Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-22 / 21. szám

W. (Mal

MAGYAR HÍRADÓ

IGAZ TÖRTÉNETEK, KALANDOS HISTÓRIÁK

KAPITÁNY KONTRA VEZÉRKAR

(FOLYTATÁS)

Ugyanis egyszer régen Henry őrnagy kölcsön kapott tőle 6000 frankot- és még nem tudta visszafizetni ezt a jelentékeny összeget.

Henry nyomban értesítette nagylelkű barátját, hogy Picquart gyanakszik rá vagyis Esterházyra. Esterházy úgy tett, mintha nem tudna a megindított nyomozásról, és sietett eltüntetni a nyomokat.

Esterházy kézírása Picquart kezébe került. 1896 augusztusában, amikor megismerte a Dreyfus-ügyet, az alezredes megdöbbenéssel látta' hogy Dreyfus bűnösségére semmilyen bizonyíték sincs. Még jobban meghökkent, amikor összehasonlította Esternázy kézírását a bordereau szerzőjének írásával. Megmutatta Esterházy levelét — anélkül, hogy említést tett volna iróiáról — Bért* Ilonnak, aki 1894-ben ellentmondást-nem tűrő határozottsággal állt ki Dreyfus bűnössége mellett.

f —

— Ez az ember irta a bordereau-t! — kiáltotta a szakértő. Nem gyanította, milyen rossz szolgálatot tesz ezzel a kijelentésével hadügy minisztériumbeli ügyfeleinek.

Augusztus elejétől Picquart a saját kockázatára vizsgálatot folytatott; ezzel megszedte a szolgálati utat, amit egyébként csakis a vizsgálat sikere igazolhatott. Szeptember 1-én benyújtotta Boisdeffre vezérkari főnöknek írásbeli jelentését' amelyből kétségtelenül kiderült, hogy Esterházy kiszolgálja a német hírszerzést, és hogy ő irta 1894-ben a bordereau-t.

HÁROM PERCIG A TANÁCSTEREMBEN

. .. 1893. ianuár 10-én megkezdődött az Esterházv-üev tárgyalása. Az őrnagv nontos utasításokat kaoott, hozván viselkedjék. Ugvan' Íven gondosan készítették elő a tanuk — a tábornokok és a tisztek — vallomá' sait> amelyek zárt aitók mögött hangzottak el. Ami a Drevfus-oárti tanukat illeti, a törvényszéki elnök durván félbeszakította őket. még Scheurer-Kestner szenátort is. Az alapos idomitáson átesett Írásszakértők természetesen sehogv sem tudták a bordereau-n a vádlott kézírását felismerni. Nyilatkozatuk ugyhangzott. hogy a bordereau-t nem írhatta az őrnagy.

Másnap, január 11-én a bírák mindössze három percig tartózkodtak a tanácsteremben, majd egyhangúlag meghozták a felmentő ítéletet- melynek hirét az összegyűlt tömeg lelkes ordítással fogadta. Eltelt még egy nap, maid még egy, és ianuár 13'án egész Franciaországot. aztán az egész világot, futótűzként ’árfn he Zola “J’Accuse!” (“Vádolom . . .”1 ’-„„jo+íi r-ikke. amely az “L’Aurore” cimü ra't-'^ói-'s lapban ielent meg.

Zola azt irta, hogy Drevfus elitéltetése möa roaüpió- a klprikalizmus és a fékevesztett miütarizm’is árnva lappang. A nagy író nvíitan megvádolta Billnt hadügyminisztert ■R^icrleffr-e tábornokot és helyettesét. Gonse tábornokot, hooy sötét, mesterkedésekkel érték el e^v ártatlan ember elitéltetését és a bűnös tisztára mosását.

A nacionalista laook féktelen drevfusardpiienes uszítása és az általános felindulás kövo^ptte eaves elvtelen politikusok azon kezdtek gondolkodni- miként húzhatnának hasz- T'gt ehhői caiát becsvágyó terveik iavára. A bó^To'cpiőbázban Cavaicmac- volt hadügyminiszter, aki csakhamar uira elfoglalta ezt a noc7tot. azt követelte a kormánytól, mutassa he a köznnsécr elől eltitkolt bizonvitékokat. amelvek Dreyfus föltétien bűnösségéről tanúskodnak.

Cavaignac. amikor a Méline-kormányt határoyatlansácrcral vádolta- arra számított, hogv a nobtikai válság kiéleződése esetén ő válthatja fel Félix Faure-t a köztársasági elnöki székben.

