Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-05 / 23. szám

m. «Mal MAGYAR HÍRADÓ IGAZ TÖRTÉNETEK, KALANDOS HISTÓRIÁK CHRISTINE ÉS A MINIZTER (FOLYTATÁS) “Lord Astor ezen az estén összejövetelt ren­dezett.— irta Christine Keeler. — Mi, lányok, majdnem teljesen meztelenül fürödtünk az úszómedencében, amelynek megépítése Lord Astornak közel háromszázezer fontjába ke­rült. Az úszómedencében egy gumimatracon fe­küdtem, és figyeltem az érkezőket. Kevés olyan férfit láttam közöttük, akit még nem ismertem személyesen. E kevesek közé tarto­zott Profumo; Stephen Wardtól később tud' tam meg, hogy ő, a hadügyminiszter. Stepnen éppen az éjszaka hátralevő részé­re tette meg a szükséges intézkedéseket. Ezen azt kell érteni, hogy a lehető legdiszkréteb­ben közölte az estélyre érkező férfiakat, me­lyik lány fog később rendelkezésükre állni. Láttam, amikor Stephens a mellé a férfi mellé állt, akiről másnan elmondta, hogy Macmillan miniszterelnök mellett a kormány legfonto­sabb személyisége, évi hatvanezer fontot ke­res, ez azonban csak zsebpénzt jelent neki, mert öröklött vagyona révén milliomosnak számit. Stephen hívta fel rám Profumo figyelmét, majd titokban nekem is intett. Ez azt jelen­tette, hogy azon az éjszakán a hadügyminisz­terhez tartozom. Profumo valamivel később egy pohár pezsgővel a kezében az úszómeden­céhez iött, és a poharat felém nyújtotta a víz­be. Koccintottunk, és tulajdonképpen nagyon kedvesnek találtam. Legfeljebb negyvenöt-ötven éves lehetett, fiatalabb, mint a legtöbben, akikkel addig dol­gom akadt: jól szabott szmokingban egészen tűrhető külseje volt. Hálás voltam Stenhen­­nek, hogy a választás épperi rám esett. Pro' fumo beszédes volt, és azt mondta, kényel­metlen lenne neki a vízbe menni. í<">kb ha ki­jövök hozzá. Nyújtotta felém a kezét és segí­tett kimászni. Észrevettem, hogy közben te­tőtől talpig szemvgyre vett, bár igyekezett diszkrét lenni. Úgy kezelt, mint egy igazi höl­gyet. Hamarosan otthagytuk a társaságot. Bár Profumo azt mondta, hogy elmegyünk még egy klubba, mégis rögtön a Regent parki villájába vitt. Amikor az előszobában lesegi­­tette a kabátomat, rögtön bevallotta, how felesége a színpadtól visszavonult Valerie Hobson. Azt is közölte, hogy a jövőben — ha szeretném őt viszontlátni — másutt kell majd találkoznunk, mert felesége csak néhány napra utazott vidékre a szüleihez . . A hadügyminiszter kellemes éjszakát töl­tött a lánnyal, és ezt több mint egy esztendeig újabb kellemes órák követték. Profumo, ami­kor csak kedve támadt, feltárcsázta Stephen Ward “orvos-masszőr” London, Wimpole Mews 17. szám alatti lakásának telefonszá­mát. Itt, az akkor negyvenhat éves Wardnál lakott több lány társaságában Christine kis­asszony. Hálószobáia hafcdmas aitaiát csil­logó tükör borította. Szegény Profumo a bot' rány kitörése után tudta csak meg, hogy az üveg ugyan belülről tükrözött, de kívülről át­látszott. A kiváncsi doktor Ward — eov ké­nyelmes karosszékben üldögélve — mindent láthatott, amit csak óhajtott . . . EGY FÉLTÉKENY DZSESSZKARMESTER Ward szalonjában sokan megfordultak és talán még ma is működne, Profumo pedig elő­kelő helyet foglalna el az angol politikai élet­ben. ha egy jamaikai származású és meglehe­tősen féltékeny természetű néger dzsessz" karmesterrel, egy bizonyos Johnny Edge­­combe-bal nem ismerkedik meg Christine. A höW a zenésszel is a clivedeni parkban ismer­kedett meg Edgecombe és zenekara szolgáltatta a mu­zsikát. A huszonnégy éves fiatalember bele­szeretett Christine-be. aki nem utasította vissza őt. Pénzt sem kért, jélesett a hadügymi­niszter és más öregedő urak után egy kis ki­­kapcsolódás, és ezt szegény Johnny félreértet­te. Őszinte szerelemre avul ladt, óo ^ v>;ttQ hogy a csinos lány egyedül az övé. Aztán ki­nyílt a szeme. 