Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-13 / 7. szám
MAGYAR HÍRADÓ I IGAZ TÖRTÉNETEK, 5 KALANDOS HISTÓRIÁK pusztító mérgek és terjesztői (FOLYTATÁS) Az első LSD-utazás Másnap, miután a vegyész kissé fáradtan, de jó közérzettel ébredt, eszébe jutott, hogy aznap egy hosszú pipettát használt, amelyben LSD volt. Hogy megbizonyosodjék róla, valóban ez a szer okozta-e a különös, s egyáltalán nem kellemetlen érzést, bevett egy parányi LSD-t. Nem többet, mint egy milligramm negyedrésze. “Negyven perc múlt el: enyhe szédülést érzek — rögzitette. — Ellenállhatatlan nevetési inger fog el, mert a körülöttem sürgölődő munkatársaimat egészen parányi emberkéknek látom . . .” Ez volt az első “LSD-utazás” az emberiség történetében. Hoffmann sohasem vált ennek az újonnan felfedezett, szintetikus kábítószernek sem rabjává, sem haszonélvezőjévé. Tehetetlenül kellett viszont szemlélnie, hogyan lesznek milliók az általa felfedezett narkotikum rabjaivá, s azoknak az áldozataivá, akik dollármillókat keresnek mások önpusztitásán. “A marihuánával homokbuckára kapasz-rf kodsz, az LSD-vel eljutsz a Mount Everest csúcsára” — mondták az LSD-t élvező washingtoni egyetemi hallgatók a svájci Weltwoche riporterének. Krisztusnak képzelte magát Charles Manson egyenesen Jézus Krisztusnak érezte magát. S “családjának” tagjai —, vagyis azok a hippik, kilenc lány és négy férfi — akik alávetették magukat a “családfő” akaratának, ugyancsak a “Megváltót” látták benne, amikor Manson, a szertartás első aktusaként, ünnepélyesen felnyitotta az oldalán lógó műanyag tasakot és egy-egy LSD-pirulát nyújtott át családja tagjainak. — Jézus ma éjjel meghal a kereszten, de fel fog támadni! — mondta. — Fel fog támadni! — zúgták vele a hippik kórusban. Három méter magas volt a kereszt, amelyre hívei rákötözték “Jézus Krisztust”, azaz Mansont, aki előbb levette kecskebőr zekéjét és nadrágját. Az LSD már hatott: a hátborzongató szertartás alatt a lányok és fiuk úgy érezték magukat, mintha valóban a Bibliában leirt jelenet részesei lennének. Ütötték, verték ‘Krisztust”, aki sikoltozva kínlódott keresztjén. Manson feje a mellére hanyatlott, keze ernyedten lógott. Ekkor egy kék köpenyt viselő lány, aki Szűz Máriának képzelte magát, zokogva a “halott” lábaihoz omlott. A többiek is jajveszékeltek, sírtak, a földre vetették magukat. Testük meg-megrándult a zokogástól. Egy idő után Manson-Krisztus “feltámadt”. — Gyermekeim! — káltotta fojtott hangon. — Nem hiába haltam meg. Most a disznókon a sor! Mindnyájukat keresztre feszitjük, mindnyájan meg fognak halni! Egy ilyen kábítószeres szertartás után indult el “Krisztus” utasítására négy hippi Sharon Tate filmszinésznő és vendégei meggyilkolására. A falra az áldozatok vérével azt Írták, hogy “Pig.” Azaz “disznó”. S nemcsak a gyilkosok, hanem a meggyilkoltak sem voltak ellenségei a kábítószereknek Joe Hyams, Elke Sommer Hollywoodban élő német filmszinésznő férje az egész világot megrázó gyilkosság után ezt irta a hamburgi, Sternnek: “A hollywoodiak, s mindazok, akik a fimvilágban élnek, már régen tudják, hogy ezen a környéken nagy szeredet látszanak ^ káb’<‘6r”,OT*''1’' Aligha mehet el bárki is a filmiparban dolgozók által rendezett partykra anelküi, hogy ‘pot’-tal ne kínálnák. Sharon Tate pedig szinte kábitószer-misszionáriusként szerepelt. Azt akarta, hogy mindenki szedjen ‘pot’-ot, s bármilyen groteszkül is hangzik, szerette volna, ha mindenkit boldoggá tesz a kábítószer. Két évvel halála előtt Sharon Londonban mesélte nekem, hogy addig már 65 LSD-‘utazáson’ vett részt. A maga készítette zöld salátát is marihuánával fűszerezte, amit mosolyogva magyarázott: “Jobb izü tőle a saláta, a vendégek pedig jobban érzik magukat!” Mások azt állították, hogy Sharon Tate csak néhanapján vett be kábítószert, de hát ezt mindenki megteszi a filmvárosban, s nem volt a kábítószer rabja, terhessége idején pedig — nehogy jövendő gyermekének egészsége károsodjék — tartózkodott