Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-01 / 18. szám
MAGYAR Hl KAIM) 13. oldal AMERIKA IS TANUL Irta: PAPP VARGA ÉVA A Hollywood Boulevard legforgalmasabb helyén van egy ..Delicatessen" üzlet, amelyet csak délelőtt 11 órakor nyitnak ki. viszont még éjfélkor is nyitva van, mert a közelben levő szállodák lakói későn kelnek fel, mig az éjféli órákban itt nagyobb a forgalom, mint a napnak bármely órájában. A színházak és mozik közönsége olyankor özönlik ki az utcára. Magam is egy moziból jöttem ki a késői órákban és eszembe jutott, hogy jó lenne felvinni a szobámba egy kis süteményt. Bementem a fényesen kivilágitott üzletbe, ahol éppen akkor egy nőt szolgáltak ki: elébe rakták a vásárolt italfélét és dobozos csokoládékat, amikor rámutatott egy üvegburával letakart cheese-cake-re és kérte, hogy azt is csomagolják be számára. A segéd előzékenyen mondta, hogy az a túrós sütemény tegnapi, tehát nem adhatják el, mert a frisset csak majd a déli órákban fogják kapni a cukrásztól. A vevő nyugodtan mondta: ,,Az nem baj, ha tegnapi, csomagolja be. Az én kisfiam nagyon szereti a túrós süteményt és ő még nem tudja, mi a különbség a mai és a tegnapi között.” A segéd határozottan felelt: ,,Sajnálom, de nem tehetem. A mi üzleti elvünk az, hogy csak friss árut adunk el. Ami tegnapi, azt inkább kidobjuk, semmint rontsuk vele az üzlet hirnevét...” A nő erre ingerült lett és hívta az üzletvezetőt. A vita azonban nem az ő javára dőlt el, mert a manager is kijelentette hogy ők az elveikhez ragaszkodnak: náluk a vevő csak friss árut kaphat. Régóta fennálló cégüket ez tette híressé... A vevő elégedetlenül távozott, én pedig azon az alapon, hogy a vitát akaratlanul is végighallgattam, megmondtam az üzletvezetőnek, milyen helytelen ez az eljárás. Elmeséltem neki, hogy itt a közeli Glandale-ben — nem is olyan nagyon régen — a közismert Van de Kamp pékségének külön nagy üzlethelyisége volt az előző napi sütemények és kenyerek árusítása céljára. Féláron kapta ott a vevő az előzőnapi kenyeret és majdnem féláron a süteményeket. Nem tudom, létezik-e még az az üzlet, de annakidején magam is jártam ott, bámulva és akkor még csodálkozva néztem az óriási forgalmat, ahogyan a vevők szinte elkapkodták az ,,olcsóbb" árut, holott akkor még U.S.A. nagy üzleteiben mindenütt kapható volt, ami friss és finom. A Van De Kamp cég nyilván szintén bizonyos üzleti számítás és elv alapján vezette be azt a rendszert, amely praktikus is volt és sokkal emberségesebb, mint amit itt tapasztaltam... Az üzletvezető magyarázkodott és azzal mentegetőzött. hogy ők előkelő vevőket szolgálnak ki, akiknél nem számit az árkülönbség, de épp azért nem adhatnak el nekik másnapos süteményt, mert azzal tönkretennék üzletük jó hirnevét és tekintélyét. Hazafelémenet elgondolkoztam azon, hogy milyen más a városiak élete és életfelfogása, mint volt az Óhazában a falun élőké. Mintha magamelőtt látnám azt a hat barna kenyeret... mikor Erzsi néni kiszedte őket a kemencéből, az ura. János bácsi, megszámozta és a számok szerint rakta fel azokat a ..mestergerendára". A fogyasztását csak akkor kezdték meg. ha már az előző sütetből elfogyott. Mert a frisset nem is egészséges, nem is gazdaságos ..azon frissiben" enni... A süteményfélét, ha egy-egy ünnepre készítették, utána még egy hétig is elállt ,.a kamarába" és épp olyan értékes volt. mintha aznap sütötték volna: ..Isten áldáskája..." * * * Mostanában aztán Amerika népe is ráébred, hogy mi a praktikus... A nagy bőséget, amelyben eddig éltünk, korlátozni kezdi az infláció és a munkanélküliség... igyekeznünk kell ránevelni magunkat a nagyon takarékos beosztásra. Igaz ugyan, hogy egyelőre van tartalék, mert a legtöbb amerikai háziasszony éléskamrája és nagy ..freezer”-je gazdagabb tartalmú, mint sok falusi bolt volt az Óhazában. Rengeteg fölösleges árut is felhalmoztak egyesek, akik anyagilag tehették, és ez két ok miatt is hátrányos. Az egyik az. hogy ennek következtében szaladtak fel az árak az égig. a másik pedig, hogy a spórolásra amugysem igen hajlamos háziasszony még többet dobál a szemétbe, mint eddig. A felhalmozott készletből a háztartásban több romlik el. több megy veszendőbe, mert a tudat, hogy van belőle sok. szinte ösztönzi a gazdaasszonyt a pazarlásra. Szomorú ez azért is. mert mialatt a kávé ára megduplázódott és egyes húsfélék szinte megfizethetetlenek, a férjek fizetése többnyire a régi maradt. És tudjuk, mit hozhat a holnap... Amit eddig kicsinyességnek tartottunk, az most ERÉNY lett és ebből AMERIKA is TANUL... GALAMBOK