Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-13 / 11. szám
13. oldal “Államosítani kell a királynőt!” Irta: MÁRER GYÖRGY Erzsébet angol királynő és férje éppen Bermudába készültek uralkodói látogatásra, amikor az ottani szemetesek heti 25 dolláros fizetésjavitást követeltek. Az illetékesek ezzel szemben csak 16 sollárt ajánlottak fel, amire kitört a szigeten az általános sztrájk. Ez kissé kényelmetlenné tette ugyan a látogatást, de nem hiúsította meg. Pedig a látogatás idejét mindenképpen rosszul időzitették, az ügybe ugyanis egy kis szépséghiba csúszott be: szinte ugyanaz nap, amikor a bermudai köztisztasági M®rer Gyor9T alkalmazottak heti 25, vagyis évi 1300 dolláros fizetésemelési igénnyel álltak elő, a királynő évi 1 millió dolláros javítást kért a londoni parlamenttől. Persze nem akarok a királyi méltóság és a szemételtávolitó szolgálat között összehasonlítást tenni, még közhasznossági szempontból sem, ezt a kérdést az angol parlamentre bíztam, amely nem is késedelmeskedett, hogy parázs vitát ne rendezzen az uralkodónő civillistájának 43 százalékos emeléséről. Nem véletlen, hogy éppen Shakespeare, szóval egy angol iró, állapította meg annakidején: „Vannak dolgok ég és föld között, mit képzelmünk felfogni képtelen.” Az angol sziget számunkra, „szárazföldi patkányok” számára, mindig kicsit érthetetlen volt. És ha bebeszéltük magunknak, hogy értjük, rendszerint félreértettük. A szigetország volt a „kalmár Anglia”, amely egyesek szerint az egész világot kizsákmányolta, de kétségtelenül elsősorban ő volt az is, amely az európai civilizáció áldásaival megismertette a többi világot. Ö volt a „perfid Anglia” is, amely mindenkit, barátot, ellenséget, mindig becsapott, de ő volt az utolsó lovag, aki kardot rántott szorongatott barátaiért és egyedül védte a világot a tébolyodott és kegyetlen náci hordák ellen. Sehol annyi királyt nem gyilkoltak le, mint ott és ott őrzik mégis még ma is leghatásosabban a királyság jelképes tekintélyét. S hogy az ügy még szövevényesebb legyen, a kormány jelenleg szocialista a királyi Angliában és a szocialista miniszterelnök nyújtotta be a királynő fizetésemelési kérését a képviselőháznak. mégpedig pártolólag. Ha a királynő kívánsága teljesül, akkor udvartartásának évi járandósága 3,36 millióra emelkedik. A KOROÉ-VILÁG Megunt eső ekét temet, a marhatok behorpad, jöhetne egy vakond-sereg sár- és utkaparónak. Dehát kordék világa ez, kutya se ugrik távol, szippant előbb, lyukat keres, tar bokrokba tubákol. Bugán tapogva körbe jár, ólom-csatak nyakörve verébodut kutatna, bár csuhákat foszt a körme. Megunt eső ekét temet, a marhatok behorpad, jöhetne egy vakond-sereg sár- és utkaparónak. I Szalai Csaba kérés indoka: az infláció a királyi udvart is elérte és az eddigi közel két és félmilliós összegből nehéz lenne fizetni az adminisztráció költségeit, valamint a szakácsok. pincérek, inasok, kapusok, küldöncök, titkárok stb. bizonyára szintén kiegészítésre szoruló fizetését. Persze az angol királynő a parlament hozzájárulása nélkül sem megy el koldulni, hiszen ő a világ második leggazdagabb uralkodója ( az első a holland királynő), és magánvagyona vetekszik az amerikai olajmágnások megszámlálhatatlan millióival. De hát más a magánügy és más a közügy. És a királynő azt az eredményt is megtette, hogy az egymilliós deficit fedezéséhez 360 ezer dollárral a saját zsebéből járul hozzá. A parlament nem fogadta egyértelmű helyesléssel Wilxon miniszterelnök előterjesztését és a kérdés szavazásra kerül. A vita során a legélesebb ellenzés éppen a miniszterelnök saját pártjából hangzott el. Szemére vetették Wilsonnak, hogy ezzel a javaslattal megszegi a szakszervezetekkel kötött megállapodását, amely szerint kilátásba helyezett széleskörű szociális törvényeket, ha a szakszervezetek nem gyakorolnak nyomást a kormányra az inflációval járó fizetésemelések érdekében. Szóval a gazdag királynőnek lehet, a szegény munkásnak nem. A liberális párt vezére odáig ment kritikájában, hogy szerinte a királynői hivatás adminisztrálásának legföljebb egy árnyalattal szabadna többe kerülnie, mint mondjuk, a párizsi angol követség vezetésének. A legerősebb támadást egy skót nemzetiségű munkáspárti képviselő, William Hamilton, aki mellesleg a királyi intézmény legádázabb ellensége, intézte a ja-IGAZ TÖRTÉNETEK NEVES ERDÉLYI EMBEREKRŐL (Folyt, a 12. oldalról) cipészmesterséget. A forradalmi időkben az egyik moszkvai cipőgyárban dolgozott