Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-15 / 20. szám

8. oldal MAGYAK HÍRADÓ Meghalt Mindszenty—de mártír szelleme örökké élni fog badsága érdekében. De ugyanígy erősen állt a lábán és hajthatatlan maradt a német megszállókkal szem­ben, akik mint veszprémi püspököt tartóztatták le 1944 november 27-én. Mindszenty József 1945 szeptemberében lett Magyarország hercegprímása és egy fél évvel később 1946 februárjában nevezte ki XII-ik Pius pápa bíbo­rosnak. A mártír főpap a kommunista kormány szemében a magyar nép ellenállásának a szimbóluma volt. akit minden áron félre kellett állítani. 1948 őszén tartóztatták le. vizsgálati fogsága alatt a legembertele­nebb kínzásokat kellett kiállnia, úgy higy mire az elle­ne felhozott vádakat a bíróság olvasta rá, ellenállása Vallásilag, emberileg és politikailag szabad Magyarországért küzdött egész életében Mindszenty József. Magyarország bíboros hereegprimása. Egész élete a megpróbáltatások kálváriájából és a szélsőségek elleni harcból állt amellett, hogy mint római katolikus káplán, plébános, apát-plébános, püspök, bíboros és hercegprímás az egyház által vállára nehezedő mindég nagyobb és nagyobb felelős­séget magára vállalta és a feladatokat maradéktalanul teljesítette. Alig kezdte meg papi hivatásának teljesítését, amikor először letartóztatták'1919-ben, akik ellen küzdött, amennyire tőle tellett népének vallás sza­­teljesen megtört, elismert mindent, amit soha nem követett el. Nyolc éven keresztül különböző helyeken tartották fogságban mígnem 1956-ban pár napra kiszabaditot-SZIKLAY ANDOR: MAGYAR LÁBNYOMOK... (Washington.) — Régiről közlök itt újat. Magyar­­országi szakkörökben kétségtelenül jólismert ma már, de idegenben még mindig ismeretlen az a magyar láb­nyom, amely egy fényes jellem sötét végzetének utolsó emléke. Még magyarországi diák koromban szerettem volna megvizsgálni: akkor, 1930 körül, szó­lította fel egy Tamás Ernő nevű budapesti újságíró a Nemzeti Muzeum igazgatóságát, hogy bontsák végre föl a lepecsételt Teleki-iratokat. A nagytehetségű drá­mairó (,,A Kegyenc”: a Benedek Marcell-féle ..Irodalmi Lexikon" szerint ,,a kritika a Bánk Bán után legkiilönb tragédiánknak ismerte el”), kemény politikus és harcos emigráns-vezér, gr. Teleki László, Kossuth párisi követe, megtiltotta, hogy okmány-kö­­tegét 1914 előtt átvizsgálják. A határidő jött és ment — és a sürgetés, amelyet pedig több tekintélyes törté­nész magáévá tett, a kultuszminisztérium közönyé­nek. vagy meg nem okolt ellenzésének kőfalába ütkö­zött. Teleki, akit halálra Ítéltek és jelképesen felakasz­tottak az osztrákok, a száműzetésből 1860-ban két szászországi nőrokona megsegítése céljából Drezdába utazott: ott letartóztatták és nemzetközi felháborodás közepette kiadták az osztrákoknak. Több vezető osztrák arisztokrata, egy kis elvi szolidaritásra kény­szerülve a fogoly főrendi rangjától, rábírta a császár egy két tanácsosát, hogy audienciát eszközöljenek ki Teleki számára; a lelkes magyarbarát Erzsébet király­né csatlakozása meghozta az eredményt. Ferenc József Crenneville tábornoknak és Vay Miklósnak, a magyar ügyek udvari miniszterének társaságában fogadta Telekit. Kijelentette, hogy három feltétel alatt mentesiti a büntetéstől és engedélyezi hazatérését: ha többé nem megy külföldre, nem vesz részt Habsburg­­ellenes mozgalmakban és nem folytat politikai tevé­kenységet. Teleki azonnal elzárkózott. A császár azonban erősködött: legalább ideiglenesen (,,vorder­hand”) fogadja el a feltételeket. Amikor Vay külön hangsúlyozta, hogy szerinte a magyar nép amugy is nehéz helyzetét súlyosbítaná Teleki makacssága, megbüntetése esetén esetleg zavargásokat idézve elő, a volt szabadságharcos „nehéz szívvel, de elvégre mitévő lehetvén”, engedett. Néhány hónappal Teleki hazatérése után nyilt meg az 1861 évi országgyűlés, a hat évvel későbbi „Ausgleich” tulajdonképpeni nyitánya, amely gik­­szerrel kezdődött. Az Udvar és szövetségesei az orszá­got be akarták erőszakolni a Birodalmi Gyűlésnek nevezett ingoványba, Bismarck rohamosan erősödő nyomásával szembeni mesterkedéseik szolgálatában. Igaz, kínáltak cserébe bizonyos mértékű önkormány­zatot. de nem elegendőt és nem megvédhetőt. Deák Ferenccel és növekvő táborával szemben Tisza Kálmán és ellenzéki társai u.n. Határozati Párt-ot a­­lakitottak és felkérték Telekit, hogy lépjen a vezető­ségbe. Elfogadta a meghívást, elveihez híven, tisztán­­látón és bátran — ellentétben a Ferenc József által rá­erőszakolt feltételek egyikével. Elhatározását elősegí­tette. hogy a feltétel ideiglenes volt és egyébként is meggyengítette hatályát az, hogy ő formális meghívót kapott az országgyűlésen való részvételre, feltehetőleg nem bécsi jóváhagyás nélkül. Ezt az országgyűlést méghozzá maga a