Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-29 / 22. szám
MAGYAR HÍRADÓ 15. oldal HÍRES MAGYAR VILÁGJÁRÓK Jelky András a mesebeli szabólegény valós élete ......mikor a harmincas években Baja városa elhatározta, hogy világjáró fiának szobrot állít, helyénvalónak látszott utánanézni, mi az, amit hiteles adatok alapján megállapíthatunk Jelky életéből, kalandjairól. Hallatszottak olyan hangok is. hogy jobb, ha nem dicsekedünk annyira, mert Jelky csak afféle Háry János volt, aki csavargott valahol a nagyvilágban, és itthon szédítette az embereket csodálatos kalandjaival. Többen és több irányban kezdtek a kérdés í Muzeológusok, történészek, geográfusok egyaránt foglalkoztak az eseményekben gazdag életút feldolgo- Ziűsával. Ennek ellenére — bár az életút mozaikjai összeálltak — még ma is találunk kérdőjeleket Jelky András életrajzában. Annyi azonban kiderült, hogy téves elképzelés volt őt egy időben magyar Robinsonnak beállítani. Medgvessy Ferenc pompás szobra kifejezi nemcsak Jelky András életét, hanem jó néhány hozzá hasonló magyar sorsát is, akiket különféle okok miatt nem írtak meg a kulturhistorikusok. — A földgömbön álló csizmás vándor jobb kezében botot tart. Ez a bot azonban nemcsak azt jelképezi, hogy a pörgekalapos fiatalembernek sikerült bejárni bolygónk tekintélyes részét, méghozzá olyan időben, amikor nagyon kevés magyar járt hazájától ezer és tízezer kilométerekre, hanem a keményen szorított bot azt is kifejezi, hogy gazdáján sokszor kellett segíteni életének megmentésében. Olvasóink azt mondhatnák, mi különös lehet egy szabólegény utrakelésében, hiszen az ő korában országot-világot jártak a céhlegények. A szigorú céhszabályok ugyanis előírták a 3-4 éves vándorutat — ma igy fogalmazhatnánk: tapasztalatcserét vagy tanulmányutat. Kétségtelen, hogy a mesterségük titkait tanuló céhlegények sokfelé megfordultak, de azt még a legszigorúbb szabályok sem Írták elő, hogy Amerikában, Délkelet-Ázsiában vagy Japánban is járniuk kellett volna. Éppen ez különbözteti meg Jelky Andrást korabeli társaitól, hogy eljutott a mesék határát súroló távolságokig és óriási térjmegutcát bejárva kanyarodott haza. Jelky András apja Belgrád bevételénél harcolt a török ellen, majd a katonaéletnek búcsút mondva, Baján nyitotta meg szabóműhelyét. Gyermekeit is erre a foglalkozásra nevelte. A legidősebb fiú gyors karriert futott be: császári és királyi ruhatárnoknak nevezték ki Bécsben. Ö vette magához az ügyes és . tanulni vágyó öccsét. András tanulóidejének lejárta után bátyja azt tanácsolta, gazdagítsa tapasztalatait, szakértelmét és Párizsban tökéletesítse a szabómesterséget. hiszen a francia főváros már akkor diktálta a divatot. 1954 márciusában indult el a 24 esztendős fiatalember. Prága, majd Drezda, Lipcse az ut kezdő állomása. Eredeti célját, Párizst nem érte el — ennél sokkal messzebbre jutott. Abban az időben hol fortéllyal, hol pedig erőszakkal toborozták a katonákat. Jelkyt is Nagy Frigyes porosz király hadseregébe akarták besorozni, de egy parasztasszony kilopta kosarában Aschaffenburgból. Csöbörből vödörbe esett. Alig jutott tovább, egy másik német városkában papírjait összetépték és ismét a hadseregbe kényszeritették. Amikor azonban a Majnához értek és várták a szállitóhajót, egy cseh regrutával Jelky éjnek idején kereket oldott. A szegény szabólegénynek kétszer sikerült megszabadulni a mundér viselésétől, harmadszor. Rotterdamban azonban nem kerülhette el a sorsát. Az események gyorsan peregtek. Mire Jelky András felocsúdott, német és holland sorstársaival együtt már egy hajó fedélzetén találta magát. Nem sokkal az indulás után. 1755 novemberében hajójukba villám csapott és a szabólegény egy gerendába kapaszkodva várta sorsának jobbra fordulását. Szerencséje volt. Angol halászok rábukkantak és kimentették szorult helyzetéből. Ö hálából megjavította az angolok ruházatát. Mindössze fél évig tartózkodik Holland-Guayanában. máris visszafordul. Tanult mestersége megbecsülést szerez neki a vitorláson. 1756-ban Lisszabonban lép partra, alig fél évvel a katasztrofális földrengés után, amikor a kikötő egy része az ott horgonyzó hajókkal és az oda menekült emberekkel együtt a mélybe süllyedt. A nyomorúságból neki is kijut, még a betevő falatot is nehezen keresi meg. A félig rombadőlt kikötőt járva, munkát talált egy vitorláson. Málta szigetére indulnak és — egy török kalózhajón kötnek ki. Jelky András is sebesülten az észak-afrikai Bone rabszolgapiacára kerül egy ideig azonban nem kell senkinek, mert magasra tartják az árát. Később azonban egy török nemes megveszi. Nem sok öröme lehetett benne, mert hősünket nem olyan fából faragták, aki megijed a saját árnyékától. Jelky az első adandó alkalommal megszökik, méghozzá egy hajóval együtt. A