Némi ingadozás után a Zola cikkétől feldühödött tábornokok elhatározták, hogy a kormány beleegyezésével felelősségre vonják az irót. Mindennél jobban féltek azonban attól, hogy a tárgyalóteremben még +öbb kiderül az elkövetett törvényszegésekből. Ezért félénken, mint a bűntett színhelyét kerülgető bűnös, megakadályozni igyekezve a Dreyfusoer kérdésének vitáját,- Zola ellen teriedelmoc cikkének csak néhány szava miatt emeltek vádat.

Abba a mondatba kötöttek bele. amely szerint, a birák az Esterházv-uerben “narancsra” iártak el. Minthogy Írásban oersze senki, sem adott oarancsot. itt bizonvit.ani mit sem lehet, és az irót okvetlenül elitélik “rágalmazásért”.

ZOLA A BÍRÁK ELŐTT

Több mint két héten át. február 7'től 23-ig tartott Zola oerének tárgyalása. A oer irányítói minden lenetőt elkövettek- ho<ry a Drev*us-ügy ne jöhessen szóba. Ez azonban nem sikerülhetett, hiszen a per tárgya az a “sérelem” volt, amely a vezérkart, éppen a Dreyfus-üggyel kapcsolatban érte. Labori, Zola ügyvédié, kijelentette: — A hadügyminiszter korlátozta a bírósági vizsgálatot- leszűkítette a vádat; ehhez joga volt. de a magunk részéről mi is indokoltan kérdezzük, miért járt el igy, és remélem nem sikerül kitérnie a válasz elől.

Zola pedig az esküdtekhez fordulva igy szólt:

— Levelemből csak egy sort emeltek ki. hogy annak alánján ítéljenek el. Az ilyen fogás nem egyéb- mint agyafúrt jogászi mesterkedés. amely u.ira ismétlem, nem méltó az igazi bíráskodáshoz.

A Zola-perben Picquart első Ízben tett nyilvános tanúvallomást; több független irásszak' értő bizonyította, hogy a bordereau-t Esterházy irta. Labori sorra tette fel a “kellemetlen” kérdéseket. Igaz. hogy Mercier- Boisdeffre és Gonse tábornokok, mihelyt érezték, hogy sünoed a talai a lábuk alatt, rögtön a “katonai titok” formuláiénak oltalma alá helvezkedtek.

Alárendelteikkel együtt kereken kijelentették- hogy Dreyfus bűnösségéhez nem fér kétség.

Henry és utána Pellieux tábornok eskü alatt vallotta, hogy a Drevfus árulását bizonvitó dokumentumokat tartalmazó titkos dossziét december 15-én vagy 16-án széfbe zárták, és ezért azt nem lenetett titokban (következésképpen törvénvsértőenl megmutatni az “áruló” perét tárgyaló bíráknak.

Pellieux hozzátette, hogy a Hadüevminisztérium birtokában van Drevfus kémtevékenvségét kétségtelenül bizonvitó dokumentum.

Arra kérte, hogv Jean Jaurés rámutatott a Drevfus ellitólpcpnéi elkövetett törvénvsér' técre és az Esterházv-per botránvos tárgyalására. Pelüeux a soviniszta érzelmek felszitásával válaszolt: — Jaurés — elismerem, remek — beszédében kifejtette, hogv a vezérkar az országnak uiabb kudarcokat készít elő. Az én katonalelkem nem t.udia tovább elviselni az ilven beszédeket! Kijelentem, hogy a hadseregnek a parancsnokai iránti bizalmát megingatni —, bűn! Mit tehetnek ezután a katoák egy elkövetkező háborúban? Az önök fiaiesküdt uraim, a vezéreik iránti bizalom nélkül mennek maid a háborúba, és ugvszólván vágóhidra kerülnek. Emile Zola viszont megnveri az uiabb csatát, megiria az uiabb “Débácle”-t, és felmutatja győzelmeit Európának .amelyből Franciaország már ki lesz rekesztve.

Labori ügyvéd- a tábornokok demagógiá' iára válaszolva, figyelmeztette a jelenlevőket. hogy Zola “Franciaország becsülete . . . Ha Zola vereséget szenved, Franciaország mér vereséget saját magára!”

Labori ékesszólása azonban nem befolyásolhatta a per kimenetelét. Zolát elitélték a maximális büntetésre: 3000 frank pénzbüntetésre és egyévi börtönre. Hogy ne kerüljön rács mögé, el kellett utaznia Angliába- és onnan folytatta a harcot.

Folytatjuk