császár hozatta létre, hangoztatva alkotmányosság szándékát — ami komoly ellenzék érvényesülése mellett lehetett csak igaz. Teleki László tehát visszatért a politikához, aminek következményei kínosak, majd szennyesek és végül tragikusak lettek. Rágalmazni kezdtek otthon; Bécsben pletykákat és vádakat terjesztett felőle a sajtó; Kossuthék kiközösí­tését hirdették: voltak, akik előző letartóztatását cirkusznak, a császári kihallgatást előre kifundált komédiának bélyegezték. Alig néhány hónappal Széchenyi öngyilkossága után. 1861 május 8-án, Teleki főbelőtte magát. Egy nagy magyar tragédia Írója egy nagy magyar tragédia végére tett véres pontot. Vagy három évtizeddel Tamás Ernő eredményte­len felszólalása után, belgrádi posztomról budapesti követségünkre látogatva, már megszerezhető volt a Teleki-iratok szövege; az anyag az Országos Levéltár­ban a tudományos kutatók rendelkezésére állt. A szabadsághős utolsó levele, egy Miklós nevű barátjá­nak. igy szólt: „Kedves Miczu partás. szomorú az én helyzetem, tudod. Tudod azt is, milyen gyalázatosán viselte magát irányomban a szász kormány — semmi nem használt. Betegen hurcoltak át Bodenbachba s ott átadtak. Ez ellen mindent megkíséreltem, nem használt. Ki tehette volna föl? Pártfogolj azok irányá­ban. kik talán még e részben is rágalmaznának. Mikor a császár elébe vittek, csak akkor tudtam, amikor már ott álltam előtte. A föltételekre, úgy mint, hogy a külföldi minden ellenséges szellemű "(itt két ták a szabadságharcosok. A/ egész világ előtt nyilvánvaló volt, hogy Mind­szenty bíboros ott akart meghalni Magyarországon, szülőhazájában mint fogoly, de mint a szabadságért harcoló szimbólum. Hatodik Pál pápa és Magyarország kormányának a tárgyalásai, valamint a magyar és amerikai viszony alakulása a pápát arra kényszeritette, hogy a bíboros hercegprímást felkérje Magyarország elhagyására. 197l-ben Rómába ment. majd később a bécsi Pazmaneumban élt, onnan folytatta megtört testtel, de szinte hihetetlen lelki erővel a magyar nép szabad­sága fennmaradása érdekében a harcot. Kétszer is meglátogatta az északamerikai kontinensen élő híveit, mondjuk igy: a magyarokat, kik vallásfelekezetre való tekintet nélkül tisztelték benne a magyar ügy fáradha­tatlan harcosát és ismerik el halála után, mint már­tírt. aki nemcsak a magyarokért, hanem az egész világ népének a szabadságáért élt, dolgozott, szenvedett és halt meg.------------------—r-------------­szó nem olvasható)” összeköttetésről lemondok, a monarchia határain nem lépendek át, egyelőre minden politikai tevékenységtől tartózkodom, igaz, szavamat adtam, jogom volt hozzá "(itt egy szó nem olvasható)" jellemem megtagadását nem láttam benne "(itt egy szó nem olvasható)” egyébiránt mind­azon szavak, sirások, ájulások, mikkel némely lapok, mint például az Österreichische Zeitung és a Presse jónak látták a különben is már elég siralmas dolgot fölcifrázni, mind Csupa hazudságok és koholmányok. Ezt egyszersmindenkorra jónak láttam neked kijelen­(Folyt. a 13. oldalon) S’Z'E'M‘L'E I Ford elnöknek az a megjegyzése, hogy az oroszok hatalmas és egyre erősödő tengeri haderővel rendel­keznek. nem hatott különlegesen újnak. De mégsem lehet figyelmen kivid hagyni csupán azért, mert a.new orleansi haditengerészeti liga hallgatósága előtt tette. Egy tekintélyes brit újság már a múlt évben megjegyezte, hogy az Egyesült Államok haditengeré­szetét különösen az gyengítette, hogy lenyirbálták a ráfordítandó összegeket. Ezzel egyidejűleg a Szovjetunió nagymérvű fejlesztést hajtott végre és' valóságos fenyegetéssé vált az Egyesült Államok haditengerészetére nézve. Ez mind a múlt évben történt. Ebben az évben az Indokínában és Közel-Ke­leten elszenvedett amerikai tekintélyvesztést követő­en. az oroszok szembetűnően kifejlesztették haditen­gerészeti erejüket. Több mint 200 hajót lehetett megfigyelni az egész földgömböt átölelő hadgyakorla­tuk során. Ford megemlitette. hogy az orosz hajók közül 52 az Atlanti Óceánon teljesít szolgálatot. A Szovjetuniónak az a képessége, hogy egy ilyen világméretű demonstrációban felsorakoztatta tenge­részeti haderejét, még élesebbé tette az Egyesült Álla­mok hadiflottájának hátrányos helyzetét. Az U.S. hadiflottája 501 hajóból áll, és ez a legkevesebb 1939 óta. Természetesen a hadihajók száma nem adja meg a teljes képet. A haditengerészet erejét a szolgálatot teljesítő tengerészek képessége és a technikai fejlettség is meghatározza. Az Egyesült Államok még mindig vezet uj hajók kifejlesztésében és a katonák tudásának emelésében, az is ismeretes azonban, hogy a Szovjetunió jelenleg háromszor annyi tengeralattjáróval rendelkezik, mint az Egyesül. Államok, és hogy ezek 70 százaléka az Atlanti Óceán vizeiben tartózkodik...

Next

/
Thumbnails
Contents