ezektől a szerektől. Tény, hogy a boncolás során nem találtak holttestében kábítószer-nyomokat, s a négy hippi — három lány és csak egyetlen férfi, Tex Watson — többi áldozata közül is csak ketten, Voyteck Frykowski és Abigail Folger hódolt a szenvedélynek halála éjszakáján. Frykowski Sharon Tate távollevő férjének, Polanski lengyel származású filmrendezőnek volt barátja, s ugyancsak Lengyelországból származott. Abigail Folger pedig egy San Francsiscó-i milliomos 26 éves lánya volt, aki már régen elhagyta apjának, a konzervatív áruháztulajdonosnak házát, hogy “szabadon” élhessen Hollywoodban. Mr. Frykowski és Miss Folger haláluk éjszakáján egy uj kábítószert próbáltak ki, a férfi nagyobb, a lány kisebb adagban. Ennek nagy szerepe volt abban, hogy a hippibanda tagjai cégrehajthatták szörnyű tettüket: Frykowski lett volna a legkedvezőbb helyzetben, hogy megakadályozza őket, de ő üres tekintettel feküdt a nappaliszoba egyik heverőjén, a képzelt álmok birodalmából került át az örök álomtalan álom honába. Őt Tex Watson lőtte agyon, a három lány pedig nekiesett a vértócsában fetrengő férfinak és addig mártogatták bele késüket, amig Frykowski halálhörgése meg nem szűnt. A legdivatosabb hollywoodi fodrászt, Jav Sebringet is Tex Watson ölte meg pisztolyával. Nem halt meg rögtön. A haláltusáját vívó férit az akkor még sértetlen, de a rettegéstől félájult Snaron Tate-hez kötözték, ledobálták ruhájukat, összefonódtak és szexorgiát rendeztek. Aztán késeikkel nekiestek Sebringnek és Sharon Tate-nek. Susan Atkins, az egyik gyilkos hippilány — 20 éves volt akkor — egy barátnőjéhez irt levelében leírta, mit érzett a gyilkosságok elkövetésekor: “Semmi csúf nincs benne. Csodaszép. Elvégre azért halnak meg, hogy éljenek. Lelkűk megszabadul, teljesen szabaddá válik . . . Gyönyörűséges érzés. Úgy érzed magad, mintha súlytalanul szárnyalnál. Ahányszor öltem, mindig elfogott ez az érzés”. Mert Susan Atkins, Manson buzgó hive, a Sharon Tate-éknél rendezett vérfürdőn kívül más pyilkosságokban is részt vett, s az LSD hatása alatt nem talált semmi kivetnivalót abban, hogy embert ölt. Lewis Yablonski, a kaliforniai San Fernando Valley egyetem szocioincriai fakultásának dékánja szerint: “A kábi*-^szer-élvezők határozottan hajlanak a miszticizmusra. mert a kozmosz részének érzik mamákat. Manson esetében lehetséges, hogy a kábítószer hatása alatt megpróbálta a lét uj szintjeit felfedezni, mégpedig az élet és a halál kérdései vonatkozásában. Az áldozatok meggyilkolásának és megcsonkításának rendkívüli módja például furcsa módon egybeesik az LSD-t élvezők érzékeléseivel, akik a levegőben repülő karokat és lábakat, valamint groteszk arcokat látnak.” Halál kábítószeres kábulatban Yablonski a kábítószer-fogyasztást tartotta a Manson-“család” által elkövetett gyilkosságsorozat fő okának: “A folyamatos kábítószerfogyasztás kihatása az emberi magatartásra nagyon bizonytalan. Kísérletekből kitűnt azonban, hogy egyes személyek hosszabb LSD-fogyasztás után üldözési mániára hajlanak, s úgy érzik, hogy nekik kell először lecsapniuk. A kábítószer élvezetének másik lehetséges következménye az az érzés, hogy az egyén emberek fölöttivé nőtt és ezért úgy érzi, hogy kívül áll a törvényeken és a büntethetőségen, s éppen ezért bármit elkövethet. A kábítószer-fogyasztás harmadik következményeként megemlíthetjük azt is, hogy az egyén tudatában elmosódik az élet és halál határa, nem érzi többé fontosnak az életet, hiszen úgy érzi, vannak az életnek más formái is. Manson uralkodott családjának tagjai felett, az egész valószínűleg úgy zajlott le, mint egy gyermekjátékban: az egyik az ur, a többiek a rabszolgák. Tudjuk például, hogy nemi kapcsolatokat tartott fenn a családhoz tartozó minden lánnyal. S a hűség legfőbb bizonyítékát igy képzelhetjük el: tedd meg ezt — vagyis a gyilkosságot — ezekkel az emberekkel, hiszen valójában csak ‘disznók’. Ez volt a végső következménye ennek a borzalmas játéknak”. (Folytatjuk)
