Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-20 / 8. szám
MAGYAR HÍRADÓ IGAZ TÖRTÉNETEK, KALANDOS HISTÓRIÁK pusztító mérgek és terjesztői (FOLYTATÁS) Manson 1967 tavaszán szabadult a börtönből, s 1968 júliusában kezdte meg bandájával a gyilkosságsorozat, a nagy vérengzésre pedig 1969. augusztus 8-ról 9-re virradó éjszaka került sor. A hippi-család már körülbelül egy esztendeje élt együtt, addig tartott, amig az LSD és Manson kétségtelenül szuggesztiv egyénisége gyilkossá tette a banda tagjait. A “családfőnek”, a szerencsétlen sorsú Mansonnak minderre azért volt szüksége, hogy magához láncolja a lányokat és fiukat, hiszen 32 esztendős koráig, amig nem alakitott hippibandát, nagyon is magányosan élt, s ettől sokat szenvedett. Akiket rászoktatott a kábítószerre, többé nem lehettek meg nélküle. S LSD-t csak Mansontól kaphattak, aki mesterien szervezte meg az ellátást. így hát valamennyien feltétel nélkül engedelmeskedtek neki, s még azt is hajlandók voltak elhinni, hogy ő a “Megváltó”. S nem volt olyan szörnyűség, amelyet a hallucináló bandatagok ne tartottak volna természetesnek, vagy éppen csodálatosan természetfelettinek. Zéró — igy hivták a bandában, s igazi nevét nem sikerült kideríteni, mert meghalt, iratait pedig, mint minden uj tagét, a felvétel és az “ujrakeresztelés” után elégették —, az egyik fiú, ha LSD-t fogyasztott, ugyancsak Jézus Krisztusnak tekintette magát, mint Manson. A háromméteres kereszt, a “halál” és “feltámadás” szertartása azonban Charles Mansonnak volt fenntartva, Zéró tehát más utat keresett az üdvösséghez. Kábitószeres kábulatban Susan Atkinssal hált, s közben revolverét saját homlokának szögezve tartotta. Amikor eljutott az öntudatlanságig, meghúzta az elsütő billentyűt. Azonnal meghalt. “Életem legszebb perce volt — mondta erről később Susan Atkins. — Amikor meghalt rajtam, olyan boldog voltam, mint még soha . . .” Susan Atkins volt az, aki végül akaratlanul is a banda nyomára vezette a rendőrséget, amely már többször rajtaütött a Manson bandán, egyszer valamennyi tagját le is tartóztatta, de mert semmiféle összefüggést nem látott a hippi-család és az egész világot felháborító vérfürdő között, 72 óra múltán szabadon is engedte tagjait. Igaz, a Los Angeles-i rendőrség elhatározta, hogy bizalmi embert épit be a bandába. Egy fiatal nyomozó hippiruhába öltözött, s jelentkezett Mansonéknál. Ő is részt vett a szertartásokon, fogyasztott az LSD-ból, a kábítószer őt is a többiekhez hasonló akarat nélküli bábbá tette. A botcsinálta hippi éppúgy részt vett a kábitószeres szertartásokon, az orgiákon és más, a büntető törvénykönyv szerint büntetendő aktusokban, mint azok, akiknek megfigyelésére küldték. Szerencsétlenségére az egyik orgiát filmre vitték. A Los Angeles-i nyomozók nem akartak hinni a szemüknek, amikor levetítették a rajtaütés során birtokukba került filmet: az orgiákon kollégájuk játszotta a főszerepet. Nem is a beépített ember, hanem egy véletlen vezetett a banda nyomára. Mansonék — félve a leleplezéstől — jobbnak látták, ha Hollywoodtól néhány száz mérfölddel odébb költöznek. Kaliforniában egy egykori aranyásó elhagyott házában, az úgynevezett Bakertanyán folytatódtak a kábitószeres szertartások. Manson-Krisztus elhitette családja tagjaival, hogy ez a bibliai Paradicsom. S aztán a család néhány tagja környékbeli csatangolásai során talált egy földgyalut. Útépítő munkások hagyták ott néhány napra. A hippik a földgyalut két hordó benzint ellopták. A munkások, amikor néhány nap múlva felfedezték a munkagép kiégett maradványait, feljelentést tettek a rendőrségen. A rendőrök követték a tolvajok autójának nyomát. Harminc mérföldnyire találtak rá egy Toyotára. Mellette egy vadonatúj Ford Sedan állt. Minkét autót köröztette a Los Angeles-i rendőrség: mintegy két hónappal előbb lopták el őket. A helikopteres rendőrségi felderítő aztán tizenkét mérföldnyire a tett helyétől mozgást látott a