Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-20 / 12. szám
PETŐFI NYOMDOKAIN ...FÜTYÜL A SZEL KÉSMÁRK FELETT... SZEPESSÉG, Szlovákia, 1975 március hó... Petőfi Eperjesről Lőcsére utazott 1845 április végén. „Egész Szepes megye határáig csaknem folyvást emelkedik az ut, a hegyek szemlátomást növekednek. a fenyvesek kezdődnek, melyek alant süniek, fölfelé mindinkább ritkulnak, s a tetőt csak néhány éri el..., mintha valami katonák volnáka, kik várat ostromolnak.” Petőfi azon az utón haladt meghitt barátjával. amelyiken nem sok évvel később az elbizakodott Deym, császári tábornok fogja hajszolni csapatait, két gyalogzászlóaljat és egy lovasszázadot hat ágyúval, hogy Görgey elől elzáija az egész vidék egyetlen átkelési helyét, a Branyiszkó-hágót. Menni magányosan sem lehet máshol, csak a kanyargó egyetlen utón, nem még egy hadseregnek. Ahogy pedig lenni szokott, az ellenség jó előre elfoglalta az ut magaslatait. fordulóit — hát nincs más hátra, mint előre. Szepesváraljáról indult Guyon Görgey parancsára 1849 február 5-én hajnalban. hogy három oszlopban támadva, megtisztítsa az ellen-Egészségesek a csepregi négyes ikrek CSEPREG, Vas megye — A csepregi négyes ikrek — Ildikó, Adrien, Katalin és Zsuzsa —, akik a világ első életben maradt egypetéjű leány négyes ikrei, hétfőn hazatértek csepregi otthonukba. Tíz nap híján három hónapot töltöttek a szombathelyi Markusovszky Kórház csecsemőosztályán. Koraszülöttek lévén életük első napjait inkubátorban töltötték, majd ahogy erősödtek, fokozatosan szoktatták őket a normális életkörülményekhez. Szerencsére mind a négyen kitűnő egészségnek örvendenek, mindössze az először világrajött Ildikó volt néhány napig náthás. Két kilogramm körüli születési súlyúk megkétszereződött, sőt Kati és Adrien már 4 kiló 40 dekás. Hosszú kórházban tartózkodásuk oka az influenzajárvány volt. Az orvosi gondoskodás természetesen odahaza sem hiányzik majd. Dr. Cholnoky Péter főorvos és dr. Gagyi Dénes osztályos orvos rendszeresen felkeresi őket, figyelemmel kiséri fejlődésüket. Az állam 3 éves korukig állandó gondozónőt ad melléjük. A család havonta 6300 forint gyermekgondozási segélyt és családi pótlékot kap. ségtől a Branyiszkót, a halott honvédeket estvére visszavitték az ősi szepesi városkába, faragott sírkövük ma is látható a temető bejáratához közel. A harc oroszlánrészét kivevő, arcból támadó 33. honvédzászlóalj Görgeytől aranyhímzésű zászlószalagot kapott, evvel a felirattal: Branyiszkó, 1849 február 5. És megállt Petőfi a dombon, pontosan ott, hol a császári ütegek ki tudja hányadszor bömbölik majd a magyarra, rettegj! —, és ki tudja, hányadszor megint eredménytelenül. Látta pedig bal felől Szepesvárát, „melynek egykor bíboros termében született Zápolya”, és kissé jobbra „a láthatár végén egész magamivoltában azt a kis vakondtúrást, mit Tátrának neveznek”. Behajtunk Szepesváraljára, végig a főutcán kanyarodunk, átmegyünk a vasúti síneken, és a hegy szétterülő szoknyáján fölfelé, a jó Zsigulival egy szekéruton. Lexi nem egész egy év alatt ötvenötezer kilométert tett bele, azt hiszem, vezetőtől, kocsitól is tisztességes. Ezalatt egyiknek sem volt komoly hibája. Megállunk majdnem a vár tövében, alig merek visszanézni az útra, ahol feljöttünk. Az alsóvár kapuján kerülünk beljebb, három cigány segédmunkás enged be. Zsigmond király 1423-ban, azaz 550 éve — megint egy évforduló — itt adta ki a cigányok