Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-04-10 / 15. szám

MAGYAR HÍRADÓ 17. oldal GYŐRI PILLANATFELVÉTELEK ff ■■ FIZETÉSNAP GYOROH.. GYŐR, Győr-Sopron megye — Miként másutt, úgy Győrött is befejeződött a népességösszeirás. Az iparvárosnak immár 120 ezer lakosa van. A felnőttek többsége a gyárakban dolgozik. A csúcs­forgalom reggel hatig, a gyári szirénák rövid felelgetéséig tart. A munkaszüneti napokon kívül, havonta öt alkalommal kizökken a város a hétköznapokból: 2-án a és 17-én az alkalmazottak, 12-én és 27-én a fizikai munkások kapnak fizetést. Délután három óra van. A délelőttös műszakba járók fize­­tésboritékjai mind kiürülnek a gyárakban. A porták környéke elnéptelenedik. *** A nagypostánál hosszú sor kígyózik a pénztárablaknál. Mindenki adni, fizetni akar. Ezért áll türelmesen, vagy türel­metlenül, várva a sorára. Testes asszonyság nyomakodik a sor legelejére. Felszalad a sor szemöldöke. — Tessék beállni a végére — kérleli egy kismama kabátos nő. — Mi is sietnénk... Az asszonyság vörösre gyulva támad: — Nem szégyelli magát? Amikor én annyi idős voltam, mint maga... — Álljon szépen a végére! — vágja el a készülődő áradatot egy férfihang. Az asszony sértetten rohan el. Az állomási postánál sincs több szerencséje. A sor ott is óriás­kígyó. Piros és lila színek váltakoznak a csekkekre szorítva, vagy a ta­karékkönyv lapjai között. Lakás, bútor, tv, hűtőgép, s kitudja, még milyen formát öltenek a sár­ga utalványok, ha hirtelen átváltoznának arra, aminek egy részét jelentik. Fiatalok, még jegygyűrű nél­kül. kézenfogva állnak a sorban. — Közös takarékba gyűjtünk. Lacinak három éve benn van a Rákóczi levele PANNONHALMA, Győr-Sop­ron megye — A pannonhalmi vár irattárának rendezése köz­ben eredeti levél került elő. II. Rákóczi Ferenc a latin nyelvű levélben megköszönte Bártfa város előjáróságának levelét, amelyben azok a maguk és a város lakóinak támogatásáról biztositották a fejedé,met. Kard­jukat és anyagi javaikat aján­lották fel a szabadságharc cél­jaira. A történelmi értékű levél 1708 október 13-án Íródott. lakáskérvénye a tanácsnál. Ösz­­szel megházasodunk és vállalunk három gyereket. Addigra együtt lesz a harmincezer. — Nagy pénz! — És egy év alatt gyűjtöttük! Mind a ketten dolgozunk. — Aztán a szülők is segítenek, ugye? — Apuék? Még a takarékbe­tétről sem tudnak. Ez már a mi közös életünkhöz tartozik. Ne­kik sem segített senki indulás­kor. Nem elég, hogy felneveltek? Inkább mi segítjük őket, ha szükség van rá. — Segítik? — Hazaadok ezer forintot minden hónapban. Otthon la­kom. annyi jár. *** A kövér asszony elpilledve ül­dögél. Már nem kisérletezik azzal, hogy a „kegyetlen” sor elé álljon. S a végére sem akar. Valószínűleg percenként elszorul a szive, mert uj és uj emberek jönnek, a sor csak nem fogy. Négy óra van. A pénztárablak mögött sebesen vágja a szelvényeket egy ügyes kis gép. Záróráig. A pénztárosnő panaszos: — A fizetésnap a legrosszabb. Pillanatnyi megállás sincs. Már nem is érzem az ujjaimat. *** — Szervusz, drága, egyetlen barátom. Te is itt vagy? Mit iszol? Kissé hunyorgok a cigaretta­­füsttől, „egyetlen barátom” fizimiskája felettébb ismeretlen. — Kólát. — Kólát? — mondja rémülten, mint mikor az ördög előtt ke­resztet vetnek. Csüggedten néz. Egyébként is fáradt ember be­nyomását kelti, most mélabuval keresztezve, fáradtsága