hajó árát később megkapja attól a kapitánytól, akinek a vitorlásán nem kisebb távolságra utazik, mint Afrika megkerülésével Macauba. Nem sokáig tartózkodik a portugál hajón, elindul Kina megismerésére. Mielőtt azonban körülnézhetne a távoli birodalomban, a helyi ismeretek hiánya nagy bajba sodorja. Egy kristálygombot viselő kínai mandarin közeledik, de ő mit sem sejtve a nagyurról és hatalmáról, nem borul térdre. A fogságban azután van ideje elgondolkozni balsorsáról, különösen, amikor rámérik a száz bambuszütést. Kantonba érve, jelentkezett a németalföldi konzulnál. És nyomorában Hollandia zsoldosává szegődött. l758-ban már Batáviába. a mai Djakartába érkezik és végre sorsa jobbra fordul. Mentesül a katonai szolgálattól, mert a helytartó szabója lesz. Műhelye jól jövedelmez, de európai apósa nem támogatja. pedig közismerten jómódú ember. Ekkor nem várt kellemetlenség éri. s ez újabb színekkel gazdagítja életének eddig is változatos képét. Az történt, hogy egy nemesi család leányának menyaszszonyi ruhát varrt, de éjjel munka közben az egyik indus feldöntötte a lámpát és a bársony megsemmisült. Bár másnap rendezte a kellemetlenséget. mégis tanácsosnak látszott egy időre elhagyni a várost. Jelky András 1760-ban már Ceylon szigetén katonáskodik, majd átirányítják néhány ezer kilométerrel keletebbre. Feladata Ternate uralkodójával megkötni a fűszerszállitási megállapodást. Fahéj, szerecsendió és szegfűszeg, mind megannyi értékes keleti fűszer beszerzése a feladata. S eközben élete ismét nagy veszélybe kerül. A trópusi őserdőben pápuák támadják meg a kis expedíciót. Nagy részüket lemészárolják. Jelkyt pedig bambuszketrecben hizlalják az emberevők. Egy pápua lánynak azonban megesik a szive a bezárt fehéren és megszökteti. Egy egész évet töltenek együtt elrejtőzve a külvilágtól, miközben kókuszdión, halakon, rákon és teknősbékán élnek. A lány azonban nem bírja a nélkülözéseket. Az egyedül maradt Jelky rendszeresen kisétál a tengerpartra, azt remélve, hogy egyszer majd észreveszi valamelyik hajó jelzését és felveszi. Kínai lobogó alatt érkezik vissza Batáviába. A helytartó beismerte hibáját, az egykori menyaszszonyi ruha feledésbe merül. A jóvátétel: 500 tallér és ugyanannyi üveg bor. valamint egy gyámhatósági kinevezés. A pénzt fuvarozásba fekteti. 12 bérkocsit tart s ennek jövedelméből később birtokot vásárol. Tekintélyét jelzi, hogy követséggel Japánba küldik, ahol kedvező kereskedelmi szerződést köt. Élete fénykorában meghalt felesége és ettől az időtől. l772-től kezdve nincs nyugodalma. Két leánygyermeke sem tudja vele bánatát feledtetni, a kínzó egyedüllét mardosó honvággyal párosul. Rendezi családi ügyeit és leányaival együtt visszatér Európába. Rövid időt Hollandiában, felesége rokonságánál tölt, majd folytatja útját Bécs felé. A császárvárosban szenzáció a nagy életutat megtett magyar megjelenése, még Mária Terézia is fogadja és keleti ajándékait aranytárgyakkal viszonozza. Jelky András visszatérve Magyarországra, szüleit már nem találta életben. Talált viszont özvegységében egy uj élettársat, akivel ugyancsak harmonikus házaséletet folytatott közeli haláláig. A négy világrészt sokat tapasztalt ember szervezetét megtámadja a kór és 17K3 decemberében tüdőbajban meghal. Utolsó kívánsága az. hogy a Budai Szent Anna templom kriptájában temessék el. 1924-ben a főváros megszünteti ezt a temetkezési helyet és a Farkasréti temetőben közös sírban helyezték el. Megérhette tehát a sok-sok éves vándorlás után. hogy hamvai hazai földbe kerülhettek. Legutóbbi életrajzirója igy summázza a hányatott sorsú ember életét: ..Jelky András sem felfedező, sem geográfus nem volt. Hogyan értékeljük tehát? A XVI11. század kevés szánni nagy magyar világutazójának egyike ő. s kalandos pályája már kevéssel halála után életrajza megírására késztette honfitársait. A magyarra fordított müvek érthetően nagy érdeklődést keltettek az altala bejárt, nálunk kévéssé ismert egzotikus tájak, népek iránt. Ezzel nagyban elősegítette a hazai földrajzi ismeretek, a földrajz iránti érdeklődés kiszélesedését." Pataki Béla Pál KETTEN A VONATON (Folyt, a 13. oldalról) akartam nézni egy filmet, de mire a mozi előcsarnokába értem, az olcsó jegyek már mind elfogytak. Én egy kicsit mindennel igy járok különben. Mire odaérek: az olcsó jegyek elfogytak. Férfi: Nem egyéni balsors. Nemzedéki. Fiatalember: Sovány vigasz. Férfi: Már az én generációm is igy járt. Mire ránk került a sor. mindennek mérhetetlenül nagy lett az ára. Fiatalember: Gyanítom, hogy ezt jelképesen érti. Férfi: Amikor én még gyerekkorban voltam, fiatalemberek és férfiak könnyen és olcsón utaztak. Mire annyi idős lettem, mint maga: már életüket tettek föl tótként egy-egy útra. Nagy ár. (Folytatjuk) ássd UMiüi-j I