letelepítésére vonatkozó okiratát. Úgy látszik, Zsigmondnak sikerült. A várban komoly munka folyik, az alsóvár falainak állagmegóvó munkálatai már nagyrészt befejeződtek, a fellegvárból a töméntelen törmeléket futószalag hányja le az északkeleti oldal meredekére. A hely az omlásnak indult falak alatt mostanában valóban életveszélyes. Egy idősebb ember pánikba esik, mikor meglátja a fényképezőgépet. Könnyen megérti, hogy magyarok vagyunk, nehezen kimondja: nem zobod és mentegetőzve bár, hogy ő nem tehet semmiről, megmutatja a főkapura kifüggesztett táblát, miből nem értünk egy szót sem; de azért elhagyjuk a várat, ahogy az öreg akarja. A barátság kötelez. Most aztán megkerülhetjük a fél Szepesvárát kívülről, és nyugodtan fényképezhetünk. A feldőlés veszélyét kihiva magunk ellen, sikerül megfordulni a kocsival. Szepesváralján eszünk valamit, megszámoljuk a pénzünket. Bizony, már fogytán van. Na, majd Lőcsén ügyeskedünk valahogy. A térről szigorú szemmel néz ránk az elzálogosított tizenhárom szepesi város egyik lengyel birája, mint kőszobor. Elhatározzuk, hogy Késmárkon éjszakázunk. Lőcsén a főtérről Késmárkra vezető utat építés miatt lezárták. Többszöri kérdezősködés után megindulunk. nagy kerülővel Csütörtökhely felé, mint megtudjuk, a benzinkútnál kell jobbra térnünk a poprádi útról. Előbb még felfehérlik Csütörtökhely gótikus templomának tornya az éjszakába. Alatta Szapolyaiak porladoznak a családi kriptában. Itt a benzinkút. Völgybe suhanunk lefelé. Egy felborult személygépkocsi mellett emberek állnak, arrébb teherautó csúszott le a padkáról. Egy férfi fekszik a gépkocsi mellett. így feküdni csak halottak tudnak, ájult soha. Elcsendesedünk Hunfalváig. A szálló boltíves bejárata oldalt a leghiszékenyebb emberben sem keltene túl sok bizalmat. Csak háromágyas szoba van, ötvenhat korona. Tulajdonképpen olcsó, de azért játékból alkudozni kezdünk az asszonyokkal. Bejelentjük, hogy ne vesszen kárba a pénzünk, a harmadik ágyra kerítünk valakit a szebbik nemből. Mondják, lehet és csinos, kontyos cigánylányt ajánlanak maguk közül, aki eddig nem szólt, pedig ő tud a legjobban magyarul. Kérdem, hol tanult meg. Azt mondja, itt, Késmárkon. Kis pálinkát ajánlunk a termetes asszonyoknak, annak örömére, hogy éjszakára szállást i kaptunk. Kuncognak és az egyik megjegyzi, hogy csak a cseresznyét szereti. Mondom, azért vissza kell mennünk Magyarországra, és már indulunk is kifelé az ajtón nagy komolyan. Visszahúznak, egye fene,- megteszi, ami van. Kiöntjük a szilvát. Egészségünkre! Zdraszt! — emeljiik a poharakat. Reggel fütyül a szél Késmárk felett a fénylő Tátra felől, mintha csak a nótát akarná igazolni. Thököly várában csak a borospince tart nyitva, az is tíztől, amit nem várunk meg. A múzeumba bejutni nem lehet. Erzsiké gépirólány — nagyon szép —, de hajthatatlan, mert nem akarja előkeresni velünk a városka másik végében lakó kőfaragó mestert, hogy bemehessünk a Petőfitől megtekintett várkápolnába, melyben jelenleg a szerszámokat és a munkaruhákat tartják: Viszont hajlandó rövid esküt tenni, hogy a költőnk által megirt szentek és angyalok szobrai, melyeket firtatunk, és amelyeket a költő a kápolna padlóján heverni látott, most a helyükön állnak, ahogy az már szentekhez illik. Megnyugtatásunkra még megmutatja a kápolna ajtaján függő táblát. Tényleg kiírták magyarul is, bemenni tillos — igy, két 1-lel, ami feltételezhetően fokozott tilalmat jelent. A