oldalra tántorítja. Sasszézik egy aprót. — Kólát? — hirtelen világos­ság gyűl benne. A szellem fénye ez: „Persze, rummal! Ne félj, pajtás, egy percig sem, van itt pénz elég!” Belső zsebéből maroknyi piroshasut cibál elő. — Látod, öcsi! Ha én egyszer odacsapok az asztalra... És odacsap. Lehet, hogy az asztal kissé el is reped a vörös­borral öntözött, valahai fehér abrosz alatt. — Tudod, haverom, nekem olyan feleségem van, de olyan! Áldott jó asszony. Most is azt mondta: „Apukám megérdem­­led. mulass egyet!” *** — Nehéz napunk van! — mondja a pincérfiu. — Kéreg nqtt a talpamon. A belső terembe átpréselődni is nehéz vállalkozás. A legtöbben az előtérbe fészkelték be magu­kat. Egy fröccs, egy korsó sör. Ők fél óra múlva otthon lesz­nek. De nem mindenki. Mások családostul érkeznek. — Üres asztalt? Ilyenkor? Ne tessék tréfálni! ŐRSÉG. Vas mégye — „Fölfe­dezték”, ki tudja, hányszor, akárcsak a legkeletibb végeket. Szabolcs-Szatmár hajdan volt beregi része, és Vas megye délnyugati, Ausztriával és Ju­goszláviával is határos csücske, tehát az Őrség, jóllehet gyöke­resen eltérő földrajzi adottságú, mégis hasonlít valamelyest egy­másra. És egyedüli országrész, ahol a honfoglalástól máig folyamatos volt az élet, s az elvándorlás, ha volt is, meghagyott olyan magot, amelyet nem kezd ki az idő. Lakossága az 1970-es népszám­lálás szerint 9928 ember, népsű­rűsége alacsony: négyzetkilomé­terenként 37,9, azaz fele a megyei átlagnak, amely 84,1 fő. A fővárostól légvonalban 210, országúton 270, vasúton 300 ki­lométerre van ez a táj, amelyhez 18 település tartozik. Melyek azok a falvak, amelyek közül többet összevontak már? íme, a szabatos felsorolás: Szalafő, Öriszentpéter, Ispánk, Külső- és Belsőrákos, Szaknyér, Pankasz, Szatta, Kerkáskápol­­na, Bajánháza, Senyeháza, Dá­­vidháza, Kotormány, Hodos, Kerca, Kapornak, Szomorc, Bükkalja. Az Őrség a honfoglalás után katonai körzet, őrszervezet volt a határ mentén. Az itt élő határőr családokat még Árpád-házi kirá­lyaink telepítették, hogy védjék a Kerka és a Zala — itt úgy mondják: Sala — völgyét az idegen katonaság betörései ellen, éspedig juttatások, kiváltságok ellenében. Igen nyomós érvek szólnak amellett: ezen a tájon ne legyen nemzeti park. bár a természet­­védelmi területté, a különféle becses néprajzi építészeti értékek védetté nyilvánítása nagyon is indokolt. A Műemlékvédelmi •Felügyelőség elég hathatósan működik már errefelé. Volna mit megmutatni itt az idegenből jöttéknek. Öriszentpé­­teren egy XII. században épült római katolikus és egy XVIII. században épült református templom is van. Jelentős müem­— Halló. Magyaros étterem? Üres asztalt... — Sajnos... — Halló. Park? Sajnos... — Rába-parti. Matróz, Hun­gária? — Sajnos.... sajnos..., sajnos... Fizetésnap van. Kádár Péter lék a XIII. században épített és 1967-ben restaurált veleméri templom, csakúgy, mint az ivánci. amelynek fönntartására máig küld adományokat Ameri­kából épittetőjének, bizonyos Sigray Grófnak a leánya. 1970- ben 760. 1971-ben 2563. 