Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-29 / 22. szám

8. oldal MAGYAR HÍRADÓ Mindszenty József halála körül Irta: KLAMÁR GYULA A bécsiek megrendülve állnak körül egy koporsót a Stephans Dómban. A koporsó barna tölgyfa, egysze­rű, virágdísz nélkül, az egyház kívánja igy, különben bizonyára ellepné a májusi orgona és a tulipán. Még nem is olyan régen a venezu­elai magyaroktól búcsúzott Mind­szenty József, hogy visszarepüljön Bécsbe és a skandináviai és franci­aországi tervezett ut előtt alávesse magát az orvosi vizsgálatnak. A verdikt ez volt: sürgősen operálni kell, a prostataműtét nem halaszt­ható, annál is inkább, mert a kardinális nem engedte magát kezeltetni és igy fennállott a veszélye egy uré­­miának vagy más hasonló súlyos bajnak. A bécsi irgalmasok kórházában ment végbe az egyébként nem is olyan súlyos műtét — mindössze 14 percig tartott — s aztán másnap bekövetkezett a halál, amit Mindszenty József előre sejtett. Az egyik látogatójának mondotta: most el kell búcsúznunk, nincs sok időm, imádkoznom kell. Mindszenty Józsefnek két kívánsága volt a halálos ágyon: az egyik, hogy a gyászmisét bécsi bíboros-tár­sa: Köpig mondja hamvai felett, a másik, hogy Mariazellben temessék el abban az oldalkápolnában, ahol Szelepcsényi biboros-érsek is nyugszik századok óta. Mariazell Különben is az alapitó Nagy Lajos óta szinte magyar zarándokhelynek tekinthető, ezért kívánt a bíboros is ott pihenni. Mindszenty József halála magas kora és az operáció ellenére meglepte a környezetét, méginkább a bécsie­ket, akik keveset tudtak róla, hiszen jóformán mindig utón volt és a bécsi egyház életben alig-aiig vett részt. Az osztrák lapok első oldalon közölték halála hírét és általában mindengyik pozitív értelemben foglalkozott személyével, még az osztrák kommunisták lapja, a „Volksblatt” is, amely elismerte szilárdságát, elvhű­ségét, kitartását és egyéb hasonló tulajdonságait; a jobboldali sajtó pedig hosszú éveken át tartó márti­­riumát emelte ki és szembenállását mindenfelé egy­házellenes irányzattal, jött légyen az jobbról vagy balról. Az emigrációban eltöltött mintegy négy eszten­dőről kevés szó esett — a külföldi sajtó nem ismeri Mindszentynek azt a munkásságát, amelyet pasztorizációnak szánt s melynek során szinte az egész világot beutazta a Fokföldtől Sydneyig és Vene­zuelától New Brunswickig. Az utazást kitűnő erőben bírta, csak a legutóbbi délamerikai ut vette igénybe nagyobb mértékben, talán ezért is nem bírta szive a műtét fájdalmait és izgalmait. Mindszenty halála váratlanságánál fogva sok prob­lémát vett fel. Először is az un. Mindszenty Alapét, amely tekintélyes összeg fölött rendelkezik. Még magyarországi fogsága alatt sok pénz folyt be az Alapba; ehhez csatlakoznak azok a jelentős adomá­nyok, amelyek kiérkezése óta érkeztek, végül a Mind­szenty Alap-ot gyarapítja az emlékirataiból befolyt hatalmas jövedelem. Ezt egyesek több százezer dollár­ra becsülik. Már régebben létesült egy un. kuratóri­um, amely az Alapot és annak kamatait kezelni, sőt amelyik a nem kis vagyont gyümölcsöztetni is fogja. Mindszenty ugyanakkor kijelölte az Alapból származó összegek céljait. így elsősorban magyar kulturális intézményeket, iskolákat, egyesületeket