Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-10 / 15. szám
3«. oldal M All VA ív 111 KA 1>* > IGAZ TÖRTÉNETEK, KALANDOS HISTÓRIÁK MERÉNYLŐ A FORD SZÍNHÁZBAN (FOLYTATÁS) Háttérben a "rézfej üek" Lincoln elnöki minőségében egyúttal a fegyveres erők főparancsnoka is volt, s ezért meggyilkolása a katonai biróság hatáskörébe tartozó bűnténynek számitott. Az uj elnök, Andrew Johnson, kilenc nagyérdemű katonatisztet nevezett ki a katonai törvényszék tagjaivá, köztük Davis Hunter tábornokot, Lewis Wallace vezérfőnagyot, Kautz vezérőrnagyot. Őket és a törvényszék más tagjait valószinüleg Edwin Stanton, a Lincoln-kormány befolyásos hadügyminisztere személyesen választotta ki. Stanton az uj elnök mellett is megtartotta posztját. Az ügyész Joseph Holt tábornok lett, a haditörvényszék elnöke, a hadügyminisztérium jogi osztályának vezetője. Senki sem kételkedett abban, hogy a birák Ítélete az amerikai nép haragját és felháborodását fogja tükrözni. Kétely csak abban a tekintetben merülhetett fel, vajon akarnak-e a hadügyminisztérium által kiszemelt birák a dolog lényegére rátapintani, képesek-e ezek a birói székbe csöppent katonák eligazodni az összeesküvés ravaszul összebogozott szálaiban, meg tudják-e találni azokat, akik a vádlottak tetteit irányították, s következésképpen azokra fog-e az igazságszolgáltatás pallosa lesújtani, akik a gyilkosságot sugalmazták és szították? Egészen nyilvánvaló volt, hogy a vádlottak padján csak mások terveinek egyszerű végrehajtói ülnek. Vajon ezeket a terveket a déli Konföderáció vezetői szőtték, vagy benne van a dologban északi szövetségeseik, a “rézfejüek” keze is, akik makacsul szabotálták Lincoln katonai politikáját? S vajon csak a “rézfejüek” meg a mögöttük álló befolyásos körök — a bankárok, hajótulajdonosok és kereskedők — keze van benne? Hiszen az északi burzsoáziának abban a részében is, amelv Lincoln Köztársasági Pártját támogatta és óriási orofitokat zsebelt be a hadiszállításokból, akadtak szén számmal olyanok, akik pipopdpt. lenek voltak az elnökkel: a washingtoni politikusok között pedig nem kevés elvtelen becsvágyó szerepelt, aki a karrierje érdekében mindenre kész volt. Túl sok ilyen embernek állt útjában az “öreg Abe”. Az összeesküvésnek erről a kulisszák mögötti oldaláról semmit sem lehet tudni, a bűnösök kinyomozását irányitó hadügyminisztérium működését a titokzatosság függönye borította. Nyolc ember állt a biróság előtt. Azzal vádolták őket, hogy Jefferson Davis. John Wilkes Booth és több más személynek (a Dél kanadai hírszerzőinek) együttműködésével részt vettek Abraham Lincoln meggyilkolásában, a William H. Seward külügyminiszter ellen egyidejűleg elkövetett merényletben, valamint azokban a merénylettervekben, melyeknek célja Andrew Johnson alelnök és Ulyesses S. Grant tábornok hadsereg-főparancsnok likvidálása volt. Ki ez a nyolc vádlott? Vegyük szemügyre őket és azt is, amit az összeesküvésben való részvételükről tudni lehet. Lewis Paine (valódi nevén Lewis Thorton Powell), a déli hadseregben szolgált huszé*:es katona bűnösségéhez nem fért kétség. Ez a mogorva, hallgatag. atlétatermetü ifiu, aki Florida még alig lakott területeiről származott, hatolt be Seward külügyminiszter lakásába, késszurással súlyos sebet ejtett a miniszteren, s csak a véletlennek köszönhető, hogy a seb nem lett halálos; rálőtt Seward fiára, akit csuoán az mentett meg, hogy a pisztoly csütörtököt mondott, s végül súlyosan megsebesítette a ház más lakóit is. Paine megszegte hüségesküjét, ame-A Ford Színház, ahol a merénylet történt lyet azért tett az Egyesült Államoknak, hogy a hadifogolytáborból