Baker-tanyán. Meztelen lányok sütkéreztek a napon. így gépkocsilopás miatt tartóztatták le 1969. október 12-én a Manson-banda náluk. Tiltott fegyverviselésért, gépkocsilopásért és a földgyalu felgyujtásáért folyt a vizsgálat. A foglyokat — helyhiány miatt — különböző letartóztatási intézetekben helyezték el. Susan Atkins a Los Angeles-i női fogházba került. Aktaiáskányi LSD? A lány rettenetesen szenvedett a cellában. Nem jutott sem LSD-hez, sem más kábítószerhez, s számára ez volt a pokol. Cellatársnője, akit kábítószer-fogyasztás miatt tartottak fogva, hasonlóképpen nehezen viselte el a “pót” hiányát. Ez volt barátságuk alapja. S egyik este, miután a felügyelőnők még egyszer ellenőrizték a cellasorokat és leoltották a villanyt, s a fegyházra teljes csend borult. Susan Atkins elárulta cellatársnőjének. Ronnie Howardnak a Tate-villában történtek titkát. Ronnie Howard másnap kihallgatást kért a fegyházigazgatótól. — Az igaz ugyan, hogy kábítószer miatt néha receptet hamisítok, de ilyen szörnyűségbe a világ minden kincsért sem szeretnék belekeveredni — mondta vallomása után. így derült fény a vérengzésre, s a Mansoncsalád más gyilkosságaira. A világon mindenütt azt tárgyalták a lapok és a szakértők, hogy milyen újabb veszélyt is jelent az emberiségre az LSD-hullám, amely a hatvanas évek közepétől kezdett gyűrűzni, elsősorban az Egyesült Államokban. A leginkább érintett országban némelyik meglepő érveket használtak a vitában. Kifejtették: szerintük az LSD legfontosabb tulajdonsága az, hogy háború idején fegyverként is használható. Kiderült, hogy az USA hadseregében már esztendőkkel előbb kisér eleteket cégeztek: egy század katonaságot megetettek LSD-vel, s a katonák körülbelül 40 perc múlva sorra megtagadták feljebbvalóik parancsait, letépték rangjelzéseiket, fegyvereiket eldobálták, s egy közeli erdőben leheveredtek. Némelyik lap ezek után arról álmodott, hogy egy diverzán majd a vízvezetékbe, vagy a főútvonalakra LSD- port szór, s akkor az US Army puskalövés nélkül foglalhatja el a városokat. Még azt is kiszámították, hogy egy aktatáskára való LSD-vel az Egyesült Államok egész lakosságát harcképtelenné lehetne tenni. Azt azonban nem tudják még hozzávetőlegesen sem megmondani, mennyi fogy most, a béke idején az Egyesült Államokban ebből a szerből. Persze, nemcsak az LSD, hanem a marihuana, a heroin és más kábítószerek is pusztítanak az Egyesült Államokban, s rengeteg más országban. A szerencsétlenek a “Mount Everest” csúcsára akarnak kapaszkodni, s legtöbbször még egy homokbuckára sem jutnak fel. Azt hiszik, valamihez hozzájutnak a kábítószer-fogyasztás révén, de tulajdonképpen elvesztik a legértékesebbet: az emberi, emberhez méltó életet. Az idomított kutyáknak vették a legtöbb hasznát. A jól kiképzett ebek megérezték a marihuana és a hasis szagát. Százával vetettéb be a betanított kutyákat a “sorompó-hadműveletnél”, amely 1969. szeptember 24-én kezdődött az Egyesült Államok és Mexikó határán.A cél: döntő csapást mérni a csempészek óriási hálózatára, amelynek révén, megbízhatónak látszó becslések szerint, évente 1200 tonna marihuana, illetőleg hasis jutott az Egyesült Államokba Mexikóból. Mégpedig nagyjából ugyanazokon az átkelőhelyeken, utakon-módokon, ahol az ópium és származékai jutnak be a mexikói mákvidékről. A "sorompóhadmüvelei" A hadművelet során gondosan lezárták mind a 31 országúti átkelőhelyet, szigorúan ellenőrizték azt a 27 repülőteret is, amelyek menetrendszerű járatokat, magánrepülőgépeket fogadnak. Az egész országból összegyűjtött vámtisztviselők gondosan átkutattak minden utat és minden csomagot. A “sorompóhadművelet” kezdetekor a Los Angelesben megtartott sajtóértekezleten a pénzügyminisztérium főtisztviselői részletesen beszámoltak a mexikói határon folyó csempészésről. Rögtönzött kiállításon mutatták be az utóbbi időben elkobzott tárgyakat, azokat a csempészésre használt holmikat, amelyeket sikerült lefoglalni. (Folytatjuk)
