Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-20 / 8. szám
Iff. oldal TÖRTÉNELMI BIRTOK Az Iharos! legenda és Biatorbágy BIATORBÁGY, Pest megye — Mogorva időjárás követte azokat a verőfényes napokat, amelyek az iharosi völgyben is fölvillantották a tavasz korai igézetét. bár ez a mogorvaság semmiképp sem hasonlítható az igazi tél bundaszagu egykedvűségéhez, amikor az egész táj begubózik a ködbe és a kémények sípolva erőlködnek, hogy kihúzzák a füstöt a szabadba. Dolgozni sem lehet ilyenkor, mert az ember keze rádermed az ásónyélre s a metszőolló ügyetlenkedve matat a türelmetlen rügyek között. Vastagon úszik a köd a patak völgyében, mintha megáradt volna, vagy uj erőre kapva felfakadtak volna azok a Kincseket rejtett a héthalom NAGYBERKI, Somogy megye — A régészek a szakirodalomból már tudták, hogy a szalacskai földvárak az időszámításunk előtti VIII. században — mintegy 2800 évvel ezelőtt épültek. Pannónia őslakóinak, később a keltáknak, az időszámításunk utáni első században pedig a rómaiaknak adtak menedéket. A földvárak körül levő több száz kisebb-nagyobb — 2-6 méter magas, 30-60 méter átmérőjű — földhalom őskori sírokat rejt. Ezek feltárásába már kétszer belekezdtek, a kutatásokkal azonban felhagytak. A szalacskaiak hívására védetté nyilvánították a halmokat, s hozzáláttak a rendszeres ásatásokhoz. Eddig hét halomból ástak ki érdekesebbnél érdekesebb leleteket: kis bikafejes edényt, turbán formájú orsós gombokat, többfejű tűket; juhcsontból készült dobókockát. Eddig mintegy 200 kerámiát sikerült restaurálni. Ezeket a Nemzeti Muzeum most készülő régészeti kiállításán mutatják majd be először. Amint a terepviszonyok engedik, a régészek tovább kutatják a halomsírok titkait. Főleg arra kiváncsiak, hogy mit rejt a legnagyobb — hét méter magas, 60 méter átmérőjű — halom. Háromszor akkora, mint a többi, feltehetően törzsfőnöki sir. Jövőre a földvárakat vallatják majd — immár rendszeresen —. hogy megismeijék az ősi településeket is. A nagyberkiszalacskai halmok sora Magyarország legnagyobb, leggazdagabb régészeti lelőhelye, valóságos kincsesbánya, még utódaiknak is tartogathat meglepetést — állítják a szakemberek. források, amelyeket előző karcolatomban említettem... Felfakadni felfakadtak, de nem az idők során eltömődött édes- és keserűvizes források, hanem a história forrásai, méghozzá olyan erővel és bőséggel, hogyha tavasszal a vizforrások is követnék a példát, nem lenne gond a tervezett csónakázó tó és fürdő feltöltésére s egyszeriben közelebb jutnánk a társadalmi bizottság szép elgondolásához: Biatorbágy fürdő- és üdülőhelyi rangjának visszaállításához. — Az ördögbe is! — kiált fel a vérmesebb természetű olvasó —, csak nem akarja velünk elhitetni a tisztelt cikkíró, hogy ez a kis falu, amelynek nevét Matuska Szilveszter vasutrobbantása óta ismeri a közvélemény, valaha is fürdőhely, vagy üdülőhely volt. Éppen ott akasztották volna össze a bajuszt azok a hirtelen haragú katonatisztek? Kezdjük a végén — válaszolja megfontoltan a cikkíró, aki szeret mindennek a végére járni s a legkevésbé szereti olvasóit félrevezetni, vagy tévedésben hagyni. Már pedig ez történt a beérkezett levelek tariusága szerint, amelyek szokatlan bőséggel és elevenséggel válaszoltak az iharosi legendákra, amelyek egy lelkes helytörténeti kutató búvárkodása alapján fölemlítették Szily Antal császári-királyi főstrázsamester és egy fiatalabb huszártiszt ka^dpárbaját egy Metternich hercegnő miatt. Tapasztaltam már, hogy a legendák illékony alapanyaga miatt vigyázni kell, de hát láttam a sirkápolnát, egy hétvégi ház kertjében borozó asztalként szolgáló vörösmárvány sirkövet, amelyen az elhunyt Szily Antal neve, rangja és évszámai alatt kifaragott halálfej és két lábszárcsont valamiféle rendkívüli halálra enged következtetni. Ezen kívül a helytörténeti kutató megbízhatóságában sincs okom kételkedni, legfeljebb a lelkesedése nagyobb, mint a türelme. A nevezetes Szily család élő tagjai siettek segítségemre, hogy valósághűen módosíthassam az iharosi legenda historikumát. Ezek szerint Szily József (1746-1827) volt Bia első birtokosa, 1787-től 1798-ig Pest vármegye alispánja. 1790-ben és 92-ben Pest vármegye országgyűlési követe, akit József nádor 1798 szeptemberében vicepalatinussá nevezett ki s ezt a közjogi méltóságot haláláig viselte. A vicepalatinus kedves üdülőhelye volt az iharosi völgy, ahol nyárilakot épített, majd sirkápolnát, amelynek romjai még megmenthetők lennének. Az alnádor fia volt Szily Antal császári-királyi főstrázsamester, vitéz katona, aki számtalan csatái egyikében fél karját is elvesztette — már csak azért sem vívhatott kardpárbajt — s aki elnyerte a Mária Terézia Katonai Rend vitézi kitüntetést, amellyel bárói cim járt együtt, ha a kitüntetett megfolyamodta. De Szily Antal mogorva katona volt, magányos agglegény s büszke férfiú, aki nem kért és nem fogadott el olyasmit, amiért folyamodni kellett. Egy Jókai-hős arcmása bontakozik elő az elszállt idők füstjéből. 1827-ben elhunyt a birtok-, szerző Szily József, aki a maga földi nyugvóhelye számára építette a sirkápolnát, de a félkarú katona nem engedte apját a kápolnába temetni, erőszakos katonamódra elrekvirálta magának a nyughelyei. 1833-ban hunyt el Szomoron, holttestét végakarata szerint Iharosra szállították és a kápolna pádimentuma alatt helyezték nyugovóra. Halála után a birtokot Szily József egyik lánya örökölte, aki Fáy Barnabáshoz ment nőül, igy került az iharosi enyhely a Fáy család, majd a Metternich család birtokába, s maradt 1945-ig, amikor a nagy történelmi fordulat az egész feudális birtokrendszert letörölte a magyar térképről. A kápolnát az idők folyamán többször feltörték, a csontokat szétszórták, a vörösmárvány sirkövön nyári estéken bort töltögetnek. Szelidebb históriáról tudósit az iharosi üdülőtáj múltjával kapcsolatban a nyugalmazott énektanárnő, aki egy Buda környéki pedagógusotthonban tölti napjait. Emlékezete szerint a XX. század elején a biai birtok és az árnyas Iharos gazdája Metternich Paula hercegnő volt, aki egyes kutforrások szerint nagyon szerette a magyarokat. Szokatlan érzelmi megnyilatkozás egy Metternichtől, de fogadjuk el, már csak azért is, mert ez a Paula hercegnő korában szokatlan leleménnyel feltalálta a bungaló-rendszerű nyaralást, amely napjainkban kezdi kiszorítani a nagy szállókba zsúfolt emberek tömegnyaralásának fiatal hagyományát. Paula hercegnő hat — egyenként háromszobás — nyaralóházat épített az Iharos mélyén, amelyeket uradalma a nyári hónapokra bérbe adott módosabb pesti családoknak. így került egy nyárra az iharosi paradicsomba olvasónk is, aki ma is, a nyolcadik évtized küszöbén meghatottan emlékezik a hely nyugalmára, kedvességére és szépségére. Azon a nyáron rendkívüli esemény színhelye volt Iharos. A községben állomásozó katonaság néhány tisztje ebédmeghivást kapott az erdei üdülőbe, ahol az olvasó családja nyaralt. A tisztek között volt egy zengőhangu, karcsú, tartalékos tiszt, aki megunva a hosszúra nyúlt ebéd fáradalmait, eltűnt az erdőben. Tiszttársai azonban észrevették és harsányan kiáltozni kezdtek: — Ádám!... Hol vagy? A ház úrnője egy ideig hallgatott, azután csöndesen megkérdezte: — Miért szólongatják önök Ádámot, amikor a hadnagy urat egészen más néven mutatták be?... A rangidős tiszt szolgált magyarázattal: — Azért, asszonyom, mert fiatal tiszttársunk a Nemzeti Színház jeles színésze, aki civilben nagy sikerrel alakítja Ádámot, az Ember tragédiájában... Egyébként Beregi Oszkárnak hívják... Beregi Oszkár még hosszú évekig levelezésben állt a családdal s a világ különböző pontjairól írott, ma is nagy gonddal őrzött levelezőlapjain lelkendezve emlegette azt az iharosi szép napot. A ,,birtok” tehát nem szűkölködik történelmi emlékekben s érdemes arra, hogy munkálkodjunk a jövőjén. Családi körben elmeséltem az iharosi históriákat. A fiú bólintott: — Most már tudom, miért nevezi Mihály szomszéd Metternich-kőnek a telek sarkán ácsorgó határkövet. Ott kezdődött a Metternich-birodalom... s ott kezdődik a mienk. Csak valamivel kisebb. Aztán a lányához fordult, aki lefekvéshez készülődött: — Jó éjt, hercegnő... Baróti Géza A kiskunhalasi muzeum KISKUNHALAS, Bács-Kiskun megye — Kiskunhalason felújítják a Thorma Jánosról elnevezett 100 éves múzeumot. A kiállítások anyagát ideiglenesen az intézmény közelében levő raktárban helyezték el. Összesen több mint 12 ezer muzeális tárgyat őriznek most ládákba csomagolva. Egy másik épület ad helyet átmenetileg a hatezer kötetes múzeumi könyvtárnak, valamint a 30,000 oldalnyi adattárnak, amely páratlan értékű, országos jelentőségű tanyatörténeti dokumentációs anyagot tartalmaz. A múzeumnak Thorma János képtára okozta a legnagyobb gondot. A festőművész kisebb képeit könnyűszerrel elszállították, de a nagyméretű „Talpra magyar”-t, „Aradi vértanuk”-at csak felbontás árán vihették volna ki az épületből. Az óriási képeket rongálódás nélkül felgöngyölíteni sem lehet, ezért a nagy értékű festmények a terem közepén, megfelelő védőberendezéssel ellátva „vészelik át” a felújítást. A munkák befejeztével uj állandó kiállítás nyílik majd a Thorma-muzeumban. HIRDESSEN LAPUNKBAN! ►2 t£l a magyar falun
