Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-09 / 2. szám
4. oldal Kastélyváros, amelyet nem érintett az ipar és a szennyeződés KÉPESLAP JAPÁNBÓL KANAZAWA, Japán — A japán ipar óriási fejlesztése eddig még érintetlenül hagyta ezt a régi kastélyvárost, aminek az itteniek végtelenül örülnek. Natsuki Kató, az egyik helyi újság szerkesztője ezeket mondja: ..minket eddig még elkerültek a Japán egész területén végbemenő nagy ipari fejlesztési kampány során, és nem is kivánjuk, hogy hozzánk is eljussanak, mert a zöldet és a tiszta levegőt mindennél többre értékeljük.” Seiyo Ono üzletvezető pedig ezeketjegyzi meg: „Nagyon örülünk Kakuei Tanaka miniszterelnök tervének, hogy uj gyorsforgalmu utakat és vasutakat épitenek. De hogy a nehézipart is idehozzák a közelünkbe, ennek a legmesszebb menően ellene vagyunk.” A 380,000 lakosú Kanazawa népe hűségesen őrködik régi hírnevén, amelyet kulturális, nevelési és kereskedelmi téren elért eredményeivel szerzett magának. Tatsuji Itasaka egyetemi professzor szerint ,,az itteni embereket elsősorban az jellemzi. hogy szeretik az irodalmat, a Göring hagyatéka MÜNCHEN — A birodalom marsallja és vadászmestere a japán császártól kezdve az ..esseni tartományig” mindenkitől szívesen fogadott el ajándékot. A Bajor Köztársaság, az örökség tulajdonosa Göring hagyatékából első ízben hivatalosan áruba bocsátott néhány darabot. A müncheni Wainmüller- Neumeister árverési cég házában 350 tárgy került a kalapács alá; a múzeumok számára értéktelen ezüst-, ón- és rézkancsók, csillárok és egyéb lim-lomok. Becsértékük 120,000 nyugatnémet márka volt, a végösszeg viszont több mint 640,000 márka lett. Legmagasabb áron azok a darabok keltek el, amelyeken Göring címere (lovagi kar gyűrűvel a kezében) vagy neve szerepelt. Egy szarvasmotivumokkal díszített ezüstérem (20,000 márka), egy eziistfödeles kancsó, amellyel „eljegyzése” alkalmából az SS birodalmi vezére tisztelte meg (15,000 márka), Nyugat-Németországban egyetlen darab sem maradt. A szomorú örökség javarészét francia, osztrák, angol, olasz, svájci és amerikai gyűjtők és kereskedők vitték el. művészetet és a művelődést.” Ő is amellett van, hogy a nehéziparnak máshol van a helye, nem Kanazawá-ban. Igaz, ebben a városban is van néhány könnyűipari vállalat, igy textilgyár és szerszámgépgyár, de ennél többet nem kívánnak. Persze annak, hogy a nehézipar még mindig távolmaradt ettől a területtől, más okai is vannak. Elsősorban az, hogy Hokuriku vidékén — ahol Kanazawa is fekszik — rendkívül kemény a tél. Hokuriku elnevezése azt jelenti, hogy „északi ország”. A Szibériából és Mandzsúriából érkező fagyos szelek akadálytalanul végigsöprik a japán tengert, majd nekiütközve a Hokuriku mögötti hegyeknek, olyan hóesést okoznak, hogy a közlekedés majdnem teljesen lehetetlenné válik. Kanazawát Thoshiie Maeda nagy földbirtokos alapította a 16-ik század végefelé. Először egy kastélyt épített a síkságon, amelynek háta a hegyek felé támaszkodott, és amit két folyó hullámai mostak. A város ebből a központból kezdett kibontakozni. A maeda-törzs tagjai nagyon kedvelték a művészeteket és a kézműves mesterséget. Maga Toshiie rituális teaceremóniákat vezetett be, amikor a virágdiszitésnek és a táncnak Kit A SZIKLA LONDON — Anglia és Dánia között területi vita robbant ki egy szikla miatt. A Rockall nevű szikla, amely nemzetközi vizeken, az Északi-tengeren magasodik, nem hajózási vagy idegenforgalmi szempontból lett vita tárgya, hanem azért, mert körzetében, a tengerfenék alatt jelentős olajkészleteket sejtenek. A sziklát még 1955-ben angol területnek nyilvánította London, de ez az annektálás nemrégiben sérteni kezdte a dán érdekeket, nevezetesen akkor, amikor megérkeztek az első hírek az esetleges tengeralatti olajmezőről. igen nagy szerep jutott. Kanazawa ma is hires színházairól, porcelánkészitéséről, lakkozott áruiról, arany intarziáiról és festett selyméről. AKanazawai Egyetem a Maeda kastély közelében van. A Maeda-törzs még egyéb örökséget is hagyományozott a kanazawaiakra. Ez pedig nem TÖRTÉNELEM SZÍNHELYE Ford elnök és LeonidI. Brezhnev szovjet pártvezér nemrégen találkozott Vladivostokban, ezen a szibériai üdülőhelyen, hogy a két országot közösen érintő kérdéseket megbeszéljék. A tárgyalások a Vladivostok középpontjától 12 mérföldre északra lévő külvárosi területen folytak. Ez az üdülőhely a látogatóknak tengerpartot, erdőfedte hegyeket és az óceán mélyéből felhozott gyógyiszapot kínál. Az oroszok — úgy tűnt, — hogy szigorúan erre az üdülőterületre korlátozzák a Ford-társaság mozgási terét, tekintettel arra, hogy itt van az egyik szovjet haditengerészeti bázis. 1859-ben egy orosz hajóról kikémlelték ezt a vidéket, majd a következő évben, a pekingi egyezmény értelmében, Oroszország az egész területet elszakította Kínától, és a városnak Vladivostok nevet adta, ami azt jelenti, hogy „Kelet uralkodója”. 1918-ban az amerikai, japán és brit haderő megszállta Vladivostokot, hogy feltartóztassák a bolsevik mozgalom térhódítását, de csak 1922-ig tarthatták ellenőrzésük alatt a területet. Amikor a második világháború után a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok megromlottak, az oroszok azzal vádolták Amerikát, hogy felderítő gépekkel megsértették a terület fölötti légteret. Néhány ilyen gépet le is lőttek ezen a vidéken. Az 1950-es években az oroszok tovább szigorították a biztonsági ellenőrzést e stratégiailag fontos város felett, és minden külföldi kereskedelmi hajót az uj kereskedelmi más, mint a tokyóval való erős szembenállás. Már a régi törzs távoltartotta magát a Tokaugowa Shogu nőktől vagy tábornokoktól, akik Edo-ból (Tokióból) uralták az országot. Az itteniek mindig újból és újból igyekeznek tudtára adni a látogatóknak, hogy a hagyományt ezen a síkon is tovább ápolják. kikötőbe, Nakhodká-ba irányítottak, 60 mérföldnyire keletre. Vladivostok népessége jelenleg félmillió. A város halászati és hajóépitési ipara sok embert vonzott erre a területre. A város észak felé teijeszkedik, ahol modern, 12 emeletes lakóépületek emelkednek a jövevények számára. STOCKHOLM — Linné svéd biológus 1734-ben a faluni rézbánya látogatása közben a következőket jegyezte fel: „A bánya mélyén százhúsz munkás kúszik, fekete mint egy ördöghorda, körülöttük korom és homály, füst és bűz.” Aki ma ellátogat ehhez a leghíresebb svéd bányához, útjába esik a város kapui előtt egy száz méter mély és négyszáz méter széles földlyuk, egy bemélyedés. Ez még a XVIII. században keletkezett, amikor a rézbánya a rablógazdálkodás következtében összeomlott. Egy 1288-ban keletkezett okirat megerősíti, hogy ebben a bányában azóta bányásznak vörösrezet. A XVII. században a kapitalizmus előtti Stora Kopparberg Bányatársaság bányászta ki az összes európai réz hatvan százalékát. Ez jelentékenyen befolyásolta a gazdasági és katonai hatalmukat. A rézágyukat követték a svéd rézérmék, amelyek eljutottak a Keleti-tenger összes országaiba. Svédország ,, aranybányájának” fénykoráról egy tragikus történeten kivül nem sok maradt hátra. 1719-ben egy sziklahasadék viztócsájában egy fiatalember holttestét találták meg, akit látszólag nemrég ért baleset, azonban senki sem emlékezett a fiatalemberre — " mígnem egy nagyon öreg asszony fiatal éveinek egykori jegyesét ismerte fel benne. A viz összetétele, a holttestet teljesen konzerválta. Ma a rézbánya csupán egy kis töredéke Stora Kopparbergnek, amely 1888-ban egy kapitalista “Pénzgyár” Japánban TOKIO — A Japán Nemz Bank által az év folyam kibocsájtott bankjegyek össze megközelíti a tizenkét tri! jent. Ha a különböző ciml< bankjegyeket egymásra rakni •űzök magassága elérné a hároi száznegyven kilométert, ai körülbelül kilencvenszerese Fudzsijama hegy magasság nak. Az említett bankjegy-men nyiséggel negyvenhat négyze lométer területet lehetne be ni. A forgalomban bankjegyek zömét a tízezer jen cimletűek teszik ki. Ezek arán elsőizben haladta meg Jap történetében a nyolcvan száza kot. Érthető tehát, hogy pén: gyi körökben azzal a gondolat foglalkoznak, hogy ideje ler kibocsátani az ötvenezer je: címletű bankjegyeket. nagyipari vállalkozássá alaki A monopólium magába fogla Skandinávia legnagyobb ac művét, óriási cellulóz- és pap gyárakat, tizennégy vizi erőn vet, két atomerőművet, továb különféle bányaművekben, er< és mezőgazdasági üzemekb van érdekeltsége. Ma ez konszern egyike a legnagyo svéd nagyipari vállalatoknak, még ez a monopólium is csak < kis része a Wallenbergsc! Supermonopoliumnak. A tulini oroszlánok BECS — Különös oroszlán dászatot tartottak a karácsi előtti csúcsforgalomban az usztriai Tulinban. A Duna-m. ti település állatkertjének ! oroszlánkölyke kiszabadult é: délelőtti órákban elcsavargoti kisváros főutcájáig. A sétál megrémültek, mindenki at tartott, hogy a vadállatok k okoznak. A főutca pillanatok belül kiürült, a sétálók üzletekbe menekültek, de vi aki nyitott ablakon kereszt idegen lakásban keresett me: déket. Végül értesítették a Sai állatkert gondozóit, akik Túl ba érkeztek és másfél óra ut hálóval kézrekeritették a sétáló oroszlánkölyköt. HIRDESSEN LAPUNKBA? Vladivostok, ahol Főid és Biezhnev paktumot kötöttek A SVÉD "VÖRÖS POKOL"...