1972- ben 1324 úgynevezett vendégéj­szakát töltöttek el a máshonnan érkezők Öriszentpéteren és a Hegyháthoz tartozó Hegyhát­­szentjakabon. (Fizetővendéglá­tóhely ugyanis csak itt van: az évi forgalom 60 százaléka júliusra és augusztusra jut.) Sok függ az i­­degenforgalmi propagandától: az 1971-es kiugró forgalom egy hirdetési akció következménye SPORT A HÉT MÉRKŐZÉSE: Franciaország—Magyarország 2:0 (0:0) PÁRIZS — Szemerkélő eső. csúszós, egyenetlen talaj, mint­egy 27.000 néző fogadta a Pare des Princes stadionban. Párizs­ban a francia és a magyar labda­rugó-válogatottat. Franciaország: Charrier — Lopez. Tresor. Zvanka, Bracci — Bichel. Huck. Guillou — Revelli. Triantafilosz. Bereta. Magyarország: Mészáros — Kolár. Dunai III.. Horváth, TóthJ. — Bálint. Kocsis. Pintér — Fazekas, Bene, Nagy L. Játékvezető: Ohmsen (NSZK). A franciák Qlyan elánnal ve­tették magukat küzdelembe, mintha világbajnoki döntőt vív­nának. Ez a lendület annyira meglepte a magyar együttest, hogy hosszú perceken át még a félvonalon sem jutott túl. Kap­kodtak a játékosok — de a fran­ciák ezt a szerencsére csak rövid időszakot nem használták ki. Ezután magyar helyzetek kö­vetkeztek. Kocsis-Fazekas-Ko­csis-Fazekas akció után Fazekas 10 méterről fölé lőtt. Horváth­­nak sikerült elsőként kapura rúgnia, de lövését Charrier véd­te. Tóth 11 méterről lőtt. pon­tatlanul. ám Nagy László bele­volt. Ez 1972-ben elmaradt — a forgalom 50 százalékkal csök­kent. A helybeliek mindenesetre szkeptikusak az idegenforga­lomból nyerhető jövedelmet ille­tően. inkább hisznek az ipar, a mezőgazdaság, az erdészet jövő­jében. Az országosnál maga­sabb. 32.4 százalékos a mező­­gazdaságban foglalkoztatottak aránya Vas megyében. Ennél is jelentősebb. 46.8 százalékos ugyanez az arány az Őrségben. Öriszentpéter négyezer lakosá­ból például 1700 dolgozik az Egyesült Őrség elnevezésű ter­melőszövetkezetben. Megtartani az Őrséget — ez volt a kivánalom, amikor hozzá­láttak az itteni sanyarú talaj megjavításához. Erre a célra 1973 végéig 241 millió forintot költött az állam. Megszűnt az úgynevezett bakhátas művelés, kialakultak a gépi művelésre alkalmas nagyüzemi táblák, megteremtődtek némi tsz-mel­­léküzemágak is, jóllehet a kívá­natosnál kisebb mértékben. Ha a gyarapodó mezőgazdasághoz csak valamelyest is dinamiku­sabb ipartelepítés járulna, akkor az Őrség jövője még biztatóbb lenne. nyúlt és lábáról alig pattant mellé a labda. A 32. percben Nagy az ötösről fölé fejelt. Pedig közben a kapus kimozdult, őri­zetlen maradt a háló. A francia fölény ellenére sem volt várható, ami a második féli­dő első húsz percében történt. Ekkor teljesen talaját vesztette a magyar együttes és a franciák úgy vezették támadásaikat, aho­gyan csak akarták. Csatáraink nem tudták tartani a labdát, a középpályások nem szűrték meg az akciókat, a védők kapkodtak. A 12. percben nagy kavarodás volt a magyar kapu előtt. Dunai kihozhatta volna a labdát, de hi­bázott. Triantafilosz megsze­rezte. Michel elé tolta és ő 18 méterről hatalmas gólt lőtt a jobb felős sarokba (1:0). A gól után cseréltek a csapatok. Nagy Lászlót Tóth András. Revellit Parison váltotta fel. Parison beállítása jó húzás volt: a 18. percben Lopeztől kapott labdát, jobb oldalról, az alapvonal közeléből lőtt. Mészá­ros nyilván beadást várt. kilépett a kapujából, aztán már hiába vetődött visszafelé (2:0). Nem sokkal később Parison 14 méterről fölé vágta a labdát. Akár 3:0 is lehetett volna az eredmény. És még mindig csak a franciák voltak a pályán... Nagyon kevés volt. amit ezen a napon nyújtott a magyar együt­tes. MAGYAR FALVAK A HATÁR MENTEN: ŐRSÉG

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents