Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-20 / 8. szám
11. oldal KRITIKUS PONT — Azt mondják, hogy a házasság annál jobb, minél több évet töltenek együtt a házastársak. Nálunk nem igy van. Húsz éves házasság után alig maradt valami a házasságunkban. Három teenager gyermekünk van, és ha az utolsó is elhagy bennünket, semmink nem marad. Van olyan nap, hogy öt szónál többet nem szólunk egymáshoz. Ha egyikünk meghalna, nem hiszem, hogy a másiknak nagyon hiányozna. Ha én meghalnék előbb, akkor talán hiányozna neki az étel meg a tiszta ruha; ha a férjem halna meg, akkor nekem hiányozna a heti keresete. így menjünk tovább az utón mindaddig, amig egyikünk meg nem hal? Vagy pedig próbáljunk külön útra lépni, és ty életet kezdeni valaki mással? Én 45 éves vagyok, a férjem meg 50. VÁLASZ — Ha mindketten úgy látják, hogy már nem sok maradt meg a házasságukból, miért nem beszélnek erről együtt. Próbáljon emlékezni arra az időre, amikor húsz évvel ezelőtt egymásban olyan sok értéket fedeztek fel. Kezdjenek párbeszédbe. Még akkor is, ha keservesen indul és vitatkozással lesz tele. Ki kell tisztítani a levegőt, és talán éppen ezáltal kezdhetnek egy teljesen újat. Megéri a próbálkozást. * * * ÉRINTETLENÜL — Huszonhárom éves leány vagyok, és csak négy hónappal ezelőtt ismerkedtem meg egy 28 éves férfival. Benne mindent megtalálok, amit egy jó férfiban vagy férjben elképzeltem. Sokszor vagyunk együtt és úgy látszik, egymáshoz illünk. Van azonban közöttünk egy igen erős vitatéma. A férfi állandóan arra emlékeztet, hogy ő mindeddig igen aktiv szexéletet élt, s most már hónapok óta teljesen el van hanyagolva ezen a téren. Jóllehet nagyon sajnálom őt, mégsem segíthetek rajta, mert a szexéletet a házasságra tartom fenn. Azért nem fogom feladni tisztaságomat, hogy egy férfi szexuális vágyát kielégítsem. A férfi azonban azzal fenyeget, hogy más leánynak kezd udvarolni, ha nem engedek és engem magamra hagy. Persze nem akarom elveszíteni őt, de az elvemhez is ragaszkodom. Tud-e segíteni rajtam? VÁLASZ — Az ön által leirt férfi nagyon jó üzletember lehet, mert úgy alkudozik, mintha a vásárban lenne. Azonnal szakítson vele. Hiába adná fel álláspontját, később mindenképpen elveszítené a férfit is. * * * FÉRJHEZ MEGY A LÄNYOM — Van egy leányom még az előző házasságomból. Amikor négy éves volt, újból férjhez mentem. Leányom jelenleg menyasszony és hamarosan megtartják házasságkötésüket. A vőlegénye azt akarja, hogy az esküvői meghívó kártyán csak az ő nevük (a menyasszonyé és a vőlegényé) szerepeljen. Ezenkívül úgy akarja, hogy amikor bemennek a templomba, akkor hadd menjenek együtt, mert a leány apja úgy sem lesz ott, aki átadhatná neki a leányt. Mit tehetnénk: A férjem teljesen össze van törve. Persze a házassági költségeket mi fedezzük. VÁLASZ — Ha az ön leánya és vőlegénye nem akarja, hogy az önök neve is rajta legyen a meghívó kártyán, és azt is ellenzik, hogy az ön félje kisélje be a leányt a templomba, engedje, hogy hadd csináljanak mindent, ahogy akarják, és hadd fizessék a költségeket is. Bizonyára azt sem akarják, hogy a költségeket az ön férje fedezze, mivel a nevét sem engedi a meghívóra rányomtatni. Furcsa magatartás, az biztos, de engedni kell őket a maguk utján. * * * B.J. — Nagyon rendes vőlegényem van, de neki is vannak hibái. Legutóbb, amikor látogatóba jött, előre felkészültem és nem tettem lakatot a szájamra, alaposan megmondtam neki mindent, ami összegyűlt bennem. Láttam rajta, hogy nagyon rosszul esett neki. Pedig szerintem jobb, ha őszintén kimondom a panaszaimat. Nem igaz? VÁLASZ — Helyes az őszinteség, de okos formát kell találni hozzá. Sohase várja haragosan, előre eltökélt szemrehányásokkal a vőlegényét. Ha valami kifogása van, előbb legyen a szokottnál is kedvesebb hozzá és csak akkor álljon elő a panaszaival, ha már igy megcukrozta és előkészítette a hangulatot. Higyje el. egészen más a visszhang, ha egy haragos nő szidja meg a férfit, vagy pedig egy édes, csókolnivaló lány, akitől még a szidás is jól esik. * * * MI LEHET AZ OKA — Nagyon csodálkozom azon, ami egyik barátnőmmel történt. Ragyogóan szép, elegáns nő. Mégis otthagyta a partnere és most egy nagyon egyszerű asszonykához pártolt. Mi lehet ennek a