Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-05 / 23. szám

lahk) .4? 8. oldal A BERGHOF TITKOS NAPLÓJA Irta: SZILASSY SÁNDOR ÍXIAHIH HAYDAM MAGYAR HÍRADÓ ■íI ! h bajor Alpok festői környezetében húzódik meg az ötezer lakost számláló Berchtesgaden. A tizenkettedik századból szármzó apátsági templomon kívül nem sok 3 látnivaló akadt a városkában, amig Hitler Adolf nem emelkedett a kan­cellári székbe. Ettől kezdve politi­kusok. tábornokok és az uj német rezsim nagyhangú propagandájától megszédült külföldi látogatók egy­másnak adták a kilincset a Führer berchtesgadeni villájában, a Berg­­hofban. Itt vette rá Hitler Schuschnigg osztrák miniszterelnököt 1938 febr­­ruáe 12-én arra, hogy a náci Seyss-Inquartot ültesse a belügyminiszteri székbe. Az Anschluss szálláscsiná­­lója segitségével egy hónappal később a német hadse­reg megszállta Ausztriát és megkezdődött a hitleri ámokfutás Európában. Ugyanabban az évben, szep­tember 15-én a Berghofban zajlott le a drámai talál­kozás Hitler, Mussolini, Daladier és Chamberlain között. Sziklába épített felvonó vitte a látogatókat közel háromszáz méter magasba az Adlerhorstba ' (Sasfészekbe), ahonnél lenyűgöző panoráma tárult a szemük elé. A ködös, lapos Londonhoz szokott Cham­berlain ott áradozott a hegyek szépségéről, mielőtt be­adta a derekát. A nemzeti szocialista mozgalom lényegét nehéz lenne megérteni Hitler életrajza nélkül. Eléggé ismert tény hogy festőművész szeretett volna lenni, de fiatal éveiben siker helyett éhezés jutott osztályrészül. így gyűlölte meg az első világháborúból győztesen kikerült országokat és a német zsidóságot, őket tévén felelőssé művészi balsikeréért és a német nép versail­­lesi megalázásáért. E sorok Írója másirányu történeti kutatás közben bukkant rá a californiai Hoover Intézetben az ‘1943-ból származó és Hitler berghofi programját tar­talmazó főhadiszállási naplóra, amely egészen uj adatokkal egészíti ki a diktátor életrajzát. A naplót a nagy sietségben nem tudták megsemmisíteni az össze­omlás előtt 1945-ben. Csupán a margó és egyes ol­dalak sarka szenesedett meg. A berghofi napirend bizony meglehetősen szokat­lannak tűnik a reggel hétkor kelő, este tízkor rendsze­rint ágyba kerülő nyárspolgár számára. Hitlert a szol­gálattevő adjutáns általában déli tizenkettőkor, vagy még később ébresztette fel. Csupán utazás vagy más rendkívüli alkalom esetén keltették fel féltizenegykor vagy tizenegykor. Amint más adatokból kiderül, még a normandiai invázió reggelén sem merték korábban felébreszteni. Öltözés után háziorvosával, Morrell professzorral szokott reggelizni Hitler, aki meg volt győződve arról hogy életben maradása létfontosságú a német nép számára. Ez a magyarázata vegetáriánus és antialkoholista életmódjának is. Reggelit délután egy óra tájban szolgáltak fel a berghofi villában. Utána harctéri helyzetjelentés és a főhadiszállás tá­bornokaival folytatott meglehetősen egyoldalú megbe­szélés következett. Hitler nem szerette az ellentmondó katonai vezető­ket. Von Brauchitsch főparancsnokot már 1941-ben nyugdíjba küldte. A néhanapján önálló véleményt nyilvánító Guderiant, a villámháboru stratégiájának ismert szakértőjét ugyancsak elmozdította állásából amikor ellenezte döntéseit. Rommel vezértábornagy 1944 október 14-én a Hitler elleni merénylettel kapcsolatban, de lényegében hasonló okokból követett el a kivégzést helyettesitő öngyilkosságot. Felötkor elérkezett az ebéd ideje, amit a Führer i ritkán osztott meg vendégekkel. Fél hattól nyolcig a „privát” szó jellemezte a napirendet. Néha kutyáival sétálgatott ilyenkor Hitler, ezen kívül a napló nem bocsátkozik részletekbe. Este kilenckor vacsorát szolgáltak fel. Ezután Zeitz­­ler tábornok terjesztette elő a hadijelentést és a meghí­vott katonai vezetők hozzászóltak Hitler javaslatai­­hoz^rendszerint lelkesen helyeselve őket a University of Pennsylvania levéltárában őrzött eredeti főhadi­szállási jegyzőkönyvek szerint. Vacsora után néha katonai tárgyú filmek vetitésére is sor került. Az „Atlantikwall” című több részből álló sorozat különö­sen megnyerhette Hitler tetszését, mert napló szerint rövidre fogták a haditanácsot és már éjfélkor megkezdték a német biztonságérzetet növelő film be­mutatását. A nemzeti szocialista diktátort túlélte a sajátmaga és dr. Gobblers által terjesztett mítosz amely szerint azért nem nősült meg, mert minden idejét hazájának kívánta szentelni. Ez persze nem egészen igy volt. Maga az a tény, hogy minden nap tiz órát alvással és további két és fél órát délutánonként pihenéssel töltött, bizonyítja hogy önmagát legalábbis annyira féltette mint Németországot. Az pedig hogy nem érdeklődött nők iránt, egyszerűen nem felel meg a va­lóságnak. 