BÚGNAK A piactéri galambok búgnak, nekivágok a haza-utnak; mintha esőben járnék, rám hull, felgyöngyöző burukkolásuk. Ha megyek is, messzibbre érek, fátylas bugás nyomomba téved... Körülírni e szálló szelidség, mintha lehetne nyugton itt még. Fordulok annyi utcasarkon — neonbetűkkel gyűl ki az alkony — s hallom egyre, hogy könyörögnek, ne fussak tovább, ne meneküljek... A távolban vonatok búgnak — nekivágnék a haza-utnak — lépteim búgó gyász kiséri, jó volna végre hazaérni. Péntek Imre A KETTŐS JÁTÉK (Folyt, a 12. oldalról) bizonyos időtől kezdve az Intelligence Service fizette az Angliában működő német kémeket. Ennek érdekes a története. Háborús időkben minden titkosszolgálat egyik legnehezebb problémája, hogy miből fedezze az ellenséges területen dolgozó kémek költségeit. Én egy napon azt mondtam a németeknek, hogy megoldhatnám a problémát. Ismerek egy nagyon gazdag zsidót, aki úgy véli. hogy a németek megnyerik a háborút, és szívesen szerezne náluk érdemeket azért, hogy a győzelem után majd megkíméljék. Kész lenne nagy összegeket folyósítani. Ebből lehetne fizetni az angliai kémeket. A náciknak tetszett az ötlet, utasították kémeiket, hogy ennél meg ennél jelentkezzenek a működésük folytatásához szükséges pénzösszegekért. Mondanom sem kell. hogy efféle zsidó nem létezett: a német kémek az angol titkosszolgálat ügynökétől kapták a pénzt. Az Intelligence Service tehát ellenőrizhette az Angliában működő német ügynököket. Az. akciónak jellegzetes fedőnevet adtak: Midász-terv volt a neve. — Beszéljen Pearl Harborról. Hogyan jött rá. hogy a japánok ezt az amerikai támaszpontot akarják megtámadni? — Egy napon megtudtam, hogy a japánok információkat kérnek a tarantói bombázásról. Itt annak idején az angolok az olasz flotta felét megsemmisítették. Cunningham angol tengernagy repiilőgépanyahajójával 200 mérföldre megközelítette Tarantót. Innen indultak a bombázók, amelyek súlyos csapást mértek a flottára. A japánok nagyon érdeklődtek a hadművelet részletei iránt, tudni akarták, milyen erők vettek részt benne, milyen károkat okoztak a kikötőben, a flottában stb. Nyilvánvaló volt. hogy a japánok meg akarnak támadni valakit, és ez nem lehetett más. mint Amerika. Japán olajforrásai kimerülőben voltak, és amióta Roosevelt elrendelte az olajembargót. számítani lehetett a támadásra. A németek az Egyesült Államokba küldtek, hogy szervezzem meg ügynökeik hálózatát, és szerezzek választ a kérdésekre, amelyeket egy mikrofényképen vittem magammal. Ekkor találkoztam először a mikrofényképpel. ezzel a fantasztikus találmánnyal, amely felismerhetetlen méretűre kicsinyíti a dokumentumokat. A fényképek fordított mikroszkóppal készülnek, egy gépírásos oldalt gombostűfej nagyságúra lehet kicsinyíteni. A mikrofényképet a kém elhelyezheti a bőrén, mint valami parányi szeplőt, vagy tucatjával ráépítheti egy nyomtatott szöveg betűire. Egy tizoldalas jelentés elfér egy T betű szárán. Nos. a kérdések elsősorban Hawaiira vonatkoztak. Azzal is megbíztak, hogy menjek Hawaiiba felderíteni. Nyilvánvaló volt tehát, hogy a japánok Pearl Harbornál akaiják megtámadni a flottát. Mihelyt Amerikába érkeztem, értesítettem erről Hoovert. az FBI főnökét. De ő nem hitt nekem. Felháborodott, megsértődött: én akarom őt tanítani? Tudta, hogy kettős ügynök vagyok, az angoloknak dolgozom, és ugv kezelt, mintha ellenség volnék. Nem szerette az angolokat, és az egészet cselnek tartotta, amelynek az a célja, hogy belerántsa az Egyesült Államokat a háborúba. Meggyőződésem, hogy Roosevelttel nem is közölte híreimet. így aztán 1941 decemberében a japánok pontosan ugyanúgy támadták meg Pearl Harbort. mint az angolok annak idején Tarantót. Alberto Ongaro MOSOLYOGJUNK NŐI DOLGOK Feleség: Szükségem lenne némi pénzre. Férj: De hisz csak a tegnap adtam! Feleség: Igaz. de ész nélkül költekeztem. Tudod, megláttam egy gyönyörű... Férj: Azt hiszem, kissé több észre lenne szükséged! Feleség: Lehet, drágám, de én csak azt kérhetem tőled, ami neked van. HÖLGY A KÖNYVESBOLTBAN — Mondja, kisasszony, hibás könyveket becserélnek itt: — Hogyne. Ennek mi a hibája? — Nem tetszik a vége! FOGALMAZÁS A gyermekek Látogatóban nagymamánál címmel fogalmazást Írtak. A legrövidebb így hangzott: ..Nagymama nem volt otthon." BETEGSÉG Fejét csóválja az orvos: — Drága nénike. megint itt van?! Nincs egy hete sem. hogy irtani magának nyugtatót, írtam orvosságot fejfájásra, magas vérnyomás ellen, adtam epegörcsoldót. és már nem is emlékszem, még mennyi mindent. Most mi a baj? — A gyomrom... Ki bir ennyi gyógyszert?!