magyarázata? VÁLASZ — Vannak drága éttermek, ahol káprázatos fényűzéssel tálalnak fel csodálatos alakú, színű és rafinált izű pástétomokat, amik azonban megfekszik az ember gyomrát. Viszont akad kiskocsma, ahol cseréptálon, cifrázás nélkül teszik eléje az egyszerű, de jóízű ételt, miután megnyalja a tiz ujját. HÁZASSÁG KUTYAHISTÓRIA A "KÖLYKÖK"... A történet hitelességéhez kétség sem férhet — úgy adom át, ahogy láttam. Látogatóba mentem a minap ismerősömékhez, ahol a család nemrégen megszaporodott a kis Katóval, és a kutyakora delelőjén levő, Kölyök névre hallgató négylábúval. Kölyök jól megtermett farkaskutya, ,,aki” annyira értelmes, hogy többnyire fontolóra veszi a parancsot, és csak akkor teljesiti, ha ő is úgy látja jónak. De a kutyának nemcsak a jogtudata fejlett, hanem a szociális érzéke is. Éppen ezért — kihasználva a jöttömre néhány pillanatra kitárt ajtót —, besurrant a szobába, és lelkesen közénk telepedett. — Helyedre! — hangzott a zordon felszólítás a gazda részéről. Kölyök nagyot nyújtózott, és vidám farkcsóválással jelezte: érti mit akarnak tőle, de minek az ilyesmit elkapkodni. A parancs még jó néhányszor elhangzott, némi oldalba taszajtásokkal körítve — eredménytelenül. Ekkor lépett a színre Kata. Jobban mondva nem lépett, hanem, hogy minél gyorsabban a tett helyszínére érhessen, négvkézlábra ereszkedett, és megindult a kutya felé. A hatás elementáris volt. A kis szőke, vékony csontu gyerekgubanc görgött a nagy igyekezettől a szőnyegen, a hatalmas farkas pedig először lesunyta a fülét, két hátsó lába közé csapta a farkát, majd halk vinnyogások közepette, minden rosszra elkészülve szemét behunyta, és hátrálva kicurikkolt a szobából. — Mi ez? — kérdeztem értetlenül a házigazdától —, hiszen a kutyák és a gyerekek többnyire szeretik egymást! Ez az állat pedig szemlátomást retteg Katától... — A szeretettel a mi esetünkben sincs baj — hangzott a válasz. — Csakhogy Kata játéknak nézi a kutyát; cibálja a bajuszát, tépdesi a bundáját, s egyszer még a fülét is megharapta. És a kutya? — Ha nincs menekülési lehetőség, megadóan tűri. B.K. KOSSUTH WASHINGTONRÓL (Folyt, a 8. oldalról) látását igazolta. Akkor már tudták itt is, hogy amikor egy nemzet egy másik nemzetet háborúval segít, voltaképpen a saját érdekeit szolgálja és ezt a lépést kizárólag ezért teszi meg. Kossuth beavatkozási elméletének ez volt a gerince. És a történelem őt igazolta. Kossuthot azonban még akkor nem értette meg az amerikai nemzet, amin nem csodálkozhatunk. Miért lehetne kárhoztatni a mai saját korunkat, ha nem tudjuk megérteni vagy elképzelni, hogy ötven vagy száz év múlva kit vagy milyen elméletet fog a kor igazolni? Az amerikai nép válaszát Kossuth érvelésére érdekesen illusztrálja, amit Francis Parkman bostoni unitárius lelkész Kossuth beavatkozási elméletével kapcsolatban mondott. Ilyenképpen: ..Nincs ember, aki nálam jobban tisztelné Kossuth tehetségét és erősebben rokonszenvezne hazája tragédiájával. De ha maga Gábor arkangyal és fivére, Mihály együtt hagynák el mennyei otthonukat és jönnének Bostonba, fehér ruhában, pálmaágakkal a kezükben és azzal próbálkoznának, hogy ők magyarázzák meg nekünk, hogy Washington hogyan értelmezte a maga búcsúbeszédét, távol legyen tőlem, hogy tiszteletlen lennék hozzájuk — de megfognám a mellükön a ruhájukat és megmondanám nekik, hogy menjenek vissza, ahonnét jöttek, dicsérjék az Istent és törődjenek a maguk dolgával." HUMOR Jósnő a klienséhez: — Gyönyörű jövő vár magára... Magas állás... Gyorsan kapaszkodik felfelé... Csillogás, fények... — Mindezt maga nélkül is tudom. Én ugyanis tűzoltó vagyok.- o— Milyen az uj tanárod? — Vallásos. — Honnan tudod? — Minden feleletem után igy kiált fel: ,.Ó, Istenem!"-o -Nagytakarítás a lakásban. Minden a feje tetején áll. A feleség igv szól a férjhez: — Szaladj le az utcára és hívj fel egy utcai telefonfülkéből. különben sohasem találom meg a telefonunkat!- o -— Az én időmben — meséli a nagymama az unokájának — a lányok sokkal pirulósabbak voltak, mint manapság. Mire az unoka: — Képzelem, miket mondhattak nekik...- o -A szálloda portáján: — Van szabad szobájuk. — Van. 400 frankért és 500 frankért — mondja a portás. — Mi a különbség? — Az 5(H) frankosban van egérfogó is!
