetve gyilkosság esetén kellett volna fizetnie. Most biztosan az járt Tobey eszében, miért is kellett rábeszélnie Rigbyt a biztosításra . . . No, jó. Felszólítottam az első tanút, Bo Clajinnie rendőrt. Mit tud?

— Mi történt Rigby halálának éjszakáján?

— Rádión kaptam a parancsot, menjek Rigby birtokára. Rigbynek egy kis üzlete volt, indián emléktárgyakat árusított, volt lakóháza és egy kis úszómedencéje. Innen körülbelül háromszáz méterre van egy kis műterem is, Rigby itt festegette azokat a képeket, amelyeket turistáknak eladott. Amikor odaér" tem, a műterem, a stúdió lángokban állt, és Miles Rigby a medencében feküdt, fejjel lefelé a vízben, holtan.

— És mi történt azután? — kérdeztem.

— Faye, Mr. Rigby felesége kivonszolta a vízből a férjét, mesterséges légzéssel akarta életre kelteni. Hiába.

— Van-e tudomása róla, hogy Rigbynek a házassága nem volt harmonikus?

A rendőr fekete szeme felháborodottan villogott:

Miles Rigby nagyszájú, durva alak volt. Szadista! Mindig csodálkoztam feleségemmel együtt, hogy egy ilyen rendes asszony, mint Faye kitart mellette.

Államat dörzsölgettem.

— Clajinnie, igaz, hogy egyszer maga is foglalkozott a gondolattal, hogy feleségül veszi Fayet?

A rendőr nagyot nyelt.

— Srác voltam, vad fickó. Nem is csodá» lom, hogy Faye visszautasította kérésemet.

Ránéztem Jake Tobeyra:

— Még valami kérdés talán? . . .

— Semmi! Az egész tárgyalás időpocsékolás! — tombolt a biztosítási ügynök.

Elbocsátottam a rendőrt és az iratok között turkáltam. Emlékeztem arra, hogy Faye hónapokkal ezelőtt feldultan nyitott be az irodámba. Azelőtt abból élt, hogy Rigby számára ő is festegetett primitiv “folklór”-tárgyakat. Később Rigby elvette feleségül, hogy ne kelljen fizetnie a képekért . . .Nem sokkal a házasságkötés után Rigby megverte feleségét. Amikor valamiért az irodámba jött, ahogyan említettem, feldúlt volt, arca dagadt a pofonoktól, tele karcolásokkal.

Akkor ránéztem:

— Ha akarja, beszélek a férjével. Ez mégsem járja. A törvény védi magát, Faye.

— Ó, nem — hárította el —, ő a férjem és joga van megütnie.

S ezzel már ki is osont az irodámból.

Erre emlékeztem, és most körülnéztem a teremben. Megint a Tobey!

— Coroner ur! Nagyon szeretnénk, ha ha" már véget vetne ennek az átkozott históriának. öngyilkosság.

Ejnye, ejnye. Szemrehányóan néztem Tobeyra, bár kitöréseire számítani lehetett.

— Nézze, coroner — mondta Tobey —, most nekem van egy kérdésem önhöz. Ön volt Miley Rigby háziorvosa. Maga kezelte őt, ugye? Volt valami betegsége?

— Volt. Gyógyíthatatlan baj.

— És ő tudott róla?

— Igen. A városban több orvossal is megvizsgáltatta magát, ugyanazt állapították meg, mint én. Amikor visszajött fájdalomcsillapító tablettókat Írtam fel neki, de már olyan stádiumban volt, nogy ezek alig használtak. Akkor azt mondta nekem, hogy öngyilkosságot fog elkövetni.

Jake Tobey diadalmasan mosolygott:

— Hát kérem . . . Miles Rigby öngyilkos akart lenni.

Nyugodtan válaszoltam.

— Semmi kétség. így van.

— Köszönöm, ez elég! — kiáltott Tobey. — Befejeződhetjük a tárgyalást!

Tagadólag ráztam fejemet:

— Nem, nem. Még meg kell hallgatnunk a halott feleségét. . .

Faye, mint egy tűrő angyal lépett a tanú helyére. Jake Tobey megkérdezte:

— Tudott róla, hogy férje öngyilkos akar lenni?

— Csak a halála előtti estén tudtam meg. Akkor mondta, hogy öngyilkos lesz, csakhogy én egy fillért se kapjak a biztosítótól, öngyilkosság esetén a biztositó nem köteles fizetni.

Folytatjuk