majd hazatérve hónapokon át állás nélkül tengődött. Gondolt egy merészet: kölcsönt szerzett, egy cipész özvegyétől megvette a szerszámokat és átvette a műhelyt. A műhely elég jól ment, de az adóterhek egyre sokasodtak. s Bumbi bácsi kénytelen volt feladni. Alaposan megismerve az adótörvényeket meg az ezzel kapcsolatos visszaéléseket, újságírónak csapott fel, előbb kisiparos lapot, majd miután ez bedöglött, az egyik napilap kisiparos rovatának a szerkesztését vette át. A harmincas években valami súlyosabb adósérelmekkel Bukarestbe utazott és napokon át nem tudott bejutni a pénzügyminisztérium illetékes vezérigazgatójához. A pénze is már fogytán volt, amikor egy vizlefolyó rácsozatában megbotlott, s a cipője talpa csaknem egész hosszában levált. Becsoszogott az első cipészműhelybe, ahol egy öreg mester dolgozott. Megkérte, hogy soron kívül verje fel a talpat. A mester egész halom javításra váró cipőre mutatva, kereken visszautasította Bumbi bácsi kérését. Nem maradt más. mint hogy megkérje az öreget, adjon neki megfelelő szerszámokat, szeget s ami kell a talp felveréséhez. és fizet annyit, amibe a talpalás kerülne. Az öreg mester hosszas rábeszélés után átadta a szerszámokat s megkockáztatta a kérdést: Mondja, nem rontja el még jobban a cipőjét? — Mit csináljak, ha magának nincs ideje. Aztán én is konyitok valamit a suszterséghez. Nekifogott a munkának, az öreg csak úgy fél szemmel figyelte, majd egyre többet nézte a Domnu buzgólkodását. Amikor készen volt vele, az öreg vaslat ellen, egyszerűen azt követelve, hogy miként a többi mammut-vállalatot. a királynőt is — .,államosítsák". Egyedül a konzervatív párti ellenzék uj vezére Margaret Thatcherállt ki a javaslat mellett, kijelentve. hogy a királyság a „legértékesebb hagyatéka „Angliának. Németországi diák koromban többször volt alkalmam beszélgetni Kármán Tódor világhírű magyar tudóssal, a repülőtechnika legnagyobb szakértőjével, aki akkor az egyik német műegyetemen tanított és minden héten együtt vacsorázott a diákjaival. Ez röviddel az első világháború után történt. Egyszer valaki megkérdezte Kármánt, mi az ő álláspontja a köztársaság és a királyság kérdésében? Ezt a meglepő választ adta: „Magyarországon királypárti vagyok. Németországban köztársaságpárti. Magyarországon ugyanis csak egy királyi udvar van, ennek költségeit valahogy csak ki lehet izzadni, Németországban azonban vagy három tucat kisebb-nagyobb udvartartás, ami már egy kis túlzás az adófizetők számára.” Nagybritanniának ugyan csak egyetlen királya, illetve udvartartása van, de az az érzésem, hogy Kármán professzor a mai viszonyok között itt is köztársaságpárti lenne. De azért a szükséges szavazattöbbséget bizonyára igy is megkapja a királyné. (Sőt talán, mire ez a cikk megjelenik, már meg is kapta.) Kár. hogy senki sem vetette fel ezt a kikötést: A Buckingham palotát kicsit jövedelmeztetni kell, mondjuk, kiadni „fizető vendégeknek", persze fehér lepelbe burkolt kísértetekkel, szélsüvitéssel, ablakcsapdosással, kopogó léptekkel, pókhálós padlásszobákkal együtt, amint ez manapság szokásos Anglia felsőbb köreiben. Amennyire a mai emberek szeretik a rémhistóriákat, az attrakciónak bizonyára nagy sikere lenne és számottevő összeg térülne meg a királynő megnövekedett „cost of living"-jéből. alaposan megtapogatta, mustrálgatta a munkát, és nem volt hajlandó pénzt elfogadni a szerszámokért meg a szegért. Másnap, miután sikerült ügyét a minisztériumban (Folyt, a 15. oldalon) NEVESSÜNK — Hallatlan, milyen rossz a világítás ebben az utcában! — mondja a félj. — Hogy te milyen furcsa vagy! — mondja a feleség. — Mielőtt összeházasodtunk, mindig azt mondtad, hogy ebben az utcában túl sokat költenek a világításra!- o— Mit fog csinálni a kedves fia, ha befejezi a tanulmányait? — Nyugdíjba megy.- o -Horgászok egymás között: — Mondja, kolléga, van hal ebben a tóban? — Nem tudom, csak két hete járok ide. '-0-Egy férfi beállít az óráshoz a kutyájával, kéri. vizsgálja meg. — Mi közöm nekem kérem az ön kutyájához? — méltatlankodik az órás —, miért nem megy vele állatorvoshoz? — Mert a probléma ide tartozik. — Hogyhogy? — Valami különös baj lehet a kutyámmal. Minden két percben megáll...- o-Két barát iszogat a kiskocsmában: — Akárhogy s mint, én mégis vagyok valaki otthon. — Ez mit jelent? — Az asszony mindig igy szól hozzám: „Valakinek el kell mosogatni ebéd után... Valakinek le kell vinni a szemetet... Valakitől most kell kapnom egy tízest..."