hízott és fekete Lőcse ellenében Késmárk mindig kuruc volt, ez nem ment minden makacsság nélkül. Az idevaló evangélikusok 1717-ben építettek egy csak azért is templomot. Ha kőből nem engedi az éppen soron levő hatalom, akkor legyen fából, és rittyentettek fából egy olyat, amit máiglan számon tart az európai művészettörténet. Az oltár fölé pedig odapingáltatták a kétfejű sast és aláíratták szép rendesen latinul: A szárnyaid DEBRECEN — Aratnak a Hortobágyon. Keserves munka: cuppogó, nehéz sárban araszolnak előre a nádvágók. Arcukat pirosra marta a pusztai szél, kezüket a nád. Az eget kémlelik: csak lenne tél, csak befagyna a tó, a láp. Idén 1 millió kéve nádat kellene vágni. November óta csak 260 ezret sikerült. A Hortobágyi Nemzeti Park területén a költöző madarak érkezéséig be kell fejezni az aratást. Másutt, a szabad nádasokban április végére, mikor az uj, zöld nád megjelenik. *** Gyalázka a neve az ősi szerszámnak. Gúnyból, mert gyalázatosán nehéz vele a munka. A kézi kasza levágott, félméteres hegyéből, és fanyélből eszkábálják össze. Naponta 50-60 kévét tudnak vele vágni. Az állami gazdaság most 2 forint 10 fillért fizet kévénként. Csak 64 ember használja a gyalázkát: öt esztendeje bevezették a gépi aratást. Egyetlen gép 40 ember helyett dolgozik. Vigh Gábor munkacsapata Egyek s Ohat között, a 33-as műuttól két-három kilométerrel északra birkózik a náddal. A vadvizek lecsapolása óta szelidebb lett ez a lápos vidék. Az árnyékában. Azonban hires templomból nem elég egy, ezért építették az első mellé a második evangélikus templomot 1892-ben a török szultán tetemes hozzájárulásával, és kívánságára szerencsésen ötvözve az iszlám művészet elemeit a honival, hogy Thököly Imre hamvait kétszázegy év után visszafogadja a szülőföld 1906- ban. Bent az ember akaratlanul is felnéz, és derűs áhitat fogja el, áthalad a fekete márványoszlopok között, melyeket a szultán ajándékozott az épitkezéshez. A templom oldalfalába épített mauzóleumban helyezték el Thököly maradványait, az eredeti epitáfiummal együtt, mely a messzi Ismidben fedte sírját. A fejedelem harci zászlaja és palástja épségben. A márványkoporsót kisebb-nagyobb koszorúk halmaza borítja. Róluk a szalagok lecsiingenek, mint harci ménről a csótárok. Ha csend lenne, lódobogást hallhatnék, tárogatószót és zászlók csapkodását a főn szélben. idegen mégis zordnak látja. A dán gyártmányú kombájn is küszködik a vízzel. Hatalmas ballon gumija, melyet önmaga fuj teli levegővel, 60 centiméteres vizmeriilési képességet biztosit. Napjában akár kétezer kévét is vág, kötöz. Gumicsizmás, gumikötényes férfiak kúpokba rakják a kévéket, bojtjukkal az égnek. Aztán vontatókkal beviszik a feldolgozóba, ahol nádszövet vagy a palló készül belőle. A szövet: vékony, csak egy sor nádból áll. A nádpalló: vastag, tömött, 3-5 centi vastag. Mindkettőt elsősorban az építőipar használja. A Hortobágyi Állami Gazdaság évente 30 millió forint értékű nádat termel, felerészben exportra. *** Régen a pásztorok nádból csinálták a „vasalót” — igy nevezték a helyet, ahol pihentek — slambucot és lebbencset főztek itt, s ebből készítették a juhszoptatót, a számyékot, azzal fedték a tanyát, meg a csárdát. Ma is kell a nád. A halaknak, hogy legyen hová bújniuk, a tópartok védelmére a madaraknak költésre, s továbbra is szükség lesz rá az embernek. Paládi József TERJESSZE LAPUNKAT! Horváth Lgjos HORTOBÁGYI KÉPESLAP NÁDARATÓK