kell támogatni belőle. Igen érdekes hogy Mindszenty kihagyta a kuratórium tagjai sorából az egyházi férfi­akat (kivéve egy-két bizalmas emberét) és a jelentős összeg kezelését világiakra bízta, akiknél bizonyára ügyesebb kezekben látta az Alap vagyonát. A Pazmaneum jövőjének sorsa is felvetődött ezekben a napokban. Ez a kérdés azonban biztosítva látszik; König, illetve a bécsi érsekség sok millió schillinges költséggel hozta rendbe a hatalmas épületkomplexu­mot, építette fel kivül-belül, s maga Mindszenty se vonta soha kétségbe a bécsi érsekség jogát az egykori magyar papneveldére, melynek jelenlegi igazgatóját már König biboros-érsek nevezte ki (egyébként egy magyar pap személyében) az utolsó „magyar igazga­tó”: Lépőid Antal kanonok néhány évvel ezelőtt bekö-ERDÉLYI ARCOK A vers papnője: Illyés Kinga „És felpattan mindig a kicsi királynő / ha torkot szőrit a kin / egyik kezéből nap hunyorog / csillagok kuporognak törékeny vállain” — igy kezdi Illyés Kinga színművésznőnek ajánlott versét Bogdán László, a romániai magyar irodalom legfialalabb nemzedékének költője. Versidézettel ajánljuk Illés Kingáról szóló sorainkat az olvasónak, hiszen a marosvásárhelyi Állami Színház magyar tagozatának színművésznője legjelesebbje azoknak a fiatal előa­dóknak, akik a versért, a szép szóért a legtöbbet tették az utóbbi években. Az állami „Szentgyörgyi István” Színművészeti Intézet — mely Marosvásárhelyen működik s biztosít­ja a Romániában létező hat állandó, államilag fenn­tartott magyar társulat művészutánpótlását — elvégzése után Illyés Kinga a Marosvásárhelyi állami Színházhoz szerződött. Pályafutása kezdetétől a ver­sek, a költészet bűvöletében él és ezek tolmácsolására, a korszerű versmondás, előadóművészét eszközeinek a felkutatására szenteli idejét, buzgalmát. Figyelme elsősorban a romániai verstermelésre irányul. Azok­nak az alkotóművészeknek a sorába tartozik, akik magukban, hosszú elemzési és szerkesztési folyamat után érkeznek el a vers belső értékeinek a felvillantá­sáig. Illyés Kinga első átütő sikere mégsem a versmondáshoz kötődik, bár a szinpadi műfaj hasonló területén alkotott nagyot. Antoine Saint-Exupery A kis herceg című egyszemélyes drámára feldolgozott művét Illyés Kinga, Radu Penciulescu európai hírű román rendező művészi útmutatásával, igen érzékeny húrokon játszva adta elő. A szaksajtó és a kritika már ekkor felfigyelt arra, az egyéniségéből fakadó, fáradt­ságos munka eredményeként tudatosított készségre, amellyel szál-egyedül képes lebilincselni az őt hallgató közönséget. Tiszta és értelmes szövegmondása folytán a magyar nyelv ritmus és hanglejtésbeli titkainak a fölfedésében érzelmi izzásban kovácsolódik végülis előadóművészetté a közvetítés, a szöveg tomácsolása. A Fagyöngy című összeállítás, mely az Electrecord állami lemezkiadó vállalat egyik nagy sikert aratott le­mezén is megjelent, fiatal költők verseiből válogatott műsor. Farkas Árpád, Magyari Lajos, Páll Lajos, Ki­rály László, Lászlóffy Aladár, Szilágyi Domokos és mások lírai terméséből a szülőföld szeretetűt, a népet és ennek sorsát keményen, elkötelezetten vállaló ver­seket kötötte csokorba. Ezzel a műsorával nyugateu­rópai és amerikai vendégköruton is bemutatkozott. Klamár