kiszabaduljon. Kétségtelenül részt vett az összeesküvésben, segítséget nyújtott Boothnak a Lincoln-gyilkosság előkészítéséhez, s öt embert megsebesített Seward házában. Ezeket a tényeket, amelyeket a vádlott sem tagadott, az ügyvéd csak azzal tudta mentegetni, hogy védence ideiglenesen beszámíthatatlan állapotban szenvedett. Az egyetlen “bizonyíték, melyet a védelem erre fel tudott hozni, Paine emésztési zavaraira szorítkozott! Az egyik kortárs gúnyos megjegyzése szerint a bíráknak személves okaik is lehettek volna, hogy ne ismerjék el az összefüggést a bélmüködés elégtelensége és a pszichiai rendellenességek között. Más enyhítő körülményt a védelem nem is próbált felhozni. A második vádlott, Davis Herold patikussegéd, a bíróságon a zavaros fejii kamasz szerepét játszotta. Egyébként ő volt Booth legügyeseb és legaktívabb segitősársa. Herold azt állította, hogy ő nem volt Washingtonban azon az estén, amikor Ford Szinhában a vég zetes lövés eldördült. Két tanú — Fletcher istállómester és Cobb őrmester — azt vallotta, hogy látták Heroldot aznap. Csakhogy nem az volt a fő kérdés, hogy Herold április 14-én Washingtonban volt-e vagy sem. Hiszen azt nem tagadhatta, hogy amikor Booth Washingtonból elmenekült, ő útközben csatlakozott hozzá és elkísérte a farmig, ahol a gyilkosra a katonák rátaláltak. Herold minden vallomásában ügyesen keverte a féligazságot a hazugsággal, hogy hamis útra terelje a nyomozást és kihúzza magát a csávából; ezt egyebek között azzal az állításával remélte elérni, hogy Booth kényszeritette mindenre, amit tett. A törvényszéknek azonban tettesre volt szüksége. David Herold büntetésének kellett tanúsítania, hogy az igazságszolgáltatás szigorúan megtorolta a gyilkosságot. Herold ezt nyilván nem értette meg, nem tudta, mi biztosította neki a helyet az akasztófán. Rablás helyett gyilkosság A harmadik vádlott, George Andrew Atzerndt. kém és csempész, már az előzetes vizsgálat, alkalmával bevallotta, hocrv részt vett abban az összeesküvésben, melynek célja Lincoln elrablása volt (meggyilkolásának terve csak később született meg). Atzerodt. a saját szavai szerint, nem akart részt venni az elnök meggyilkolásában, a tények azonban mást mondanak. A vád bebizonyította, hogy Atzerodt a Kirkwood-szállóban, ahol Johnson lakott. szobát bérelt, és reitegetett. Megállapították, hogy Atzerodt kérdezősködött az alelnök szobái felől. Április 14-én is éppen a Kirkwood-szállóba sietett. Persze tény az is, hogy nem gyilkolta meg és nem is próbálta meeruvilVnlni az alelnököt. A végzetes estén nem csinált mást, csak leitta magát. A védelem tanúi azt vallották, hogy ismerősek körében Atzerodt gyáva alaknak számit, aki sohasem szánná rá magát olvan merényletre, amely reá nézve halálos kockázattal iár. Atzerodt ellen azonban nem az volt a vád. hopv Johnson meggyilkolására készült, haelsősorban az. hogv bűnrészes Abraham Lincoln meggyilkolásában. Ahhoz kétség sem fóvVip+pft. Vioctv legalábbis előre tudott a merénvleetről. S ami az ítéletet illeti, ez döntően esett, a latba. Érdekes, hogy Atzerodt. miután letartóztatták, vallomásában elmondta, hogy az összeesküvő csoport feje Booth mellett a külföldön boikáló. John Surratt, a Dél szolgálatában álló kém volt. Hogy mi lett a sorsa az összeesküvés e résztvevőiének, akinek szerepe Lincoln mepovilkolásának egész történetét, uj megvilágításban mutatja, arról alább még be kell számolnunk. Egyelőre azonban tériünk rá a negyedik vádlottra, Mary Surratre az összeesküvő John Sarrat anyjára. Hosry mii ven része volt az összeesküvésben, ez a történészek körében mindmáig vita tárgya. (Folytatjuk)
