Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-13 / 11. szám
St. oldal MAGYAR HÍRADÓ IGAZ TÖRTÉNETEK, KALANDOS HISTÓRIÁK ELÉGETTÉK-E AZ ORLEANS-I SZÜZ-ET? A világtörténelem egyik legnevezetesebb pere 1431 felében a franciaországi Rouenben zajlott le. A vádlott, akit elitéltek, Johanna, a népi hősnő volt, a Domrémy-la-Pucelle-ből származó parasztlányka. (A történei szakirodalomban Jeanne d’Arc-ként ismeretes.) Története csak mintegy két évvel korábban kezdődött. Franciaország akkoriban éppen a százéves háború (1337-1453) legtragikusabb éveit élte. A francia föld nagy részét, még Párizst is az ellenséges Anglia és szövetségese, a burgundi herceg tartotta kezében. Johannának sikerült eljutnia a francia király chinoni udvarába, és sikerült meggyőznie VII. Károlyt, ezt a gyáva, határozatlan uralkodót arról, hogy ő, az egyszerű falusi leány, Franciaország megmentésére hivatott. A francia csapatok élén a leány az ellenséges ostromgyürüben már végsőkig kimerült fontos város, Orléans segítségébe sietett. Arléan felszabadítása után a Szűz — igy nevezte őt a francia nép — nem egyszer győzelmet aratott a fennhéjázó angol hadvezérek felett. Reims, a francia királyok hagyományos koronázó város megnyitotta kapuit VII. Károly katonái előtt. Károly megkoronázása után, 1429 őszén, az orléans-i szűz Párizs ellen vezette a csapatokat, a fővárost nem sikerült bevenni. A balsiker nem csöggesztette el a leányt. Az igaz ügy diadalában vetett rendithetetlen hite fellelkesitette a franciákat, akik az ország északi részében még jó néhány fontos győzelmet arattak, majd behaltoRak az ellenség által ostromolt Compiégne városába. Ezt követően az egyik vakmerő kirohanás alkalmával ,1430. május 23-án, Johannát és csekély számú kíséretét minden oldalról bekerítették és elkeseredett küzdelem után foglyul ejtették a burgundiak. A Szüzet átadták János luxemburgi hercegnek, ez pedig 10,000 aranyfrankért 1430 novemberében eladta őt az angoloknak. Az angolok maradéktalanul ki akarták használni azokat a politikai előnyöket, melyeket az orléans-i szűz foglyul ejtése számukra kilátásba helyezett. 1429 novemberében Anglia régense, Bedford hercege, egy számitó és eszes főur, nyolcéves unokaöccsét VI. Henrik néven angol és francia királlyá koronáztatta Párizsban. Az orléans-i szűz perével és elitéltetésével azt kellett bebizonyítani, hogy VII. Károlyt a sátán felbujtására egy eretnek, sőt boszorkány emelte trónra. Viszony az ördöggel az angolokat, s ezért követelte a leánynak, mint az ő püspöksége területén elfogott eretnek a kiadatását, hogy bíróság elé állíthassák. 1430 decemberében Jonannát az egyik roueni erőd föld alatti sötét zárkájába vetették. A ravasz Cauchon a gondosan előkészített tragikomédiának igyekezett becsületes és jogilag kifogástalan bírósági tárgyalás színezetét kölcsönözni. Nem sokkal a bírósági eljárás kezdete előtt Johannát Bedford hercegné jelenlétében orvosi vizsgálatnak vetették alá, hogy megállapítsák, megőrizte-e ártatlanságát; ettől függött, hogyan fogják megfogalmazni a vádat, szó lesz-e benne az “ördöggel való vi-Roueni bástya, Jeanne d’Arc börtöne szonyról” és ledér életmódról. A bizottság határozata következtében ettől a vádtól el kellett állniuk. Johanna az angolok kezelésében levő erődben volt bezárva. Ezzel megszegték a szabályokat: minthogy a vádlottnak az inkviziós törvényszék előtt kellett megjelennie, egyházi börtön női részlegében kellett volna őt elhelyezni. Bedford hercege a per megrendezésével lelkiismeretlen cinkostársát, Pierre Cauchon beau viais-i püspököt bízta meg, akinek jutalmul odaígérte a gazdag roueni egyházmegyét. Couchon akkoriban teljes odaadással szolgálta A bírósági tárgyalást 1431. január 9-én nyitották meg. Az inkviziós perekben a vádlott nem fogadhatott ügyvédet. Cauchon arra számított, hogy nem lesz nehéz kicsikarni a szükséges vallomásokat a tanulatlan parasztlányból, akinek különben nem is mondták meg pontosan, mivel vádolja a bíróság. A lány ezt meg sem érthette abból a kazuistikusan bonyolult, agyafúrtan csavaros vádbeszédből, ahiely tetejében latin nyelven volt megírva. Cauchon arra törekedett, hogy Johannát mint eretneket és boszorkányt Ítéljék el. A vádat már a per folyamán a párizsi egyetem által jóváhagyott tizenkét pontban foglalták össze. Ezek között szerepelt: a szentekkel és angyalokkal folytatott beszélgetésre való hivatkozás; hamis jövendölés; Johannának az az eretnek hite, hogy csak Istennek tartozik engedelmeskedni, nem pedig az egyháznak (egyházon Cauchont és a többi angolbérencet értették); férfiruha viselése; a szülők iránti engedetlenség és más hasonló bűnök. Csakhogy Cauchonnak nem volt semmilyen bizonyítéka arra, hogy a vádlott “eretnekségbe” esett, sem arra, hogy kuruzslással foglalkozott, leszámítva azt az egy tényt, hogy vitézül harcolt katonaruhában és kimagasló hadvezéri tehetségről tett tanúságot. Nem maradt más hátra, az alaposan kidolgozott inkviziciós technikához kellett folyamodni, melynek az . volt a célja, hogy kínzásokkal vagy megfélemlítéssel megtörje a vádlott akaratát és kikényszeritse belőle a szükséges vallomást. A per több hónapig tartott. Először, február 21-től máricus 27-ig, a vádlott előzetes kihallgatása folyt, majd következtek a bírósági tárgyalások, melyek 1431. május 24-ig tartottak. E hónapok folyamán a tárgyalóteremben és a börtöncellában szakadatlanul záporoztak a leányra a kérdések, amelyek hol összefüggtek, hol meg egyáltalán nem függtek öszsze az üggyel. Mindegyik kérdés álnok csapdát tartalmazhatott, ügyesen elrejtett buktatót. Elég elhibázott válasz, s máris kész az eretnekség elismerése, egy vigyázatlanul elejtett szó, és a csapda összekattan, a bíróság a leány válaszába önvádat magyaráz bele, s ezt a kuruzslás bizonyítékának veszi Ámde Cauchon és a többi biró csodálkozására ravaszságuk nem hozta meg a szükséges eredményt. A leány lelkiereje, okossága, vele született józan esze megóvta attól, hogy a kifeszitett hálóba beleessen. Sőt mi több, nemegyszer nehéz nelyzetbe hozta Cauchot. Egy Ízben kijelentette, hogy követelésére kész elmondani a katolikus imát, ha a püspök elfogadja a gyónását. Cauchonnak, mint egyházi személynek nem volt joga ezt a kérést elutasítani, viszont a gyónás meghallgatása után az akkori fogalmak szerint nem nyilváníthatta bűnösnek a vádlottat, mert ezzel a saját lelki üdvét tette volna kockára. A porondon ezúttal a Szűz lett a győztes. ítélet: Máglyahalál A per folyamán a vádlott megbetegedett. Ez az angolokat módfelett aggasztotta. Ha a Szűz betegségben meghal, oda minden előny, amelyet kivégzésétől Bedford hercege szerezni remélt. (Folytatjuk)