1934 május 18-án például éjjel tizenegy órakor fogadta Mühlens Mária kisasszonyt a napló tanúsága szerint. Mária három órát és húsz percet töltött Hitler lakosztályában, mert a következő napirendi pont. „Schluss”, hajnali két óra húsz percre esett. Hitler tehát elegendő időt szentelt höl­gyekre is. Aligha valószínű, hogy késő éjjel a hadi­helyzetet beszélte meg velük. Fräulein Mühlens korántsem volt Hitler egyedüli hölgy látogatója 1943 első felében. Junius elsején délután hat órakor Göringné kereste fel, június 16-án pedig délelőtt féltizenkettőkor Schlukénét je­lentették be neki a napló tanúsága szerint. A háború közepén már titokzatosság lengte körűi Hitlert, de a nemzeti szocialista hatalomátvétel előtt szerelmi afférjai meglehetősen ismertek voltak. A huszas évek elején a nálánál két évtizeddel idősebb Frau Bechstein, a zongoragyáros felesége volt a barát­nője egyik háziorvosának beszámolójából kitűnik. Az akkor még meglehetősen szürke diktátorjelölt gyak­ran hajtotta fejét a nagykeblű hölgy ölébe társaságban is. Bechsteinné ilyenkor Hitler haját simogatta és anyáskodóan suttogta: „Wolfchen, mein Wolfc­­hen...” Hoffmann, a fotográfus professzor leánya ugyancsak közel állt Hitlerhez egyidőben. Állítólag az ő révén jutott hozzá Hoffmann a diktátor fényképezé­sének kizárólagos jogához. 1926-ban Grete (Becenevén Geli) Raubal, Hitler fél­testvérének tizenöt éves leánya vonta bűvkörébe Adolf bácsit. Furcsa féltékenykedési jelenetek után Geli 1931-ben máig sem tisztázott körülmények között öngyilkos lett. Braun Éva tehát nem az egyedüli nő volt Hitler életében. Természetesen a mindennapi privát periódus alatt is fogadhatott női látogatókat, amiről a napló érthetően nem számol be. Jellemző Hitler egyéniségére, hogy még az 1943 ja­nuár végén bekövetkezett sztálingrádi katasztrófa után sem változtatott életmódján. Az egyetlen változás a látogatók személyével volt kapcsolatos. Az év első felében a legfőbb hadúr gyakran reggelizett Kesselring. Guderian és Rommel tábornagyokkal, Dönitz tengernaggyal, Warlimontés Zeitzler táborno­kokkal. de náluk is többre értékelhette Bormann pártiroda vezető és Himmler rendőrfőnök társaságát, akikkel még gyakrabban volt együtt. Göring és Ribbentrop feltűnően távol tartották magukat Berg­­hoftól és Göbbels valamint Speer hadigazdálkodási miniszter ugyancsak ritkán mutatkoztak Hitler villá­jában 1943 elején. Amint Göbbels naplójából kiderül, Hitler a német légierő kudarcai miatt megharagudott ezidőtájt Göringre, igy az ő távollétére megvan a ma­gyarázat. A katonai konferenciákról készült jegyzőkönyvek szerint Hitler találóan és érdekesen jellemezte a Németországgal szomszédos, vagy ahhoz közel fekvő országokat és népeket, de nagyfokú tájékozatlanság­ról tett tanúságot a világ többi részét illetően. Az 1943 december 20-i konferencián megjósolta például, hogy Roosevelt könnyen megbukhat a következő választá­son és utóda bíróság elé állítja majd bűneiért. Annyit mindenesetre meg lehet állapítani, hogy akár tisztában volt a tárgykörrel akár nem kinyilatkozta­tásait környezetével mindig igazságként akarta elfogadtatni. Gyakran használt ilyenkor közönséges, goromba kifejezéseket. A Badoglio kormány megala­kulása után egyik munkatársa megkérdezte, hogy a Rómát megszálló német csapatok elfoglalhatják-e a Vatikánhoz vezető kapukat. Hitler igy válaszolt: „Ez nekem teljesen mindegy. Én (értsd: a csapata­im) be is megyek a Vatikánba. Azt hiszi, hogy izgat (Folyt, a 11. oldalon) fi ■ Z ■ E'M ■ L • í 1 Sokan aggódnak a Social Security jövője miatt. Vannak azonban biztató jelek is, amiket nem lehet kihagyni a számításból. — Pénzügyi szakemberek megállapították, hogy a Social Security deficites lesz ebben az évben, és teljesen kiapad az 1980-as évek elejére. Ezek az adatok azonban akkor láttak napvilágot, amikor az elnök csökkenteni akarta öt százalékkal a járadék emelését, hogy pénzt takarítson meg. — Jelenleg 6 millió munkás van munka nélkül, ami miatt jelentősen csökkent a Social Security jövedelme. Remélhetőleg, a munkanélküliség nem sokáig marad ezen a szinten. — Még igy is 100 millió dolgozó munkában van, és fizeti a Social Security járulékot. Ha fejenként 475 dollárt számítunk, akkor is ez jó kis összeget jelent a nyugdíjasok támogatására. — Úgy látszik, hogy csökken a születési arány és később mind kevesebb lesz a munkaerő létszáma. De vegyük azt is számításba, hogy hány külföldi vándorol be az országba, aki dolgozik és fizet, és ezek utódai ellensúlyozzák a születési arány csökkenését. — Amint az életfenntartási költségek emelkednek, ugyanezzel párhuzamosan növekszik a jövedelem, és a dolgozók több Social Security járadékot adnak be erre az alapra. — A kormány nem nézi figyelem nélkül, hogy hogyan alakul a Social Security jövője, hanem mindent megtesz annak érdekében, hogy az ország lakosságának egytized részét kitevő nyugdíjasok ne siránkozzanak, hanem ezután is megkapják az élet­­fenntartáshoz szükséges nyugdijat.

Next

/
Thumbnails
Contents