Gyula vetkezett halála után. Mindszenty József nem „házi­­urpak” mondotta magát a Boltzmann-gasseban, hanem csupán a „ház fejének” és igy bizonyára marad a Pazmaneum körül minden a régiben, csak a munkatársak szélednek ismét el és Bécs szűnik meg a külföldi magyar katolikus emigráció szemében „nem­zeti zarándokhely” lenni, mint ahogyan az volt 1971 óla egészen a bíboros most bekövetkezett váratlan haláláig. A legtekintélyesebb bécsi lap, a „Die Presse” fő­szerkesztője a halál után következő vasárnapi számában a lapnak Mindszenty Józsefet az ujabbkori magyar történelem egyik jelentős alakjának mondja, akinek halálával azonban lezáródik egy korszak, az un. Mindszenty-korszak, amelynek megítélésében nem egységesek az emberek, még maguk a magyarok sem és sok időnek kell eltelnie addig, amig őszinte és elfogadható kép alakul ki a biboros törékeny alakjáról._____________________________________ Közben a színpadot, a drámai színjátszást sem te­kintette mostohagyermeknek. A marosvásárhelyi szinházban elsősorban jellemszerepek alakításában tűnt ki. Emlékezetes marad Nagy István: Özönvíz előtt, Friedrich Wolf: Mamlock professzor, Bulgakov: Moliere, Petru Vintila: Az álmok háza, Bartha Lajos: Szerelem, Madách: Az ember tragédiája, Örkény István: Macskajáték című darabjaiban alakított szerepeivel. Színészi kvalitásai: az egyszerű lényegre­­törés, a szinpadi szerep ökonomikus karakter-meg­formálása, a szép, érzékletes szinpadi beszéd. A versmondás — a szerepek, a drámai alakítások gondjai közepette is — állandóan foglalkoztatja. Ujitó törekvései előtt uj ut nyílik: 1974-ben kinevezik a „Szentgyörgyi István” Színművészeti Főiskola tanárává, s itt tanítványaival érdekes kísérleteken (Folyt, a 12. oldalon) HS'Z'E'M*l• e I Az Egyesült Államok arra igyekszik, hogy korlátozza a nukleáris fegyverek elteijesztését, mégis 235-ös urániumot szállított Dél-Afrikába, amiből kilenc atombombát lehetne gyártani. Dél-Afrika ennek a területnek vezető országa. Kö­rülötte fehér telepesek és fekete felszabaditási mozgal­mak harcosai gerillaháborut folytatnak Mozambique, Rhodesia és Angola tertiletén. Dél-Afrika a békeszerző fél lehetne ezen a területen, de ennek éppen ellenkezőjévé válik, atomrobbantást hajt végre. Inida példája mutatja, hogy minden nukle­áris anyag jelenléte kétségessé teszi egy állam békés szándékát. India atomreaktort működtető üzemanyagot vásá­rolt, és az általa készített plitóniumból bombát gyár­tott „kísérleti célokra”. Dél-Afrika is hasonlóan cselekedhet. Igaz, Dél-Af- ' rika biztosítékot adott arról, hogy az amerikai uráni­umot csak a transvaali atomreaktorban fogják fel­használni. De mi lesz a reaktor melléktermékeivel? Lehet egyáltalán teljesen ellenőrizni a mukleáris anya­gokat? Fred C. Ikle, az Egyesült Államok Fegyverellenőr­zési és Leszerelési ügynökségének igazgatója a követ­kezőket mondotta: „Néhány ország, amelyek még nem rendelkeznek nukleáris fegyverekkel, úgy látszik elhatározta, hogy megépíti a saját atombom­báját.” Sok ország úgy érzi, hogy Amerika visszavonja elkötelezettségét arra vonatkozóan, hogy megvédi szövetségeseit mindenfelé. Éppen ezért megpróbálják kiépíteni saját védelmi rendszerüket.

Next

/
Thumbnails
Contents