1962. december 14-én megvárta, amig az általa csak látásból ismert férfi belép a Ward­­villa kapuján, ácsorgott még egy negyed órát, és aztán becsöngetett az ajtón. Ward el akarta küldeni a fiatalembert, de az félrelökte őt, és a lány keresésére indult. Nem sokáig kellett kutatnia. A hálószoba csukott ajtaján kérész" tül — ott volt az a bizonyos, csak kívülről át­látszó tüköraitó — megpillantotta Christine-t. az ágyban. Mégpedig egy férfival. A dzsessz­­karmester előrántotta pisztolyt, és hat lövést, adott le. Ward résen volt, időben rávetette ma­gát a fiatalemberre, és igy a lövések célt té­vesztettek . . . Néhány perc múlva szirénázva megérkezett a rendőrségi riadóautó. A rendőrök őrizetbe vették Johnny Edgecombe-ot, és kétrendbeli vvilkosság kísérlete miatt még ugvanazna^ ,rád alá helyezték. A lapok néhány sort írtak az ügyről, többet nem ért meg akkor. Köz­ben karácsony és újév miatt meglehetősen lassan folyt a rendőrségi vizsgálat. Január végén került csak sor Christine Kee­ler kihallgatására. A “good time-girl” kény­telen-kelletlen megnevezte azt a férfit, akire a dzsesszkarmester rálőtt. A rendőrtiszt hom­lokán verejtékcseppek gyöngyöztek. Gyor­san elküldte a lányt, és hanyatt'homlok rohant jelentést tenni. A Scotland Yard vezetői azonnal értesítet­ték Sir John Hobson legfőbb államügyészt, aki január 28-án magánkinallgatásra rendelte John Profumót. A hadügyminiszter nem ta­gadta, hogy ismerte a lányt, néhányszor ta­lálkozott is vele, de kijelentette: köztük sem­miféle más viszony nem volt. A DOLLY EXPRESS CÉLOZGATÁSAI Az angol igazságügyi hatóságoknak nem kis fáradságába került úgy megszervezni Johnny Edgecombe ügyének tárgyalását, hogy arra ne kelljen megidézni Profumót, Végtére is a kétszeres gyilkossági kísérlettel vádolt néger fiatalembernek az egvik kisze­melt áldozata éppen a hadügyminiszter volt. Profumo azonban ennek ellenére nem kapott idézést a tárgyalásra. Az iigvész fáió szívvel megelégedett volna egy koronatanúval, Chris­tine Keelerrel. De Keeler kisasszony sem je­lent me<d Riporterek egész hada kutatta Lon­donban. de sehol sem találták. Csak a botrány után. az emlékiratokból derült ki. hogy mi­ért nem: “Szabálvosan elraboltak Paul Mann autóversenyző, Lord Astor ió barátja, sport­kocsiján elvitt azzal az ürüggyel, hogy Pro­fumo Londonon kívül kíván velem sürgősen beszélni a per miatt. A valóságban azonban Southhamptonba vitt, hamis útlevéllel egy spanyol tehernajóra szálljak, amely fél órával később elhagyta Angliát. Spanyolországban azután hat hétig a Costa Braván kellett tar­tózkodnom. Paul Mann egész idő alatt úgy őrzött, mint e°v rendőr. Csuhán a visszautazás során me" sélte el nekem, hogy az egész utazást Profu­mo rendelte el. és ő bocsátotta a rendelkezés­re a hamis útlevelet és a pénzt is. annak meg­akadályozására, hogy a Johhny Edgecombe elleni perben bármit is vallják a hozzá fűződő viszonyomról.” Ha Christine Keelert sikerült is lltüntetni, képe és neve a lapok első oldalára került. Azok a fényképészek, akiknek néhány fontért csak­nem ruhátlanul modellt állt, most vagyont ke­restek. Az újságok cimoldálaikan közölték az “eltűnt tanú” képeit. Profumóról ekkor még — legalábbis nyil­vánosan — nem esett szó. A Daily Express szerkesztője azonban már célzást tett az ügy valódi hátterére. A lap, az Edgecombe-tárgya­­lásról szóló, Keeler kisasszony fényképével illusztrált tudósítás mellett közölte diplomá­ciai szemleiróiának a cikkét, amely szerint Profumo felajánlotta lemondását a hadügymi­nisztérium átszervezésével kapcsolatban. Az irás mellett — teljesen szokatlanul, hiszen diplomáciai és nem társasági tudósításról volt szó — közölték a Profumo házaspár képét is. Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents